Katholikus Hetilap, 1875 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1875-04-22 / 16. szám
16. szám. Április 22. Budapest, 1875. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghez (Lövész-utcza 11. sz.) kérjük küldeni. A lélek. (Cs. J.) Koránsem akarjuk. olvasóinkat valami elvont bölcsészeti értekezéssel untatni, e czím alatt a lélek léte, egyszerűsége vagy halhatatlanságáról eszmélkedve, mert hisz jól tudjuk,hogy ilyféle olvasmány ma kedvelőkre úgy sem talál; de talán nem lesz érdektelen épen azt vizsgálnunk, honnan a közöny az ily olvasmány s maga a lélek iránt, s nem függ-e össze e közöny és pedig okozati viszonyban számtalan társadalmi kérdéseinkkel ? Az kétségtelen, hogy az embereket csak azon munkák érdeklik, melyek az uralgó kérdések körébe vágnak, mert amely eszmékkel nem foglalkozunk, miután már öntudatunk hátterébe vonultak, az azokat érintő munkákat sem olvassuk érdekkel. Régente nagy volt az érdekeltség a lélek iránt, mindenki annak tanulmányozásával foglalkozott, a tudós bölcsészetileg észlelte s különböztette meg tehetségeit; a papok síron túli állapotát ecsetelgeték a legélénkebb színekkel; a nép a képzelem szárnyain ragadtatva a lélek megjelenését és előidézését kedvelt borzadálylyal mesélgeté. A kisértet- és lélekidézés időszakában a lélek önállóságáról legvilágosabb és legélénkebb öntudattal bírt az emberiség; de épen eme túlságnak, a képzelem kinövésének hibás voltát lehetetlen volt már be nem látni. Mihelyt a kísértet és lélekidézés nevetségessé lett, nem csupán eme hibáktól, hanem magától a lélektől is elfordult a figyelem. A lélek önállósága lassankint az emberek tudatában hátrább vonult, s a gyakorlati ész lépvén előtérbe, a lélek, mint önálló, érdekét vesztette az emberek szemében. Természetes következménye lett ennek, hogy közöny szállta meg az embereket annak siron túli léte iránt is. És a túlvilágról megfeledkező emberiség, nem csoda, ha nem érzi a vallásosság szükségét. Mint lánczszemek függnek ezek egybe s összeköttetésbe lép velők nyomorult társadalmi állapotaink minden jelenete. Az egyház a lélek önállóságát képviseli s annak túlvilági üdvét törekszik biztosítani; az állami közvélemény azonban lassan kint odajutottak, hogy habár nem is tagadják egyenesen a lélek létét, de azzal mitsem törődve, egyedül mint tehetséget veszik tekintetbe, s igy is minden következtetési levonásaikban csak mint elme vagy kedély" szerepel. Tehát a részt az egész fölé emelik s nem gondolják meg, hogy minden romlásnak procedúrája az, miszerint a rész az egész fölé kerekedik. A lélek eme különböző fölfogásából ered az egyház és állam jelenlegi ellentétes állása. Az egyház mint a lélek őre, hiven a lélek valódi fogalmához, oly állást követel a társadalomban, hogy említett feladatát teljesíthesse. Az állam ellenben, habár elismeri, hogy az egyház a lélek őre, de annak hamis fogalmat tulajdonítva, egyedül a kedély terére akarja leszorítani az egyházat s csak oly állást hajlandó nyújtani számára, melyet egy értelmezett feladata követel. A lélek helytelen fölfogásából származik hibás ítéletünk is az emberek érdeme fölött, mert nem lelki műveltséget keresünk, hanem egyoldalúságba esve megelégszünk a merő tudományossággal, s ez előtt, habár durva kedélylyel s jellemtelenséggel jelentkezik is, hódolva tömjénezünk. Államhivatalok betöltésénél jön-e tekintetbe a vallásosság és jellemesség? Az erkölcsi ítélet mérvonala meghajlott, s maholnap nem lesz oly gaz, ki magát analóg esetek után ítélve becsületes embernek, s erkölcsi tekintetben a legnagyobb méltóságokra képesnek ne tartsa. így egyengetjük az utat az erkölcstelenség felé s tovább megyünk a pogányoknál, mert azok censorokat állítottak az erkölcs őreiül, de mi a censori szerepre hivatott egyház ősz bajnokait kétes erkölcsű ifjonczok hatalma alá akarjuk hajtani. 16