Jövő, 1921. december (1. évfolyam, 245-271. szám)
1921-12-04 / 248. szám
I. év Bécs, 1921 december 4. vasárnap* 48. szám ír Mégy elesik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. kerület, Rechte Wienzetle 79. szám Telefon 30*57 t: Távirati cdl: Jövő Wien Egyes számára Roszniában .................... . 30 korona Csehszlovákiában .*4... ...«•«• 1*40 t.v. Jugoszláviában .................................................1 dinár Romániában ..................................... .... 2 lei Osztrák postatakaréki szám: 149.679 Csehszlovák postatakaréki szám: 59.640 Jugoszláv postatakaréki szám: 40.106 Németországi folyószámla: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket a jövő részére fölvesz a kiadói hivatal és minden bel- és külföldi hirdető iroda Ádám, hol vagy? írta Lovászy Márton. Budapesti jelentések szerint Bethlen I István grófnak kétheti vacakolása után sikerült a kabinetjét megalakítani. Hogy kikből áll az új kabinet, igazán mellékes és az ország sorsának kialakulására végtelen él kevés befolyása van annak, hogy egy bizonyos Kenéz Béla nevezetű úr a kereskedelmi tárcát kapja-e vagy a közélelmezésit, mert hogy az előbbi esetben a nagy ambíciójú Hencz Károly is kielégíthetővé leszen az utóbbi tárcával. Nem akarjuk azonban ezzel azt mondani, hogy a politikában, főleg pedig a kormányalakítások körül a személyies kérdéseknek nincs fontosságuk; végre is az elveket, eszméket, irányokat személyek képviselik és bennük nyernek megtestesülést. És éppen ebből a szempontból tekintve a dolgot, a Bethlen István gróf legújabb (hogy hányadik, azt hirtelen megmondani nem tudjuk) kabinetalakításának van egy nagyon fontos és jellemző személyi momentuma: az, hogy nagyatádi Szabó István kimaradt a kabinetből és helyette Mifler, János kamfillé a fókimtrelénumminisztérium élére. Nagyatádi Szabó Istvánról vélekedhetik bárki bárhogyan (mi is sokszor gáncsoltak öt lanyhaságáért, megalkuvásaiért, derékbeadásaiért), de az fetségtelen, hogy ő a föltörekvő, élni és érvényesülni akaró magyar demokráciának egyik legjellegzetesebb és legjelentősebb alakja. A háború előtti Magyarország parlamentarizmusának történetében nagy esemény volt az, amikor a mi parlament kaszinói légkörében negyedmagával megjelent a csizmás paraszt. De még nagyobb esemény volt ez, hogy az új parasztvezér meg is állta a helyét a sok kitanult, raffinált őri politikus között, holott egypár előfutárba éppenséggel nem bizonyult a nagyszámú és nagysúlyú magyar kisgazdaosztály méltó és komolyan veendő képviselőjének. A tanulatlan, iskolázatlan paraszt-pártvezér több tudással és több intelligenciával szólt hozzá a törvényhozás kérdéseihez, mint Tisza István főiskolás mankóinak kilencven százaléka. Azt is megmutatta, hogy hatalmas szervezőképesség lakozik benne, mert pár év alatt úgy megszervezte az ország kisgazdáit, hogy a nagy átalakulás ezt a társadalmi réteget készen találta arra, hogy mint nagy parlamenti párt lépjen föl, sőt a nemzetgyűlés többségi pártjává váljék. A nemzetgyűlés megnyílta óta azonban mintha megfakultak volna nagyítódi Szabó István politikai képességei. Mintha nem lett volna tudatában annak a csodálatos sikernek, amelyet pártjával együtt rövid hét-nyolc év alatt elért és mintha nem érezte volna át a szociális és politikai súlyát és jelentőségét az elért pozíciónak: nagyatádi Szabó István, mint többségi vezér, ingadozóvá, habozóvá, félénkké lett. Ahelyett, hogy diktált volna, engedelmeskedett és alkalmazkodott és magának és pártjának érvényesülését abban kereste és találta, hogy miniszter lehessen és miniszter maradhasson. Fegyelmét nem a háta mögött álló hatalmas tömegekre irányította, amint kellett volna, hanem a körülötte settenkedő stréber alakok sugdosásaira. Ezek között a főszerepet éppen Mayor János vitte, aki valósággal rossz szelleme volt Nagyatádinak. Ez beszélte rá, hogy ne a liberális demokráciával szövetkezzék (mivel ez az egri érseknek, akinek Mayer János kerületében nagy uradalma és nagy befolyása van, nem tetszett), hanem a kereszténynekcsúfolt reakcióval. Ez szuggerálta neki, hogy a politikában, a legfbbb dologoM határozóba jutni és onnan ki nem maradni (mivel a Szabó István miniszterségével mindig vele járt a Mayer János államtitkársága). És most éppen erről az oldalról éri Szabó Istvánt a legnagyobb csalódás és megcsalattatás: ez a félművelt, félparaszt stréber addig-addig kapaszkodott a Szabó István mándlijába, míg most egyszerre elébe kerül és kitúrja őt a miniszteri székbe. Na vegye kárörömnek vagy rosszindulatnak Szabó István, de mi ezt a fordulatot az ország, a magyar demokrácia, sőt magának Szabó Istvánnak történeti hivatása szempontjából örvendetesnek találjuk. A magyar kisgazda- és földmives demokrácia mozgalmának megindítója és vezére nem arra van hivatva, hogy végig földmivelési miniszterkedjék minden kormányt, a legszélsőbb baloldalitól kezdve a legszélsőbb jobb-reakciósig. Neki azokat a tömegeket kell képviselnie, amelyek benne helyezik bizalmukat és reményüket Neki azoknak az érdekeiért és törekvéseiért kell harcolnia, akik őt tartják vezérüknek, ha lehet, a kormánypadon, ha nem lehet, az ellenzéki padsoron. Márpedig két évi tapasztalat bőségesen meggyőzhette Szabó Istvánt arról, hogy ha a magyar úri reakcióval együtt ül a kormánypadon, akkor mit sem tehet a magyar földmívesnépért mert minden lépése, amit érte tenni akar, beleütközik a nagybirtok és az egész reakciós társaság legyőzhetetlen ellenállásába. Szabó István, a miniszter, ezek társaságában tehetetlen báb, míg Szabó István, a parasztvezér, az ellenzéki padokon hatalommá válik, amelyet respektálni Budapest, december 3. A keresztény párt és a kisgazdapárt tegnapi állásfoglalása után Bethlen mára gyorsan összehozta új kormányát, még mielőtt az állhatatos kisgazdák, avagy a beijesztett kereszténypárt meggondolta volna dolgot. Bethlennek azt a legújabb manőverét természetesen az alkudozások és intrikák egész sorozata előzte meg. Egy pillantást kell csak az alábbi kormánylistára vetni és nyomban megállapítható, hogy Bethlen kikkel paktált le és milyen az a „többség“, amelyre ezek után támaszkodhatik. Az M. T. I. jelentése szerint az új kormány a következőképen alakult meg: Miniszterelnök: Bethlen István gróf. Külügyminiszter: Bánffy Miklós gróf. Hadügyminiszter: Beliska Sándor. Pénzügyminiszter: Kállay Tibor. Belügyminiszter: Klebelsberg Kinó gróf. Kereskedelemügyi miniszter: Hegyeshalmy Lajos. Vallás- és közoktatásügyi miniszter: Vass József. Földr mvelésügyi miniszter: Mayer János. Igazságügyminiszter: Tomcsányi Pál Vilmos. Népjóléti miniszter: Bernolák Nándor. Tárcanélküli közélelmezési miniszter: Térffy Béla. Belügyi államtitkárrá Kószó Istvánt, földmivelésügyi államtitkárrá Schindl Károlyt nevezték ki. A közélelmezési minisztert egyúttal a közélelmezési tanács elnökségével is megbízták. Vakó Lajos volt pénzügyi államtitkár átveszi a külügyminisztérium közgazdasági osztályának vezetését és megbízták őt egyúttal a minisztérium részéről külföldön folytatandó pénzügyi és kereskedelmi tárgyalások vezetésével. A kinevezéseket a hivatalos lap vasárnapi számában teszik közé. Eddig az M. T. L jelentése. Az államtitkárokat illetően a „8 Órai Ujság„ többet tud, mint amennyit az M. T. L jelent. Gömbös Gyulát miniszterelnökségi, Ikódy-Szabó Jánost pénzügyi, Kenéz Bélát kereskedelemügyi és Pekár Gyulát vallás- és közoktatásügyi államtitkárnak nevezték ki a lap szerint Amint tehát a kormánylistából megállapítható, Bethlennek sikerült kiugratni Nagyatádit és a kisgazdapárto Mayer minisztersége és Koszó államtitkársága lévén leszerelni. A kisgazda párt ugyan legutóbbi szégyenletes megalkuvásának dijául azt kötötte ki, hogy a belügyminiszteri tárcát a párt kapja meg, de Bethlen még e tudásdíjból is megpróbál lealkudni.Inkább a volt munkapárt egyik exponensét, Klebersberg grófot tette meg belügyminiszterré, nem mintha a grófnak volna valamelyes parlamenti talaja, hisz ilyen Bethlennek sincs, de ki tudja: ha a reakciós választójogot ismét érvényre lehet juttatni, akkor talán a levitézlett munkapárt támogatása is jelenthet valamit A kisgazdák máris látják, hogy bele se paroláztak még az üzletet köti cigánytenyérbe, Bethlen máris becsapja őket. A „Magyarország“ szombat esti száma már ilyen helyzetképes, közöl az új politikai vásárról. A kora délutáni órákban nagyatádi Szabó István szobájában a kisgazdapárti képviselők megbeszélték a helyzetet. Ezen a megbeszélésen az a vélemény alakult ki, hogy az esetben, ha Bethlen István gróf hajlandó a párt követeléseit teljesíteni, a párt viszont hajlandó az uj kabinetet támogatni. A 3sitt,t*5ttarAri kivetette, feojig kellő képviseletet nyerjen az új kabinetben, és éppen ezért Mayer János legyen a földmivelésügyi miniszter és a párt kapja meg a belügyi tárcát, amelyre a párt jelöltje Gaal Gaszton volt. Háromnegyed két órakor az összegyűlt kisgazdapárti képviselőkhöz megérkezett a miniszterelnök v4. Bethlen in tormányg. 3ffi!S«gym5s?tsz4ein KSchevßberg Kurcö; f»i«lművelési miniszter: Kajer János) pAmzUgyminiszter: Icáilay Tibori fcfixénlelivezési minisen Térffy BGS* A többi tárcáknál nincs váLt&zés. Nagyatádi&s Ráday kimaradtak a kormányból. Az új kormány kedden mutatkozik be a nmaszgyi Mes élén*. _ A J 68 budapesti tudósítójától. — * Bocsánatot kérek a szóért, de arra a komédiára, amit Budapesten kormányválságnak és kabinetalakítóénak neveznek, nem találtam megfelelőbb kifejezést. '' .......... LM. kell. Különösen pedig fiatalommá válik akkor, ha szövetkezik az ország többi dolgozó rétegeivel, a munkássággal és polgársággal, mert talán most már előtte is tisztán áll, hogy a magyar földmívesnép a maga boldogulását és nagy céljait, különösen pedig földreformot, csakis a győzelmes magyar demokrácia atmoszférájában vívhatja ki. Ez a magyar demokrácia szól most a csalódott, kimart, meghurcolt Szabó Istvánhoz: Ádám, hol vagy? A felelettől, amelyet Ádám e hívásra adni fog, függ az, hogy nagyatádi Szabó István történelmi szerepre hivatott egyik vezérfia lesz-e a megújhodó Magyarországnak, vagy pedig egyike azoknak a nagyszámú jelentéktelenségeknek, akiknek pályafutása a miniszteri székből való kibukással véget ér.