Kassai Hirlap, 1921. január-június (18. évfolyam, 2-135. szám)

1921-06-11 / 121. szám

XV!!?. évfolyam, 121. szám Szerkesztőség és ki­adóhivatal s Kosice, Hlavná (Fő)­utca 69. szám, I. emelet 933 Telefonszám : 184. Szombat Megjelenik minden* nap délután 4 órakorKASSAI HÍRLAP pmiTIKAI NAPILAP felelős szerkesztő: &Á&ZM& BÉLA. Košice, 1921. Június 11. ELŐFIZETÉSI ÁRAKt Egy egész éva 218 korona, félévre 198 korona, negyedévre 54 korona, egy Hó* napra 18 korona 33 Egyes szám­ára hely* ben és vidéken 1 kor. A krakkói proklamáció mozgatói. Szlovák hivatalos hang Jehlícska mozgalmától Bratiszlava, június 9- A Slovenskí Dennik Írja: Unger Ferenc, a rózsahegyi adó­hivatal volt hivatalnoka, különféle tolva­jlások elkövetője, proklamációt adott ki, melyben kikiáltotta Szloven­szkó függetlenségét. Unger Ferenc sohase volt szlovák. Szegénysorsú rózsahegyi szülők gyer­meke (atyja zsidó volt), aki a rózsa­hegyi magyar piaristák támogatásával fejezte be tanulmányait, majd adóhiva­talnok lett. A Mindig erősen magyar érzelmű volt. sovinista Rakovszky-féle magyar pártnak volt egyik főkortese. Kortes­­agitációiról jól ismerik, amidőn 1905 ben a választások alkalmával a magyar jelölt mellett agitált a szlovák Szobár és főpatrónusa, Hlinka ellen. Az 1905- évi választások után Unger tovább dolgozott a magyarokkal. Midőn 1914-ben a háború kiütött, nemcsak az oroszok és szerbek, hanem a rózsa­hegyi szlovákok ellen is lazított, akiket hazaárulóknak nevezett. Unger azután bevonult és orosz fog­ságba esett. Fogságából Pestre került, majd ismét a rózsahegyi adóhivatal­j ban l­tt hivatalnok. Pesten megfelelő ;­ instrukciókat kapott. Az összeomlás­­ után a néppártba lépett­ Majd bebizo­­­­nyult, hogy Unger összekötetésben áll­t Pesttel és Krakkóval, ekkor több lopás­­ elkövetése után 1919. októberben Len­­g­­­gyelországba szökött. Lengyelországban arra igyekezett, hogy a lengyel nemzetet a magyarok számára ezzel a jelszóval dolgozza meg: — Szlovenszkót vissza kell adni a magyaroknak! Ez Unger és társasága, akik soha­­­ sem voltak öntudatos szlovákok, hanem irredenta politikusok fizetett agitátorai. Ők forradalmat akarnak előidézni. s nem meggyőződésből és lelkesedésből, s csak boszuból és magyar koronában i­s fizetett bérért. Törekvésük nem vezet eredményre, j A szlovák nép már felszabadult az­­ oly emberek, mint Unger, nyűge alól , és ez alá soha többé vissza nem tér­­t Az Ungerek és Jehlicskák a magyarok­­ által fizetett békerontók a két szlovák­­ nemzet között. Ideje volna, hogy ezt már Krakkóban­­ is belássák a lengyel nemzet érde­­­­kében. Szlovenszkó népe egyszer már szeretné tudni, hogy tulaj­donképen ki is kormányozza őt, kitől­­ függ az itt lakó szlovákok, magyarok és németek sorsa. Ha mindenben Prága az irányító a maga ismert centralizmusával, akkor mire van a szlovenszkói teljha­talmú minisztérium, miért tanácskozgatnak a szlovenszkói zsupánok, polgármesterek, képviselők, mint valami tartományi törzs­főnökök? Ha pedig Szlovenszkó külön közigazgatási egységet képez, hol van ennek kifejezője, melyik az az autonóm szerv, amely Szlovenszkó népének akara­tából jött létre s tetteiért ennek a népnek felelős ? Amikor azonban akár akár Turócszentmártonban Bratiszlavában, tárgyalnak szlovenszkói dolgok felöl és azt mondják, a­hogy Szlovenszkó népének nevében be­szélnek, ugyanakkor figyelmen kívül hagy­ják a magyarokat, németeket, sőt a szlo­­­­vákoknak is egy igen tekintélyes részét,­­ még­pedig azt, amely nem­ ért egyet ; azzal a politikával, amelyet láthatatlan­­ kéz irányít. S h­a így a figyelmen kívül­­ hagyott kontingenst vizsgáljuk, azt talál­­j­­uk, hogy ez jóval fölülmúlja azt a szá­­­­mot, mint amennyit a sorsunk fölött ha­­­­tározóké képvisel. A mai világban, a­­ demokrácia, a teljes jogegyenlőség kor­­i szakában pedig nem engedhető, hogy egy törpe minoritás diktáljon. Sorsunk­­ intézésébe nekünk is van beleszólásunk , s ezt a jogot nem kegyképen kérjük egy­­ klikktől, hanem gyakorolni akarjuk a köz­társaság által is elfogadott békepontozatok­­ alapján. Az ellen az ostoba vád ellen, hogy a magyarság ellensége a köztársaságnak s­e­mm­t ilyen, be nem bocsátható, sőt egye­­­­nesen kirepítendő még a legutolsó állás­­­­ból is, igazán fölösleges védekeznünk.­­ De tiltakozunk az ellen, hogy bennünket , továbbra is vagy mint meg nem bízható elemet, vagy mint másodosztályú embere­­­­ket kezeljenek. Ha ragaszkodunk is nem­­­­zetiségünkhöz s ezzel együtt kultúránkhoz, ha talán nem is beszéljük még a szlovák­­ nyelvet, emberek vagyunk, semmivel sem hátrábbállók, mint bármely más nemzeti­­­­ségü a köztársaságban. A magyarság­­ Szlovenszkón nem elenyészően csekély , s nem is kultúrálatlan tömeg, hanem­­ majdnem fele az összlakosságnak s kivé­tel nélkül intelligens elem. Vajjon miért nem méltó hát arra, hogy belevonják azokba a tárgyalásokba, tanácskozásokba, amelyeken Szlovenszkó ügyei kerülnek szóba ? S hogyan mer egy társaság Szlo­­­­venszkó népe nevében beszélni, amely a­­ népnek talán csak egy­harmadát képvi­­­­seli! ? Kiknek a megbízásából gyülekezett­­ össze az a néhány úr, aki kimondotta,­­ hogy a városok, ezek a kulturgócpontok, megszűnjenek és a maguk fejlett intelli­genciájával a falu népe alá rende­tesse­­nek ? Városunkat és Bratiszlavát nagy­­i kegyesen meghagyandónak vélik, de csak mint rendezett tanácsú városokat. És mi­nekünk mindéhez semmi szavunk! Mélyen tisztelt Láthatatlan Kéz, vagy­­ mellékkormány, vagy klikk, így nem lehet­­ előrehaladni, kulturálódni, konszolidálódni! Nem bizony. Mutassák meg, mit építettek eddig, múlják mert amíg alkotásaik fölül nem a régieket, addig nincs joguk rombolni. (Annyit föltételezünk még a klikkek felől is, hogy mesgyéjére nem lépnek.) a vandalizmus Nálunk pedig most a rombolás járja, bármint hangoz­tassák is az aktív munka szükségességét. Ha nem használják föl a rende­kezésre álló összes erőket, sőt épen a legértéke­sebbet szándékosan nélkülözik, abból az építő munkából semmi sem lesz. Nem elég csak dörögni a régi állapotok ellen, amelyeknek — melles­eg megjegyezve — nem is voltak olyan nagy hím­ei, amint azt most feltüntetni szeretnék, hanem, ha hibáit fedezték föl, tessék azokat kijavítani. Ne essenek abba a bűnbe, amelyben már az ő szemeik előtt is sokan bűnhődtek. Leszögezzük mi is azt az igazságot: Szlovenszkó a szlovenszkóiaké és erre támaszkodva, ugyanolyan jogot köte­lünk minden téren a magunk számára, mint amilyent azok gyakorolnak, akik Szlovenszkó teljhatalmú birtokosaiként tüntetik föl magukat. Nekünk nem bű­nünk, hogy magyarok vagyunk, nekik nem érdemük, hogy szlovákok; ellenben közösen lakjuk ezt a földet, melynek föl­­virágoztatásához ép úgy hozzájárultunk, vagy tán még jobban, mint ők, nem engedjük tehát, hogy bennünket akárhon­nan is kizárjanak. Mi rem szolgáltunk arra, hogy csak másodrangú, alantas szerepre kárhoztassanak bennünket; ők viszont nem szereztek érdemeket és nem nyertek jogot arra, hogy rajtunk uralkod­janak. Szlovenszkónak s az egész res­publikának ügyeihez épen annyi szavunk­­ van, mint a láthatatlan kéz által vezetett­­ klikknek! Készül a szerb—román szövetség. Prága, június 9- Ben és dr. London­ból üdvözlő sürgönyt küldött a Belgrád­­ban tárgyaló Pasics és Take Jonescu minisztereknek. A sürgöny ezt mondja : — Nagyon sajnálom, hogy a körül­mények Belgrádba való utazásomat nem engedik meg oly időben, amikor mindnyájunk tervei valóra válnak és a megkezdett munka eredménye­sen halad. — A csehszlovák kormány nevében szerencsét kívánok a jugoszláv királyság és Románia közti tárgyalásokhoz, ame­lyek közös egyezségünket vannak hi­vatva kiépíteni. A tárgyalások ismét nagy lépést jelentenek a béke biztosí­tására s a közösen aláírt békeszerző­dések végrehajtására. E tárgyalások országaink jövőjét biz­tosítják­ A csehszlovák köztársaság ne­vében örömmel csatlakozom tárgyalá­saikhoz és biztosítom, hogy a tárgyaló két nemzet teljesen megbízhat a csehszlovák állam és nemzet igaz és hű barátságában. Amerikai szlovákok az autonómia ellen. Prága, jun. 9. Washingtonban május hóban az amerikai szlovákok tanács­kozásra ültek össze. A konferencián arról beszéltek, mint lehetne az Egyesült Államok és a csehszlovák köztársaság viszonyát megszilár­dítani. Az ülést Stepanek dr. követ hívta össze, amelyre hivatalosak voltak az összes szlovenszkói szervezetek és a sajtó­ Bizottságot választottak, amelyben az összes irányzatok képviselve vannak. Elhatározták a jelenlevők, hogy követelik a pittsburgi szerződés­nek a csehszlovák köztársaság alkot­mányába való iktatását és egyben kije­lentették, hogy Szlovenszkó autonómiá­jának azonnali életbeléptetését nem tart­ják sürgősnek. Prága, június 9. A köztársasági elnök Capri szigetén az alábbi sürgönyt kapta: — A Stepanek nagykövetnél a cleve­landi nemzeti teremben ülésező csehek, szlovákok és ruszinok szeretett elnökü­ket lelkesen üdvözlik. 9 trianoni béke ratifikációja is Nogatmagyarország- Át kell adni a nyugatmagyarorszgi megyéket. Wien, június 9. Azzal, hogy a francia képviselőház ra­tifikálta a trianoni békeszerződést, a nyu­gatmagyarországi kérdés új fázisa állott elő. Ami a Magyarországgal­ való tárgyalást illeti, az osztrák kormány álláspontjára vonatkozó jegyzékre magyar részről még válasz nem érkezett. Az osztrák kormánynak az az állás­pontja, hogy még abban az esetben is, ha a­­ tárgyalásokat folytatnák, nem szabad­­ késni a nyugatmagyarországi megyék átadásával. A csehszlovák-román egyezmény. A konvenció szövege. Benes üdvözlő távirata. Masaryk elnököt üidvözlik. Prága, jun. 9. A román és csehszlovák kormányok elhatározták, hogy a csehszlovák köz­társaság és a romány királyság között létrejött végleges egyezmény szövegét publikálják. Az egyezmény tartalma a következő: — Mindkét állam szilárdan elhatá­rozta, hogy az oly nagy áldozatok árán megszerzett békét megvédi. Ezt a békét a népszövetségi szerződés is tervezi, az 1920 évi július 4 én meg­kötött trianoni békeszerződés pedig biztosítja. — Ez okból a csehszlovák köztár­saság elnöke és a román király a következő végleges egyezmény meg­kötésében állapodtak meg: 1. Azon esetben, ha Magyarország anélkül, ha erre provokáltatnék, szerződött felek egyikét megtámadná, a a másik fél kötelezi magát a meg­támadott fél védelmére a konvenció második fejezetében megállapított intéz­kedések utján. 2. A csehszlovák köztársaság és a román királyság illetékes szakhivatalai a későbben kötendő katonai egyez­mény értelmében és szoros egyetértés­ben meg fogják határozni azokat az intézkedéseket, amelyekre a jelen egyezmény végrehajtása céljából szük­­­­ség van.­­ 3. A két szerződő fél egyike sem­ köthet egyezséget egy harmadik hata­lommal anélkül, hogy a másik felet előzetesen ne értesítené. 4. Hogy egy uton haladjanak béke­törekvéseikben, a k­ét fél kötelezi ma­gát, hogy megegyeznek egymással kül­politikai kérdésekben és a Magyar­­országgal való érintkezésben. 5. Ez az egyezmény két évig érvé­­­­nyes, a ratifikáló iratok kicserélésének­­ napjától kezdve. E határidő leteltével­­ a felek bármelyike felmondhatja az­­ egyezményt, amely azonban a felmon­dást követő hat hónapig még érvény­ben marad. 6. Az egyezményről értesítik a nép­­szövetséget. Az egyezményt Take Ionescu és Wewerka Ferdinánd dr. írták alá. Churchill az állandó békéről. Angol, francia, német kooperáció. Manchester, június 9. (Reuter­) Churchill beszédet tartott, amelyben többek között a következőket jelentette ki: — Az állandó béke egyedüli bizto­sítéka Anglia, együttműködése.Francia- s Németország — Franciaország álláspontját meg kell érteni. Franciaország határos az ellenséges Németországgal és Franciaország sem Angliától, sem Amerikától nem kapott biz­tosítékot arra, hogy segítséget kap, ha esetleg megismétlődnének az 1914. évi események.­­ Az ettől való félelem vitte Francia­­ország politikáját arra az útra, amelyen közöttünk és Franciaország között ellen­tétes nézetek merültek fel. — Angliának igyekeznie kell, hogy a francia és német nemzet között kiegyen­lítse az ellentéteket. E hatalmas nemzetek között együttműködésnek kell beállania, hogy a világháború romjain újra felépít­hessük a világot és hogy Európa békéje helyreálljon.

Next