A Jövő Mérnöke, 1997 (44. évfolyam, 1-17. szám)

1997-12-04 / 17. szám

1997. DECEMBER 4. J­AA • ~7 Média a BME-n Az FIKSZ, hogy ez rádió Kedd este, E épület, héttől nyolcig. Irány az éter. Ez a FIKSZ rádió műegyetemi magazinműsorának szokásos adásideje. A stúdióban pergő műsorvezetés, apró mikrofonok a szájak előtt, hatalmas keverőpult, titokzatos kézjelek, integetések (mint a baseball-ban). Profik. A rádió 1991 novemberében jött létre a volt villamoskaros Cs. Kádár Péter és a FIKSZ Egyesület vezetésével. Ez a nonprofit vállal­kozás baráti alapon, polgári kezdeménye­zéssel indult, és a cél ma is a folyamatos mű­sorsugárzás, a fennmaradás és nem a pénz­szerzés. A rádió 1995-ig a Sashegyről sugá­rozta műsorát, ekkor merült fel, hogy a BME adhatna helyet számukra. Fél évig azonban nem történt előrelépés, mert - bár a stúdió ingyen állt volna a rádió rendelke­zésére - az egyetem ragaszkodott hozzá, hogy a műsor teljes egészében a Műegye­temről szóljon. Végül mégis létrejött a megállapodás: az egyetem stúdióját minimális bérleti díjért használhatja a rádió, a tetőn pedig helyet kapott az antenna, amely egész Budapestre su­gároz. 1996 februárjában összeállt a FIKSZ-stáb, és elindult a műsor. A rá­dió ma a BME-től függetlenül üzemel, maguk teremtik elő a műsorkészítés összes költségét, de persze az egyete­met, az egyetemistákat érintő kérdé­sekkel (k) foglalkoznak. Az FM 98 MHz-en (a Civil és a Tilos rádió mel­lett) vasárnap, hétfőn és kedden hall­hatók 10 és 22 óra között. Ebből az adásidőből pedig a keddi napokon, főműsoridőben, este 7 és 8 között egy óra a BME magazinműsora. A rádió eddig is szép karriert tudhat már magáénak. Ott voltak a diáktünte­téseken (tandíj-tüntetés), élőben köz­vetítettek - ezt a Reggeli Csúcsban is leadta a „királyi magyar rádió”. Tudó­sítottak az állásbörzékről, az egyetemi sportélet érdekességeiről, október 23. alkalmával egykori műegyetemistákkal készítettek riportot, akik maguk is részt vettek a forradalom eseményei­ben. Számtalan híresség is megfordult a stúdióban, csupa egykori műe­gyetemista, többek között Vágó István, Nagy Feró, Illés Lajos, Farkas Berta­lan. Meséltek az ifjúkor harmatos em­lékeiről, és - a stáb beszámolója sze­rint - mind nagyon jól érezték magu­kat. Amikor a stúdióban végighallgattam az adást, én is láthattam, mennyire fesztelen a hangulat. Épp egy viszonylag komolynak mondható beszélgetés folyt egy viszonylag komoly dékán úrral, de a műsor inkább fesz­telen csevegésre emlékeztetett: mindenki hátradőlve a kényelmes karosszékekben, poénok, színvonalas zene. És mégsincs soha fennakadás: a műsorokat komoly felkészülés előzi meg, hiszen élő adásba nem csúszhat hiba. Illetve egyvalamivel nem számolhat­nak: ha a vendég nem jön el. Ezért az adás előtti tíz perc a legfeszültebb. De semmi vész, ha nincs vendég, van helyette ugyan­olyan érdekes beszélgetés. A kedd esti egyórás műsor olyan témák­kal foglalkozik, amelyek közvetlenül érintik a Műegyetemet (a karok bemutatása, tájé­koztató a felvételizőknek, kollégiumi gon­dok, tandíj- és ösztöndíj-kérdés, szociális tá­mogatás, és persze a nemsokára testközelbe kerülő integráció megvitatása is). A híressé­geken kívül megfordult náluk a rektor és a dékánok, akiket szakmai és emberi oldaluk­ról is bemutatnak, valamint vitafórum kere­tében „összeeresztenek” egymással. A mű­sor hírmagazin jellegű, mivel az egyetemi hí­rek mellett olyan közéleti és politikai vonat­kozású kérdésekkel is foglalkozik, amelyek érintik a tizen-huszonéveseket. A fő gondjuk azonban a reklám. A hallga­tóság ugyan nőtt az elmúlt csaknem két év­ben (ezt az egyre több telefonáló és a zuhanyzóban elcsípett, a rádióról szóló fél­mondatok is tanúsítják), de a hirdetések in­kább csak plakátokon és szájhagyomány út­ján terjednek, ez pedig kevés. És hát hiába mondják el a műsorban, hogy „Hallgasd a FIKSZ rádiót!”, ha ugye... Ők már próbálkoztak. Először is szeret­nének bekerülni a kollégiumok belső rádió­jába, de erre eddig még csak ígéretek szület­tek. Azután körleveleket is küldtek minden karnak, hogy reklámozzák magukat a rádió­ban, hiszen ők bármilyen hírt, hirdetést beol­vasnak, ami az egyetemistákat érinti. Ha a karok érdekeltek lennének a rádióműsor su­gárzásában, az mindkét félnek megérné: a karok sokkal nagyobb nyilvánossághoz, a hallgatók jobb tájékoztatáshoz, a rádió pedig több hallgatóhoz jutna. A kari lapokkal is ugyanez a helyzet. A konkurenciától való fé­lelem nem lehet indokolt, inkább a közöny lehet az oka, hogy e kapcsolatok mindmáig váratnak magukra. De bárhogy is van, a FIKSZ rádió lelkesedése töretlen. Szeretik, amit csinálnak, látják értelmét a munkájuk­nak. És különben is: mi mást lehetne csinálni kedd esténként? K. L.

Next