Kassai Hirlap, 1921. július-december (18. évfolyam, 138-268. szám)

1921-11-25 / 245. szám

A „hosszú kéz”* merényletterv” Benes, Micsura és Slavicsek ellen. A bratiszlavai rendőrség szenzációs fogása. (Csi) Bratislava, nov. 24­ A bratislavai rendőrigazgatóság gonosztevők nyomára bukkant, akik sikkasztott pénzeken víg életet folytattak és merényletet készítettek elő a csehszlovák köztársaság néhány politikai vezetője ellen. Vasárnapra virradó éjjel a rendőrség letartóztatta a társaság főbb tagjait: Jabics Belát, aki fia Jabics bratiszlavai államvasuti ellenőrnek és a Komárno mellett levő Béla uradalomban gazda­sági intéző. Kaiser Vilmost, a bratislavai­­ villamos vasút tisztviselő­it és Fekete­­ Lászlót a Stollwerk-gyár tisztviselőjét, akik a tervezett merénylet előkészítésé­­­­ben támogatták egymást. Letartóztatták Kaiser anyját is. Előállították a rendőrségen a letar­tóztatott Kaiser atyját is, Kaiser Gyulát, aki a bratiszlavai magyar keresztény­­szocialisták egyik exponense. Jogosult az a vélemény is, hogy Kaiser mögött­­— mint értelmi szerzők esetleg bűnré­szesek — más személyek is állanak- Ez irányban a nyomozás folyik-Az összeesküvést szombaton, e hó 19-én fedezték fel. A délután folyamán megjelent a rendőrségen Szedry Árpád soffőr. Elmondta, hogy egy órával ez­előtt nála járt Jabics Bila­s megkérdezte tőle, nem adhatna-e el neki másfél kiló dinamitot vagy ekrazitot, esetleg valami pokolgépet- A robbanószerekre bizonyos célból szüksége volna azon társaság részére, amelynek „hosszú keze” van. Stedry bemondása alapján a rendőr­­­­ség azonnal munkához látott. Utánzótt, s teljesen veszélytelen dinamitot szerzett, s amelyet eredeti csomagolással ellátva átadott Stedry soffőrnek, hogy vigye el Jabicsnak. I Jabics­ a csomagot átvette Stedry­tól, majd a Redout-kávéházban Kaisernek­­ adta át, aki 700 koronát fizetett ki a?. . ál-dinamitért Kaiser a megvásárolt j csomagot elvitte a villamos vasutak irodájába, Feketéhez és elrejtették a pénztár Uessorjába Jabics, midőn a rendőrségen kihall­gatták, beismerte, hogy Kaiser megúszta őt, szerezzen neki dinamitot. Kaiser előbb himeze­t-hémozott, ezt állította, hogy Jaíics utasítása szerint cselekedett és az egész dologért a fe­lelősséget Jalicsra akarta hárítani. Midőn azonban a szembesítés meg­történt, Kaiser beismerő vallomást tett. A vallomás szerint Kaiser már július hónaptól kezdve sikkasztotta a villamos vasút pénzeit. Meg is állapították azon­nal, hogy Kaiser kb. 19 ezer koronát sikkasztott el, a pénz egy részén külön­féle holmit vásárolt, a többit pedig el­mulatta- Kaisernak havi 750 korona fizetése volt, ebből 700 koronát anyjá­nak adott. Kaiser sejtette, hogy az év végén, amikor hivatalának összes szám­lakönyveit meg kell, hogy vizsgálják, minden napfényre jut és tettének súlyos következményei lesznek. Ezért öngyilkosságot akart elkövetni, de azt is elhatározta, hogy egyidejűleg valami kiváló személyiséget is másvi­lágra küld. Merényletet akart elkövetni Slavicsek bratiszlavai rendőrigazgató, vagy Micsura miniszter, esetleg Benes dr. miniszterelnök ellen. Ezzel akart érdemet szerezni a magyar keresztényszocialistáknak. A rendőrség azonban a tervet meghiúsította. XVIII. évfolyam, 245. szám StarkChtan­g 61 ki­adóhivatal: Kostel, Hlavná (Fö)­utca 60. alm, L­avalal Tele­fon, 184. alm. Péntek Megjelenik minden* nap d. «. 4 órakorKASSAI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: LAUSCHMANN OTT& liaiDBIBÍÍÍiBBII^!i!tlHaifil(íill^fílBfilÍÍllÍSII<yfiSI88llfianfI8Jllfil!ISBIflÍSIIBi»8tllllSlfilfilllIIIÍ(lREKIIflllhllllllBIII Košice, 1921. november 25. ■»«M'CJMfmMMJIHi'liMIHHd.llM I n *.... Ili WMI IHTT—n— ELŐFIZETÉSI ÁRAK­: Egy egész évre 216 korona, félévre 1M korona, negyedévre 54 korona, egy hó­napra 18 korona­­* Egy szánt­­ára hely­ben és vidéken 1 K Emberek. Az ember jónak születik és csak ké­sőőbb válik mássá. Hol kezdődik az em­beriség életében az az elhatárolás, hogy: jó és rossz ember, nehéz volna ma már kikutatni. Csak annyi a való, hogy a világ folyamán csupán e két csoport aránya változott Nagy elmék a béke leg­szebb éveiben úgy álmodták, hogy a leg­több ember jó s a rosszak is hajlandók a jóra. A világháború aztán két csoportra osztotta az emberiséget: a kisebb tömeg a vérbőségés csatatereken abszolút jó volt. Azzá kellett válnia, mert a közös sors, a szenvedés és az örökké e halál előtt állás ép úgy megigazultatta, mint a haldoklót a halálos ágyon az ismeretlen öröklét rejtelmes megérzése. És a sors iróniája, nem, több: kegyetlen tragikomi­­kuma, hogy ép ezek a jó emberek álltak egymással szemben, egymás életére törve, általuk nem ismert és nem értett, lelkük­kel nem közös célok érdekében. A másik csoport, a nagyobb, a rossz embereké volt. Részvéten, konok, makacs önzéssel a jók szenvedéseit maguknak gyümölcsöztették minden-minden téren, a lehetőségnek összes árnyalataiban. És jó ember csak az maradt, aki a harcterekről nem tért vissza többé. Akik visszatértek, látniok kellett a sok rosszat, amely távollétükben rovásukra felgyülem­lett. Részvétlenség, nagy, tragikus válto­zások az egyén és társadalom életében, megszokni alig remélt, keserűséget éb­resztő eltolódások a nemzetek megingat­hatatlannak hitt egységében, nyomor, tü­lekedés, zavar — csoda-e, hogy minden ember rosszá változott? Új vér, új eszme, új élet kell az embe­riségnek és akkor is sokáig tart, amíg megint jó emberek teremnek és kiválasz­tódnak a rosszak rettenetes tömegű Ba­lekjából. Mert rosszak vagyunk, mi em­berek. Annyira, hogy még akkor is ros­­­szat teszünk, amikor jót akarunk csele­kedni. Mert az önzés lett úrrá mindenek fele , s az önjó érdekében cselekvésnél nem vesszük észre, nem is akarjuk észre­venni, hogy másra tapostunk reá, akinek emberi egyenlő joga van ugyanazon vagy hasonló jóra. Nincs megértés, szolidaritás sem emberi, sem társadalmi, sem osztály­értelemben. Ugyanazokká lettünk, mint az első ember, aki az első halálos csapással az első vér forrását fakasztotta meg az erdő vadján, hogy éhét csillapítsa. Kul­túra, emberiesség, felvilágosultság a lé­lekből, szívből fakadó jóra, nemesebb, magasztosabb szempontok az embertársak, hibáik és bűneik megítélésében, erényeik értékelésében mind-mind csak álmok, fe­hérek, amelyeket egykor álmodtunk egy boldogabb élet: a béke puha vánkosán. Azokkal az eszmékkel, amelyek a vilá­got romba döntötték, nem lehet új épü­letet kezdeni. Új ragasztószer kell, amely az épület köveit tartósan összefogja. S ha régen az emberi jogoknak az ural­kodó eszmék szolgálatában állott nem kis korlátozása dacára képes volt az emberek nagyobb része igazi emberré válni, vagy ehez közeledni, mennyivel inkább lehet­séges kell, hogy legyen ez a demokrati­kus szabadság által, amelyért a világhá­­borút a demokratikus államok az önkény­­uralommal szemben győztesen megvívták. Az ember, mint ember és a szabadság fogalma elválaszthatatlanok. Szabadság kell, hogy olyan emberekké vá­lunk, ami­nőkre a vitá­nak szüksége van, hogy tar­tósan újjáépülhessen és emberekké kell lenni, hogy ezt a szabadságot kiérdemel­­hessük. Az ir tárgyalást elhalasztották. London, november 24. Craig James ulsteri miniszterelnök betegsége miatt az ir kérdés tárgyalását bizonytalan időre elhalasztották. Craig ennek dacára érint­kezést keres Lloyd George-val. Francia-japán-angol versengés a tengeri hatalomért Washington, november 24- Franciaország ugyanolyan erejű hadihajókat kíván, mint Japánnak vannak és annyi tengeralattjárót, amennyivel Anglia ren­delkezik. Tiltakozik az ellen is, hogy a tengeralattjárók nagyságát korlátozzák- Japán Hughes 5:5:3 arányú javaslatával szemben 10:10:­7-ben kívánja meg­állapítani a hadihajók arányét- A magyar kormány közzéteszi a Károly-puccs diplomáciai okmányait Elnapolták a nemzetgyűlést. Budapest, nov. 24. A parlament teg­napi ülésében Rassay képviselő na­gyobb beszédben fejtette ki, hogy a velencei egyezmény eltérést jelent attól ez elvtől, hogy népszavazás nélkül egy talpalatnyi földet sem szabad áten­gedni. Az amnesztiáról kiadott rendelet el van hibázva, mert nem alkalmas arra, hogy a munkásosztállyal megértés jöjjön létre. Már­pedig a kölcsönös meg­értés nélkül el sem gondolható a tökéletes jogrend. Rassay a legközelebbi ülést csütör­tökre javasolja, amikor tárgyalják a bel- és külpolitika akut kérdéseit. Bethen gróf miniszterelnök ezeket felelte: — Mivel a kormány lemondott, az általános parlamenti szokások szerint nem vehet részt a politikai életben. A kormány azért mondott le, mert egy­részt a legutolsó események folytán szükségesnek tartotta az ország kor­­mányzó előtt a bizalom kérdését fel­vetni, másrészt azért is, mert a szóban forgó események kétséget ébresztettek­­ aziránt, alkalmas-e a kormány a köz­ügyek további vezetésére. Felette szük­séges, hogy az új kormány kinevezése elé ne gördítsenek akadályokat és a parlament újból megkezdhesse mun­káját. Rassay képviselő azon kijelentésére, hogy állítólag abszolutisztikus kormány­zás van, megjegyezte a miniszterelnök, hogy a nemzetgyűlés önmagát napolta el- Rassay szerint a velencei szerződés oka annak, hogy az ország veszteséget szenvedett. Ez nem helyes. Az ország veszteségeinek forrása a trianoni békeszerződés. A velencei egyezmény ellenkezőleg megengedi Magyarországnak, hogy bizonyos feltételek mellett némi területet nyerhessen­Kijelentette Bethlen, hogy a kormány a legsürgősebben nyilvánosságra hozza az összes diplomáciai okmányokat, amelyek Károly volt király puccsára a magyar trón elnyerése érdekében vonat­koznak. Végül javasolta, hogy napolják el a parlamentet és az újbóli össze­hívással az elnökséget bízzák meg. Ezt a javaslatot elfogadták. 9 Báros ÉsÉ Bilis szituit 3 szili Spükl? Csak ad hoc bizottságok döntenek. Városunk szinegy&rek rendezése is napirendre kerül a bratiszlavai tanács­kozásokon. Éne vonatkozóan a napok­ban megírtuk, hogy Faragó kéri a hét­hónapos szezonnak egyhuzamban való megtarthatását, ami azt jelentené, hogy február végéig játszanék itt. Ezzel szemben a szlovák direktor részt kér magának a téli szezonból is és azért feltétlenül meg akarja kezdeni műkö­dését január 1-én. A városi tanács igyekezett a két álláspontot összeegyeztetni, de a vég­leges döntés a bratiszlavai tanácskozá­sokra maradt. A téli hurcolkodás és költözködés­­ mindkét társulatot nagy feladatok f­elé állítja Ennek foganatosítása­­ azonban Faragóra nézve tell­e­r­metlenebb, mint szlovák kollégáiért.­­ A szlovák igazgatónak igaza van, hogy a téli szezonból is részt követel magának, mert hiszen a tél a tulajdon­­képeni színi idény. Viszont azonban Faragónak épen a tél közepén kell itthagynia jó kondícióját s kéthónapos állomáshelyet keresnie, ahonnan ismét csak téli időben, február végén kell visszaköltözködnie ugyancsak kéthó­napos játszási időtartamra. Nehéz feladat megoldása hárul e szerint a bizottságra, mely a kérdést véglegesen kívánja rendezni. Valamit azonban figyelmen kívül hagynak úgy nálunk, mint Bratiszlevéban. Egyáltalán nem kiváncsiak a vá­rosok közönségének véleményére, holott úgy a színházak építési költ­ségeit, mint a társulatok eltartását a közönségnek kellett, illetve kell is magára vállalni. A megoldás sokkal könnyebb s a közönség szempontjából megfelelőbb lehetne, ha maguknak a városoknak is szót engednének az ügyek elintézé­sénél. A minden nemzetiséget kép­viselő táborok úgy kulturális, mint gazdasági tekintetben jobban mérle­gelnék a viszonyokat, mint az ad hoc bizottságok s így helyesebb megoldást is találnának, mint ezek. Épen azért nem is hihetjük, hogy a bratiszlavai tanácskozások szerencsés megoldást találjanak. Bízzák a dolgot a két város közönségére, vonják be a tanácskozá­sokba a táborok kiküldötteit is, akkor majd létesíthetnek kellő megállapodá­sokat, máskép azonban nem. Egyolda­lúan nem lehet fontos kérdéseket meg­oldani- DagabSOSEaBBianBBaHMIHMMMniBBBaflHHBBHHMBHiana Károly volt király nem kért segítsé­get a görög udvartól. Prága, nov. 24. Főleg bolgár és ju­goszláv lapokban azt a hírt kolportál­­ták, hogy Károly volt király és felesége segélyt kértek a görög és a román ud­varnál. A görög királyi követség ezt a hírt kategorikusan megcáfolta. Általános sztrájk Triesztben. Grác, nov. 24. A Grafzer Tagespost közli Triesztből: Az általános sztrájk to­vább tart. A kikötőkben és nagyobb vál­lalatoknál az egész munkásság sztrájkol, úgyszintén a villamosműveknél és a gáz­gyárnál is. A város világítás és villany­erő nélkül van. A kikötőkben egyáltalá­ban nem dolgoznak, a nyomdákban is teljesen szünetel a munka s így a lapok sem jelennek meg.

Next