A Jövő Mérnöke, 1992 (39. évfolyam, 1-34. szám)

1992-11-12 / 29. szám

hogy mellé nem lehetett akár­mit tenni, így a tervezők való­ban nehéz feladat előtt álltak a későbbi hidak megépítése­kor, s ennek maximálisan meg is feleltek. — Milyen időközönként kell vizsgálni a hidak állapo­tát? — A hídmesterek hetente megnézik a Duna-hidakat, de ez csupán egy szemrevétele­zés. A budapesti hidakat öté­vente komolyabb revízió alá veszik, ebbe minden alkalom­mal az acélszerkezeti tanszé­ket is bevonják. Ilyenkor töb­bek között próbaterhelést is végzünk. — Mit tudna elmondani más országok Duna-hídjairól? Mennyivel szebbek, korszerűb­bek a mieinknél ? — Fájdalmas pontja a ma­gyar hídépítőknek, hogy az utóbbi években kevés híd szü­letésénél bábáskodhattak. Az utolsó az M­ 0 körgyűrűn ké­szült el és a magyar tervezőket dicséri. Ez az egyetlen, ami va­lódi munkát igényelt, hiszen új helyen, új vonalvezetéssel kel­lett megépíteni. Igaz ugyan, hogy néhány évvel ezelőtt az Árpád-hidat alaposan kiszéle­sítették, de itt csupán egy meglévő híd átépítéséről volt szó. Más országokra is jellem­ző, hogy újabban nem annyira impozáns külsejű, mint inkább nagy teherbírású, de rendkívül egyszerű hidakat építenek. Az első szempont tehát a prakti­kum, a látvány pedig egyre hátrébb szorul. — Külföldön sok új híd ké­szül? — Rengeteg, főleg a német és az osztrák szakaszon — az utóbbinál kizárólag Bécsben. Véleményem szerint ennek az az oka, hogy más országokban nem kíséri akkora vita az épít­kezést, mint nálunk. Messziről nézve úgy tűnik, hogy máshol hamarabb belátják: kell egy új híd, amelyik sokakat szolgál. Az érthető, ha a környéken la­kóknak nem tetszik az építke­zés, ám nem szabad, hogy ez egy egész ország érdekét befo­lyásolja — hiszen azt a néhány száz embert valamilyen mó­don lehet kárpótolni. Ugyan­akkor az is nyilvánvaló, hogy egy híd megépítése nem olcsó mulatság. Maga a híd néhány milliárdból már elkészülhet, de ennek mindig a sokszorosát emésztik fel a két partszaka­szon kijelölt munkálatok: a fel- és lehajtók, az útszélesítés. — Szó esett-e a konferenci­án a Sigray Tibor által a Világ­kiállításra tervezett híd megépí­téséről? — A résztvevők látták a maketteket, beszélgettünk a pillér és a környezet kialakítá­sáról, sőt szavaztunk is, kinek milyen megoldás tetszene job­ban. Összességében jó benyo­mást keltettek a meglévő ter­vek. Mindenképpen szüksé­günk lenne erre a hídra, hi­szen igazán nagy forgalom át­vezetésére csak a Petőfi- és az Árpád-híd alkalmas. Az előbbi is felújításra szorulna, de az könnyen belátható, hogy a nemzetközi kamionforgalom­ban jelentős fennakadást okozna, ha munkálatok miatt le kellene zárni a hidat, s nem lenne más útvonal. A forga­lom szempontjából szükség lenne a Galváni úti híd meg­építésére is. Szereném hangsú­lyozni, hogy egy híd elkészíté­sében nem a tervek megalko­tása a nagy dolog, hanem az, amit Széchenyi hajtott végre: ő keresztülvitte a Lánchíd megépítését is, pedig azt ma már kevesen tudják, hogy an­nak idején ez ellen bizony tün­tettek a pesti polgárok. Némi iróniával tehát elmondhatjuk, hogy a híd, amely ma a fővá­ros egyik jelképe, s amelyre a legbüszkébbek vagyunk, a ma­ga korában nem kevés ellenér­zéstől kisérve született meg. B.K. Koreai kapcsolat — oktatási és kutatási témákban A Magyar-Koreai Műszaki Együtt­működési Központ szervezésében si­keres szeminárium zajlott le egyete­münk balatonfüredi üdülőjében, az oktatási központban. A szemináriu­mon hallgatóink, valamint magyar, koreai, osztrák cseh és lengyel szak­emberek vettek részt. A maga nemé­ben első eszmecserét - amelynek fő témája a kutatás, a fejlesztés és a to­vábbképzés volt - köszöntötte Park Jong Vu, a Koreai Köztársaság rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete, valamint Simon Károly, Balatonfüred polgármestere is. A márciusban megnyílt Magyar-Ko­reai Műszaki Együttműködési Központ működéséről és a bővülő magyar-koreai műszaki-tudományos kapcsolatokról dr. Czoboly Ernő, a központ igazgatója el­mondta: rohamosan nő az érdeklődés kutatási és oktatási témákban hazánk iránt. Javaslat hangzott el a KAIST (Korean Advanced Institute of Science and Technology) és a BME közötti ku­tatási-oktatási együttműködési megálla­podás megkötésére. Egyetemünk hall­gatóságát az egyes karokról az alábbiak képviselték: Görhöny Levente, Kés­­márky Gergely, Sipos László (építész­kar), Vigh László (vegyészkar), Záhonyi Zoltán (építőkar), Gellért Balázs, Papdi Zsolt, Radnóti Tibor (villamoskar), Méder Edit és Hyun June-Wen (gé­pészkar), továbbá 2 vendéghallgató a Sydney University of Technology-ról: Martin Cantwell és Alexandra Olivers, dr. Ginsztler János rektorhelyettes 1992. NOVEMBER 12.

Next