Kárpátalja, 1993 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1993-01-28 / 1. szám

Ára: 5 kupon IV. évfolyam 1. szám 1993. január 28. KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS LAP A tartalomból: MÉG MA IS ÓVAKODOM... MERRE IS TARTUNK? ÜLÉSEZETT A KMKSZ VÁLASZTMÁNYA MÓDOSÍTÁSOK ÉS KIEGÉSZÍTÉSEK A KMKSZ ALAPSZABÁLYÁHOZ AZ RMDSZ ALAPSZABÁLY­TERVEZETE AKNF ALAPSZABÁLY­TERVEZETE TRÉNSZEKÉRREL FÉL-EURÓPÁN ÁT A Magyar Kultúra Napja Hosszú évtizedek hallgatása után, immár negyedik alkalommal ünnepelhettük meg január 22-én-azt hiszem minden magyar számára igazán méltóképpen - a Magyar Kultúra Napját. KÖLCSEY FERENC (1790-1838) az irodalmár, reformpolitikus 1823-ban erre a napra datálja minden magyar imáját a Himnuszt. A világon bárhol is csendüljön fel Erkel Ferenc zenéjével, a magyar szív megdobban, a Kárpátokkal ölelt hazára, őseinkre, nemzetünk zaklatott történelmére gondolunk, s akkor mindannyian együtt vagyunk, békével, egyenes gerinccel, büszkén emelt fejjel Jó lenne ha ez az érzés nap mint nap megérintene bennünket... m.L Himnusz A magyar nép zivataros századaiból Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors, akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt! őseinket felhazád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát, Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miatt Gyűlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Villáinkra vettünk. Hányszor zengett ajkam­ Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett, s nem lelé Honját a hazában. Bércre hág és völgybe száll, Bú­s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette. Vár állott, most kőhalom, Kedv s öröm repkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virúl A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk kő szeméből! Szánd meg Isten a magyart Kit­vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt!

Next