KÉMIAI KÖZLEMÉNYEK - A MTA KÉMIAI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 27. KÖTET (1967)
27. kötet / 4. sz. - Beszámolók - LADÁNYI LÁSZLÓ: Beszámoló franciaországi tanulmányutamról
Kémiai Közlemények 27. kötet 1907 BESZÁMOLÓK Beszámoló franciaországi tanulmány utániról LADÁNYI LÁSZLÓ (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék, Budapest) Érkezett 1966. november 5-én 1966. január 1. és július 31. között ún. „ASTEF" ösztöndíjjal (..Association pour l'Organisation des Stages en France") franciaországi tanulmányúton vettem részt, amelynek célja elektrokémiai reakciók tanulmányozása volt nemvizes oldószerekben. Tanulmányutam során mindvégig az École Supérieure de Chimie et de Physique Industrielle de Paris (E.S.C.P.I.) Analitikai kémiai Laboratóriumában dolgoztam, amely GASTON CHARLOT professzor igazgatása alatt áll, aki egyben a Sorbonne-on is az analitikai kémia tanára. A Laboratórium kutatómunkáját kevés kivétellel Mme. J. BADOZ-LAMBLING (..Maitre de Recherches au C.N.B.S.") irányítja. Ottlétem folyamán alkalmam volt több ízben látogatást tenni CHARLOT professzor előbb említett másik laboratóriumában, az „Institut Framais du Pétrole"-ban, valamint néhány napot töltöttem a Francia Atomenergia Bizottság grenoble-i kutatóközpontjában levő, G. CAUQUIS professzor vezetése alatt álló, szerves vegyületek elektrokémiai reakcióit tanulmányozó laboratóriumban (Laboratoire de Chimie Organique Physique II de C.E.A. de Grenoble). Alkalmam volt továbbá megtekinteni egy felsőfokú vegyésztechnikusképző intézetet, ahol a műszeres elemzés szinte valamennyi ágában képeznek ki szakembereket. Beszámolóm első részében szeretném röviden ismertetni az E.S.C.P.I. Analitikai Kémiai Laboratóriumában folyó kutatás általános irányát és a közelmúltban közölt, illetve a folyamatban levő jelentősebb munkák eredményeit, a továbbiakban összefoglaló jelleggel a szerves vegyületek nemvizes oldószerekben mutatott elektrokémiai reakcióinak néhány vonatkozását; ezen belül kitérek saját eredményeimre, végül néhány sorban közlöm látogatásaim során szerzett tapasztalataimat. 1. Nem véletlen, hogy a nemvizes oldószerek és oldószer elegyek, továbbá a sóolvadékok és a bennük lezajló kémiai és elektrokémiai reakciók vizsgálata terén Franciaország az utóbbi években nagyot lépett előre. Ez főként annak tulajdonítható, hogy az elektrokémiai reakciók voltammetriás módszerekkel történő vizsgálata és értelmezése G. CHARLOT és iskolája nyomán [1 ] itt széles körben elterjedt és alkalmazásuk a nemvizes oldószerek esetében is rendkívül gyümölcsözőnek bizonyult. Ezek az oldószerek ui. elektrokémiai sajátságaik révén rendkívül sokoldalú és új felhasználási lehetőségeket biztosítanak a voltammetriás módszereknek, így pl. ha összevetjük a víz, az aceto-nitril és a nitro-metán esetében a polarizálhatósági tartományokat (1. ábra) kitűnik: forgó sima platinaelektródon indifferens elektrolitként litium-perklorátot alkalmazva az utóbbi két oldószer esetében 5,9, ill. 5,5 V nagyságú potenciáltartomány áll rendelkezésünkre, míg ez vízben csak ~ 2,6 V terjedelmű. (A szaggatott vízszintes vonal tetrametil-ammónium-perklorát indifferens elektrolitra vonatkozóan mutatja a polarizálhatósági tartományt.) A mért potenciálértékek telített vizes kalomet elektródhoz képest vannak megadva (szaggatott függőleges vonal). Az említett aprotikus oldószerekben ui. a polarizálhatósági tartomány határát nem az oldószer, hanem az indifferens elektrolit redoxi tulajdonságai szabják meg. Ennélfogva ez a potenciálkör sokkal szélesebb, és így számos igen erősen oxidáló, ill. redukáló tulajdonságú rendszer válik vizsgálhatóvá. Különösképp figyelemre méltóak ezek az új lehetőségek az elektrokémiai oxidációk területén, mivel ennek a területnek a teljes kiaknázását vizes oldatok és a csepegő higany elektród alkalmazása nem tette lehetővé. A nemvizes oldószerek használatának további előnye, hogy az elektrokémiai reakcióban létrejött termékek a közeggel magával általában nem reagálnak és így kényelmesen vizsgálhatók. A sóolvadékok pedig az előbb említett tulajdonságokon kívül sokszor teljesen ionizáltak [2], rendkívül nagy (néhány ohm- 1 cm-2) az ekvivalens vezetőképességük sok esetben egy nagyságrenddel nagyobb, mint erős elektrolitek vizes oldataié, így a bennük végbemenő kémiai és elektrokémiai reakciók voltammetriás módszerekkel való tanulmányozásához indifferens elektrolit jelenléte nem szükséges.