Kassai Hirlap, 1912. július-december (9. évfolyam, 147-297. szám)

1912-07-02 / 147. szám

IX. évfolyam. Előfizetési árak : Helyben egész évre 14 K, félévre 7 K, negyedévre 3­50 K. Vidékre egész évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. Egyes szám­ai :» 4 fillér. Kassa, 1912. Július 2. (Kedd) Kassai Hírlap FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: LÁSZLÓ BÉLA. 147. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kassa, Fő­ utca 60. szám alatt. Telefon­szám: 198. ■ Megjelenik minden délután 5 órakor. =. A józanság utján. Tisza István gróf elnök ün­­neplésével ért véget a Ház üléssorozata. Őszig nem lesz ülés. Ősszel aztán újra meg­kezdődik a parlamenti munka az ellenzék segítségével vagy a­nélkül. De megkezdődik és dolgozni fog a Ház. Már­pedig mindenekelőtt ez a fontos. Az ellenzék két tagja végre férfiasan beismerte, hogy az a pózoló, hatásból egyre vesztő jelenetezés, amelyet a képvi­selőház előtt nap-nap után rendeztek, politikának, törvény­hozói működésnek nem nevez­hető. Szinte kár, hogy ennek az alkalma a mai nappal, leg­alább egy időre, megszűnt. Ha folytatták volna, ha ennek a komédiának üres, értéktelen volta még jobban lett volna érezhető, talán még többen akadnának az ellenzéken,­­akik más eljárás követését sürgetnék. Kelemen Samu és Giesswein Sándor a parlamentben és a politikában eléggé szélső ellen­tétet jelentenek, hogy a véle­ményük találkozását figyelemre méltassuk. Másrészt mind a kettő a komoly parlamenti vitákban az ellenzék legjobb, tudással és alapossággal akiknek véleményét kiváló tagja, az ellen­zék se veszi súlytalannak. Ke­lemen Samu Szatmári vasár­nap egyenesen, nyíltan állást foglalt a kába jelszó, a lehe­­­tetlen követelés ellen, amelyet népgyüléseken mint teljes komolyságot adnak be a hall­gatóságnak. Megmondta: arra gondolni, hogy az elfogadott és a szentesített törvényeket visszacsinálják, meg nem tör­téntté tegyék — képtelenség. Giesswein Sándor pedig egy minapi nyilatkozatában mondja ki, hogy az ellenzéknek, ha kötelességét teljesíteni akarja, a parlament ülésein részt kell venni, és Ha illetéktelen személyekről illetéktelen oldalról nem fogadta volna meg a tanácsot, most az ellenzéknek két igazán illetékes, két különböző frak­cióhoz tartozó férfiú ad meg­szívlelni való, józan tanácsot a jövőre nézve. Akármi a véle­ménye az ellenzéknek június 4-éről, az ellenzék távollétében elfogadott törvényjavaslatokról: a harcot ezek ellen vagy más miatt csak a parlamentben és tegyük hozzá: csak parlamenti eszközökkel lehet folytatni. Ha az ellenzék egy része síppal­­dobbal és egyebekkel a maga kizáratását provokálja, a másik része pedig nem megy be a parlamentbe azért, mert a ki­zártakat se engedik be: ezzel a haza javára semmi üdvöset nem követnek el. És nem irat­kozhatnak be a nemzet törté­netébe hősökül és alkotmány­megváltókul azzal se, hogy az Országház-kávéházból fölvonu­lásokat rendeznek a rendőri kordon elé, közjogi szólamokat és gorombaságokat csapkodva a rendőrtisztek fejéhez, akik sem az egyikkel, sem a má­sikkal nem tudnak mit tenni. Az pedig hihetetlenül primitív logikára vall, hogy az ellenzék mindazt, ami nála nélkül tör­ténik a parlamentben, meg nem történtnek tekinti, el nem ismeri és a maga távollétében azok törvényességét csökkenti, vagy épen megsemmisíti. Giesswein Sándor azt mondja, hogy akármi történik a politi­kában, a közgazdasági élet nem szünetelhet egy percre sem, ügy van és nem szünetelhet a társadalmi, a kulturális élet és a nemzeti tevékenység egyéb része, akármennyire bojkottál­nak azt az ellenzék tagjai. Zola A háború­ban megírja, hogy mialatt Sedánnál a döntő csata folyt, a harctér szomszédságá­ban egy öreg ember nyugodtan szántott a földjén. Mert ha há­ború van is, a búzát be kell vetni és majdan le is aratni. Pusztán nem maradhat a föld. Akármilyen ádáz háború folyt a politikai harcmezőn, az ellen­zék nem képzelheti és nem szuggerálhatja a népnek, hogy mindaddig, amíg az ő levereté­­sét jóvá nem teszik, nem tör­ténhetik a nemzet szántóföldjén semmi. Történhetik és történik is ; csak az a kérdés, hogy az ellenzékkel, vagy anélkül-e. Min­denki egyetért abban, hogy jobb, ha az ellenzékkel, főként, ha az ellenzék komoly ellen­őrző és bíráló munkájára ko­moly erőket akar érvényesíteni; ha azonban ellenzék nélkül tör­ténik mindez, akkor a közvéle­mény csak az ellenzéket vádol­hatja kötelességszegéssel, hiva­tásának félreismerésével. Örvendetes és a jövőre nézve biztató jelenség, hogy az ellen­zékben, a terrorizmus és meg­­gyanúsítás ellenére, amely min­den, az obstruktorokétól véleményt fogadni szokott, eltérő két ember a józanság ítéletét ki­mondta. Mostantól kezdve, ami­kor a képviselőház nyári szün­időre megy, egész az őszig, bi­zonyára megszaporodik a szá­muk meg a szavak súlya, hó­dító ereje is. Ezzel a remén­­nyel mindenesetre jobb, vigasz­­talódottabb hangulatban lehet a szünet leteltét, az őszi politikát bevárni. Abszurd jelszó. Azt fejtegeti Apponyi egy hírlapi cikkben, hogy alaki szabálytalansá­gok miatt érvénytelen mindaz, amit a képviselőház június 4 óta elhatá­rozott és megszavazott és hogy a békés parlamenti állapotok helyre­állításának egyedüli módja az in in­tegrum restitúció. Csodálatos tévedés, vagy inkább megdöbbentő fogalom­­zavar ez az ellenzék egyik vezér­alakja részéről. Egyáltalában már megint nincs igaza Apponyinak, már csak azért sem, mert a június 4-én és azóta hozott határozatokban a képviselőház túlnyomó többségének valódi és komoly törvényhozói aka­rata nyilvánult meg ; e határozatok érvényességét nem dönti meg az, hogy az ellenzék nagy része önként távolmaradt az ülésekről, néhány képviselő pedig botrányos magavi­seletével a tárgyalásokból való ki­záratását provokálta. Különösen gya­korlatiatlan és semmi módon nem érvényesíthető az in integrum resti­túció követelése. — Sajnálatos, szinte érthetetlen, hogy Apponyi harminc éves pályafutásán még min­dig nem tudott praktikusabb gon­dolkodást elsajátítani. Mert hogyan képzeli ő azt a restitúciót? Hogy a képviselőház maga semmisnek mondja ki azt, amit abszolút többséggel megszavazott és elülről kezdje a tanácskozásokat, ismét átvegye bi­rodalmát az obstrukció ? Debrecen és Pozsony nagy örömmel fogadták az új egyetemek felállításának tör­vényi biztosítását; belenyugodná­­nak-e abba, hogy ez a törvényho­zási intézkedés meg nem történtnek tekintessék ? Az állami és közigaz­gatási alkalmazottakat szabad-e, le­het-e megkárosítani, a családi pót­lékról szóló törvény visszavonásá­val ? A nép széles rétegeit miképen lehetne kibékíteni azzal a frivol já­tékkal, hogy mégis csak három évig fog tartani a katonai szolgálat, hiába szállította le a szolgálati időt a kép­viselőház két esztendőre? Képviselet és raktár Magyarország részére: Finger és Fia, Budapest, VI., Hajós­ utca 41.

Next