Kassai Hirlap, 1921. január-június (18. évfolyam, 2-135. szám)

1921-06-25 / 133. szám

XVIII. évfolyam, 133. szám Szombat SsarkesszSség és ki­­adóhivatali Koste«, Hlavné (Fő)-utt* 60. ■sóm, I. amalat 999 Talatonsilla i 184. Megjelenik minden­nap délután 4 órakor Felelős szerkesztő: LÁSZLÓ BÉLA. Košice, 1921. junius 25 előfizetési Arak« Egy egész évre 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 84 korona, egy hó­napra 18 korona 33 Egyes szám­ára hely­ben és vidéken 1 kor. ilhiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiBiiiiisflBiiiiiiisiii liaiiliiiiÉlibiiiiiiiiaiiiiliiiínnmTfTfTíidiÉididiiHl^nTl bass mii Sok szakács elsózza a levest a konyhában, sok poli­tikus elsózza a politikát az egész világon. A világpolitika számára a legutóbbi idők­ben egy napon pompás étel készült: a demokrácia. Mindenki ennek a főzéséhez fogott és sikerült is annyira elsózni, hogy teljesen élvezhetetlen. Koronás ál­amfőktől kezdve le az utolsó falusi bakterig min­denki demokráciáról beszél, mindenki büszkén vallja magát demokratának és ugyanakkor a legvadabb arisztokrata gőg ütközik ki mindenkiben. A demokrácia szent nevében lenézi egyik ember a má­sikat, mert nem egy ny­elven beszélnek, gőgösen letekint a másik feje fölött, mert több bankó szorong a zsebében; — ezek mindennapi jelenségek s annak kifejezői, hogy dühöng a demokrácia. Hát tekintsünk csak széjjel. Mely téren és mely cselekedetekben nyilvánul meg a demokrácia. Keresve kell keresni csak egyetlen alkalmatosságot is, ahol a demok­rácia érvényesül. A címek és rangok el­törlése nem eredményezett demokráciát sehol, mert most is úgy járnak-kelnek az emberek az utcán, úgy bábáskodnak egyes hivatalokban most is, mint amikor még csak hírből ismertük a demokráciát. Nem a mi állapotainkról beszélünk, hanem tő­lünk távol fekvő viszonyokról. Magyar­­ország például — sokaknak állítása sze­rint — nem akar demokratizálódni, holott ezerszer meg ezerszer megmondták neki jóbarátai, hogy e nélkül nem boldogul. A béketárgyalások folyamán mindig csak azt kellett hallania, hogy akkor kegyelmeznek neki, ha a demokrácia meg­jár a tér. Először meg is próbálkozott de­mokrata lenni. Kikiáltotta függetlenségét, az uralkodót menesztette, az uralkodó családnak ott maradt tagjai önként jelent­keztek a Nemzeti Tanács előtt és letették rangjukat, az arisztokraták szívesen meg­váltak öt- és hét ágú koronájuktól, ke­gyelmes, méltóságos, nagyságos címüktől, a kormányt demokrata szellemben állítot­ták össze, népkormányt csináltak, szóval mindent elkövettek, hogy a demokráciának átültetésével kiengeszteljék ellenségeiket. S mi lett a kegyelem? termeteinek megszállása. Az ország egyes Azután tovább fejlődött a demokrácia, amikor ráparan­csoltak a magyar népköztársaságra, hogy minden vonalon pár száz kilométerrel vonja vissza csapatait. Ennyi hálát már Károlyi Mihály sem bírt s mivel ő maga sem tudott tovább demokratizálódni, át­játszotta a kormányt a demokratáknál is demokratább kommunisták kezére. A felelet, a kegyelem , az ország to­vábbi megszállása, már az ántánt sem­ennyi demokráciából kért. Teljes erejét latba vetette, hogy a demokratikus fejlő­dés legszélsőbb kilengéseit megnyesegesse, azután dicsérte a magyarokat, hogy a cseh, román és jugoszláv visszavonulás után „saját erejükkel" vetettek véget a bolse­­vizmusnak. S mit kaptak érdemeik elis­meréséül ? óriási, világrengető negatív eredményeket és pozitív területi csonkí­tásokat . . . Egyik prágai lap a csehszlovák-magyar tárgyalásokról azt írja, hogy a magyarok­nak le kell mondaniok ama szándékukról, hogy Szlovenszkó és Ruszkakrajnának egy részét visszakapják — erre nem válaszo­lunk, mert ilyen szándékokról pozitív tudo­másunk nincs, de különben sem szoktunk ilyen kérdéseket fejtegetni, — továbbá, hogy Csehszlovákia „egy demokratikus szellemtől átitatott Magyarországgal min­denkor kész az együttműködésre.“ Ez a kitétel ragadta meg figyelmünket s ez késztetett bennünket arra, hogy keressük a demokráciának érvényesülését s annak a kijelentésére, hogy ezzel még nem volt szerencsénk találkozni. Magyarország ta­núságot tett arról, hogy a hatalmak kí­vánsága szerint demokratizálódik?! Felfor­gatta belső rendjét, hogy a követelmé­nyeknek eleget tehessen s mert kegyelmet nem kapott, úgy cselekede­t, mint a pápa, amikor tőle a jezsuita- rend megreformá­lását kérték. „Jesuitae aut sint, ut sunt, aut non sint" — válaszolt a pápa. Ha­sonló szellemben válaszolt Magyarország is, amikor kimondotta, hogy újra király­ság lesz s mindenben megtartja régi be­rendezkedését, mert most már igazán nem tudja, mit akarnak tőle és mit értenek tulajdonképen demokrácia alatt. Exempla tra­ nunt — a példa vonz — régi közmondás. Szavak helyett talán inkább példákkal szolgálnának a jó tanács­adók Magyarországnak. Akkor várható volna a demokrata berendezkedés. Addig azonban, amíg sehol, még a legközelebbi környezetében sem látja a demokrata elvek érvényesülését, csak hiábavaló beszéd ez. Mutassanak jó barátai mindenben demo­krata szellemet, talán majd eltanulja tőlük, így ellenben csak azt cselekszi, amit szomszédai s ezért talán inkább dicsére­tet, mint megrovást érdemelne tőlük, mert hisz példájukat követi. A marienbadi csehszlovák-magyar tárgyalások. Csütörtökön délután politikai jellegű­ kérdésekről tárgyaltak. Bánffy magyar külügyminiszter intervenciója a politikai megállapodás érdekében. Elérkezett a magyar politika új fázisa. Marienbad, junius 23. Benes dk mi­niszter ma délelőtt referenseivel tárgyalt, majd egy óra múlva megkezdődött Bánffy miniszterrel és Telekyvel a kon­ferencia. A három miniszter tanácsko­zásainak látszólag az a céljuk, hogy a tárgyi kérdések elintézése számára elő­készítsék a talajt. E kérdésekkel már a budapesti s prágai szakbizottságok fog­lalkoztak. Ezek a kérdések: 1. Kereskedelmiek (szén, vasérc, ga­bonával való ellátás, a gép- és fémipar helyzete, stb­). 2. Szállításiak (elsősorban Csehszlo­vákia alkalmas összeköttetése Magyar­­országon és Romániával és Jugoszlá­viával). 3. Jogpolitikai, egyházi és egyházi vagyonkérdések. 4 Pénzügyiek (depositumok, a ma­­gya­r kereskedelmi s pénzügyi vállala­tok nostrifikálása a csehszlovák köztár­saságban, stb.)­A miniszterek konferenciája délelőtt 10 órakor kezdődött és délután egyne­gyed 6 órakor ért véget- A szakkérdé­sekben, amelyekkel a prágai és pesti bizottságok foglalkoztak, de azokban eddig még nem egyeztek, folytak a tár­gyalások. Az eddigi diszkusszió lefo­lyása általában kielégítő és megnyugtató­ A délutáni ülést egynegyed 6 órakor megszakították. 6 órakor már újra együtt ültek a delegátusok és este 8 óráig tanácskoztak. A különböző bizott­ságok által napirendre tűzött kérdése­ket az egész konferencián igen behatóan tárgyalták. Ezért is nyúlt a tanácskozás oly hosszúra. A délutáni konferencián inkább politikai jellegű kérdésekre tér­tek át, valószínű, hogy e kérdések és a tár­­­­gyalás 2 óra hosszára terjedő feltűnően­­ rövid tartama között némi összefüggés i­s van- Általában azonban a tárgyalási­­ nap lefolyása megnyugtató volt- Ugy­­­ látszik, hogy a tanácskozásokat pénte­ken már be is fejezhetik. Prága, június 23. Tudósítónk jelenti: A marienbadi tárgyalásokat az tette szükségessé, hogy az eddigi bizottsági tárgyalások nem vezettek a kívánt si­kerre- A magyar delegáció politikai­­ programmját, amely a tárgyalások alap­­­­ját képezte volna, látszólag nem tudta megvalósítani s így vált szükségessé, hogy maga Bánffy külügyminiszter pró­báljon ilyen irányú politikai meg­állapodást létesíteni.Prágai politikai körökben az a fel­fogás uralkodik, hogy a magyar külügy­miniszternek aligha fog sikerülni célját elérni, mert Benes külügyminiszter nem hajlandó a már Bruckban leszögezett politikai elvektől eltérni- Így amint cseh politikusoknak már nyilvánosságra jutott véleményeiből lát­ható, ez az új magyar vállalkozás nem sok reménnyel kecsegtet. Mindenesetre ki kell várni a tárgyalások végét, mi­előtt az új helyzetet megítélni lehetne, annyit már most előre is mondhatni, hogy az idők a magyar politika egy új változatához érkeztek el-Marienbad, jun. 23. A magyar sajtó­iroda illetékes helyről jelenti, hogy alap­talanok az újsághírek, amelyek szerint Hegedűs magyar pénzügyminiszter Bra­­tiszlaván át Marienbadba utazott volna. A magyarság szervezkedése Erdélyben. Kisküküllő-, Udvarhely- és Brassó-vármegyék szervezkedő gyűlései. — Saját tudósítónktól. — Brassó, jun. 20. A Románia jogara alá került terü­letek magyarságának szervezkedése egyre erőteljesebb lendületet vesz. A vidék minden részében serényen folyik a szervezkedés, hogy a Magyar Szö­vetség megyei tagozatának megalaku­lásával lehetővé váljon a kolozsvári nagy­gyűlés megtartása és ez által meg­szülessen az a hivatalos szerv, mely a magyarságot képviseli és érdekeit megvédi. Kisküküllő vármegye magyar népe is megmozdult. A vármegye osztatlan bi­zalmát élvező vezetők, az egyházak fejei, az iparosság, a kereskedők, a birtokosok, a földészek és a lateiner osztályok hivatott képviselői lendületes felhívást bocsátottak ki, melyben a megye népét június hó 26-án, vasárnap délután 4 órára a dicsőszen­tmártoni főtérre nagy szervezkedő nagygyűlésre hívják. Az egész megye lázas izgalom­mal és nemes hevüléssel készül a je­lentős gyűlésre, mely egy lépéssel előbbre viszi a magyarság egységes szervezkedésének kialakulását. Udvarhely megye színtiszta magyar lakossága a szervezkedő gyűlést holnap (jan­ 21.) tartja meg. A brassói magyarság vezető emberei már régebb idő óta foglalkoznak a szer­vezkedés gondolatával. Rajtuk kívül álló okokból azonban eddig nem tör­ténhetett ez irányban elhatározó lépés. Most azonban a brassói és brassó­­megyei magyarság is hozzá fog a mun­kához és meg fogja alakítani a Magyar Szövetség brassómegyei tagozatát. Az előkészítő­ bizottság már érintkezésbe lépett az államrendőrséggel és így igen valószínű, hogy 7-8 napon belül az alakuló gyűlést a város és megye ma­gyarsága Brassóban meg fogja tartani. Választott biróság dönt a­­ zsidó hitközségi hiborúskodás ügyében. Eredménytelen tanácskozások. Ki legyen a választott biróság elnöke ? Megírtuk, hogy a helybeli orthodox hitközségben kiütött a háborúskodás és hogy ádáz harc dúl a sefardok és az orthodoxok között. Az ellentétek meg­nyilvánulása olyannyira kiéleződött, hogy a hatóságoknak a közrend megóvása érdekében már-már radikálisabb eszkö­zökhöz kellett volna folyamodniok, így merült fel illetékes helyen kor­mánybiztos kinevezésének a kérdése. Ez az ultima ratioként kilátásba he­lyezett intézkedés jobb belátásra térí­tette a hitközség tagjait, úgy, hogy — mint azt m­ár pár nappal ezelőtt jelez­tük is — megindultak a harcoló felek között a béketárgyalások. A tanácskozások már pár nap óta folynak, anélkül azonban, hogy tényle­ges eredmény mutatkozna. Az orthodox hitközség felajánlott egy egyezkedési módot, mely bizonyos részleteiben a sefardok helyeslésével is találkozott. Az egyezségi mód magán viseli a zsi­dók jellemző tulajdonságát: az üzletet, amely jelen esetben törvényes alapokra támaszkodik. Ez ugyan nem enyhítő körülmény arra vonatkozólag, hogy a zsidóknak minden üzlet. A felajánlott egyezségi mód a követ­kező : « Az orthodox hitközség hajlandó abba belemenni, hogy a sefardok kiváljanak a hitközség kebeléből és új hitközséget alapít­sanak. Ebben az esetben városunkban a meg­levő két, neológ és orthodox hitközsé­gen kívül még egy harmadik, úgynevezett sefard hitközség lenne, amelynek tagjai azon zsidók köréből rekrutálódnának, akik még az orthodox vallás szokásait sem tartják elég szigo­rúaknak és szó szerint ragaszkodnak a szentíráshoz. A megtörtént és a háborúság meg­indulását előidéző hitközségi választásokat természe­tesen megsemmisítenék és új választásokat rendelnének el. Úgy az orthodoxok, mint a sefardok külön-külön választanák meg a hitköz­ségük vezetőségét, illetőleg elöljáró­ságát.­­ Az orthodox hitközség ebbe az elin­tézési módba, amely eddig a pontig a sefardok zajos helyeslésével is talál­kozott, azonban csupán az esetben hajlandó belemenni, ha a hitközségből ily módon kilépő sefardok öt évre kifizetik hitköz­ségi adójukat, amelyre különben a törvény is köte­lezi őket. Ez utolsó pontra vonatkozólag, mely csűrés-csavarás nélkül bizonyos üzlet­szagot visel magán, nem tudtak meg­egyezni s mivel mindkét fél szigorúan ragaszkodik álláspontjához, a megegyezés és kibékülés még mindig késik. Felmerült annak a gondolata is, hogy a vitás kérdést választott bíróság utján oldják meg. Ebbe mindkét fél hajlandó volna belemenni, csupán az elnök személyére vonatkozólag vannak még bizonyos kontroverziók. A sefardok kitartanak amellett, hogy a választott bíróság elnöke egy

Next