Kapu, 1990. április (3. évfolyam, 4. szám)
A Wallenberg Egyesület interjúja Kutrucz Gizellával V.
Mihály Péter Gáborral, a magyar nyomozókkal együtt részt vett Rajk László, Szőnyi Tibor és Szalai András kivégzésénél. Elmondtam, hogyan zajlott le a kivégzés. És azt, hogy az ablaknál ott volt Kádár János, Farkas Mihály és Péter Gábor, meg a többiek és végignézték barátaik kivégzését. Szétoszlattam a Kádár János ÁVH-s megkínzásáról 1955 óta itthon és világszerte terjesztett legendát, határozottan kijelentettem, hogy ebből egy árva szó sem igaz. „A legendák kategóriájába tartozik, hogy Kádár Jánosnak a szájába vizeltek és letépték a körmeit, senki nem nyúlt Kádár Jánoshoz, senki nem kínozta meg” — szó szerint ezeket a szavakat használtam. Meg kell mondjam, hogy rettenetesen nagy döbbenetet okozott, amit elmondtam, hiszen az Magyarországon először hangzott el ilyen nyilvános helyen. És megismételtem, hogy szándékosan mondtam el itt. Hajnalig kérdeztek, és én hajnalig válaszoltam. Másnap megkérdezték tőlem, hogy mire számítok, milyen megtorlásra számítok? Mondtam, hogy azt remélem, ha visszamegyek, bíróság elé fognak állítani Kádár János megrágalmazásáért. Ezt szeretném elérni, s akkor per lesz, és nekem alkalmam lesz megidéztetni Kádár Jánost és másokat a perre, hogy bebizonyítsam, igazat mondok. Azt remélem, hogy ez történik. Róma a Kútvölgyiben — Mi lett a megtorlás végül? — Hazajöttem. Vártam, hogy mi fog történni. 1988 májusában folyt a pártértekezlet. Én a televízión néztem végig a pártértekezlet közvetítését. Aznap halt meg az édesanyám. Elutaztam Tatabányára, illetve Vértesszőlősre, mert az édesanyám Vértesszőlősön lakott. Intéztem a temetést a családtagjaimmal együtt, aztán visszautaztam. Nagyon rossz állapotban voltam. Hazajöttem, kinyitottam a postaládát és találtam egy levelet. „Magyar Államvasutak Igazgatósága, Budapest, dr. Balogh Elemérné. Felszólítjuk, hogy az 50%-os kedvezményes vasúti utazásra jogosító igazolványát 8 napon belül címünkre visszaküldeni szíveskedjen. Bp., 1988. május 18. Béha Tibor főtanácsos, menetkedvezményi csoportvezető. Jobb sarokban: igazolvány visszavonása, ügyintéző: Tőzsér Ernőné.” Sejtettem, hogy itt valami történt. Felhívtam Béha Tibor főtanácsost, és kérdeztem, hogy ez mit jelent? És azt mondta, hogy nem válaszolhat rá. Kérdeztem, hogy miért? Azt mondta, hogy nem válaszolhat rá. Kérdeztem, hogy ismer-e egy Végvári nevű férfit, aki a MÁV-nál dolgozik, mondtam, hogy ő az én menyem édesapja, természetesen nagyon jól ismeri. És ezért, csakis ezért megmondta, hogy kaptak egy levelet az MSZMP Központi Bizottsága párt- és tömegszervezetek osztályától, hogy letiltották a vasúti kedvezményemet, és kérjék tőlem vissza. Mondtam, hogy rendben van, vissza fogom küldeni. Másnap felhívtak a Kútvölgyi úti kórházból telefonon, hogy szíveskedjek visszaküldeni a Kútvölgyi úti igazolványomat. Mondtam, hogy rendben van, vissza fogom küldeni. Ez már nekem nagyon gyanús volt. Felhívtam a nyugdíjintézetet. Kérdeztem, hogy — megmondtam a számot, mert már sokszor volt adminisztratív ügyem — szeretném tudni, nem történt-e valami változás a nyugdíjam ügyében? Mondták, hogy igen, történt. Kaptak egy levelet az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztályától, hogy az Elnöki Tanács megvonta tőlem a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetésemet, és ennek következtében vissza kell fizetnem 3028 valahány forintot viszszamenőleg, és új számot kapok, és a jövőben 3028 Ft-tal csökkentették a nyugdíjamat. Tehát, ami járt a kitüntetésem után, ezt megvonták. A megtorlás ez volt. — És a kitüntetések visszavonásáról hogy értesült? Onnan, hogy kevesebb volt a nyugdíj? — Nem. Utána a következő történt. Én mint mondtam, a Budapesti Pártbizottsághoz tartoztam mint a Szocialista Hazáért kitüntetett, tehát a fegyelmi ügyem is oda tartozott. Akkor már tudtam, hogy Jassó Mihály lesz az első titkár, és Jassó Mihály a KEB-nek is a tagja volt, amelyik kizárt. Felhívtam Jassó Mihályt telefonon, és mondtam neki, hogy ez és ez történt, és én semmiféle határozatot nem kaptam. Hát ez mégis csak gyalázatos, hogy így tudom meg, hogy ellenem valami büntetőintézkedést hoztak. Nagyon meg volt lepve Jassó, és azt mondta, hogy amikor engem kizártak a pártból, akkor kifejezetten arról döntöttek, hogy megmarad a kitüntetésem és megmarad a nyugdíjam. A kedvezmények, amit a régi párttagok, akik részt vettek az ellenállásban, élveznek, mind megmaradnak nekem. Nagyon meg volt lepve, és azt mondta, hogy utánanéz és visszahív. És visszahívott valóban 10 perc múlva, és azt mondta, hogy igen, az Elnöki Tanács megvonta tőlem a kitüntetést, és ez befejezett tény. Kérdezte, hogy hogyan érint engem? Mondtam, hogy sehogy, de szeretném megkapni az Elnöki Tanács határozatát. Azt mondta, hogy azonnal hívja Katona Imrét. Visszahívott, és azt mondta, hogy ki fogják nekem küldeni a határozatot. Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára volt. Katona Imre visszahívott és mondta, hogy küldik az Elnöki Tanács határozatát. Nagyon vártam ezt az elnöki tanácsi határozatot, de csak nem jött. Újból felhívtam Jassót, és mondtam, hogy még mindig nem kaptam meg. Tudomásom szerint én vagyok az első, akitől ezt a kitüntetést megvonták. Ez a kitüntetés az én háború előtti tevékenységemet érinti, tehát azért kaptam, és nem értem, hogy mi köze ehhez a mai tevékenységemnek. Azt mondta, hogy megkérdezi. Visszahívott, és azt mondta, hogy akiket a pártból kizárnak, azoktól mind elveszik. Mondtam, hogy ez nem felel meg a valóságnak, mert Hegedűs Andrással én baráti viszonyban vagyok, és őt kizárták a pártból, de nem vették el a kitüntetését. Mondtam Jassónak, hogy úgyis mindig szégyelltem elfogadni ezt a pénzt, én semmiféle kiváltságot meg egyebet nem kértem, holott nekem nem volt magas a nyugdíjam. A Kútvölgyit pedig egyáltalán nem használtam, sem a félárút. A félárú vasúti igazolványt azért nem használtam, mert mint újságírónak járt nekem az újságíró-szövetségből, és azt használtam. A 3028 Ft volt, ami közvetlenül érintett. Mindenesetre várom az Elnöki Tanács határozatát. Végre megkaptam. „A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkársága. Dr. Balogh Elemérné részére. Tisztelt asszonyom, értesítem, hogy az Elnöki Tanács úgy döntött, a 6/10/1/1988. sz. alatt, hogy az 1968-ban adományozott Szocialista Hazáért Érdemrendet visszavonta. Egyidejűleg a kitüntetéshez járó eddigi kedvezményei is megszűntek. A fentiekről a javaslattevőt 1988. április 12-én értesítettem. Kérem a fentiek szíves tudomásul vételét. Bp., 1988. június 6. Tóth Lajos osztályvezető.” — Nem értek néhány dolgot. Ez az 1968-ban adományozott Szocialista Hazáért kitüntetés . . . — Akkor adták. — És mi a helyzet a később adományozott Szocialista Magyarországért kitüntetéssel? Mi az, hogy javaslattevő? 78