Kapu, 2009. január (22. évfolyam, 1. szám)

KULTÚRA - Könyv: Elárvult szabadság

pesti belvárosban szeretett volna pártszék­­házhoz jutni, például az V. kerületben, a Mérleg utcában, de azt az épületet az SZDSZ szó szerint »lenyúlta« az MDF elől" — emlékezik Horváth Béla. Egy másik esetben így ír róluk: „Vol­tak próbálkozások, hogy az SZDSZ-szel közösen rendezzünk fórumokat, de hamar rájöttem az ebben rejlő csapdára. A kis lét­számú SZDSZ így szerette volna megsze­rezni tagságunkat, elképzelésük az volt, hogy ők adják az előadókat, mi meg töltsük meg a termet érdeklődőkkel...” Kulisszatitkokat is megtudhatunk, pl. hogyan késleltette a KDNP megalakulá­sát Füzessy Tibor és Keresztes Sándor, időközben az utóbbiról kiderült, beszer­vezték a kommunista rendszerben... Vagy egy másik kulisszatitok: Nagy Imre temetésén az MDF biztosította a 40 feke­te öltönyben megjelenő szervezőt, akik a rend fenntartásáért feleltek. Aztán érde­kes, hogy lesz Antall József az MDF el­nöke, valamint Für Lajos és Pozsgay Im­re helyett miért lesz köztársasági elnök Göncz Árpád? Vajon miért maradt el a beígért nagytakarítás, amikor ilyen pla­kátot jelentetett meg az MDF: „Köröz­zük azokat a személyeket, akik az utóbbi 40 évben tönkretették országunkat. A nyomravezetők jutalma: független, szabad Magyarország, Magyar Demokrata Fó­rum.” S vajon hogy kerültek az MDF- listára a keményen dolgozó pártaktivis­ták elé a pártkarrieristák, akik csak ak­kor jelentek meg, amikor pozícióhoz le­hetett jutni? Horváth Béla szól arról a rágalomhad­járatról is, mely szerint a New York Ti­mes antiszemitizmussal vádolta meg az MDF-et. „Ez az állítás felháborító rága­lom, melyet politikai ellenfeleink - nem fel­tétlenül az SZDSZ — terjesztenek...” — áll Csóti György, az MDF Hivatalának ve­zetője cáfolatában, mely megjelent a Magyar Nemzet 1989. november 29-i számában. Horváth Béla erre az időszak­ra így emlékezik: „Nagy volt az MDF-ben a felháborodás, és mindnyájan éreztük, hogy alpári kampányra számíthatunk. Az szinte mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a nemzetközi sajtót az SZDSZ moz­gatja ellenünk..." S még egy érdekes momentum: ami­kor országszerte győzött az MDF az első, szabadon választott parlamenti választá­sokon, Horváth Béla így emlékezik An­tall Józsefre: „Az eredmények véglegesítése után, meglepő módon, Antall József szűk stábjával visszavonult egy zártkörű tanács­kozásra, magukra hagyva az ünneplőket. A pártelnök igen gondterheltnek tűnt, fe­szültséget lehetett rajta érzékelni, nem volt maradéktalanul boldog a választási vég­eredménytől. Antall József elvonulását több vezető furcsállotta, a későbbi esemé­nyek szerint nagy valószínűséggel már az MDF-SZDSZ-paktum felvetése lehetett a megbeszélés témája... ” Horváth Béla, 2000-ben a Kommu­nizmus Áldozatainak Emléknapja kez­deményezője az Országgyűlésben, most megjelent kötetével segít felidézni ben­nünk a majd húsz évvel ezelőtti törté­nelmi eseményeket. Ma már tudjuk: az MDF rendkívüli indulása után valahol, valakik kisiklatták a „rendszerváltozás vonatát”. Az sem véletlen, hogy 2002-ben épp az alapító honatyákat zárták ki a rend­szerváltó pártból (Lezsák Sándor alapí­tóval az élen). De mint Lezsák írja utó­szavában: „...a múltunkból bennünket ki­zárni nem lehet.” Horváth Béla most megjelent kötete segít abban, hogy tisztábban lássuk az egykori események összefüggéseit, de se­gít az emlékezésben, a válaszadásban is. Vajon kik akadályozták már a kommu­nizmus bukása hajnalán a rendszerválto­zás felhőtlen sikerét? Kik akadályozták meg, hogy a magyar nép ne örülhessen kitörő örömmel, s ezt ne nyilváníthassa ki, amikor elhagyták orosz elnyomóink a hazánkat? Kik voltak a magyar rend­szerváltozás akadályozói? Ismerjük ma őket? Felelősségre vontuk őket? Kiknek állt az érdekében, hogy az MDF minipárttá zsugorodjon? Megannyi kér­dés, válaszoljanak rá az olvasók, ha tudnak... (A kötet a Papirusz Book Kiadó gon­dozásában jelent meg, ára 2300 Ft) Frigyesy Ágnes Könyv: fiaivá szabadság V­olt-e rendszerváltás, vagy csak rend­szerváltozás? Volt-e valódi változás, netán csak fordulat? Bármi volt is, szükségszerű volt-e, avagy csak váratlan és véletlen ajándék? Nagyhatalmi újra­felosztás eredménye-e a változás, a nagy­tőke piacszerző vállalkozása, avagy csak felemásra sikerült demokráciaimport? Felemás-e ami történt, vagy bársonyos? Tudatosan elmaszatolt, vagy csak amo­lyan magyar módra elfuserált, s ennyiben sorsszerű? A kérdések özönét teszi fel a most megjelent Elárvult szabadság című kötet bevezetőjében Szőcs Géza író, köl­tő, újságíró, a kötet egyik szerkesztője. Hányszor tettük fel mi is azóta ezeket a kérdéseket, akik részt vettünk a rend­­szerváltás/változás eufórikus, emelkedett pillanatainak megélésében. Egyáltalán volt-e rendszerváltás, hisz egykori el­nyomóink mai napig maradtak kiemel­kedő vezetői helyükön, magas beosztá­sokban, míg mi sokan ma is jól fizető ál­lásra várakozunk... Andrásfalvy Berta­lan eufórikus pillanatnak nevezi az 1988-89-90-es esztendőket, miközben megállapítja: személyes önzésünk veze­tett oda, ahol most tartunk. Az Antall-kormány első kultuszmi­nisztere szerint nincsenek szilárd tám­pontjaink, nincsenek erkölcsi normá­ink, s e társadalmat bénító erők miatt nem haladunk előre. Mit tettünk rosszul? - teszi fel a kérdést Andrásfalvy. Majd (a kötetben) kilenc pontban so­rolja fel a hibákat. Most csak az első (legfontosabb) pontban foglalt gondola­tokat idézem: „Nem neveztük meg azo­kat legalább, akik ténylegesen súlyosan vétettek az élet ellen. A halált követő ügyészeket, bírákat, besúgókat, kegyet­­lenkedő vallatókat, smasszerokat, önké­nyeskedő párttitkárokat. Ezzel bátorsá­got adtunk sok bűnösnek további gaz­tettekre. Nem vettük el a jogtalanul szerzett vagyonokat, ingatlanokat...” Andrásfalvy szerint nem a szabadságot, hanem egymást, a nemzetet árultuk el féktelen önzésünkben. A 2008. május 29-én bemutatott bu­dai könyvbemutatón a Lítea könyvsza­lonban - Szőcs Géza, Mészáros László, Bogár László, Andrásfalvy Bertalan, Kun Miklós, valamint Sneé Péter - idézték fel a húsz évvel ezelőtti eufórikus/katartikus/tragikus, mások sze­rint elárult rendszerváltozást. Bogár László közgazdász, egyetemi ta­nár, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója szerint egy illúzióval kell leszá­molnunk, azzal ugyanis, hogy szuverén állam vagyunk. Szerinte Mohács óta, az­az 500 esztendeje veszítettük el függet­lenségünket, s azóta öt birodalom fosz­tott ki bennünket. A rendszerváltozást csak „cinikus látványtechnikai tűzij””

Next