A Jövő Mérnöke, 1971 (18. évfolyam, 1-39. szám)

1971-05-08 / 17. szám

A május elsejei felvonulás Biztonság a nyári szünidőben Bár az idő nem volt verőfé­­nyes, nagyon szép számban gyülekeztek a Garay utcai ta­lálkozóhelyen egyetemünk ál­lami- és pártvezetői, oktatói és nemoktató dolgozói, és a karokat nagy számban képvi­selő hallgatók. A Budapesti Műszaki Egyetem feliratával díszített, fellobogózott május­­fás teherautó vezette a felvo­nulók menetét. Utána valóban jókedvű és lelkes egyetemi tömeg. Nem karonként oszlott meg a menet, hanem az egész egyetem együtt képviselte a hat kart. Kedves színfolt volt a hallgatók spontán májusi körtánca, és a mozgalmi da­lok éneklése. A dísztribün előtt elhalad­va hangos éljenzéssel köszön­ték meg a pártvezetőség üd­vözletét. Gyülekeznek a május else­jei felvonulásra. Az Állami Biztosító a főiskolai tanulóbalesetbiztosítást az ösztön­díjból, a szülői támogatásból élő főiskolai, egyetemi hallgatók ré­szére hozta létre. Ennek a bizto­sításnak a díja fél évre 10 forint. Érvény«s az egyetemen, főiskolán, utcán és otthon, sportolás közben —, érvényes ezen kívül a szünidő­ben az egyetem, főiskola vagy felsőfokú technikum nyári üzemi gyakorlatain, ifjúsági építőtábo­rokban is. Az egyetemi és főiskolai hallga­tók közismerten nem tartoznak a magasabb jövedelmű rétegekhez. A nyári idényben azonban — keresetlenül szólva — tömöttebbek a diákzsebek. Hazánkban kapós a munkaerő, a fizikai munka már negyedszázada nem szégyen. Az egyetemi, főiskolai ifjúság sok ez­res tömegei vállalnak munkát a szünidőben. Munkaalkalom min­denütt kínálkozik: a vendéglátó­és­ konzerviparban, a mezőgazda­ságban, az építőiparban. A nyári időszaki munkavállalás nem a főiskolások jellegének megfelelő, tanulmányaikkal össze­függő elfoglaltság, így természe­tes, hogy a tanulóbalesetbiztosítás nem terjed ki azokra a balese­tekre, amelyek a meghatározott időre vállalt, SZTK-járulék fize­tésére kötelezett­ munkaviszony alatt érik a hallgatót. Baleset min­den jószándék, óvatosság ellenére történhet. Az üzemek, gyárak munkavédelmi felelősei mindent elkövetnek a balesetek megelőzé­séért és különös gonddal ügyel­nek a szerszámok, gépek haszná­latában gyakorlatlan „idény­munkások” testi épségére, mégis elég gyakran fordul elő baleset, mert éppen fiatalságuknál fogva nem veszik komolyan a veszélye­ket. A csak nyári idényben dol­gozó főiskolásokat anyagilag sú­lyosabban érinti a baleset, mint az állandó munkavállalókat, mi­vel táppénzük az utóbbiakénál ke­vesebb nagy veszteség éri őket, ha félévet vesztenek , és ha megrokkannak, szüleikre, család­jukra hárul eltartásuk gondja. Az Állami Biztosítónál kidolgozták a nyáron munkát vállaló időszaki dolgozók biztosítását, amelynek alapján balesetből eredő teljes rokkantság esetén 80 000 forintot kapnak; kisebb fokú rokkantság­nál a rokkantság mértékének ará­nyában részesülnek kártérítés­ben. Ha halálos balesetet szenved az ifjú, hozzátartozóit 41 200 fo­­rint illeti meg. A biztosítás bal­esetből származó múlékony sérü­lésekre is kiterjed. Figyelemre méltó, hogy az idő­szaki biztosítás érvénye független a munkaviszony tartamától. A biz­tosítás nem szűnik meg a munka­­viszonnyal, hanem érvénye — a 60 forint díj megfizetésével — a meg­kötésétől számított három hónapig tart. Aki — például — csak hat hétig dolgozik, a pihenés hetei­ben is élvezi az időszaki biztosí­tás nyújtotta anyagi biztonságot, amely nemcsak a munkahelyi balesetekre terjed ki, hanem bár­hol — közlekedés közben, sőt külföldön is — érvényes. Megindult a menet. (Fotó: Orfi János) Leányfalu­i majális Reggel még esett, a felvonulás alatt kezdett kissé derülni. Nem a legideálisabb kirándulóidő, de ez még nem jelent semmit. Lassan megtelik a „Hunyadi”. Az egész a mienk. A büfében kezdik osz­tani a rövidet, a fedélzeten fázó­san bújnak össze a párok, Atlasz hangol, indulunk ... Szürkés ködben derengenek a partok, lóg a lába az esőnek, fő az, hogy csak alattunk van víz, felettünk nem esik. Irány, Leány­falu! Előkerülnek az otthonról hozott melegítő italok, és a han­gulat csomóról csomóra emelke­dik. Megszólal a hangszóró min­den helyiségben. Toboroznak, na nem katonának, hanem a vetélke­dőhöz. „Egyének csapatok jelent­kezzenek a politikai és művészeti vetélkedőre” jelentkező van bő­­ven. Mi is beálltunk. Az első a politikai Ki-Mit-Tud. Itt csak, mint néző, figyelek. Jön, az első kérdés. Könnyű! Kár, hogy itt nem versenyzek. Második! Jobb, hogy nem. Vannak akik ezt is tudják, és a többit is. Isszák a jutalmat, nekem csak a nyálam csorog. Művészeti vetélkedés. Most kell mindent felkötni amit illik. Iroda­lom, képzőművészet, zene. Zápo­roznak a kérdések. Ez ment. Ez csak félig! Elhúznak előttünk. Utolérjük őket. Jó! Ismét hang a „mennyekből”­ .Rövidesen kikötünk. A hajó kö­rülbelül hatkor indul vissza, aki külön akar menni a csoporttól, erre az időre jöjjön vissza. Nem tudom, sok ilyen ember tesz-e? A közös program sok vi­dámságot ígér. Kisebbfajta megrázkódtatás, ki­kötöttünk. Zöld fű, szürke ég, nem a leg­főbb színösszeállítás. Talán majd kiderül. Az biztos, hogy fürdeni nem akar senki. Mindjárt az el­ső műsor a kötélhúzás. Egy hosz­­szú madzag, itt is ott is három ember. És húzzák, rángatják, ci­­bálják. Csoda, hogy el nem sza­kad. Erősek a fiúk, a cipőtalp viszont csúszik. Az első elbotlik, a többi esik rá. Megvan a győz­tes.“' 'Legalább neki nem kell a nadrágjáról a sarat törölgetni. Ez a különülj! Jönnek a lányok. Ismét ránci­­gálás. Az erő kevesebb, a neve­tés nagyobb. Aztán itt is eldől a verseny, ők is isznak, és követ­kezik a fénypont: öt lány ellen három fiú. Természetesen, győz­nek a lányok. Udvariasság is van a világon. A nézelődők csoportjához jön valaki egy marék cédulával. Min­denki húzhat egyet, hogy mi lesz belőle, senki nem tudja. Húztunk. Név volt rajta, vagy irodalmi al­kotás főszereplője, címe: Állítólag mindegyiknek van párja is. Meg­kezdődik a bábeli hangzavar. Toldi keresi Arany Jánost, a Há­rom testőr Dumast, én pedig a Falu jegyzőjét, ők megtalálták. Én nem. Tovább játszhatnak. Míg az eső közbe nem szól, aztán a caimpingházak teteje alatt a foly­tatás. Borzasztó, hogy minden egy­szerre történik. Van, akit ez érdekel, van akit az, de én min­denütt ott szeretnék lenni. Na, tes­sék, ott már javában ugrálnak zsákokban a gyerekek. Nagyon mókás lehet. Zsupsz, nyekk! Ez már kevés­bé! Teherautó, asztalok. Kenyér, hagyma, zsír és sör. Csak kést nem találok meg sörnyitót. Kést adnak, sört meg a farmerom csat­ján nyitom fel. Meglátják, kér­nek, hogy segítsek! Hát mi az én Lee­m? És meddig bírja még a csatom? Elódalgok, mi lesz, ha mégse bírja sokáig? Lehajtó faág, rajta egy ember kezébe lógó spárga. Annak az al­ján biztosan van valami ... egy • •. lepény! Körülötte a tízfilléresekért tüle­kedő lekvárosok. Aki harap, sört kap — mármint pénzt. Találkoztam egy „Superman”-nel. Minden ver­senyben részt vesz, és még a sör sem kell neki. A versenyszellem élteti. Ő a leglekvárosabb. Mindjárt hat óra. Készülődünk, indulunk. Kötél fel, Hajókürt... Atlasz hangol, vagy az ég dö­rög? Táncolnak. A haangszóróból megint az Úr hangja: „Rövide­sen megkezdi műsorát a Kaláka”. Rohanunk fel a fedélzetre. Most az egyszer erősítővel játszanak. Most is isteniek, most is imád­juk őket. Az idő elröppent. Hiszen ez már a pesti part, mindjárt kiszállunk. Hangos éljenzéssel köszöntjük a mellettünk sikló hajókat. Hangu­lat a tetőfokon. Döccenés. Kikö­töttünk. A hajóállomásnál aggódó szülők, és „vőlegények” várják a lányokat. Esernyők és esőkabá­tok. Nem kellenek. Elázva legfel­jebb más szemszögből vannak né­­hányan. * Eszter István Tökéletesített acél vágó Húsz centiméter vastag acélt is vajként vág a kazah műszaki egyetem kutatólabo­ratóriumában létrehozott ké­szülék. A vágóberendezés magas hő­mérsékletű plazma „pengéje” nem igényel fenést. A készü­lék hálózati árammal üzemel. Vágási sebessége óránként több mint 30 folyóméter. A laboratóriumban jelen­leg fél méter vastag acélge­rendák gyors vágására is hasz­nálható berendezés létrehozá­sán dolgoznak. (APN) Egyetemi és főiskolai hallgatók V. budapesti konferenciája A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség budapesti bi­zottsága május 7-én rendezte meg a Kereskedelmi és Vendég­látóipari Főiskolán az egyetemi és főiskolai hallgatók V. kon­ferenciáját. A konferencia fő napirendi pontjaként a Budapesti Felső­­oktatási KISZ-szervezetek 1970/71. évi munkájának tapasztala­tai és az új tanév legfontosabb feladatai szerepeltek. A napirendi pont előadója dr. Alföldi Árpád, a KISZ bu­dapesti bizottságának titkára volt. A beszámolót először plenáris ülés, majd szakmánként szekcióülések követték, ahol az egyetemek és főiskolák kép­viselői , így a Budapesti Műszaki Egyetem KISZ-vezetői és hallgatói mondották el véleményüket a kialakult kérdésekről. A konferencia részletes ismertetésére legközelebbi szá­munkban visszatérünk. Nem kell szerencsétlenségtől tartani Diesel-meghajtású mozdo­nyok csuklós tengelyére szün­telenül ható, váltakozó irányú terhelés nehezedik. A terhelés fokozatosan „szétrázza’’ a fém struktúráját, szemmel nem lát­ható apró repedéseket idézve elő a vasból készült csuklós tengelyekben. E repedések egy esetleges, mozgás közbeni ten­gelytörés okozói lehetnek. A szerencsétlenség a tengely kopásának időbeni észlelésével megelőzhető. Az erre irányuló ellenőrző vizsgálatok során nagy segítséget nyújt a nem­rég kidolgozott, speciális kere­sőfejjel ellátott szovjet ultra­hangos defektoszkóp. A mű­szer nagy érzékenysége lehető­vé teszi a csuklós tengely leg­érzékenyebb helyein — leke­rekített végein és a hajtórúd nyakrészén — előforduló hi­bák észlelését. A javítóműhelyben az ellen­őrzés során a képernyőn meg­jelenő hibák mennyisége és jellege alapján döntenek a tengely sorsáról , leszerel­jék-e vagy futhat még néhány ezer kilométert. (AP) UNIVAZ? UNIVAZ Május harmadikén megje­lent „Ötven óra a kivitelezé­sen” című cikkünkben az Univerzális Vázszerkezetek rö­vidítése kissé mulatságosan jelent meg, a helyes rövidí­tés UNIVAZ. Nem osztottak díjakat... Az idén is megméretett, de sajnos könnyűnek találta­tott egyetemünk irodalmi al­kotóműhelye. Ezt mutatta mind a zsűri értékelése, mind az, hogy végül is díjak he­lyett csak jutalmak kerültek kiosztásra, mégpedig 3 darab 400, 4 darab 300 és 1 darab 200 forintos jutalom formájá­ban. Körülbelül húszan pá­lyáztak ebben az évben, a ha­gyományoknak megfelelően az idén is a lírikusok teljesítmé­nye volt értékesebb A prózai alkotások közül csupán Kol­­tay Gábor riportját tartotta értékelhetőnek a zsűri. A nyolc jutalmazott közül tehát heten — Dobos László, Földi Ferenc, Gara Péter, Klemm Pál, Papp Márta, Rabb Péter és Tóth Ferenc — versekkel jelentkeztek. A pályaművek legnagyobb és általánosan je­lentkező negatívumaként a zsűri elnöke, dr. Bessenyei György professzor a közéleti témák hiányát, illetve a gyak­ran jelentkező eszmei zava­rosságot említette. Az ered­ményhirdetést követően Var­sányi Anikó és Böszörményi László mutatott be néhányat a nyertesek alkotásaiból. Az irodalmi pályázat ered­ményhirdetésével egyidőben értékelték a plakát-pályázat eredményét is. Ezen a pályá­zaton a beküldött pályamű­vek igen színvonalasak vol­tak, azonban itt az alacsony részvételi arány jelentett problémát a zsűri számára, így végül itt sem osztottak ki díjakat. Négyszáz forintos ju­talomban részesült Méhes Balázs, 300 forinttal jutalmaz­ták Kürthy Hanna és 200 fo­rinttal Szabadi Edit Mária pályázati anyagát. Pourquoi Tudományos diákköri konferencia Baján Egyetemünk legfiatalabb, 7. kara, a BME Vízgazdálkodási Főiskolai kara április 21— 22-én Tudományos Diákköri Konferenciát tartott. Az igen hasznos, színvonalas konfe­renciára meghívást kaptak az építőmérnöki kar vizes diákkörei. A kétnapos konferencián 21 előadás hang­zott el. Korunk hallgatói 12 előadást tartot­­­tak, többen közös előadásban ismertették vizsgálódásaik eredményeit, végsősoron 19 hallgató munkájával ismerkedett meg a hall­gatóság. Igen érdekes beszámolókat hallot­tunk a Vízépítési Tanszék diákkörének tag­jaitól (konzulens: Papp Gábor adjunktus). Különösen Tölgyesi Zsuzsanna előadása volt igen magas szívonalú a Stacionárius folyadék­mozgás általános tételeiről. A műszaki hidrológia szekcióban elhang­zott előadások közül kettő a matematikai sta­tisztikai módszerek alkalnázását mutatja be egy-egy hidrológiai probléma jellemzésére. E szekcióban hangzott el Szöllősi-Nagy András: Rendszervizsgálatok hidrológiai alkalmazása című előadása, valamint Holló Gyula rendkí­vül érdekes ismertetése a Vízgyűjtő­ területek véletlen jellegű gráf sémákkal való modelle­zéséről. Külön ülés foglalkozott az 1970. évi tiszai árvízzel kapcsolatos dolgozatokkal. Goda Pé­ter ismertette három társával együtt végzett, árvizek hatására bekövetkező töltésállapot változásmérések tapasztalatait. Ferenczy Zol­tán és Sándor Gábor a töltésállapot-vizsgálat végrehajtásáról adott tájékoztatást az 1970. évi tiszai árvíz során végzett, munkájuk alap­ján. Madarassy László és Ragó Károly az ár­víz alatt a hullámzást mérték és az ezzel kap­csolatos megfigyeléseiket ismertették. Az elő­adás fő erénye az utóbbi időben kissé elha­nyagolt hullámzás okozta töltésrombolás elle­ni védelem iránt az érdeklődés felkeltése. (Az előadások konzulense Kontur István tanárse­géd.) A Bajai Főiskola Vízminőségi Tudományos Diákköreinek tagjai szennyvíz bioindikátorai­nak feldolgozásáról, a bajai Livada vízfolyás életközösségének felméréséről és a bajai köz­­kutak vízkémiai összehasonlító vizsgálatáról számoltak be. (Konzulens: Orbán Vera) Az ötödik ülés témája a számítógépek al­kalmazása a vízgazdálkodásban volt. Az okta­tás korszerűsítése érdekében a vízgazdálko­dási tanszéken alkalmazott oktatási célú prog­ramok készítéséről és azok felhasználásáról számolt be Salamin Zsuzsa, Sáhy Zoltán, Or­bán István, Szabó Gyula és Bozóky Sz. Ádám az Algol 60 nyelven Razdan—3, illetve Odra 1204 gépi reprezentációjában irt gyakorlati programokat mutatott be. (Konzulens dr. Ij­­jas István adjunktus.) Deli Géza szaktechni­kus, a Bajai Főiskola végzett hallgatója egy tervezési feladatot ismertetett, melyet számí­tógép segítségével oldott meg. Az előadások közben alkalmunk volt há­rom amatőr filmet is megtekintenünk: Salama­­min András aki­ mérnök az 1970. évi tiszai árvízről, valamint a főiskola filmklubjának a Lázbérci tározóról és a magyaregregyi mérő­gyakorlatról készült filmjét A konferencia alatt a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság műszerbemutatót tartott Eszéki Ottó, a főis­kola volt hallgatója által tervezett műszerek­ből. A kétnapos eseménysorozat záróprogramja egy igen hangulatos hajókirándulás volt az egyik Duna-holtágon a Gemen­ci erdőben. Reméljük, hogy ezt a kitűnően megszervezett konferenciát, melyért a főiskola igazgatóságát Czédli György igazgatót és tanári karát, első­sorban dr. Zsuffa Istvánt, a főiskola TDK-s diákjainak konzulensét illeti köszönet — to­vábbi hasonló rendezvények követik, melye­ken az egyetemünkön vizes témával foglalko­zó, de földrajzilag egymástól távol tanuló diákjai, diákcsoportjai megismerik egymás munkáját. Baum László

Next