Kárpátalja, 1990 (1. évfolyam, 1-16. szám)
1990-04-30 / 1. szám
3 HÁNYAN IS VAGYUNK? A KMKSZ 1989. február 26- án alakult, bejegyzett jogi személlyé 1989. június 20-án vált. A Kárpátalján élő magyarság érdekvédelmi szervezetét héttagú elnökség, 52 tagú választmány, öttagú ellenőrző bizottság irányítja. A főbb tevékenységi területekkel 9 munkabizottság foglalkozik. A legfelsőbb fórum a közgyűlés, azaz a küldöttek. Azóta létrejött hét középszintű szervezete, több mint 120 községi, városi munkahelyi alapszervezete. Belépési nyilatkozatát, több mint 30 ezren töltötték ki. Az április 22-ig beérkezett KMKSZ-adatlapok szerint a tagsági díjat fizetők létszáma megközelíti a húszezret. Ezzel jelezve azt a szándékukat, hogy a KMKSZ céljaival egyetértenek, készek támogatni azokat. Klubmozgalmunk hívta életre az észtországi Munkácsy Mihály Magyar Kulturális Egyesületet a Lvovi Magyarok Szövetségét, a Kijevi Magyarok Szövetségét. Együttműködünk a RUH, az Ukrán Népi Mozgalom Kárpátaljai Regionális Szervezetével, a Sevcsenko Ukrán Nyelvi Társaság Kárpátaljai tagozatával, a Kárpáti Ruszinok Szövetségével, a Kárpátaljai Románok Szociális- Kulturális Szövetségével, az Ukrajnai Németek Szövetségének kárpátaljai szervezetével, azaz a társadalom radikális megújítóival, az egészséges erőkkel. Nem feledve azt, hogy a területünkön élő magyar kisebbség az egyetemes magyarság része! Az alább közzétett adatokat az általunk kibocsátott és az alapszervezetektől kitöltve visszakapott statisztikai lapokból vettük, zöme a múlt évi, kisebbik hányada már az ez évi állapotokat is tükrözi, így is nem teljes, hanem megközelítő képet nyújtanak szervezetünk struktúrájáról. Dupka György KÁRPÁTALJA MILYENEK VAGYUNK? Kisebbségiek. A hivatalos adatok szerint úgy másfél százezren. Szerintünk, tehát nem hivatalosan, őslakosok, katszázezernyien. Rebellisek, jogokat követelők - szóval megbízhatatlanok. Nemzeti hovatartozásunkat vállalók, más nemzeteket egyenlőnek tartók - szóval toleránsak. Magunkba fordulók, bezárkózók, csökönyös vadak - keletiek. Minden újra nyitottak, demokráciáért vérrel is áldozók - európaiak. Don-kanyarig "nyargalászók - betolakodó hódítók. Hómezőkön csonttá fagyók, Szolyván, Kolimán földbe taposottak - áldozatok. Sztálinról, Brezsnyevről dicshimnuszokat zengők - megalkuvók. Sztálin lágereiben is hazánkért néma versekkel könyörgők, anyanyelvért imádkozók - meg soha nem törők. Gyerekeinket orosz, ukrán iskolába iratók, Magyarországra kivándorlók - gyáva számítók. Ezer évet vállalók, hegyek árnyékában maradók, Petőfi emléke előtt a máért daccal fejet hajtók kitartók, nem csüggedők. Hát milyenek is vagyunk? Csasztuskára idomították hangszálainkat. Pentaton énekeket mormoltunk. A fényességes őrület szemünk világát is követelte. Éjszakáinkban hitünk gyertyácskáival világítottunk. Súgták, te nem olyan magyar vagy. Szívünk eldobogta a Szózatot. Kérdezték: milyen kenyeret eszel? Megmutattuk a kasza, a sütőlapát nyelét - apánk, anyánk rovásírással írta rá nevét. Gyermekeink nevét Jelenának, Ivánnak, Sztyapannak írták. Születtek Emesék, Attilák, Szilárdok. Milyenek vagyunk? Most már kicsit szabadabbak. De a nem teljes szabadság az majdnem rabság. Már szólni is merek. De az igazságot elnyomja néha a hangzavar. Már tenni akarok. De az akaratban ott lappang a tétovaság. Múltunkért jelennel pörölők. De kitapogathatjuk-e vaksi derengésben a jövőt? Már - még vagyunk. Itt vagyunk, sokan együtt vagyunk. Hogy milyenek? Hát magyarok vagyunk... egyre inkább illúziók nélkül, nem heroikus Herkulesekként, de nem is tőből vágott lábbal... vagyunk... hori