Kassai Ujság, 1922. január-március (84. évfolyam, 3-74. szám)
1922-01-14 / 11. szám
2. oldal. Bethlen ma hazatér. Az osztrák-magyar tárgyalásokat ma délelőtt folytatták, valószínűleg be is fejezik. Különösen könnyen ment a vám- és útlevélkérdés rendezése, de annál nehezebben alakultak ki a pénzügyi tárgyalások, melyek esetleg hónapokat vesznek igénybe. Bethlen kíséretével még az éjjel hazautazik. Részletek Széchenyi döblingi hagyatmán Tegnapi számunkban pár főbb vonással ismertettük a 700 oldalas, hatalmas könyvnek gerincét, mely a legnagyobb magyar munkái egy részét képezi. Nézzük most tüzetesebben e jegyzeteket. Akármilyen nyomott is Széchenyi hangulata, a napló szerint március huszonötödikén Széchenyi szánja el magát a kerületi ülés elnöki székében az első szabályellenes és igy forradalmi lépésre. Tarnóczy Kázmér nyitrai követ több követtársával megállapodva, egy olyan módosítványt nyújtott be az urbériség megváltására nézve előterjesztett törvényhez, amely a gyakorlatban megsemmisítené a törvény legtöbb pozitív eredményét. Széchenyi attól tart, hogy ez a módosítvány súlyos következményeikkel járhat, ha nyilvánosságra kerül, mert felkeltené a gyanút az országgyűlés őszintesége iránt. Éppen azért nem akarta szavazásra bocsátani a módosítványt, hanem felszólította Turóczyt, hogy vegye vissza és tépje össze már kinyomatott módosítványát. Pedig ez a módosítvány közelebb állott Széchenyi felfogásához, mint az urbér megváltásáról hozott törvény. De Széchenyi most ugyanúgy szembefordult azokkal, akik jobboldali provokációk által élezték ki a helyzetet, mint azokkal, akik balfelé tértek le a reálpoltika útjáról. És amikor Tarnóczy habozik, Széchenyi csakugyan összetépi a módosítványt. Tarnóczy a napló szerint azt mondotta Széchenyinek, hogy ezt nem lett volna szabad megtennie. Széchenyi maga is tisztában van azzal, hogy formailag Tarnóczynak van igaza és ezért meglátogatja Tarnóczyt, sőt levélben is bocsánatot kér tőle. A módositvány összetépése az adott viszonyok között kétségi kiivül helyes eljárás volt, mert Tarnóczy javaslata nyilvánosságra került ugynt, de Széchenyi magatartása a javaslattal szemben teljesen ellensúlyozta azt a kínos hatást, amelyet különben keltett volna. A március huszonötödikén írott feljegyzésekből újból kitűnik Széchenyi politikai éleslátása. Bécs sorsára fogja bízni Magyarországot és azután majd a körülmények változásával fegyveresen foglalja vissza ... Ezt a prognózist kevesen állították fel már tíz nappal március tizenötödike után. Meghalni a meggyőződés ellen. Március harmincadikán ezt jegyzi föl Széchenyi : Egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy én a kés alá fogok kerülni. Csak az a pikáns, hogy Kossuth és társai „meggyőződésükért“ halnak meg, én pedig egy olyan doktrínáért, amely ellen mindig harcoltam. Érdekes különben, hogy milyen penzumot végzett el Széchenyi ezen a napon. Zsedrényi Eduárd udvari tanácsos ellenjegyezte és hozta le Pozsonyba az 1848 március huszonnyolcadikáról keltezett királyi leiratot, amely Ausztria és Magyarország közös ügyeinek szabályozását kísérelte meg. Ezért a pozsonyi jurátusok vezetésével egy csoportosulás támadt Zsedényi lakása körül és halálra keresték Zsedényit. Széchenyi természetesen nagy megdöbbenéssel értesült erről és újabb jelnek tartotta arra nézve, hogy a nagy francia forradalom kilengései fognak megismétlődni. Éppen ezért a március harmincadikán tartott gyűlésen szóvátette Zsedényi-esetet, erélyes állásfoglalást követelve a követektől. Széchenyi beszéde körül nagyobb vita folyt le, amelyben részt vettek Deák, Szentkirályi és Bónis is. Csak Madarász László foglalt állást Széchenyiben és Kossuth — hallgatott, amit keserűséggel jegyez föl Széchenyi. A kerületi ülés után Széchenyi a dezignált miniszterek egy részével kocsin Pozsonyból Bécsbe hajtatott és részt vett azon a konferencián, amely Ferenc, Lajos és István főhercegek jelenlétében a két nappal előbb kiadott királyi leirat reparálásával foglalkozott. Ezekután Batthyány Lajos társaságában a bécsi kaszinóba ment Széchenyi és onnan a Matschacher-Hofba visszatérve, vetette papírra a nap eseményeit, kezdve feljegyzését ezzel az érdekes mondattal: „Meghalok egy olyan doktrínáért, amely ellen mindig harcoltam.“ És ezt a mondatot nem a pillanat szeszélye diktálta Széchenyinek, mert még jó egynéhányszor visszatér a napló oldalain a sóhaj: meghalni valamiért, ami ellenkezik meggyőződésemmel... Ráírtam a halálos ítéletemet. Március huszonharmadikán fogadta el Széchenyi a Batthyány által neki felajánlott miniszteri tárcát. Most irtam alá halálos ítéletemet, jegyzi fel erről Széchenyi, majd elmondja, hogy amikor néhány órával később Batthyány felolvasta a miniszterjelöltek névsorát, a Széchenyi nevet követte a legnagyobb taps ... Széchenyi máskor fogékony szokott lenni az ilyen külsőségek iránt, de most így kommentálja a tapsot: leh fühle mich vernichtet! Hiszen ez a nagy taps azt jelenti, hogy Széchenyiben látják a negyvennyolcas eszmék apostolát, a negyvennyolcas fordulat előharcosát. Már pedig Széchenyi nem ezt akarta, nem így akarta és ahányszor feléje fordul az ünneplés, mindig nagy lelki megrázkódtatás a számára, mert felkelti benne az önvádat, hogy hátha az ő tevékenysége vezetett ezekre a konzekvenciáikra. JYV,i napjai ti tili Vd vallaiac'a uitin uiLM itt szavakat találjuk a naplóban: Semmit nem remélek már, isten akarta így. A magyar rajt talán nem lehet megjavítani és nem lehet megsemmisíteni. Ma elnökölök utoljára az országgyűlésen és igen valószinű, hogy ma lezárják az országgyűlést... Mert azt nem tudom elhinni, hogy Bécsben elfogadják az uj kormányt, Kossuth Lajossal és Batthyánnyal. Bécsben sorsára fogják bízni Magyarországot és azután majd visszahódítják, okkupálják! Magyarország sima! Oh, Istenek, hagyjatok engem örökre elaludni, mielőtt ez bekövetkeznék. Ma dől el Magyarország sorsa, ha Batthyányt és Kossuthot nem fogadják el Bécsben, akkor elveszett Magyarország. Milyen sajátságos fordulatok vannak a történelemben ... Széchenyi egyaránt veszélyes politikusnak tartotta Kossuthot és Batthyányt, de most mégis a minisztériumban akarja őket látni, tudva azt, hogy Kossuth és Batthyány miniszterségének visszautasítása nyomban felidézné a kenyértörést, míg így időt lehet nyerni, fis aki időt nyer, az mindent nyer. A rendőrség letartóztatta az egyik kosicei kommüngyilkosság tettesét (Saját tudósítónkkól.) A kassai államrendőrség csütörtökön egy különös véletlen segítségével bukkant nyomára egy régen keresett embernek, aki a magyar vörös hadsereg bevonulásaikor Banzatik Péter kályhásmester meggyilkolásában főszerepet játszott. 1919 június 5-ike körül az előnyomuló vörös csapatok már a város határában voltak, a csehszlovák csapatok kiürítették a várost, lakosságát állandó izgalomban tartották a filmesen lepergő események. Ebben a puskaporos hangulatban történt, hogy a város felett megjelent egy vörös hadseregbeli repülőgép. Hanzai Lik Péter kassai kályhásmester, aki közismerten szoros kapcsolatban állt a csehszlovák hatóságokkal, az utcán várta az események fejlődését és, mikor észrevette a város felett keringő repülőgépet, revolvert rántott elő és több lövést leadott a repülőgépre. A lövések zajára Banzatik köré kis csoport ember verődött, olyanok, akik örömmel várták a kommunista csapatok bevonulását. Egyikük fejszével támadt a kályhásrresterre, akit egy jól irányzott fejszecsapással földre terített. Nemsokára a történtek után megjelentek városban a vörös csapatok első patrouillejai és a a fekdühödt emberek Banzalikot átadták a járőrnek azzal, hogy revolverrel lőtt a bevonuló csapatok repülőgépére. A vörösek nem sokat teketóriáztak, hanem minden különösebb statárdális eljárás nélkül halálra ítélték és főbrelőtték Banzalikot. A vörös hadsereg kivonulása és a csehszlovák csapatok visszajövetele után a rendőrség és az ügyészség megindították a nyomozást azok ellen, akik Banzalikot a vörös járőr kezére adták. Azonban hasztalan volt minden fáradozása, a tettesüknek nem sikerült nyomára jutni és az ügyészség egy élvi eredménytelen kutatás után a gyilkossági ügyet ad akta tette. Mintegy két és hárommegyed év után tegnapelőtt egy sajátságos véletlen az egyik tettes nyomára vezette a rendőrséget. A Komensky utcában posztoló rendőr csütörtök délutánján a 36. számú házból hangzó segélykiáltásokra lett figyelmes. A rendőr kötelességszerűen utána járt a gyanús segélykiáltások okának, bement a házba és az udvari lakásban egy sértésbeesetten jajveszélkelő asszonyt talált, akit férje brutálisan ütlegelt. Mikor az asszony a rendőrt meglátta, átkozódva fordult férje ellen, behívta a házban lakó Bakos Endre tisztviselőt és az ő tolmácsolása utján elmondta, hogy az ő férje volt az, aki Hanzalik kályhásmestert a vörös hadsereg bevonulása előtt megtámadta, fejszével leütötte, majd mikor az első vörös járőr megérkezett, átadta a kommunistáknak. Az asszony vallomása alapján férjét, Tumidajszky Péter 49 éves kocsist a rendőrség letartóztatta, bekísérték a rendőrségre, nyomban megkezdték kihallgatását, amelynek során a kocsis tagadta azt, hogy a fejszével öntötte volna le Hanzalikot, ellenben beismerte, hogy ő is azok között volt, akik ütlegelték. Egyúttal megnevezte azt a két embert, akik szintén részt vettek Hanzalik megvetésében és kiszolgáltatásában. A rendőrség most a nyomozás lefolytatása érdekében megkereste az ügyészséget a régi nyomozási akták kiadása ügyében. Dolláreső a keletszlovenszkói kiszáradt földekre Az elmúlt évben egy millió dollárt váltottak be a kosicei bankoknál. 150—200 millió csehszlovák koronát fizettek ki amerikai csekkekre. Az amerikai bankok uzsoraüzletei. — 1922-ben elakadt a dollárözön. Saját tudósítónktól.) Ki sejtette volna a háború előtti éveikben, amikor az európai nyomor és munkanélküliség a kivándorlók százezreit zsúfolta össze az óceánjáró hajók fedélzetére, aki sejtette volna akkor, hogy az Új Világ robotos proletárjai lesznek azok, akik életet injekcióznak a korhadt, háborútól szertecafatolt Európa testébe. Mialatt Európa országai egymás húsát marcangolták, Amerika dolgozott. Szállított ágyút, lőszert, terményt, a háború tömteiggyilkos eszközeit és felszívta Európa pénzét, aranyát, életét. A szedi tőén akkumulálódott tőke koncot dobott az európai munkásoknak is, akik dollárt dollárra rakva gyűjtöttek szelíd kispolgári célokra. Haza akartak jönni majd, házat venni, gazdálkodni, egy fél élet sorvasztó munkája után az élet másik felét otthon békés családi körben élni le. De a sors nem így akarta. Csak a dollárok jönnek haza, embereik nagyon kevesen. Legtöbbjük künn marad dolgozni tovább családjáért, amely a beteg vén Európában nyomorog. A jó dollár pedig sűrű hullámokban hömpölyög át hozzánk, hogy megöntözze és termékennyé varázsolja a teszak akadt földünket. Impozánsan nagy számok beszélnek arról, hogy az elmúlt évben Kefetszlavenszkó az Új Világból jó és bő dolláresőt kapott. Munkatársunk felkereste a kassai nagybankok igazgatóit, akiknek nyilatkozataiból az elmúlt esztendő dolláresőjéről érdekes képet kapott. Kassán az elmúlt évben a bankok hozzávetőleg egymillió dollárt váltottak be. A beváltott dollárok legtöbbjét hazatérő amerikánusok hozzák és kisebb tételeket levélben küldenek. Újévkor elakadt a dollárfolyam. Érdekes szimptomája az amerikai egyre növekvő munkanélküliségnek és a dollár árfolyamának cseh korona értékben való esésének, hogy múlt év december óta a dollárbeváltás jóformán teljesen megszűnt. Mintha elvonult volna felőlünk a dollárt hullató aranyfelhő, a dollárforgalom teljesen megszűnt. Szakértők szerint ennek a stagnációnak két oka van: az amerikai munkanélküliség és a dollár árfolyamának csökkenése. Amerikából beszüntették a dollár küldeményeket, mert a valutakülönbség többé nem oly csábító, mint még régebben volt. A dollár pár hét alatt 90-ről 60 koronára zuhant. Az amerikaiak tehát várnak és várnak a szlovenszkói dollár tulajdonosok is, ládafiába dugják a pénzt és figyelik a valuta,hulláim Aisékát. Az amerikai bankok „jó" üzletei az európai átutalásokkal. .Amerika a gó“-üzletek eldorádója és mivel a pénznek nincs szaga, nem válogatós az eszközökben, amelyekkel a szagtalan pénzt megszerzi. Az európai pénzküldés egyik és leggyakoribb módja az átutalás. Amerikában számos olyan bank alakult, amelyek kizárólag ilyen átutalásokkal foglalkoznak. Csábos hirdetésekkel csalogatják az amerikai pénzküldőket, akinek azután megmagyarázzák, hogy legcélszerűbb, ha a csehszlovákiai átutalás cseh koronában történik. Természetes, hogy a bank maga veszi meg a cseh koronát, maga számítja ki a dollár átváltási kulcsát és megfelelő módon megszámlálhatatlan milliókat keres az amerikaiak nehéz munkával szerzett pénzéből és az európaiak nyomozásból. Az egyik nagy kassai bank igazgatója megdöbbentő képét tárta fel ezeknek a sápüzleteknek. Bankjánál több olyan eset fordult elő, hogy az amerikai bankok az átszámítási kulcs révén egy tételben százezreket kerestek. Amerikai átutalásra a kasisai bankok múlt évfolyamán hozzávetőleg 150 millió koronát fizettek ki. Az Amerikából érkező csekkek majdnem kizárólag cseh koronára vannak kiállítva, csak néha fordul elő, hogy dollárra kiállított csokikét akarnak kassai banknál beváltani. A dollárcsekikeket prágai bankokhoz küldik fel, amelyek a tőzsdén a napi árfolyamon értékesítik. A kassai bankoknál az átutalások lebonyolítása körül az a szokás alakult ki, hogy azon amerikai bankok, amelyek a helybeliekkel összeköttetésben állanak, nagyobb összegű cseh koronát deponálnak a helybeli banknál és ez összegből történik a kifizetés. Végül megemlítésre érdemesnek tartjuk, hogy midőn munkatársunk az Aradna Banka vezetőjétől a múlt évi dollárforgalmat illetőleg adatokat kért, az igazgató kifejtette azt az elvi álláspontját, hogy a sajtó számára abszolúte nem hajlandó semmilyen információt adni. Az elvi álláspont tiszteletre méltóságát erősen mérsékli az a hangnem, amellyel az igazgató esetünkben kifejezésre juttatta. Hozzávetőleges becslés szerint tehát 220— 250 millió csehszlovák koronát fizettek ki amerikai átutalásra és dollárbeváltásnál a helybeli bankok. Ha ehhez a számhoz hozzáadjuk a magánforgalomba került vagy thezaurált dollárok értékét, a közép- és keletszlovenszkói dolláresőt 270—80 millió koronára becsülhetjük. Ez a hatalmas summa szolgál bizonyságául annak, hogy az amerikai honfitársak nem feledkeztek meg az óvilág szenvedőiről. Károly exkirály utazása Románián kereszt«. (Saját tudósítónktól.) Mikor az angolok Károly királyt száműzetésbe vitték, a román kormány Kirculescu Jenő őrnagyot, az első divízió tisztjét rendelte ki a királyi pár kíséretére. Kirculescu őrnagy útjáról egy temesvári német lap hasábjain következőket jegyezte fel: — November 3-án kaptam a parancsot, hogy Zank főhadnaggyal, négy csendőrrel és megfelelő automobilokkal menjek el Új-Moldovába, ahol az az angol monitor horgonyoz, amely az osztrák ex-császárt hozta el Magyarországból. Feladatom az volt, hogy a császári párt Románián keresztül kísérjem. Az angol tengerésztiszt a következő szavakkal fogadott: — őrnagy úr, Nagy-Britannia kormánya elvállalta a feladatot, hogy Károly ex-császárt és feleségét elkísérje száműzetésének helyére. Ennélfogva felelősséget vállal személyükért is. Én már két sürgönyt küldtem a bukaresti angol miniszterhez,hogy ő interveniáljon a román kormánynál oly értelemben, hogy Tum-Severinig autókon, onnét kezdve Sulináig pedig jachton telhessük meg az utat. Sürgönyeimre idáig nem érkezett válasz. Erre így válaszoltam: — A román kormány úgy intézkedett, hogy Orsováig autón, onnét kezdve pedig vasúton utazzunk. Ez ellen azonban Snagge kapitány élénken tiltakozott. — A szárazföldi utazás nem nyújt elég garanciát, ezért be fogom várni a miniszter válaszát. — Ami a biztonságot illeti — iparkodtam megnyugtatni az angol tisztet — a román kormány mindent elkövetett, hogy a királyi pár személyiét semminemű bántódás ne érje. A Dunán, ennek alacsony vízállása miatt aligha lehetne a sima utazást garantálni. A szárazföldi utazáshoz egyébként a bukaresti angol miniszterhez is hozzájárulhat és ezért nem hiszem, hogy a román királyi kormány nekem adott utasításait megváltoztatná. Miután az angol parancsnok mégis be akarta várni követüknek utasítását, elhatároztam, hogy. ♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] T. Háziasszony! Kérjen bevásárlásnál valódi „CSILLAG”-pótkávét (cigoriát) 8042