A Jövő Mérnöke, 1997 (44. évfolyam, 1-17. szám)
1997-12-04 / 17. szám
1997. DECEMBER 4. JAA • ~7 Média a BME-n Az FIKSZ, hogy ez rádió Kedd este, E épület, héttől nyolcig. Irány az éter. Ez a FIKSZ rádió műegyetemi magazinműsorának szokásos adásideje. A stúdióban pergő műsorvezetés, apró mikrofonok a szájak előtt, hatalmas keverőpult, titokzatos kézjelek, integetések (mint a baseball-ban). Profik. A rádió 1991 novemberében jött létre a volt villamoskaros Cs. Kádár Péter és a FIKSZ Egyesület vezetésével. Ez a nonprofit vállalkozás baráti alapon, polgári kezdeményezéssel indult, és a cél ma is a folyamatos műsorsugárzás, a fennmaradás és nem a pénzszerzés. A rádió 1995-ig a Sashegyről sugározta műsorát, ekkor merült fel, hogy a BME adhatna helyet számukra. Fél évig azonban nem történt előrelépés, mert - bár a stúdió ingyen állt volna a rádió rendelkezésére - az egyetem ragaszkodott hozzá, hogy a műsor teljes egészében a Műegyetemről szóljon. Végül mégis létrejött a megállapodás: az egyetem stúdióját minimális bérleti díjért használhatja a rádió, a tetőn pedig helyet kapott az antenna, amely egész Budapestre sugároz. 1996 februárjában összeállt a FIKSZ-stáb, és elindult a műsor. A rádió ma a BME-től függetlenül üzemel, maguk teremtik elő a műsorkészítés összes költségét, de persze az egyetemet, az egyetemistákat érintő kérdésekkel (k) foglalkoznak. Az FM 98 MHz-en (a Civil és a Tilos rádió mellett) vasárnap, hétfőn és kedden hallhatók 10 és 22 óra között. Ebből az adásidőből pedig a keddi napokon, főműsoridőben, este 7 és 8 között egy óra a BME magazinműsora. A rádió eddig is szép karriert tudhat már magáénak. Ott voltak a diáktüntetéseken (tandíj-tüntetés), élőben közvetítettek - ezt a Reggeli Csúcsban is leadta a „királyi magyar rádió”. Tudósítottak az állásbörzékről, az egyetemi sportélet érdekességeiről, október 23. alkalmával egykori műegyetemistákkal készítettek riportot, akik maguk is részt vettek a forradalom eseményeiben. Számtalan híresség is megfordult a stúdióban, csupa egykori műegyetemista, többek között Vágó István, Nagy Feró, Illés Lajos, Farkas Bertalan. Meséltek az ifjúkor harmatos emlékeiről, és - a stáb beszámolója szerint - mind nagyon jól érezték magukat. Amikor a stúdióban végighallgattam az adást, én is láthattam, mennyire fesztelen a hangulat. Épp egy viszonylag komolynak mondható beszélgetés folyt egy viszonylag komoly dékán úrral, de a műsor inkább fesztelen csevegésre emlékeztetett: mindenki hátradőlve a kényelmes karosszékekben, poénok, színvonalas zene. És mégsincs soha fennakadás: a műsorokat komoly felkészülés előzi meg, hiszen élő adásba nem csúszhat hiba. Illetve egyvalamivel nem számolhatnak: ha a vendég nem jön el. Ezért az adás előtti tíz perc a legfeszültebb. De semmi vész, ha nincs vendég, van helyette ugyanolyan érdekes beszélgetés. A kedd esti egyórás műsor olyan témákkal foglalkozik, amelyek közvetlenül érintik a Műegyetemet (a karok bemutatása, tájékoztató a felvételizőknek, kollégiumi gondok, tandíj- és ösztöndíj-kérdés, szociális támogatás, és persze a nemsokára testközelbe kerülő integráció megvitatása is). A hírességeken kívül megfordult náluk a rektor és a dékánok, akiket szakmai és emberi oldalukról is bemutatnak, valamint vitafórum keretében „összeeresztenek” egymással. A műsor hírmagazin jellegű, mivel az egyetemi hírek mellett olyan közéleti és politikai vonatkozású kérdésekkel is foglalkozik, amelyek érintik a tizen-huszonéveseket. A fő gondjuk azonban a reklám. A hallgatóság ugyan nőtt az elmúlt csaknem két évben (ezt az egyre több telefonáló és a zuhanyzóban elcsípett, a rádióról szóló félmondatok is tanúsítják), de a hirdetések inkább csak plakátokon és szájhagyomány útján terjednek, ez pedig kevés. És hát hiába mondják el a műsorban, hogy „Hallgasd a FIKSZ rádiót!”, ha ugye... Ők már próbálkoztak. Először is szeretnének bekerülni a kollégiumok belső rádiójába, de erre eddig még csak ígéretek születtek. Azután körleveleket is küldtek minden karnak, hogy reklámozzák magukat a rádióban, hiszen ők bármilyen hírt, hirdetést beolvasnak, ami az egyetemistákat érinti. Ha a karok érdekeltek lennének a rádióműsor sugárzásában, az mindkét félnek megérné: a karok sokkal nagyobb nyilvánossághoz, a hallgatók jobb tájékoztatáshoz, a rádió pedig több hallgatóhoz jutna. A kari lapokkal is ugyanez a helyzet. A konkurenciától való félelem nem lehet indokolt, inkább a közöny lehet az oka, hogy e kapcsolatok mindmáig váratnak magukra. De bárhogy is van, a FIKSZ rádió lelkesedése töretlen. Szeretik, amit csinálnak, látják értelmét a munkájuknak. És különben is: mi mást lehetne csinálni kedd esténként? K. L.