A Jövő Mérnöke, 1992 (39. évfolyam, 1-34. szám)
1992-11-12 / 29. szám
hogy mellé nem lehetett akármit tenni, így a tervezők valóban nehéz feladat előtt álltak a későbbi hidak megépítésekor, s ennek maximálisan meg is feleltek. — Milyen időközönként kell vizsgálni a hidak állapotát? — A hídmesterek hetente megnézik a Duna-hidakat, de ez csupán egy szemrevételezés. A budapesti hidakat ötévente komolyabb revízió alá veszik, ebbe minden alkalommal az acélszerkezeti tanszéket is bevonják. Ilyenkor többek között próbaterhelést is végzünk. — Mit tudna elmondani más országok Duna-hídjairól? Mennyivel szebbek, korszerűbbek a mieinknél ? — Fájdalmas pontja a magyar hídépítőknek, hogy az utóbbi években kevés híd születésénél bábáskodhattak. Az utolsó az M 0 körgyűrűn készült el és a magyar tervezőket dicséri. Ez az egyetlen, ami valódi munkát igényelt, hiszen új helyen, új vonalvezetéssel kellett megépíteni. Igaz ugyan, hogy néhány évvel ezelőtt az Árpád-hidat alaposan kiszélesítették, de itt csupán egy meglévő híd átépítéséről volt szó. Más országokra is jellemző, hogy újabban nem annyira impozáns külsejű, mint inkább nagy teherbírású, de rendkívül egyszerű hidakat építenek. Az első szempont tehát a praktikum, a látvány pedig egyre hátrébb szorul. — Külföldön sok új híd készül? — Rengeteg, főleg a német és az osztrák szakaszon — az utóbbinál kizárólag Bécsben. Véleményem szerint ennek az az oka, hogy más országokban nem kíséri akkora vita az építkezést, mint nálunk. Messziről nézve úgy tűnik, hogy máshol hamarabb belátják: kell egy új híd, amelyik sokakat szolgál. Az érthető, ha a környéken lakóknak nem tetszik az építkezés, ám nem szabad, hogy ez egy egész ország érdekét befolyásolja — hiszen azt a néhány száz embert valamilyen módon lehet kárpótolni. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy egy híd megépítése nem olcsó mulatság. Maga a híd néhány milliárdból már elkészülhet, de ennek mindig a sokszorosát emésztik fel a két partszakaszon kijelölt munkálatok: a fel- és lehajtók, az útszélesítés. — Szó esett-e a konferencián a Sigray Tibor által a Világkiállításra tervezett híd megépítéséről? — A résztvevők látták a maketteket, beszélgettünk a pillér és a környezet kialakításáról, sőt szavaztunk is, kinek milyen megoldás tetszene jobban. Összességében jó benyomást keltettek a meglévő tervek. Mindenképpen szükségünk lenne erre a hídra, hiszen igazán nagy forgalom átvezetésére csak a Petőfi- és az Árpád-híd alkalmas. Az előbbi is felújításra szorulna, de az könnyen belátható, hogy a nemzetközi kamionforgalomban jelentős fennakadást okozna, ha munkálatok miatt le kellene zárni a hidat, s nem lenne más útvonal. A forgalom szempontjából szükség lenne a Galváni úti híd megépítésére is. Szereném hangsúlyozni, hogy egy híd elkészítésében nem a tervek megalkotása a nagy dolog, hanem az, amit Széchenyi hajtott végre: ő keresztülvitte a Lánchíd megépítését is, pedig azt ma már kevesen tudják, hogy annak idején ez ellen bizony tüntettek a pesti polgárok. Némi iróniával tehát elmondhatjuk, hogy a híd, amely ma a főváros egyik jelképe, s amelyre a legbüszkébbek vagyunk, a maga korában nem kevés ellenérzéstől kisérve született meg. B.K. Koreai kapcsolat — oktatási és kutatási témákban A Magyar-Koreai Műszaki Együttműködési Központ szervezésében sikeres szeminárium zajlott le egyetemünk balatonfüredi üdülőjében, az oktatási központban. A szemináriumon hallgatóink, valamint magyar, koreai, osztrák cseh és lengyel szakemberek vettek részt. A maga nemében első eszmecserét - amelynek fő témája a kutatás, a fejlesztés és a továbbképzés volt - köszöntötte Park Jong Vu, a Koreai Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, valamint Simon Károly, Balatonfüred polgármestere is. A márciusban megnyílt Magyar-Koreai Műszaki Együttműködési Központ működéséről és a bővülő magyar-koreai műszaki-tudományos kapcsolatokról dr. Czoboly Ernő, a központ igazgatója elmondta: rohamosan nő az érdeklődés kutatási és oktatási témákban hazánk iránt. Javaslat hangzott el a KAIST (Korean Advanced Institute of Science and Technology) és a BME közötti kutatási-oktatási együttműködési megállapodás megkötésére. Egyetemünk hallgatóságát az egyes karokról az alábbiak képviselték: Görhöny Levente, Késmárky Gergely, Sipos László (építészkar), Vigh László (vegyészkar), Záhonyi Zoltán (építőkar), Gellért Balázs, Papdi Zsolt, Radnóti Tibor (villamoskar), Méder Edit és Hyun June-Wen (gépészkar), továbbá 2 vendéghallgató a Sydney University of Technology-ról: Martin Cantwell és Alexandra Olivers, dr. Ginsztler János rektorhelyettes 1992. NOVEMBER 12.