Katholikus Néplap, 1849. január-május (2. évfolyam, 1-22. szám)

1849-03-22 / 11. szám

naságból, hanem hogy életét a’ megtartóztatás’ erkölcsében gyakorolja. Akarod-e, hogy meg­mondjam azt is mikép kellessék böjtölnöd? böj­tölj minden vétektől, a’ roszaság’ étkét ne vedd magadba, a’ testi gyönyörűségek’lakomái­tól tartózkodjál, a’ bujálkodás’ korától fölnehe­­vülj. Böjtölj a’ gonosz cselekedetektől, tartóz­tasd magad’ a’ rósz beszédektől, a’ rósz tanul­mányok’ kenyerével ne tápláld lelkedet, az isten­telen okoskodások’ csemegéit ne kívánd, hanem éhezd és szomjazzad az igazságot. Az illyen böjtölés kedves Isten előtt,a­ Leviták’ könyve fö­lött lódik oktatásában.) ,,A’ böjt nem azért van rendelve“, mondsz. Gergely pápa, „hogy általa a’ testet, hanem hogy a’ vétkeket fogyaszszuk, hasztalan sanyargatnék testünket böjtölés által ha rendetlen kívánságainkat meg nem zaboláz­zuk, ha elménk’ vétkes képzelődésekben el van szórakozva.“ és sz. Vazul püspök: „Te a’ húst meg nem eszed, de felebarátod’ becsületén rá­­gódol; bort nem iszol, de embertársodat sér­tegeted ; egész estig kihúzod az édességet, de a’ napot perlekedésben, vagy nyerészkedésben töltöd el. Nem sokat ér ha csupán testileg böj­tölsz, de lelked vétekkel megtelik.“ A’sz. atyák egytől egyig arra intenek minket, hogy midőn testünket böjttel sanyargatjuk,egyszersmind lel­künket a’ vétektől tartsuk tisztán; mert csakigy válik a’ böjt lelkünk’ üdvösségére; különben nincs érdeme Isten előtt, ’s nincs lelki haszon benne. A’ ki nem illy szándékkal böjtöl, hanem csak azért, hogy az anyaszentegyház’ parancsolatjá­nak eleget tegyen, az sz.Gergely pápa’megjegy­zése szerint hasonlít czireni Simonhoz, ki kény­szerítésből egy darabig hordozta Krisztus’ ke­resztjét, de a’ kereszten meg nem halt; csele­kedete magában jó volt, de érdemnélküli, mert a’ terhet nem jó szántából vállalta magára. Ne­künk úgy kell fölvennünk Krisztus’keresztét, és hordoznunk azt, hogy a’testnek és véteknek mi is meghaltunk Jézussal, vagyis: úgy kell böjtöl­nünk, hogy böjtölvén leöldököljük magunkban a’ vétkes kívánságokat is. Hogy pedig a’ böjtölés által erkölcsi jobbu­­lásunkat annál sikeresebben eszközölhessük: szükséges 2-szor a’ böjtölés alatt magunkat az imádság’ erejével támogatnunk, ’s a’ felebaráti szeretet’ cselekedeteit nagyobb mértékben gya­korolnunk. A’ szentirás’ lapjain, valahányszor böjtölőkről említés létetik: őket egyszersmind az imádság, ’s ájtatoskodás’ gyakorlatival látjuk foglalkozni: igy Mózest, Sámuelt, Dávidot, Iz­rael’ vezéreit és a’ népet, Eszter, Judit, és Anna asszonyokat, az apostolokat, első kereszténye­ket, és a’ szenteket. A’ böjt arra való, hogy a’ lelket a’ testi vágyok’bilincseitől fölszabadítsa, de az imádság’ szárnyain emelkedhetik csak Isten­hez a’ lélek,’s a’szeretet’bővebb gyakorlata ál­tal válik el a’ veszendő javak’ szeretétől, melly az embert önzővé, fösvénynyé, könyörületlenné, embertársainak elnyomójává szokta tenni. „Böjtö­lésünknek (igy oktat minket sz. Bernárd a’mézes ajkú doktor) legyen két szárnya: egyik az imád­ság, másik a’ jóságos cselekedetek.“ „A’ böj­töt“ mond sz. Gergely pápa,„meg kell szentel­nünk , az az: mellette más jó cselekedeteket gyakorolnunk; mert a’ ki csak magától huzza meg az eledelt, és azzal, a’ mit félre tesz, felebarát­ját nem táplálja, nem Istennek böjtöl, hanem ha­sának. Azért úgy böjtölj atyámfia, miszerint azt, mit magadtól megvonsz, oszd ki a’ szegények között, hogy a’ honnan tested sanyargattatik, szegény felebarátod’teste ápolást nyerjen.“ In­nen van, hogy az anyaszentegyház is valahány­szor gyengébb egészségű híveinek megengedi, hogy böjti napokon húsos eledeleket használhas­sanak, őket a’ helyett imádságok’ elmondására és bővebb alamizsnálkodásra kötelezi; hogy a’ mennyiben a’testi sanyargatásra kevésbbé alkal­matosok, pótolják ki a’böjttel szövetséges jó cse­lekedetek által. „Nem lehet hibáztatni,“ mond Leo pápa, „a’ betegeskedőt, ha a’ böjtöt meg nem tart­

Next