Kassai Ujság, 1921. július-szeptember (83. évfolyam, 146-218. szám)

1921-07-22 / 163. szám

ffgeteranhar­nadik évfolyam, 163 szám Veszélyben a kultúránk! A kassai magyar jogakadémia a kor­mány rendelete értelmében az 1922. évben megszűnik. Ez a rendelkezés szól a bra­­tiszlavai magyar egyetemre is, így magyar nyelvű főiskola­­ a köztársaság területén 1922. évtől nem lesz. Amikor e sorokat leírjuk és e szomorú tényt megállapítjuk, nem jajdulunk fel. Nem hivatkozunk a kisebbségi jogainkra, amely a kormánynak kötelességévé teszi, hogy ne csak alsófok­ú, elemi iskolai és középfokú tanításban respektálják a ma­gyarság kulturális jogait, hanem lehetővé kell tenni azt is, hogy a magyarság a leg­magasabb, sőt tudományos kiképzéshez is hozzájusson. Hiába is követelnénk ezt a jogunkat a csehszlovák kormányfő­, amely világosan arra dolgozik, hogy a felső intelligencia a jövőben kizárólag a csetiekből és cseh­szlovákokból teljék ki. Már többször rá­mutattunk e rövidlátó politika káros kö­vetkezményeire. Éppen a mi régi osztrák­­magyar politikánkból vettük az adatokat fejtegetéseinkhez, amikor kimutattuk: Ha a nemzetiségi jogokat kellő mértékben nem honorálják az illetékes tényezők, akkor ezzel egyetlen egy más nemzetiségű em­bert sem hódítanak meg az uralkodó nem­zetnek. Ha a magyar fiú itt Csehszlová­k­iában nem tudja tanulmányait befejezni, elmegy Budapestre, éppen úgy, mint a pánszláv családok fiai elmentek Prágába, Moszkvába, Szent Pétervárra. Magukról kell tudniok, hogy azok, akik Prágából, Moszkvából, Szent Pétervárról visszatértek, nemcsak tudományt hoztak magukkal, ha­nem feneketlen és fékezhetetlen gyűlöletet az uralkodó magyar éra ellen. Miért akarják ugyanezt megtenni a cseh­szlovákok? Miért nem tanultak a maguk sorsából ? Miért nem adnak magyar egye­temet a másfélmillió magyarságnak? De újból visszatérünk ama kiinduló­­pontunkra, hogy nem azért szólalunk fel, hogy a kormányt más belátásra vigyük, érezzük, hogy ehhez érveink csekélyek, erőtlenek, mert visszapattannak a meg nem érteni akarásnak vaskemény faláról. Hanem­ a magyarságot akarjuk figyel­meztetni arra, hogy kultúrájának ismét egy bástyája fog rombadőlni, egyenesen rajta múlik, hogy ez a bástya továbbra is fennálljon, vagy pedig valójában csak romhalmaz hirdesse az egykori magyar kultúra nagyságát és feltétlen nagy erejét. MiCsura teljhatalmú miniszter egyik legutóbb adott interjújában kijelentette, hogy neki semmi kifogása sincs az ellen, ha a magyarság a maga erejéből tartja fenn egyetemét. A szavak világosak és ha a szavak épen olyan őszinték is, mint amilyen világosak, akkor a magyarságnak tétovázás nélkül ismernie kell kötelességét. Micsura kikötötte, hogy ennek a pénz­nek nem szabad másnak lennie, mint a szlovenszkói magyarság pénzének Ez a kikötés roppant veszedelmes, mert tág teret nyit arra, hogy a legilletékteleneb­­bül beavatkozzanak és az egyetem léte­sítését megtiltsák azon a címen, hogy Magyarország támogatja eme jelentős magyar kulturmozgalmat. Látjuk ezt a Szlovenszkói és Ruszin­­szkói Szín­pártoló Egyesületnél is. Ezt az egyesületet egyenesen egy prágai min. tanácsos felhívására és bíztatására akarja megteremteni ezer akadály között is né­hány lelkes ember. S mi történt? Egyik bécsi lapnak végtelenül ostoba és rosszaakaratú genunciálása teljesen ele­gendő volt arra, hogy a csehszlovák kormány a legnagyobb ellenszenvvel tár­gyalja ezt a kérdést és a megalakulását ne nézze szívesen. Sőt egyenesen azt mutatja, mennyi pénzt kapott Budapest­ről, holott az egyesületnek még csak egy fillérje sincs. Félünk, hogy a magyar egyetem vagy főiskola létesítése is ilyen felfújt, elképzelt, kigondolt rosszakaratú akadályokba fog ütközni, holott éppen a kassai magyar jogakadémiának csehszlovák uralom alatt eltöltött legutolsó évei igazolják legjobban azt a tényt, hogy ami magyar intézmény, annak nem kell okvetlenül államellenes, irredenta fészeknek lennie. A kassai jog­akadémián egy szó sem hangzott el, amelybe a hivatalos körök belebotolhatná­nak. Soha tüntetés, agitáció nem fordult ott elő, egyedül hivatásának és feladatának élt: a tudományok művelődésének. Miért ne lehetne ezt a jövőben is fen­­tartani? Miért ne lehetne megadni az összes magyar kultúrintézménynek azt a jogot, hogy viruljanak, amikor virulásuk­­kal senkinek sem ártanak, legkevésbbé pedig az államnak? De ha az állam nem akarja vagy nem tudja felsőbb iskoláinkat nekünk meg­hagyni, gondoskodjunk idejében, hogy egyetemünk, jogakadémiánk megmaradjon. Álljon össze minden magyar, alakítsunk Magyar Kultur Egyesületet, tisztán azon célból, hogy összes hiányzó magyar isko­láinkat felépítsük, megteremtsük. Elő a vezetőkkel, álljanak a mozgalom élére és dolgozzanak fáradhatatlanul, inuk­­szakadtáig a magyarságért, a magyar kul­túráért !... A pittsburgi ígéret teljesítése A bratislavai zsupán és az autonómisztikus mozgalom­ potlás után a hatóságoknak a pozsonyi zsupán 547—921. prés számú utasítását kézbesítették. (Következik a rendelet ere­deti szlovák szövege, amely szerint köz­jegyzők és más közhivatalnokok a »zlo ̋ ventzkói autonómiáért folyó igitációban .észíves­nek­, miért is a miniszter figyel­meztet arra, hogy ily eljárás nem fér össze a hivatalnoki állással és hivatali esküvel.) Alulírottak kérdezik a miniszter urat: 1. A pittsburgi szerződéssel ellenkező ezen rendeletet az ő utasítására és az ő tudtával bocsátottak­ ki? 2. Igaz-e, hogy ezen rendelet kibo­csátása előtt pár nappal Szlovenszkó számára biztosították az autonómiát? 3. Ha ez az eset áll fenn, miként magyarázza a miniszter az evvel szöges ellentétben álló rendelet kibocsátását ?* Pár nappal az erre vonatkozó megálla-Prága, jul. 21. (Saját tudósítónktól.) Dr. Körmendy- Ékes Lajos képviselő a következő inter­pellációt intézte a szlovenszkói teljhatalmú miniszterhez : pittsburgi szerződés tudvalevőleg Szlovenszkó számára az autonómiát biz­tosította. A békeszerződések is ezen ígéret megvalósítását kilátásba helyezik. Ennek dacára Szlovenszkó eddig nem kapta meg az autonómiát és egyes jelentések szerint csak rövid idővel ezelőtt jött létre a szlovák birtok és a prágai kormány között egy megállapodás, amely a pitts­burgi ígéret teljesítését bizto­sítja. Magyarországra 35 milliárd arany­korona hadisarcot vetnek ki? Bánffy külügyminiszter a nyugatmagyarországi helyzetről és a csehszlovák tárgyalásokról. Budapest, jul. 21. (Saját tud. táv.) A kereszténypárt tegnap esti értekezletén be­hatóan megvitatta a külpolitikai helyzetet. Haller István felkérte a külügyminisztert, adjon felvilágosítást azon hírekről, melyek a legutóbbi időben Nyugatmagyarországot illetőleg kül- és belföldi lapokban kolpor­­táltattak. Bánffy külügyminiszter hosszabb be­szédben válaszolt, melyet vita követett. A vitában megállapítást nyert, hogy a híresz­telések egyáltalában nem felelnek meg a valóságnak, mert Nyugatmagyarország ügyé­ben semmiféle kedvezőtlen for­dulat nincs, s semmiféle mulasztás nem történt Ma­gyarország jogainak biztosításánál. Megvi­tatták ezután a magyar-csehszlovák tár­gyalásokat, melyekben beállott szünet technikai okokra vezethető vissza, aminek semmiféle politikai jelentősége nincs. Pária, jul. 21. (Saját tud. táv.) A nagy­követek értekezletének mai ülésén a leg­közelebbi konferencia tárgysorozatára fel­vették a trianoni békeszerződés életbelép­tetésének utolsó momentumát, a ratifikációs okiratok kicserélését. A kicserélést eddigi tervek szerint jul. 2- án ejtik meg. Pária, jul. 21. (Saját tud. táv ) A Chi­cago Tribune diplomáciai munkatársa közli, hogy a legfelsőbb tanács pénzügyi szakértői azon megállapodásra jutottak, hogy a Londonban kivetett 132 milliárd aranymárkára rugó jóvátételi összeget nem egyedül Németország, hanem a volt ellenséges országok együttesen tartoznak fizetni. Ezen felfogás, melyet ma már valamennyi szövetséges hatalom magáévá tett, a ver­­saillesi szerződés 231. szakaszán alapul. Hogy a kisebb államok milyen mértékben fogják viselni a jóvátételi terheket, arról még nincs megállapodás. Mindenesetre azonban az egész összegnek csak csekély részéről lehet szó. Antant körökben egyre­­erősödik azon felfogás, hogy Magyaror­szágtól szintén lehet jóvátételt követelni Pár nap előtt azt beszélték, hogy Magyarországra 35 mil­liárd arany koronát vetnek ki. Péntek, 1921 Julius 22 és kiadóhivatal: Koike, Fo­ utca 64. SiktomimJL (Nem­zeti üzemben.) Telefonszám: óra reggel. (Kaschauer Zeitung) PEJLELŐS SZERKESZTŐ: DK KÖVES ILLÉS ElAfixeU«« dijak bolt-bc- és an­lekja: Egy egész év 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 34 korona, egy hónapra IS korona. — Egyes szám Ara 1 koronák. ­ A hírt magyar politikai körökben nem erősítették meg, annál inkább nem hisz­nek benne, mert a jóvátétel összegét még nem állapították meg. Az összeg nagysá­gainak kijelöléséről csak akkor lehet szó, ha a budapesti jóvátételi bizottság Magyar­­ország gazdasági helyzetét megvizsgálja és meghatározza, hogy meddig terjed az or­szág teljesítőképessége. A csehszlovák külpolitika irányai Benes és Kramarz »Benes és Kramarz* — Ezen a címen a berlini »Das Tagebuch" című kitűnő folyóiratban, a prágai Johannes Urzicil tollából cikk jelent meg. A cikk nemcsak két embert, nemcsak két irányt állít egy­mással szembe, de — ami evvel egy­értelmű — két erőcsoportot is, melyek az államon belül vannnak. A cikk élénken tünteti fel azt az ellentétet, mely az ideo­­logika és a reálpolitika közt van és meg­­világítóan fog hatni az Önök közönségére is, amely azt hiszem, nem tájékozódik még eléggé azt illetőleg, mi történik tulajdon­képen ebben az államban, melyben él? Bsnes és Kramarz szembeállítása: kétféle jövőnek a szembeállítása. Az ellentét magja : a két államférfi más-más szemlélete Orosz­országot illetőleg, amiből két különböző, de a cseh államon belül tevékeny kon­cepció bontakozik ki. Kramarz — így állítja őt be a cikkíró — évtizedeket és nemzedékeket átölelő nagy szláv eszmékkel operál. Maguk a csehek is csak eszköz neki magasabbrendű terveihez, melyek súly­pontja Oroszországban fekszik. Inkább lehetne is orosz, mint cseh politikusnak nevezni. Kramarznak, mint ideológusnak nem esik nehezére elméletben nagy poli­tikai tranzakciókat hajtani végre, melyek­ben begyökerezett néprajzi és gazdasági viszonylatokat ide-oda tologathat. Kramarz politikája átlátszó, mint egy kristály, de éppen olyan fagyos is. Ez az átlátszóság hiányzik Benes poli­tikájából, mert kénytelen a napi adottsá­gokhoz alkalmazkodni, mert kénytelen nem egy ideológia, de egy állam politikáját irányítani. Egy államét, »melynek indokoltsága ugyan mélyen fekszik", de mely keletke­zését a világpolitika konjunktúrájának köszönheti, melynek irányítói kell tehát hogy ezen konjunktúra napról napra föl­vetődő adottságaihoz alkalmazkodjanak. Nem csinálhatnak tehát nemzedékekre néző politikát Kramarz a szláv eszme fanatikusa, mely mint minden fanatizmus a realitások adott rendjének átrendezését tisztán csak a maga mágikus erejétől függőnek tartja. Benes evvel szemben skeptikus politikus, aki egy mai verebet nem ad oda egy holnapi túzokért. Kramarz politikát költ magának, valójában tehát költő. Benes politikus, nem járhat koturnusban, elhibá­­zásai tehát sokkal szembetűnőbbek és számon kérhetőbbek. Kramarz politikai konstrukciójának elhibázásai túlesnek kö­vetkezményeikkel a maga életének határain. Kramarz romantikus elgondolása fegy­veres katonai beavatkozást akart Orosz­országban. Három célja volt: egy későbbi demokratikus Oroszország háláját előre lekötni; Lengyelországnak az entente előli

Next