Jövő, 1922. május (2. évfolyam, 102-126. szám)

1922-05-14 / 112. szám

A Károlyi-p Irta Lovászy Márton. Nem az én föladatom Károlyi Mi­hályt az ellene emelt vádak ellen meg­védeni , ezt a föladatot, úgy látom, a védők kitűnően teljesítik. Nem is kétel­kedem abban, hogy ez a per, ha van még bírói függetlenség Magyarországon, fölmentéssel, sőt elégtételadással fog végződni Károlyi Mihályra nézve. El nem nyomhatom azonban az u­n­d­o­r érzetét ennek a pörnek a láttára. Mert ez a pör a kurzusnak egyik legnagyobb aljassága. Ha azok, akik ezt a pört megindít­­tatták és annak rigóit mozgatják, annak­idején bátran, nyíltan, férfiasan szembe­­szálltak volna Károlyinak szerintük kár­­hozatos kormányzati rendszerével, akkor azt mondanám, hogy megvan legalább a jogosultság látszata e per meg­indítására. De én láttam, tudom, sőt azt mondhatnám, hogy szinte a tulajdon bőrömön é­rtem, hogy az az egész társaság, amely most otthon a reakció táborában nyüzsög, micsoda határtalan szervilizmussal hajóit földig Károlyi Mihály előtt és mennyire nem lehetett azt bölcs óvatosságából kimozdítani. Amikor én már beadtam lemondásomat a miniszterségről és nyíltan szembe­­fordultam Károlyival, Haller István a Károlyi-párt nagygyűlésére sietett, hogy a keresztényszociális nép­­p­á­r­t, (tehát a mai kurzus magva és csírája)nevében bejelentse támo­gatását Károlyinak. Ugyan­ezt cselekedte nagyatádi Szabó István és Patacsi Dénes, vagyis a kurzus másik nagy pártjának, a kisgazdapártnak magva és csirája, így feküdt le előre az egész kur­zus Károlyi Mihály lábaihoz. Azt mondják, terror volt. Meglehet. De ha volt, velem szemben is volt, sőt alighanem engem tisztelt meg dühének legnagyobb fokozatával. Az egyik szo­cialista vezér engem nevezett az Eszter­­házy herceg és Weisz Manfréd béren­cének (úgy, amint most a kurzus a csehszlovák kormány és nem tudom még ki bérencének nevez) és Pogány József engem pécézett ki az „ellenforradalom“ egyik vezetőjének, ami akkortájban nem volt egészen tréfa dolog. És én mégis kötelességemnek tartottam folytatni a polgárság és földmívelő nép szervezése körüli munkálatokat, hogy a túlságosan balra hajló irányzattal szemben meg­felelő ellensúlyt nyerjen a magyar tár­sadalom. A dolog nem sikerült, egy­részt nagyatádi Szabó árulása miatt, aki határozott ígérete ellenére a miniszteri tárca fejében a kormányhoz csatlakozott, másrészt azért, mert akkor­­ túlságosan csöndesek és óvatosak voltak azok, akik ma olyan nagyon hangosak és bátrak. Ha Károlyit haza­­árulónak tartották, miért nem szóltak akkor? Vagy úgy gondolják, hogy a véleménynyilvánítás csak akkor ér­demes, ha annak fejében hatalom és konc jut osztályrészül, de fölösleges luxus olyankor, amikor azzal bizonyos kockázat jár? Ezért tartom aljasságnak a Károlyi elleni pert és ezért tekintem ezt a kur­zus gyávasága legfőbb bizonyságának. Akik a hatalmas Károlyi Mihállyal szemben pisszenni sem mertek, azoknak semmiféle erkölcsi jogosultságuk sincs a védtelen és tehetetlen Károlyi Mihály ellen föllépni. Pedig a kurzus már har­madik éve excellál ebben a hősi póz­ban. Dühe, gyűlölete három hosszú év alatt sem lankadt. Miért? Ó, nagyon jól tudják ők, hogy azok a vádak, amelyeket megformuláztak, teljesen tarthatatlanok. Hiteles és ille­tékes adatok egész tömegével van föl­tétlen bizonyossággal beigazolva, hogy Károlyi kormányra lépésének pillanatá­ban a háborút egy hétig sem lehetett folytatni, mert hiányzott ahhoz élelem, ruházat és muníció, hogy a hadsereg teljesen el vált sülivé, hogy mese az, hogy a Diaz-féle szerződés az ország integritását biztosította volna, hogy a Franchet-féle fegyverszünet semmivel sem hátrányosabb a Diaz-félénél és hogy annak megkötése az invázió el­kerülése végett föltétlen szükség volt. Mindezt tudja a kurzus nagyon jól, d­e nem akarja tudni. Mert neki, reá nézve, két nagyon fontos okból, szüksége van a Károlyi elleni hajszára. Az egyik az, hogy a felelősség elháríttassék azokról, akik az ország katasztrófájában igazi bűnösök, vagyis akik részesei a háború megindításának és elhúzá­sának. A másik pedig az, hogy meg kell semmisíteni azt az embert, aki a de­­m­­o­k­r­á­c­i­á­t d­i­a­d­a­lr­a emelte és a földreformot napi­rendre tűzte Magyarországon. Erről van szó, nem pedig a Franchet­­féle szerződésről és miegyébről, amiről a pörben beszélnek. A Károlyi-per nem a múlt „bűneidnek megtorlásáért, ha­nem a jövő fejlődés legyil­­kolásáért folyik. És ők azt hi­szik, hogy ilyen úton-módon a jövőt csakugyan le lehet gyilkolni. Az os­tobák­­ hogy jelenjen meg kerületükben támo­gatásukra ; jelenléte már nem támoga­tást jelent, ellenkezően, csak káros a jelöltre. Külön föltűnést kelt az a hír, amelyet több lap megemlít s amely szerint Bethlen miniszterelnököt is érezhe­tően szorongatja ellenjelöltje, dr. Vekerdy Géza, akinek támo­gatására a közeli napokban leutazik Hódmezővásárhelyre Szi­lágyi Lajos és valószínűen Ras­­say Károly is, több ellenzéki pol­iti­kus kíséretében-Sok szó esett már arról is, hogy a fővárosban és környékén, ahol lajstro­­mos lesz a szavazás, a kormány egyáltalán nem is állított jelölteket. Ezt azzal igyekeztek szépíteni, hogy hiszen a S­einrich-párt is a kormányt támogatja, velük szem­ben tehát nem lehetett jelölteket állí­tani. A Heinrich-párt azonban, minden kormánycáfolat ellenére, ma is hangoz­tatja, hogy álláspontja ellenzéki. Hein­­richéken kívül Wolffékat tekin­tette a kormány a maga jelöltjeinek a fővárosban, ami meg is felelt a való­ságnak, de ma már politikai körökben az a hír terjedt el, hogy Wolffék a budapesti északi kerületben vissza­vonják listájukat. „A Nép* című­­ lap ezt a hírt cáfolja és azt állítja, hogy Wolffék sánszai igen jók. Ezzel szemben a „Magyarország“ úgy értesül, hogy az északi kerületekben Wolffék még az aséistáshhoz szüksé­­ges aláírásokat sem tudták meg­­szerezni Bethlen titokban tartja kortesutját. Debrecenben vasárnap két ellenzéki gyűlés lesz. — Apponyi, Andrássy és Rassay Debrecenben, Batthyány Szentesen beszél. — Nagyatádit sehová sem hívják. .i Rupertnek elég lesz egy golyós“­ ­ A JEvS budapesti tudósítójától. — Budapest, május 13. Arra a hírre, hogy a kormány ismét be akarja tiltani a népgyűléseket, az ellenzéki pártok fokozott erővel igye­keznek kihasználni a holnapi vasár­napot. Az ellenzék vasárnap az ország különböző részeiben számos népgyűlést tart A legitimisták Debrecenben tartanak népgyűlést, amelyen A­n­­drássy Gyula, Apponyi Al­bert és Haller István fognak fölszólalni. Ugyancsak népgyűlést tart Debrecenben a függetlenségi, kisgazda- és polgári párt is, amelyen Rassay Károly is részt vesz. A független­ségiek Szentesen tartanak gyűlést, amelynek főszónoka Batthyány Tivadar lesz. Budapest környékén a demokraták tartanak több népgyű­­lést, Kispesten Vázsonyi Vilmos beszél, Rákospalotán Fábián Béla. Vázsonyi egyébként szerdán Mis­­k­o­l­c­z­r­a utazik a demokrata párt ottani jelöltjének, Puska Vilmos­­nak támogatására. Rassay a következő vasárnapon Szolnokon fog beszélni, ahol Mé­­hely Kálmán egyetemi tanárt lép­tették föl a szabadelvű polgárok és munkások. A szociáldemokrata párt valamennyi kerületben agitációs nép­gyűlést tart, ahol a pártnak jelöltjei vannak. A szegedi II. kerületben a szociáldemokrata párt, amint ismeretes, Peidl Gyulát lépteti föl. Ellen­jelölte Pálffy Dániel. Pálffy állítólag olyan kijelentést tett, hogy amennyiben megválasztanák, úgy is le fog mondani mandátumáról, mert őt a kormány a fő­rendiházba fogja kiküldeni, mint az iparosság egyik képviselőjét. Az ellenzéki nyílt agitációval és a népgyűlések nyílt hirdetésével szemben élénk föltűnést kelt, hogy a miniszterelnök valósággal eltit­kolja kortesatja programját, mert fél a mait vasárnapi debreceni ku­darc megismétlődésétől. Félhivatalos helyről mára, szombatra ígérték a miniszterelnök út programjá­nak közzétételét. Bethlen ma este már indul is dunántúli körútjára, amelynek programját azonban nem hozták összes részleteiben nyil­vánosságra, nehogy a legutóbbi körútja alkalmával történt jelenetek megismétlődjenek. A miniszterelnök mintegy négy napig lesz tá­­v­o­l a fővárostól és valószínűen szer­dán este tér vissza Budapestre. Körútja folyamán ellátogat Szombathelyre, Pápára, Celldömölkre, Vasvárra, Sop­ronba, Komáromba. A soproni népgy­ű­­lésen Klebelsberg belügyminisz­ter is részt vesz. De hogy mikor lesz­nek ezek a gyűlések, mely időpontban, azt csak a beavatottak tudják, akik csak a „megbízható“ elemeket fogják majd beterelni, hogy csak azok le­gyenek jelen, akik Bethlent türelemmel meghallgatják. Ezúttal már Nagyatádit nem viszi magával Bethlen, mert ahelyett, hogy jó attrakció lenne, inkább csak rontja a gyűlések sima le­folyását, amint azt a debreceni példa mutatta. Nagyatádit különben már s­a­­ját párthívei sem fu­tják. Próba­ vasárnap. A „Magyarország“ írja. Ami a május 11-i utáni népgy­űlési tilalmat illeti, a minisztertanács ebben az ügyben még nem határozott Be akarják várni a legközelebbi napok választási kampányának a lefolyását és amennyiben oly feszültség állna elő, amely a rend megbontására vezetne, ez e­s­e­t­b­e­n v­a­l­ó­b­a­n h­e­t­i­li­­­k május 21-t­ől kezdve a nép­­gyűlések tartását. Ha tehát Bethlenéket most megint olyan kudarc éri, mint a múlt vasár­napon, bizonyos, hogy több népgyűlést nem engedélyez a kormány. Rupertnek golyót ígérnek a devecseri ébredők. Rupert Rezső, aki a devecseri kerületben lépett föl, elmondja a „Vi­lág“ tudósítójának, hogy a hivatalos jelölt mellett hallatlan terrorral dol­goznak. — Lapot adnak ki ellenem, — mon­dotta — amelynek egyetlen rendeltetése, hogy engem rágalmazzon s megírja rólam, hogy innen is, onnan is elkergettek, pedig mindenütt meleg szeretettel fogad­nak. Most pedig már azt hirdetik a hiva­talos jelölt Pestről hozatott „ébredői“, hogy akármit akar a nép, Jókay lesz a követ,majd dolgozik, ha kell, a korbács és a tenyér, ha ez se használ, elég lesz Rupertnek egy golyó. Panaszolta Rupert, hogy kerületében az Andrássy-párti jelölt felekezeti agi­tációval dolgozik ellene, amit hely­telenít, mert ezzel csak a kormány­­párti hivatalos jelöltnek használ Mire vállalkozott Belitska? Klebelsberg Kunó gróf belügyminiszter — mint a j­ö­v­ő jelen­tette — tegnap hosszabban tanácskozott Beli­ska Sándor honvédelmi minisz­terrel a választások tartamára kirendel Egyes szám­áras Ausztriában 80 alattr. K Csehszlovákiában . ■ • • . 1.40 £K Jugoszláviában I Va­dinár Romániában ■ ................... ■ 8 lei Megjelenik naponta, hétfő kivételévé Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien. V. ker. Rechte Wienzelle 79. szám .: Telefon 30­5? Távirati cím: J£5vö Wien Postatar Kerékpénttári számaink: Ausztriá­ban 149.070, Csehszlovákiában 69.040, Jugoszláviában 40.100. — Németországi folyó­számlánk ■ Deutsche Bank: Bornin Hirdetéseket fölvesz a kiedóhivatal és minden bel- és külföldi hirdető Iroda­­­. év Bécs 1922 május 14, vasárnap 112. (383.) szám.

Next