Kapu, 2009. január (22. évfolyam, 1. szám)
KULTÚRA - Könyv: Elárvult szabadság
pesti belvárosban szeretett volna pártszékházhoz jutni, például az V. kerületben, a Mérleg utcában, de azt az épületet az SZDSZ szó szerint »lenyúlta« az MDF elől" — emlékezik Horváth Béla. Egy másik esetben így ír róluk: „Voltak próbálkozások, hogy az SZDSZ-szel közösen rendezzünk fórumokat, de hamar rájöttem az ebben rejlő csapdára. A kis létszámú SZDSZ így szerette volna megszerezni tagságunkat, elképzelésük az volt, hogy ők adják az előadókat, mi meg töltsük meg a termet érdeklődőkkel...” Kulisszatitkokat is megtudhatunk, pl. hogyan késleltette a KDNP megalakulását Füzessy Tibor és Keresztes Sándor, időközben az utóbbiról kiderült, beszervezték a kommunista rendszerben... Vagy egy másik kulisszatitok: Nagy Imre temetésén az MDF biztosította a 40 fekete öltönyben megjelenő szervezőt, akik a rend fenntartásáért feleltek. Aztán érdekes, hogy lesz Antall József az MDF elnöke, valamint Für Lajos és Pozsgay Imre helyett miért lesz köztársasági elnök Göncz Árpád? Vajon miért maradt el a beígért nagytakarítás, amikor ilyen plakátot jelentetett meg az MDF: „Körözzük azokat a személyeket, akik az utóbbi 40 évben tönkretették országunkat. A nyomravezetők jutalma: független, szabad Magyarország, Magyar Demokrata Fórum.” S vajon hogy kerültek az MDF- listára a keményen dolgozó pártaktivisták elé a pártkarrieristák, akik csak akkor jelentek meg, amikor pozícióhoz lehetett jutni? Horváth Béla szól arról a rágalomhadjáratról is, mely szerint a New York Times antiszemitizmussal vádolta meg az MDF-et. „Ez az állítás felháborító rágalom, melyet politikai ellenfeleink - nem feltétlenül az SZDSZ — terjesztenek...” — áll Csóti György, az MDF Hivatalának vezetője cáfolatában, mely megjelent a Magyar Nemzet 1989. november 29-i számában. Horváth Béla erre az időszakra így emlékezik: „Nagy volt az MDF-ben a felháborodás, és mindnyájan éreztük, hogy alpári kampányra számíthatunk. Az szinte mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a nemzetközi sajtót az SZDSZ mozgatja ellenünk..." S még egy érdekes momentum: amikor országszerte győzött az MDF az első, szabadon választott parlamenti választásokon, Horváth Béla így emlékezik Antall Józsefre: „Az eredmények véglegesítése után, meglepő módon, Antall József szűk stábjával visszavonult egy zártkörű tanácskozásra, magukra hagyva az ünneplőket. A pártelnök igen gondterheltnek tűnt, feszültséget lehetett rajta érzékelni, nem volt maradéktalanul boldog a választási végeredménytől. Antall József elvonulását több vezető furcsállotta, a későbbi események szerint nagy valószínűséggel már az MDF-SZDSZ-paktum felvetése lehetett a megbeszélés témája... ” Horváth Béla, 2000-ben a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja kezdeményezője az Országgyűlésben, most megjelent kötetével segít felidézni bennünk a majd húsz évvel ezelőtti történelmi eseményeket. Ma már tudjuk: az MDF rendkívüli indulása után valahol, valakik kisiklatták a „rendszerváltozás vonatát”. Az sem véletlen, hogy 2002-ben épp az alapító honatyákat zárták ki a rendszerváltó pártból (Lezsák Sándor alapítóval az élen). De mint Lezsák írja utószavában: „...a múltunkból bennünket kizárni nem lehet.” Horváth Béla most megjelent kötete segít abban, hogy tisztábban lássuk az egykori események összefüggéseit, de segít az emlékezésben, a válaszadásban is. Vajon kik akadályozták már a kommunizmus bukása hajnalán a rendszerváltozás felhőtlen sikerét? Kik akadályozták meg, hogy a magyar nép ne örülhessen kitörő örömmel, s ezt ne nyilváníthassa ki, amikor elhagyták orosz elnyomóink a hazánkat? Kik voltak a magyar rendszerváltozás akadályozói? Ismerjük ma őket? Felelősségre vontuk őket? Kiknek állt az érdekében, hogy az MDF minipárttá zsugorodjon? Megannyi kérdés, válaszoljanak rá az olvasók, ha tudnak... (A kötet a Papirusz Book Kiadó gondozásában jelent meg, ára 2300 Ft) Frigyesy Ágnes Könyv: fiaivá szabadság Volt-e rendszerváltás, vagy csak rendszerváltozás? Volt-e valódi változás, netán csak fordulat? Bármi volt is, szükségszerű volt-e, avagy csak váratlan és véletlen ajándék? Nagyhatalmi újrafelosztás eredménye-e a változás, a nagytőke piacszerző vállalkozása, avagy csak felemásra sikerült demokráciaimport? Felemás-e ami történt, vagy bársonyos? Tudatosan elmaszatolt, vagy csak amolyan magyar módra elfuserált, s ennyiben sorsszerű? A kérdések özönét teszi fel a most megjelent Elárvult szabadság című kötet bevezetőjében Szőcs Géza író, költő, újságíró, a kötet egyik szerkesztője. Hányszor tettük fel mi is azóta ezeket a kérdéseket, akik részt vettünk a rendszerváltás/változás eufórikus, emelkedett pillanatainak megélésében. Egyáltalán volt-e rendszerváltás, hisz egykori elnyomóink mai napig maradtak kiemelkedő vezetői helyükön, magas beosztásokban, míg mi sokan ma is jól fizető állásra várakozunk... Andrásfalvy Bertalan eufórikus pillanatnak nevezi az 1988-89-90-es esztendőket, miközben megállapítja: személyes önzésünk vezetett oda, ahol most tartunk. Az Antall-kormány első kultuszminisztere szerint nincsenek szilárd támpontjaink, nincsenek erkölcsi normáink, s e társadalmat bénító erők miatt nem haladunk előre. Mit tettünk rosszul? - teszi fel a kérdést Andrásfalvy. Majd (a kötetben) kilenc pontban sorolja fel a hibákat. Most csak az első (legfontosabb) pontban foglalt gondolatokat idézem: „Nem neveztük meg azokat legalább, akik ténylegesen súlyosan vétettek az élet ellen. A halált követő ügyészeket, bírákat, besúgókat, kegyetlenkedő vallatókat, smasszerokat, önkényeskedő párttitkárokat. Ezzel bátorságot adtunk sok bűnösnek további gaztettekre. Nem vettük el a jogtalanul szerzett vagyonokat, ingatlanokat...” Andrásfalvy szerint nem a szabadságot, hanem egymást, a nemzetet árultuk el féktelen önzésünkben. A 2008. május 29-én bemutatott budai könyvbemutatón a Lítea könyvszalonban - Szőcs Géza, Mészáros László, Bogár László, Andrásfalvy Bertalan, Kun Miklós, valamint Sneé Péter - idézték fel a húsz évvel ezelőtti eufórikus/katartikus/tragikus, mások szerint elárult rendszerváltozást. Bogár László közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója szerint egy illúzióval kell leszámolnunk, azzal ugyanis, hogy szuverén állam vagyunk. Szerinte Mohács óta, azaz 500 esztendeje veszítettük el függetlenségünket, s azóta öt birodalom fosztott ki bennünket. A rendszerváltozást csak „cinikus látványtechnikai tűzij””