Jövő, 1921. december (1. évfolyam, 245-271. szám)

1921-12-04 / 248. szám

I. év Bécs, 1921 december 4. vasárnap* 48. szám ír M­égy elesik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. kerület, Rechte Wienzetle 79. szám Telefon 30*57 t­: Távirati c­dl: Jö­vő Wien Egyes szám­ára Rosz­niában .................... . 30 korona Csehszlovákiában .*4... ...«•«• 1*40 t.v. Jugoszláviában .................................................1 dinár Romániában ..................................... .... 2 lei Osztrák postatakaréki szám: 149.679 Csehszlovák postatakaréki szám: 59.640 Jugoszláv postatakaréki szám: 40.106 Németországi folyószámla: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket a jövő részére fölvesz a kiadói hivatal és minden bel- és külföldi hirdető iroda Ádám, hol vagy? írta Lovászy Márton. Budapesti jelentések szerint Bethlen I István grófnak kétheti vacakolása után­­ sikerült a kabinetjét megalakítani. Hogy kikből áll az új kabinet, igazán mel­lékes és az ország sorsának kialakulá­sára végtelen él kevés befolyása van annak, hogy egy bizonyos Kenéz Béla nevezetű úr a kereskedelmi tárcát kapja-e vagy a közélelmezésit, mert hogy az előbbi esetben a nagy ambí­ciójú Hencz Károly is kielégíthetővé leszen az utóbbi tárcával. Nem akarjuk azonban ezzel azt mondani, hogy a po­litikában, főleg pedig a kormányalakí­tások körül a személyies kérdéseknek nincs fontosságuk; végre is az elveket, eszméket, irányokat személyek képvi­selik és bennük nyernek megtestesülést. És éppen ebből a szempontból tekintve a dolgot, a Bethlen István gróf legújabb (hogy hányadik, azt hirtelen megmon­dani nem tudjuk) kabinetalakításának van egy nagyon fontos és jellemző sze­mélyi momentuma: az, hogy nagy­atádi Szabó István kima­radt a kabinetből és helyette Mifler, János k­am­fillé a­ fókimtrelénum­­minisztérium élére.­­ Nagyatádi Szabó Istvánról véleked­­hetik bárki bárhogyan (mi is sokszor gáncsoltak öt lanyhaságáért, megalku­vásaiért, derékbeadásaiért), de az fe­t­­ségtelen, hogy ő a föltörekvő, élni és érvényesülni akaró magyar demokráciá­nak egyik legjellegzetesebb és legje­lentősebb alakja. A háború előtti Ma­gyarország parlamentarizmusának törté­netében nagy esemény volt az, amikor a m­i parlament kaszinói légkörében negyedmagával megjelent a­­ csizmás paraszt. De még nagyobb esemény volt ez, hogy az új paraszt­vezér meg is áll­ta a helyét a sok kitanult, raffinált őri politikus között, holott egypár előfu­tárba éppenséggel nem bizonyult a nagy­számú és nagysúlyú magyar kisgazda­­osztály méltó és komolyan veendő kép­viselőjének. A tanulatlan, iskolázatlan paraszt-pártvezér több tudással és több intelligenciával szólt hozzá a törvény­hozás kérdéseihez, mint Tisza István főiskolás mankóinak kilencven száza­léka. Azt is megmutatta, hogy hatalmas szervezőképesség lakozik benne, mert pár év alatt úgy megszervezte az or­szág kisgazdáit, hogy a nagy átalaku­lás ezt a társadalmi réteget készen találta arra, hogy mint nagy parlamenti párt lépjen föl, sőt a nemzetgyűlés többségi pártjává váljék. A nemzetgyűlés megnyílta óta azon­­ban mintha megfakultak volna nagy­ítód­i Szabó István politikai képességei. Mintha nem lett volna tudatában annak a csodálatos sikernek, amelyet pártjával együtt rövid hét-nyolc év alatt elért és mintha nem érezte volna át a szociális és politikai súlyát és jelentőségét az elért pozíciónak: nagyatádi Szabó Ist­ván, mint többségi vezér, in­gadozóvá, habozóvá, félénkké lett. Ahe­lyett, hogy diktált volna, engedelmes­kedett és alkalmazkodott és magának és pártjának érvényesülését abban ke­reste és találta, hogy miniszter lehessen és miniszter ma­radhasson. Fe­gyelmét nem a háta mögött álló hatalmas tömegekre irányította, amint kellett volna, hanem a körülötte settenkedő stréber alakok sugdosásaira. Ezek között a főszerepet éppen Mayor János vitte, aki valósággal rossz szelleme volt Nagyatádinak. Ez beszélte rá, hogy ne a liberális demo­kráciával szövetkezzék (mivel ez az egri érseknek, akinek Mayer János ke­rületében nagy uradalma és nagy be­folyása van, nem tetszett), hanem a kereszténynek­­csúfolt reakcióval. Ez szuggerálta neki, hogy a politikában, a legf­bbb dologoM határozóba jutni és onnan ki nem maradni (mivel a Szabó István miniszterségével mindig vele járt a Mayer János államtitkársága). És most éppen erről az oldalról éri Szabó Istvánt a legnagy­obb csalódás és meg­­csalattatás: ez a félművelt, félparaszt stréber addig-addig kapaszkodott a Szabó István mándlijába, míg most egy­szerre elébe kerül és kitúrja őt a mi­niszteri székbe. Na vegye kárörömnek vagy rossz­indulatnak Szabó István, de mi ezt a fordulatot az ország, a magyar demo­krácia, sőt magának Szabó Istvánnak történeti hivatása szempontjából örven­detesnek találjuk. A magyar kisgazda- és föld­mi­ves demokrácia mozgalmának megindítója és vezére nem arra van hivatva, hogy végig földmivelési minisz­­terkedjék minden kormányt, a legszél­sőbb baloldalitól kezdve a legszélsőbb jobb-reakciósig. Neki azokat a tö­megeket kell képviselnie, amelyek benne helyezik bi­zalmukat és reményüket Neki azoknak az érdekeiért és törekvéseiért kell harcolnia, akik őt tartják vezérüknek, ha lehet, a kormány­­padon, ha nem lehet, az ellenzéki pad­soron. Már­pedig két évi tapasztalat bőségesen meggyőzhette Szabó Istvánt arról, hogy ha a magyar úri reakcióval együtt ül a kormánypadon, akkor mit sem tehet a magyar földmívesnépért mert minden lépése, amit érte tenni akar, beleütközik a nagybirtok és az egész reakciós társaság legyőzhetetlen ellenállásába. Szabó István, a miniszter, ezek társaságában tehetetlen báb, míg Szabó István, a paraszt­vezér, a­z ellenzéki padokon hata­lommá v­á­l­i­k, amelyet respektálni Budapest, december 3. A keresztény p­árt és a kisgazdapárt tegnapi állásfoglalása után Bethlen mára gyorsan összehozta új kormányát, még mielőtt az állhatatos kisgazdák, avagy a beijesztett kereszténypárt meg­gondolta volna dolgot. Bethlennek azt a legújabb manőverét természetesen az alkudozások és intrikák egész sorozata előzte meg. Egy pillantást kell csak az alábbi kormánylistára vetni és nyomban megállapítható, hogy Bethlen kikkel paktált le és milyen az a „többség“, amelyre ezek után támaszkodhatik. Az M. T. I. jelentése szerint az új kormány a következőképen alakult meg: Miniszterelnök: Bethlen Ist­ván gróf. Külügyminiszter: Bánffy Miklós gróf. Hadügyminiszter: Be­l­i­­­s­k­a Sándor. Pénzügyminiszter: Kállay Tibor. Belügyminiszter: Klebelsberg K­­i­n­ó gróf. Kereskedelemügyi miniszter: H­e­­gyeshalmy Lajos. Vallás- és közoktatásügyi miniszter: Vass József. Földr m­velésügyi miniszter: Mayer János. Igazságügyminiszter: Tomcsányi P­á­l V­i­l­m­o­s. Népjóléti miniszter: Bernolák Nándor. Tárcanélküli közélelmezési miniszter: Térf­f­y Béla. Belügyi államtitkárrá Kószó Ist­vánt, földmivelésü­gyi államtitkárrá Schindl Károlyt nevezték ki. A közélelmezési minisztert egyúttal a közélelmezési tanács elnökségével is megbízták. V­a­­­k­ó Lajos volt pénzügyi államtitkár átveszi a külügyminiszté­rium közgazdasági osztályának vezeté­sét és megbízták őt egyúttal a minisz­térium részéről külföldön folytatandó pénzügyi és kereskedelmi tárgyalások vezetésével. A kinevezéseket a hivatalos lap vasárnapi számában teszik közé. Eddig az M. T. L jelentése. Az ál­lamtitkárokat illetően a „8 Órai Ujság„ többet tud, mint amennyit az M. T. L jelent. Gömbös Gyulát minisz­terelnökségi, I­k­­­ó­d­y-S­z­a­b­ó Já­no­s­t pénzügyi, Kenéz Bélát ke­reskedelemügyi és Pekár Gyulát vallás- és közoktatásügyi államtitkár­­nak nevezték ki a lap szerint Amint tehát a kormánylistából meg­állapítható, Bethlennek sikerült kiug­ratni Nagyatádit és a kisgazdapárto Mayer minisztersége és Koszó állam­titkársága lévén leszerelni. A kisgazda párt ugyan legutóbbi szégyenletes meg­alkuvásának dijául azt kötötte ki, hogy a belügyminiszteri tárcát a párt kapja meg, de Bethlen még e tudásdíjból is­ megpróbál lealkudni.Inkább a volt munka­párt egyik exponensét, Klebersberg grófot tette meg belügyminiszterré, nem mint­ha a grófnak volna valamelyes parla­menti talaja, hisz ilyen Bethlennek sincs, de ki tudja: ha a reakciós vá­lasztójogot ismét érvényre lehet jut­tatni, akkor talán a levitézlett munka­­párt támogatása is jelenthet valamit A kisgazdák máris látják, hogy bele se paroláztak még az üzletet köti cigány­tenyérbe, Bethlen máris be­csapja őket. A „Magyarország“ szom­bat esti száma már ilyen helyzetképes, közöl az új politikai vásárról. A kora­­ délutáni órákban nagyatádi Szabó István szobájában a kisgazda­párti képviselők megbeszélték a hely­zetet. Ezen a megbeszélésen az a véle­mény alakult ki, hogy az esetben, ha Bethlen István gróf hajlandó a párt követeléseit teljesíteni, a párt viszont hajlandó az uj kabinetet támogatni. A 3sitt,­t*5ttarAri kivetette, feojig kellő képviseletet nyerjen az új kabi­netben, és éppen ezért Mayer János legyen a földmivelésügyi miniszter és a párt kapja meg a belügyi tár­c­á­t, amelyre a párt jelöltje Gaal Gaszton volt. Háromnegyed két órakor az összegyűlt kisgazdapárti képviselők­höz megérkezett a miniszterelnök v4. Bethlen in tormányg. 3ffi!S«gym­5s?tsz4ein KSchevßberg Kurcö; f»i«lművelési miniszter: Kaj­er János) pAmzUgyminiszter: Icáilay Tibori fcfixénlelivezési minisen Térffy BGS* A többi tárcáknál nincs váLt&zés. Nagyatádi­­&s Ráday kimaradtak a kormányból. Az új kormány kedden mutatkozik be a nmaszgyi Mes élén*. _ A J 6­­8 budapesti tudósítójától. — * Bocsánatot kérek a szóért, de arra a komédiára, amit Budapesten kormányvál­ságnak és kabinetalakí­tóénak neveznek, nem találtam megfelelőbb kifejezést. '' .......... LM. kell. Különösen pedig fiatalommá válik akkor, ha szövetkezik az ország többi dolgozó rétegeivel, a munkássággal és polgársággal, mert talán most már előtte is tisztán áll, hogy a magyar földmíves­­nép a maga boldogulását és nagy cél­jait, különösen pedig f­öldreformot, csakis a győ­zelmes magyar demokrácia atmoszférá­jában vívhatja ki. Ez a magyar demokrácia szól most a csalódott, kimart, meghurcolt Szabó Istvánhoz: Ádám, hol vagy? A fele­lettől, amelyet Ádám e hívásra adni fog, függ az, hogy nagyatádi Szabó István történelmi szerepre hivatott egyik vezérfia lesz-e a megújhodó Ma­gyarországnak, vagy pedig egyike azoknak a nagyszámú jelentéktelensé­geknek, akiknek pályafutása a mi­niszteri székből való kibukással vé­get ér.

Next