Kárpátalja, 1990 (1. évfolyam, 1-16. szám)
1990-04-30 / 1. szám
KÁRPÁTALJA MILYEN KULTURÁLIS SZÖVETSÉGET SZERETNÉK? MIRÁNK HASONLÍTS, KMKSZ! Nem szokás mostanában a címben kissé pontatlanul idézett Váci- verset emlegetni, s még inkább nem közönség előtt szavalni. Mert hát szinte bizonyosnak tekinthető, hogy sem nekünk, sem az utánunk következő nemzedéknek nincs semmi esélye arra, hogy a szépen megálmodott, de ma már csak utópiának tekintett kommunizmusban éljünk. S ami irreális, arra kár időt, energiát pazarolni. Pláne, ha már amúgy is annyi emberélet ment rá. Mindhiába. Mégis, akkor mi értelme van a költeményt felidézni? Talán mert a belőle sugárzó hit, nem csupán az eljövendő, hanem már a mostani kor, a jelenkor emberarcúságát igényli. Bizonyára sokan elemezték már a szervezet megalakulása óta eltelt több mint egy esztendőt, s ennek során a sikeresen megszervezett akciók, rendezvények mellett - a háború után elhurcoltak emlékére rendezett konferencia, a március 15-i megemlékezések, az iskolaügyben elért részeredmények (sokak szerint a választások is idesorolhatók) - a hibák, a fiaskók számbavétele is megtörtént. Ünnepelni, felnőtt módon emlékezni, a gyászos napon területszerte harangot megszólaltatni tehát már tudunk. S ez nem kevés. Hétköznapokat élni, illetve azokat tartalmassá tenni, viszont még nem. Talán ez a legnagyobb mulasztás, ami a szervezet számláját terheli. Mert nem tudtunk olyan programokat összeállítani sem a központban, sem kint a falvakban, melyek segítségével egy-egy KMKSZ közösség mindennap fel tudta volna arcát mutatni, hogy létét igazolja. Hisz az esetenként megrendezett bálok, vetélkedők, szavalóversenyek, kirándulások mindehhez kevésnek bizonyultak. "Nem ilyen amatőr módon, profi módon kellene mindezt csinálni" - fogalmazta meg véleményét a minap egyik barátom. A mostaninál sokkal hatékonyabban megszervezni a készülő rendezvényről a tagok tájékoztatását, s hogy az előkészületben a mindenütt fellelhető négy-öt aktivistán kívül részt vegyen a tagok többsége. Igaz, mostanáig a KMKSZ-nek nem volt lapja, így a rendelkezésre álló lehetőségek nem tették lehetővé az új dolgokat felmutató, a közérdeklődésre számot tartható alapszervezetek életének bemutatását, így csak megkésve szereztünk tudomást, hogy lám a viskiek, a nagypaládiak ebből vagy ebből az alkalomból milyen érdekes rendezvényt szerveztek. Elsőrendű fontosságú feladat tehát, hogy a lap segítségével az arra érdemesnek tartott tervekkel valamennyi szervezet mihamarabb megismerkedjen, merítsen belőle, ötleteit felhasználja. Ugyanezen okból kell a nyilvánosság elé tárni a munkabizottságok terveit is, hisz a különböző akciókat ezekhez a programpontokhoz lehet kapcsolni. S nem utolsósorban, így mindenki előtt világossá válik, hogy az eltelt időszak folyamán mit sikerült elérni, mely problémák várnak még megoldásra. Tehát egyfajta értékmérés is alkalom lehet. Maradva még egy gondolat erejéig az amatőrség és a profizmus kérdésénél. Ma úgyszólván nincs, akitől számon kérhetjük a kudarcokat, a mulasztásokat. Mert hát erejéhez, idejéhez mérten mindenki tette a dolgát. Pedig úgy lenne értelme, hogy valamennyi KMKSZ-tisztségviselő tevékenysége nyilvánosan megméressék, s aki könnyűnek találtatott, az adja át a helyét. Annak, aki remélhetőleg több energiát hajlandó e munkába fektetni. S ez nemcsak az alsó láncszemek, hanem a területi vezetőség tagjaira is vonatkozik. De van-e morális jogunk ma számon kérni bárkit is közülük, ha ők immár nemcsak a szabad idejüket, hanem sokszor az éjszakájukat is az ügy érdekében áldozzák fel. Hát ez az. Ne áldozzák fel! Ne ők intézzék a hozzánk látogató delegációk tagjainak a szállását, a plakátok, szórólapok kinyomtatását, sokszorosítását, az értesítők postázását. Hogy ezt a sok energiát elvonó gondot levegyük vállukról, ezért kell, hogy a KMKSZ-nek fizetett alkalmazottai legyenek. Elsősorban KMKSZ ügyében jól tájékozott, szervezési kérdésekben jártas, kellően mobil két- három nyugdíjasra gondolnék, akik a leendő irodahelyiségben a meghatározott napokon és órákban telefonügyeletet tartanának, s az ide fordulókat bármilyen ügyben tájékoztatni tudnák. Az irodahelyiséget az előbb, mint meglevő, reális dolgot említettem. Legjobb tudásom szerint sajnos, ez ma még csak vágyálom: a KMKSZ területi képviselői csoportjára vár a feladat, hogy a helyiséget és a telefont mihamarabb kiharcolja. Továbbá megfontolandónak tartanám azt a javaslatot is, hogy legalább félállásban jogtanácsost foglalkoztatnánk, aki a hét különböző napjain az előre meghatározott időpontokban terület különböző településein tartaná fogadóóráit. Nem kétséges: velem együtt sokan mások is azt szeretnék, ha a KMKSZ tevékenysége során a magyarlakta falvakban pezsgő szellemi élet bontakozna ki. Leginkább a helyi hagyományok felelevenítése, a KMKSZ égisze alatt megszervezett különböző kulturális, szórakoztató és sportrendezvények, s a más akciók révén. A mögöttünk hagyott időszak azt igazolja, van erre lehetőség és igény. Csak néha az ötlet hiányzik, máskor a megvalósítás módja nem világos. Ezért kell hétköznapibbá tenni a KMKSZ tevékenységét. Hogy miránk hasonlítson. Dardai- 4