Kapu, 1990. április (3. évfolyam, 4. szám)

A Wallenberg Egyesület interjúja Kutrucz Gizellával V.

Mihály Péter Gáborral, a magyar nyomozókkal együtt részt vett Rajk László, Szőnyi Tibor és Szalai András kivégzésé­nél. Elmondtam, hogyan zajlott le a kivégzés. És azt, hogy az ablaknál ott volt Kádár János, Farkas Mihály és Péter Gábor, meg a többiek és végignézték barátaik kivégzését. Szétoszlattam a Kádár János ÁVH-s megkínzásáról 1955 óta itthon és világszerte terjesztett legendát, határozottan kije­lentettem, hogy ebből egy árva szó sem igaz. „A legendák kategóriájába tartozik, hogy Kádár Jánosnak a szájába vi­zeltek és letépték a körmeit, senki nem nyúlt Kádár János­hoz, senki nem kínozta meg” — szó szerint ezeket a szava­kat használtam. Meg kell mondjam, hogy rettenetesen nagy döbbenetet okozott, amit elmondtam, hiszen az Magyaror­szágon elő­ször hangzott el ilyen nyilvános helyen. És megis­mételtem, hogy szándékosan mondtam el itt. Hajnalig kér­deztek, és én hajnalig válaszoltam. Másnap megkérdezték tőlem, hogy mire számítok, milyen megtorlásra számítok? Mondtam, hogy azt remélem, ha visszamegyek, bíróság elé fognak állítani Kádár János megrágalmazásáért. Ezt szeret­ném elérni, s akkor per lesz, és nekem alkalmam lesz meg­idéztetni Kádár Jánost és másokat a perre, hogy bebizonyít­sam, igazat mondok. Azt remélem, hogy ez történik. Róma a Kútvölgyiben — Mi lett a megtorlás végül? — Hazajöttem. Vártam, hogy mi fog történni. 1988 májusá­ban folyt a pártértekezlet. Én a televízión néztem végig a pártértekezlet közvetítését. Aznap halt meg az édesanyám. Elutaztam Tatabányára, illetve Vértesszőlősre, mert az édes­anyám Vértesszőlősön lakott. Intéztem a temetést a család­tagjaimmal együtt, aztán visszautaztam. Nagyon rossz álla­potban voltam. Hazajöttem, kinyitottam a postaládát és ta­láltam egy levelet. „Magyar Államvasutak Igazgatósága, Budapest, dr. Balogh Elemérné. Felszólítjuk, hogy az 50%-os kedvezmé­nyes vasúti utazásra jogosító igazolványát 8 napon belül cí­münkre visszaküldeni szíveskedjen. Bp., 1988. május 18. Bé­­ha Tibor főtanácsos, menetkedvezményi csoportvezető. Jobb sarokban: igazolvány visszavonása, ügyintéző: Tőzsér Ernőné.” Sejtettem, hogy itt valami történt. Felhívtam Béha Ti­bor főtanácsost, és kérdeztem, hogy ez mit jelent? És azt mondta, hogy nem válaszolhat rá. Kérdeztem, hogy miért? Azt mondta, hogy nem válaszolhat rá. Kérdeztem, hogy is­mer-e egy Végvári nevű férfit, aki a MÁV-nál dolgozik, mondtam, hogy ő az én menyem édesapja, természetesen nagyon jól ismeri. És ezért, csakis ezért megmondta, hogy kaptak egy levelet az MSZMP Központi Bizottsága párt- és tömegszervezetek osztályától, hogy letiltották a vasúti ked­vezményemet, és kérjék tőlem vissza. Mondtam, hogy rend­ben van, vissza fogom küldeni. Másnap felhívtak a Kútvöl­gyi úti kórházból telefonon, hogy szíveskedjek visszakülde­ni a Kútvölgyi úti igazolványomat. Mondtam, hogy rendben van, vissza fogom küldeni. Ez már nekem nagyon gyanús volt. Felhívtam a nyugdíjintézetet. Kérdeztem, hogy — megmondtam a számot, mert már sokszor volt adminisztra­tív ügyem — szeretném tudni, nem történt-e valami válto­zás a nyugdíjam ügyében? Mondták, hogy igen, történt. Kaptak egy levelet az MSZMP KB párt- és tömegszerveze­tek osztályától, hogy az Elnöki Tanács megvonta tőlem a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetésemet, és ennek kö­vetkeztében vissza kell fizetnem 3028 valahány forintot visz­szamenőleg, és új számot kapok, és a jövőben 3028 Ft-tal csökkentették a nyugdíjamat. Tehát, ami járt a kitüntetésem után, ezt megvonták. A megtorlás ez volt. — És a kitüntetések visszavonásáról hogy értesült? Onnan, hogy kevesebb volt a nyugdíj? — Nem. Utána a következő történt. Én mint mondtam, a Budapesti Pártbizottsághoz tartoztam mint a Szocialista Hazáért kitüntetett, tehát a fegyelmi ügyem is oda tartozott. Akkor már tudtam, hogy Jassó Mihály lesz az első titkár, és Jassó Mihály a KEB-nek is a tagja volt, amelyik kizárt. Fel­hívtam Jassó Mihályt telefonon, és mondtam neki, hogy ez és ez történt, és én semmiféle határozatot nem kaptam. Hát ez mégis csak gyalázatos, hogy így tudom meg, hogy elle­nem valami büntetőintézkedést hoztak. Nagyon meg volt lepve Jassó, és azt mondta, hogy amikor engem kizártak a pártból, akkor kifejezetten arról döntöttek, hogy megmarad a kitüntetésem és megmarad a nyugdíjam. A kedvezmé­nyek, amit a régi párttagok, akik részt vettek az ellenállás­ban, élveznek, mind megmaradnak nekem. Nagyon meg volt lepve, és azt mondta, hogy utánanéz és visszahív. És visszahívott valóban 10 perc múlva, és azt mondta, hogy igen, az Elnöki Tanács megvonta tőlem a kitüntetést, és ez befejezett tény. Kérdezte, hogy hogyan érint engem? Mond­tam, hogy sehogy, de szeretném megkapni az Elnöki Tanács határozatát. Azt mondta, hogy azonnal hívja Katona Imrét. Visszahívott, és azt mondta, hogy ki fogják nekem küldeni a határozatot. Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára volt. Ka­tona Imre visszahívott és mondta, hogy küldik az Elnöki Ta­nács határozatát. Nagyon vártam ezt az elnöki tanácsi hatá­rozatot, de csak nem jött. Újból felhívtam Jassót, és mond­tam, hogy még mindig nem kaptam meg. Tudomásom sze­rint én vagyok az első, akitől ezt a kitüntetést megvonták. Ez a kitüntetés az én háború előtti tevékenységemet érinti, tehát azért kaptam, és nem értem, hogy mi köze ehhez a mai tevékenységemnek. Azt mondta, hogy megkérdezi. Vissza­hívott, és azt mondta, hogy akiket a pártból kizárnak, azok­tól mind elveszik. Mondtam, hogy ez nem felel meg a való­ságnak, mert Hegedűs Andrással én baráti viszonyban va­gyok, és őt kizárták a pártból, de nem vették el a kitünteté­sét. Mondtam Jassónak, hogy úgyis mindig szégyelltem el­fogadni ezt a pénzt, én semmiféle kiváltságot meg egyebet nem kértem, holott nekem nem volt magas a nyugdíjam. A Kútvölgyit pedig egyáltalán nem használtam, sem a fél­árút. A félárú vasúti igazolványt azért nem használtam, mert mint újságírónak járt nekem az újságíró-szövetségből, és azt használtam. A 3028 Ft volt, ami közvetlenül érintett. Mindenesetre várom az Elnöki Tanács határozatát. Végre megkaptam. „A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkár­sága. Dr. Balogh Elemérné részére. Tisztelt asszonyom, ér­tesítem, hogy az Elnöki Tanács úgy döntött, a 6/10/1/1988. sz. alatt, hogy az 1968-ban adományozott Szocialista Hazáért Érdemrendet visszavonta. Egyidejűleg a kitüntetéshez járó eddigi kedvezményei is megszűntek. A fentiekről a javaslat­­tevőt 1988. április 12-én értesítettem. Kérem a fentiek szíves tudomásul vételét. Bp., 1988. június 6. Tóth Lajos osztályve­zető.” — Nem értek néhány dolgot. Ez az 1968-ban adomá­nyozott Szocialista Hazáért kitüntetés . . . — Akkor adták. — És mi a helyzet a később adományozott Szocialista Magyarországért kitüntetéssel? Mi az, hogy javaslattevő? 78

Next