Kassai Ujság, 1921. július-szeptember (83. évfolyam, 146-218. szám)
1921-07-22 / 163. szám
ffgeteranharnadik évfolyam, 163 szám Veszélyben a kultúránk! A kassai magyar jogakadémia a kormány rendelete értelmében az 1922. évben megszűnik. Ez a rendelkezés szól a bratiszlavai magyar egyetemre is, így magyar nyelvű főiskola a köztársaság területén 1922. évtől nem lesz. Amikor e sorokat leírjuk és e szomorú tényt megállapítjuk, nem jajdulunk fel. Nem hivatkozunk a kisebbségi jogainkra, amely a kormánynak kötelességévé teszi, hogy ne csak alsófokú, elemi iskolai és középfokú tanításban respektálják a magyarság kulturális jogait, hanem lehetővé kell tenni azt is, hogy a magyarság a legmagasabb, sőt tudományos kiképzéshez is hozzájusson. Hiába is követelnénk ezt a jogunkat a csehszlovák kormányfő, amely világosan arra dolgozik, hogy a felső intelligencia a jövőben kizárólag a csetiekből és csehszlovákokból teljék ki. Már többször rámutattunk e rövidlátó politika káros következményeire. Éppen a mi régi osztrákmagyar politikánkból vettük az adatokat fejtegetéseinkhez, amikor kimutattuk: Ha a nemzetiségi jogokat kellő mértékben nem honorálják az illetékes tényezők, akkor ezzel egyetlen egy más nemzetiségű embert sem hódítanak meg az uralkodó nemzetnek. Ha a magyar fiú itt Csehszlovákiában nem tudja tanulmányait befejezni, elmegy Budapestre, éppen úgy, mint a pánszláv családok fiai elmentek Prágába, Moszkvába, Szent Pétervárra. Magukról kell tudniok, hogy azok, akik Prágából, Moszkvából, Szent Pétervárról visszatértek, nemcsak tudományt hoztak magukkal, hanem feneketlen és fékezhetetlen gyűlöletet az uralkodó magyar éra ellen. Miért akarják ugyanezt megtenni a csehszlovákok? Miért nem tanultak a maguk sorsából ? Miért nem adnak magyar egyetemet a másfélmillió magyarságnak? De újból visszatérünk ama kiindulópontunkra, hogy nem azért szólalunk fel, hogy a kormányt más belátásra vigyük, érezzük, hogy ehhez érveink csekélyek, erőtlenek, mert visszapattannak a meg nem érteni akarásnak vaskemény faláról. Hanem a magyarságot akarjuk figyelmeztetni arra, hogy kultúrájának ismét egy bástyája fog rombadőlni, egyenesen rajta múlik, hogy ez a bástya továbbra is fennálljon, vagy pedig valójában csak romhalmaz hirdesse az egykori magyar kultúra nagyságát és feltétlen nagy erejét. MiCsura teljhatalmú miniszter egyik legutóbb adott interjújában kijelentette, hogy neki semmi kifogása sincs az ellen, ha a magyarság a maga erejéből tartja fenn egyetemét. A szavak világosak és ha a szavak épen olyan őszinték is, mint amilyen világosak, akkor a magyarságnak tétovázás nélkül ismernie kell kötelességét. Micsura kikötötte, hogy ennek a pénznek nem szabad másnak lennie, mint a szlovenszkói magyarság pénzének Ez a kikötés roppant veszedelmes, mert tág teret nyit arra, hogy a legilletéktelenebbül beavatkozzanak és az egyetem létesítését megtiltsák azon a címen, hogy Magyarország támogatja eme jelentős magyar kulturmozgalmat. Látjuk ezt a Szlovenszkói és Ruszinszkói Színpártoló Egyesületnél is. Ezt az egyesületet egyenesen egy prágai min. tanácsos felhívására és bíztatására akarja megteremteni ezer akadály között is néhány lelkes ember. S mi történt? Egyik bécsi lapnak végtelenül ostoba és rosszaakaratú genunciálása teljesen elegendő volt arra, hogy a csehszlovák kormány a legnagyobb ellenszenvvel tárgyalja ezt a kérdést és a megalakulását ne nézze szívesen. Sőt egyenesen azt mutatja, mennyi pénzt kapott Budapestről, holott az egyesületnek még csak egy fillérje sincs. Félünk, hogy a magyar egyetem vagy főiskola létesítése is ilyen felfújt, elképzelt, kigondolt rosszakaratú akadályokba fog ütközni, holott éppen a kassai magyar jogakadémiának csehszlovák uralom alatt eltöltött legutolsó évei igazolják legjobban azt a tényt, hogy ami magyar intézmény, annak nem kell okvetlenül államellenes, irredenta fészeknek lennie. A kassai jogakadémián egy szó sem hangzott el, amelybe a hivatalos körök belebotolhatnának. Soha tüntetés, agitáció nem fordult ott elő, egyedül hivatásának és feladatának élt: a tudományok művelődésének. Miért ne lehetne ezt a jövőben is fentartani? Miért ne lehetne megadni az összes magyar kultúrintézménynek azt a jogot, hogy viruljanak, amikor virulásukkal senkinek sem ártanak, legkevésbbé pedig az államnak? De ha az állam nem akarja vagy nem tudja felsőbb iskoláinkat nekünk meghagyni, gondoskodjunk idejében, hogy egyetemünk, jogakadémiánk megmaradjon. Álljon össze minden magyar, alakítsunk Magyar Kultur Egyesületet, tisztán azon célból, hogy összes hiányzó magyar iskoláinkat felépítsük, megteremtsük. Elő a vezetőkkel, álljanak a mozgalom élére és dolgozzanak fáradhatatlanul, inukszakadtáig a magyarságért, a magyar kultúráért !... A pittsburgi ígéret teljesítése A bratislavai zsupán és az autonómisztikus mozgalom potlás után a hatóságoknak a pozsonyi zsupán 547—921. prés számú utasítását kézbesítették. (Következik a rendelet eredeti szlovák szövege, amely szerint közjegyzők és más közhivatalnokok a »zlo ̋ ventzkói autonómiáért folyó igitációban .észívesnek, miért is a miniszter figyelmeztet arra, hogy ily eljárás nem fér össze a hivatalnoki állással és hivatali esküvel.) Alulírottak kérdezik a miniszter urat: 1. A pittsburgi szerződéssel ellenkező ezen rendeletet az ő utasítására és az ő tudtával bocsátottak ki? 2. Igaz-e, hogy ezen rendelet kibocsátása előtt pár nappal Szlovenszkó számára biztosították az autonómiát? 3. Ha ez az eset áll fenn, miként magyarázza a miniszter az evvel szöges ellentétben álló rendelet kibocsátását ?* Pár nappal az erre vonatkozó megálla-Prága, jul. 21. (Saját tudósítónktól.) Dr. Körmendy- Ékes Lajos képviselő a következő interpellációt intézte a szlovenszkói teljhatalmú miniszterhez : pittsburgi szerződés tudvalevőleg Szlovenszkó számára az autonómiát biztosította. A békeszerződések is ezen ígéret megvalósítását kilátásba helyezik. Ennek dacára Szlovenszkó eddig nem kapta meg az autonómiát és egyes jelentések szerint csak rövid idővel ezelőtt jött létre a szlovák birtok és a prágai kormány között egy megállapodás, amely a pittsburgi ígéret teljesítését biztosítja. Magyarországra 35 milliárd aranykorona hadisarcot vetnek ki? Bánffy külügyminiszter a nyugatmagyarországi helyzetről és a csehszlovák tárgyalásokról. Budapest, jul. 21. (Saját tud. táv.) A kereszténypárt tegnap esti értekezletén behatóan megvitatta a külpolitikai helyzetet. Haller István felkérte a külügyminisztert, adjon felvilágosítást azon hírekről, melyek a legutóbbi időben Nyugatmagyarországot illetőleg kül- és belföldi lapokban kolportáltattak. Bánffy külügyminiszter hosszabb beszédben válaszolt, melyet vita követett. A vitában megállapítást nyert, hogy a híresztelések egyáltalában nem felelnek meg a valóságnak, mert Nyugatmagyarország ügyében semmiféle kedvezőtlen fordulat nincs, s semmiféle mulasztás nem történt Magyarország jogainak biztosításánál. Megvitatták ezután a magyar-csehszlovák tárgyalásokat, melyekben beállott szünet technikai okokra vezethető vissza, aminek semmiféle politikai jelentősége nincs. Pária, jul. 21. (Saját tud. táv.) A nagykövetek értekezletének mai ülésén a legközelebbi konferencia tárgysorozatára felvették a trianoni békeszerződés életbeléptetésének utolsó momentumát, a ratifikációs okiratok kicserélését. A kicserélést eddigi tervek szerint jul. 2- án ejtik meg. Pária, jul. 21. (Saját tud. táv ) A Chicago Tribune diplomáciai munkatársa közli, hogy a legfelsőbb tanács pénzügyi szakértői azon megállapodásra jutottak, hogy a Londonban kivetett 132 milliárd aranymárkára rugó jóvátételi összeget nem egyedül Németország, hanem a volt ellenséges országok együttesen tartoznak fizetni. Ezen felfogás, melyet ma már valamennyi szövetséges hatalom magáévá tett, a versaillesi szerződés 231. szakaszán alapul. Hogy a kisebb államok milyen mértékben fogják viselni a jóvátételi terheket, arról még nincs megállapodás. Mindenesetre azonban az egész összegnek csak csekély részéről lehet szó. Antant körökben egyreerősödik azon felfogás, hogy Magyarországtól szintén lehet jóvátételt követelni Pár nap előtt azt beszélték, hogy Magyarországra 35 milliárd arany koronát vetnek ki. Péntek, 1921 Julius 22 és kiadóhivatal: Koike, Fo utca 64. SiktomimJL (Nemzeti üzemben.) Telefonszám: óra reggel. (Kaschauer Zeitung) PEJLELŐS SZERKESZTŐ: DK KÖVES ILLÉS ElAfixeU«« dijak bolt-bc- és anlekja: Egy egész év 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 34 korona, egy hónapra IS korona. — Egyes szám Ara 1 koronák. A hírt magyar politikai körökben nem erősítették meg, annál inkább nem hisznek benne, mert a jóvátétel összegét még nem állapították meg. Az összeg nagyságainak kijelöléséről csak akkor lehet szó, ha a budapesti jóvátételi bizottság Magyarország gazdasági helyzetét megvizsgálja és meghatározza, hogy meddig terjed az ország teljesítőképessége. A csehszlovák külpolitika irányai Benes és Kramarz »Benes és Kramarz* — Ezen a címen a berlini »Das Tagebuch" című kitűnő folyóiratban, a prágai Johannes Urzicil tollából cikk jelent meg. A cikk nemcsak két embert, nemcsak két irányt állít egymással szembe, de — ami evvel egyértelmű — két erőcsoportot is, melyek az államon belül vannnak. A cikk élénken tünteti fel azt az ellentétet, mely az ideologika és a reálpolitika közt van és megvilágítóan fog hatni az Önök közönségére is, amely azt hiszem, nem tájékozódik még eléggé azt illetőleg, mi történik tulajdonképen ebben az államban, melyben él? Bsnes és Kramarz szembeállítása: kétféle jövőnek a szembeállítása. Az ellentét magja : a két államférfi más-más szemlélete Oroszországot illetőleg, amiből két különböző, de a cseh államon belül tevékeny koncepció bontakozik ki. Kramarz — így állítja őt be a cikkíró — évtizedeket és nemzedékeket átölelő nagy szláv eszmékkel operál. Maguk a csehek is csak eszköz neki magasabbrendű terveihez, melyek súlypontja Oroszországban fekszik. Inkább lehetne is orosz, mint cseh politikusnak nevezni. Kramarznak, mint ideológusnak nem esik nehezére elméletben nagy politikai tranzakciókat hajtani végre, melyekben begyökerezett néprajzi és gazdasági viszonylatokat ide-oda tologathat. Kramarz politikája átlátszó, mint egy kristály, de éppen olyan fagyos is. Ez az átlátszóság hiányzik Benes politikájából, mert kénytelen a napi adottságokhoz alkalmazkodni, mert kénytelen nem egy ideológia, de egy állam politikáját irányítani. Egy államét, »melynek indokoltsága ugyan mélyen fekszik", de mely keletkezését a világpolitika konjunktúrájának köszönheti, melynek irányítói kell tehát hogy ezen konjunktúra napról napra fölvetődő adottságaihoz alkalmazkodjanak. Nem csinálhatnak tehát nemzedékekre néző politikát Kramarz a szláv eszme fanatikusa, mely mint minden fanatizmus a realitások adott rendjének átrendezését tisztán csak a maga mágikus erejétől függőnek tartja. Benes evvel szemben skeptikus politikus, aki egy mai verebet nem ad oda egy holnapi túzokért. Kramarz politikát költ magának, valójában tehát költő. Benes politikus, nem járhat koturnusban, elhibázásai tehát sokkal szembetűnőbbek és számon kérhetőbbek. Kramarz politikai konstrukciójának elhibázásai túlesnek következményeikkel a maga életének határain. Kramarz romantikus elgondolása fegyveres katonai beavatkozást akart Oroszországban. Három célja volt: egy későbbi demokratikus Oroszország háláját előre lekötni; Lengyelországnak az entente előli