Kanadai Magyar Munkás, 1937. augusztus (9. évfolyam, 8-20. szám)
1937-08-28 / 19. szám
2. OLDAL A ÉNEKES IFJÚSÁG írta: VASS LÁSZLÓ KODÁLY-dalok áttörték a közöny vastag falát és már hódítanak mindenütt, amerre magyarok élnek. Kodály Zoltán és Bartók Béla népzenei kutatásai hosszú évek ellenséges magatartása után most végre megtermik gyümölcsüket. Vagy tíz évvel ezelőtt a budapesti Wesselényi utcai polgáristák—Boris Emre vezetésével — álltak ki a Zeneiskola hatalmas pódiumára, hogy bemutassák Kodály Zoltán legújabb népi kórusait. Akik akkor ott voltak a teremben, — főleg fiatalok! — úgy ünnepeltük ezt az estét, mint egy forradalmi harc győzelmét, amelyben mi is részt vettünk a szürke, ósdi magyar életben. Egymásután hangzottak el a szebbnél-szebb kórusok: “Lengyel László népe”... “Jelenti magát Jézus”... “A süket sógor”.... Kifogyhatatlanok voltak a drága gyermektorkok és ők is megittasulva a saját diadaluktól besodorták a pódiumra a Mestert, Kodály Zoltánt, aki szakállával és szelíd szemével úgy állt ott a gyermekek között, mint ama Názáreti, akinek az volt a kívánsága, hogy “Engedjétek hozzám a kisdedeket...” A kívánságot csak nehezen teljesítették. Harcolni kellett érte. Kodályék jól számítottak: ha a fiatalság szívét megnyerik, akkor az egész magyar zenevilágot meghódították. Iskoláról-iskolára terjedt, szállt az ősi magyar népdal és mindenütt kedves rebelliót csinált az elnémetesedett énektanításban. Kezdetben a Kodály-Bartók-dalokat valóban afféle destruktív nóta-számba vette a hallgatóság is. A budai hegyeket járó Természetbarátok és a szocialista szellemű főiskolás csoportok Kodály-Bartók-dalokkal verték fel vasárnapi hajnalokban az erdők csendjét, akár idehaza, Szlovenszkón az első regös-rajok, meg a gombaszögi Sarlósok ... (A Sarló születését is Kodály népdalaival köszöntötték kilenc évvel ezelőtt...) Egyáltalán nem véletlen, hogy miért éppen a szocialista szellemű fiatalság énekelte oly nagy örömmel ezeket az ízes, mély gyökerekből táplálkozó dalokat. Azok, akik a magyar társadalmak gyökeres megújhodásáért szálltak harcba, lehető legszélesebb körben tekintettek szét a tennnivalók területén és a Kodályék által előbányászott ősi népdalokban megérezhették egy a “nemzet”-en kívül rekedt társadalmi osztály széles lélegzetét, a nép befelé forduló örömét és bánatát, egy feledésbe menő kultúra biztos alapjait. Ezek után érthető az ellenállás is, amit a konzervatív zenei körök és a maradiságukban konok társadalmi tényezők kifejtettek Kodály Zoltánékkal szemben. Ellenállás mutatkozik még ma is egyes körökben. Csak nemrégiben adtunk hírt arról, hogy a szélsőségesen nacionalista klérus szóvivői, Bangha páterék nyíltan destruktívnak, nemzetellenesnek bélyegezték meg Kodályék népdalkultuszát. A DAL azonban türelmes volt. Ha évszázadokon át nem merült el végképpen a semmiségbe, most már nem félhetett a napfényben az újra-eltemettetéstől sem. Makacs ostrom után bejutott az operaházba is, mikor fölzendültek “Háry János” örökszép népi melódiái és akkor a kis úttörőket, a Wesselényiutcai polgári iskolásokat megint hallgathattuk, amint a “királyi ábécédét” harsogták kitűnően összehangolt kórusban. A Háry János után nemsokára feszengett ugyancsak Kodály Zoltántól a Psalmus Hungaricus, az évszázados szociális elnyomatástól elgyötört nép megrázó, biblikus zsoltárai Basilides Mária, Palló Imre, az Egyetemi Énekkör és a kispolgáristák ajkán. A siker döntő volt és mostanában már örvendetes híreket olvashatunk a Márciusi Front folyóiratában, a “Válasz”-ban a Kodálykórusok megalakulásáról. Néhány évvel ezelőtt, mikor Kodály Zoltánparasztkórust vezényelt Hódmezővásárhelyen, az úri osztály nem tartotta társadalmi helyzetével összeegyeztethetőnek, hogy megjelenjen a “rongyos parasztok óbégató” hangversenyén. (A cigánymuzsika és a bárok dzseszbendje megfelelőbb nekik?) Most arról olvasunk, hogy "Éneklő Ifjúság ’ néven új mozgalom indult meg Magyarországon. Kecskeméten, Budapesten, Kőszegen már gyökeret vert az új rokonszenves mozgalom, amely az elnémetesedett ének és zenei oktatást —elsősorban az iskolákban — a Kodályék által feltárt ősi népdalforrásoknál akarja megújítani. Nemrégiben három alföldi városban, Kecskemét, Nagykőrös és Kiskunfélegyháza tíz iskolájának énekkarai mutatták be Bartók Béla legújabb karműveit. “Eredeti (részben átdolgozott) népi szövegek kaptak új varázst az ősi népdal csodálatosan finom, bár tősgyökeres jellegű, mégis egyéni hangú utánérzéseiben. Együttvéve kerek 800 gyermek és serdülő ifjú hangegyüttesei tolmácsolták Bartók zenéjét. A Katona Józsefről elnevezett színház falai között törzsökös Tiborc-ivadékok ajakán zengett a paraszti magyarság játékos, szerelmes, csúfondáros, lázadásos költészete ...” A KODÁLY-BARTÓK-féle népi karművek hódítanak már Szlovenszkón is. Néhány korszerű, szociálisan érző tanító-karmester fölfigyelt az igazi népdalok több évszázados üzenetére és a szlovenszkói magyar iskolák énekóráin már egyre sűrűbben fölhangzik a Kodály-kórus is. (Legutóbb a lévai dalünnepélyen!) Hasonlóan örvendetes híreket hallunk egyes munkás egyesületekből is, így például a pozsonyi “Műhely’ - ből, ahol ősszel nagyobbszabású balladaesttel készül bemutatkozni a pozsonyi és külvárosi magyar munkásifjúság. Kodályék érdeme, hogy felfedezték az ősi népdalokat és felfogták a benne rejlő üzenetet, amit évszázadok homályából küld a szegény-nemzet a mai harcos utódoknak. Értse meg ezt a boldogító üzenetet a jelen és gazdagítsa, tegye széppé életét és küzdelmét vele a mai szegény-nemzet... Bartók Béla TARTÓK Nagyszentmiklóson született, 1881 március 25-én. Zenetanulmányait Nagyváradon, Pozsonyban és a budapesti Zeneakadémián végezte, majd az utóbbiaknak tanára is lett. Kodály Zoltánnal együtt 1905-ben megkezdte a magyar népdalok gyűjtését, később a román és szlovák népdalok gyűjtéséhez fogott. 1913-ban az északafrikai arabok között gyűjtött. 1908—1910 körül művei fölött országos harc indult meg, de 1917-18-ban már a budapesti Operaház is előadja műveit. 1918 óta Bécsben jelennek meg szerzeményei és 1919 óta világszerte elismert zongoraművész. 1930-ban a Corvin-lánc és a francia Becsületrend kitüntetést kapta meg. 1935 óta a Tudományos Akadémia levelező tagja. Kodállyal együtt a modern magyar népdaltudomány megalapítója; a züllésnek indult magyar műdalok megmentői ők, akik a népzene legősibb elemeivel forradalmasították a modern magyar zenét. Bartók szerzeményei közül a főbbek: A kékszakállú herceg vára (opera), A fából faragott királyfi (táncjáték), A csodálatos mandarin (táncjáték), Cantanta Profana (ének- és zenekarra, tenor- és baritonszólóra); zenekarra: Kossuth (szimfonikus költemény), Két arckép, Két kép, Négy zenekari darab, Táncszvit, 5 vonósnégyes, 2 hegedürapszódia, 2 hegedűszonáta, 44 hegedű duó, 2 zongoraverseny, számos zongorakompozíció, Ady-dalok, népdalfeldolgozások, népdalkórusok, stb. Főbb tudományos művei: A magyar népdal (németül és angolul is), Erdélyi népdalok (Kodály Zoltánnal, franciául és angolul is), Cigányzene, Népzenék és a szomszéd népek népzenéje, stb. PETŐFI SÁNDOR: Feleségek felesége... Feleségek felesége, Lelkemadta kicsikéje! Jer ide már az ölembe, Mulassak veled kedvemre. Szerettelek lánykorodban, Szeretlek most százszor jobban, • Nem százszor, de ezerszerte, Ha meg nem haragszol érte. Nem is tudja a nőtelen, Mi az igazi szerelem; Hogy tudná az istenadta? Még csak akkor tanulgatja. Nőtelen ember szerelme Csak virág a kalap mellett; S most a szerelem én nékem Lélekzetem, szívverésem. De boldogok is vagyunk ám, Ugye lelkem kis Juliskám? Meg se várjuk a halálunk, Elevenen égbe szállunk! Melléklet KULTÚRKRÓNIKA A MAGYAR NYELV ÉLETRAJZA. — Honnan származik a magyar nyelv — Mikor és hogyan és hol született a magyar nyelv? Hogyan fejlődött, alakult, erősödött, amíg a magyarság gondolkodásának és irodalmának izmos kifejezője és hordozója lett? — Mind olyan kérdések, amik fölkeltik az olvasókutató ember érdeklődését és felfedező utakra késztetik a tudósokat is a szó bűvös birodalmában. Utazási regénynél, történelmi-regényes életrajznál érdekesebb és izgalmasabb egy nép nyelvének története, mert a nyelv fejlődése szoros összefüggésben van egész sereg más kérdéssel is, az illető nép művelődési életével, sőt gyakran szociális helyzetével és küzdelmével is. Különösképpen jó bizonyíték erre a magyar nyelv életrajza, amit most irt meg a szélesebb közönség számára dr. Balassa József (A magyar nyelv életrajza, Renaissance-könyvkiadó Budapest, 1937). Minden szó mögött régi letűnt idők emlékei élnek, a szavak gyakran megkövült maradványai nagy szellemi áramlatoknak, művelődési folyamoknak, amik át meg átjárják a népek életét. A magyar nyelv őseit, rokonait megkeresni, nyelvünk családfáját összeállítani: a tudósok dolga (nyelvészek, történetírók, pszichológusok, stb.). Ők foglalkoznak azzal az izgató kérdéssel is: hogyan keletkezett az emberi nyelv? Hogyan fejezhette ki az ősember érzelmeit, gondolatait ? Amíg a magyar nyelv legrégibb szavairól csak a XI. század (A tihanyi apátság alapítólevele) latin okleveleiből értesülünk, más népek nyelvéről sokkal régibb emlékek maradtak fent, így a németek már a IV. századból, a zsidók pedig a Krisztus előtti II. évezredből ismerik már a nyelvüket. Természetesen ezekből sem lehet következtetni arra, hogy milyen lehetett az “ősnyelv”. Hiszen az a hatezer év, amely már fel tud mutatni egyes nyelvemlékeket, úgyszólván csak kis szakasza annak az időnek, amelyet a geológia és az antropológia tanítása szerint az ember fellépésének koraként lehet mondani (egyes feltevés szerint: 800.000 év). Lehetett-e valaha egy “ősnyelv”, amelyből a többi mai nyelv származik — ma már egyáltalán nem lehet megállapítani. Még azt is nehéz megmondani, hogy ma hányféle nyelvet beszél az öt világrész területén élő több mint kétezer millió ember. A tudomány kétezernél több nyelv létezését állapította meg. Kodály Zoltán KODÁLY zeneszerző 1882-ben született. Tanulmányait Nagyszombaton é a budapesti Zeneakadémián és a Tudományegyetemen végezte. 1907-től tanár a Zeneakadémián, 1930 óta egyetemi előadó. Korszaknyitó magyar dalgyűjtését 1905-ben kezdte meg és 1906-ban az első 20 magyar népdalt Bartók Bélával együtt adta ki. 1910-ben lép először a nyilvánosság elé, a nyugateurópai fővárosokban már a világháború előtt előadják kamarazeneműveit. A mdern magyar zene körüli forradalmi és ellenforradalmi küzdelem, mely 1908-tól 1923-ig folyt a leghevesebben, látszólag elcsendesedett, mikor művei, aPsalmus Hungaricus karma, aHáry János és a Székely fonó című daljátékok, bemutatásra kerülnek és a világszerte hatalmas erővel megnyilvánuló nemzetközi elismerés a hazai „hivatalos“ elismerést is kikényszerítette: „Dalai, kórusai, színpadi művei és népfeldolgozásai (Magyar népzene 1925 —32. stb.) révén alapvetője lesz az új magyar vokális zenekultúrának, tudományos munkássága a magyar népdalkutatás területén nyit új utakat; mindkét vonatkozásban megindítja a népzenekultúrának egyetemes nemzeti műveltséggé való fejlesztését. A mai európai zeneszerzés egyik kimagasló alakja; magyar hagyományból fakadt, de újhangú lírájával, dallamgazdaságával, hangszer- és énekhangkezelésének színpompájával mintegy klasszikus világmagaslatra emelte a magyar zene gondolatvilágát.“ Egyéb művei még: zenekari kompozíciók (Nyári este, Marosszéki táncok, Galártai táncok), zongoradarabok, karművek, dalciklusok, stb. Tudományos munkái: A magyar"népdal strófaszerkezete, ötfokú hangsor a magyar népzenében, Argirus nótája, Néprajz és zenetörténet, Sajátságos dallamszerkezet a cseremisz népzenében, A magyar népzene, stb. Bartókkal együtt 150 erdélyi népdalt adott ki. Közelebbről érdekel bennünket az anyanyelvünk története. Tudósaink már minden kétséget kizáróan megállapították, hogy a magyar nyelv a finn-ugor nyelvcsoport egyik ága. Nyelvi rokonaink ugor ágon a vogulok és osztjákok, a finn-permi ágon pedig: a finnek, zürjének, vetjákok, mordvinok, cseremiszek és a lappok. Valamikor ezek a népek, köztük a magyarok is, együtt éltek a közös őshazában, a Volga-könyöktől az Ural-hegységig terjedő vidéken, a Káma, Oka és Bjelaja folyók mentén. A népvándorlás idején vált ki az őshazából a magyar nép és délebbre vonult, a Kárpátok aljára és a Duna völgyébe. Javarészük ott maradt, később a finnek északra vándoroltak mai hazájukba és ma már önálló államot élnek, szomszédságukban az ugyancsak rokon észtek is. A többiek: a zarjének, mordvinok, cseremiszek, vogulok, osztjákok ma a hatalmas Szovjetunió területén élnek, amíg a cárizmus a legsötétebb rabszolgasorsban tartotta ezeket a kis népeket, s a győzelmes forradalom után a Szovjetunió teljes emberi és nemzeti szabadságot nyújtott nekik. Ma már minden szovjet egyetemen, főiskolán zűrjének, vogulok, osztjákok, stb. is tanulnak és mindegyik nép szabadon művelheti kultúráját, saját anyanyelvét az ideális autonóm köztársaságokban. Ahogy a magyar nép elhagyta az őshazát, különböző fajú népekkel találkozott útjában és mindegyik nép szokásai így fogadták a túrázó baszk 11-est a kievi Dynamo stádiumban. Mindegyiket nagy csokor virággal ajándékozták meg a szovjet gyerekek a játék előtt. E kép egyik ritkaságok közé tartozik, mert a japán főtisztek megtiltották a felvételek eszközlését. E kép japán mozgó üteget ábrázol, amint Tientsin egyik uccáján söpörtetnek vele végig. Az első nemzetközi béketáborozást tartották e nyáron Angliában, Ovingdean (Sussex) közelében. Több mint 2.000 gyermek gyűlt össze Franciaorszából, Belgiumból, Csehszlovákiából és Británia különböző résziből. A programszámok között ily kedélyes jeleneteket rögtönöztek a különböző nemzetiségek. Tiencsin belvárosi részében robbannak a japánok bombái. Iskolákat, múzeumokat, diáklakásokat különös ,előszeretettel pusztítottak el. Ez az a japán hadihajó, melyet a kínai pilóták e hét folyamán a tenger fenekére küldtek. Másokat megrongálva kényszerítettek a menekülésre. 1937 AUGUSZTUS 28. 1937 AUGUSZTUS 28. Melléklet* X OLDAL