A Jövő Mérnöke, 1997 (44. évfolyam, 1-17. szám)
1997-12-04 / 17. szám
Közepesen ittas vezetők történetei 3x5 órában Akinek közlekedési bűncselekmény vagy szabálysértés miatt vonták be a jogosítványát, az 1992 óta kötelezően úgynevezett utánképzésen vesz részt. Miközben az utánképzés szükségességéről és jogszerűségéről megoszlanak a vélemények, a gyakorlati tapasztalatok leszűrése érdekében munkatársunk személyesen vett részt egy 3x5 órás „terápián". A személyiségi jogokra tekintettel még a keresztneveket is megváltoztattuk, a történetek azonban valóságosak. Jelenleg hétfajta utánképzési program folyik a Közlekedési Főfelügyelet szervezésében. Vannak, akik szerint ennek a terápiának nincs szakmai ellenérve, ám az ügyben már többen az Alkotmánybírósághoz fordultak. A hét program közül az első a Kreszprogram. Itt a többnyire idősebb vezetők memóriáját frissítik fel. A kettes kurzus a kezdő vezetőké és a már „romló kritikai megítélő-képességű” hatvan év felettieké. Hármas csoport: a magatartás-módosító program. Ide a gyorshajtók, a piros lámpán átvágtatók kerülnek. A négyes program a halálos gázolóké; amennyiben ittak is a történtek idején, akkor rendszerint már a börtönbüntetés letöltése után érkeznek. Az alkoholprogramokat az ötös, hatos és hetes csoportokban találjuk, a résztvevők a vérükben talált alkohol ezreléke szerint válnak szét - 1,5 alatt van az enyhe, 1,5-2,5 közt a közepesen ittas vezetők programja. A hetes programban a határ a csillagos ég. „Hölgyeim, uraim, vesztettek”... Szabolcsnak, aki a hatos programba került, az orvosszakértő tanúsítványa szerint tulajdonképpen a hetesben lenne a helye. Bár - amennyiben igaznak vesszük a szakvélemény 3,4 alkoholezrelékét - tulajdonképpen a sírban. Mértékadó számítások szerint ugyanis a fenti Szint beállításához egy embernek két liter konyakot vagy hat liter bort kell meginnia. Szabolcs következetesen állítja: három nagyfröccsöt - tehát hat deci bort, három deci szódát - ivott. Az eltérés oka? Az már az ellene indult koncepciós eljárás hosszú története, hogy miképp került útjába egyes befolyásos embereknek vidéki városában. Természetesen pereskedett, ám a negyedik tárgyalási forduló után elege lett, széllel szemben nem lehet... Tudomásul vette az ítéletet. A csoport véleménye szerint a 3,4 valóban nehezen hihető. Ilyen magasra még Tihamér sem vitte, aki egy éjszakás műszak alatt elfogyasztott 30 üveg sört a vidéki sörgyárban, és 2,8 ezrelékkel indult haza autójával. - Maga mit dolgozott ott? - kérdezi döbbenten a foglalkozást vezető egyik klinikai pszichológusnő. - Csoportvezető voltam. Én ellenőriztem a gépeket és a beosztottakat. Dezső azért bukott meg, mert „befalazták” az utcát. Az addig egyirányú volt, ám egyik napról a másikra kitették elejére a „behajtani tilos” táblát. Dezső kicsit pityókásan, rutinból vezetett és befordult az utcába. Igazoltatás, stb... A hatos program háromszor öt órás. A 12 fős csoport beszélgetését a két „klinikai pszichológusnő” irányítja. Megpróbálnak minden történetnél valami pozitív tanulságot leszűrni az egész csoport számára, ám igazából csak akkor avatkoznak be, ha a beszélgetés pedagógiailag nem a megfelelő irányba fordul. Így például: Dezső állítását, miszerint a rendőrök gyakorlatilag díjbeszedőként dolgoznak a közutakon, a csoport tagjai sokat sejtető hümmögéssel kísérik. Miként azt az állítást is, hogy boldogabb helyeken, például Németországban vagy az Egyesült Államokban csak akkor büntetik a csekély mennyiségű alkoholt fogyasztókat - igaz, akkor nagyon keményen -, ha valami galibát csinálnak. Vita alakul ki a pontrendszerről is, a csoport mai működése szemmel láthatólag elérte a célját, és a klinikai pszichológusok a nap végén annyit elismernek, hogy a teljes tiltás sokszor valóban nagyobb ellenállást vált ki. Szabolcsnak ugyanakkor az a véleménye, hogy ő nem ellenállásból itta meg a három nagyfröccsöt. JAA 1997. DECEMBER 4. Alkotmánybíróság és pontrendszer A Közlekedési Főfelügyelet osztályvezetője, Kiss István szerint az utánképzés amerikai licenszének öt évvel ezelőtti bevezetésére azért került sor Magyarországon, mert az addigi hagyományos módszerek hatástalannak bizonyultak. A büntetőeljárás, a várható büntetések elsősorban abban tették érdekeltté az illetőket, hogy elfedjék a bajt, ügy-