Katholikus Néplap, 1849. október-december 2. évfolyam, 1-13. szám)
1849-11-22 / 8. szám
ségéhez czimzendök. (Pest, belváros, plébánia utcza 115 sz.) KATHOLIKUN NÉPLAP, BUDAPESTEN. 8. November 22. 1849. Dicsőség Istennek a’ magosságban, és a’ földön békeség a’ jóakaratu embereknek. Lukács 2. r. 14. v. Megjelenik e’ lap hetenkint egyszer, csütörtökön egy íven. Előfizethetni rá Pesten, a’ jó és olcsó könyvkiadó társulat’ pénztárnokánál a’ seminarium épületben, vagy a’ szerkesztőnél a’ belvárosi plébánia házban. Vidéken a’ cs. k. postahivataloknál. Előfizetési díj 1/4 évre Budapesten kihordással 30 kr. Vidékre postán boritékban 40 krajczár p.p. A' lap’ szerkesztését illető levelek egyszerűen, a’ Katholiluis Néplap' szerkesztő Ki, mint az Isten?! Egy chinai tudós, sok viszontagságok után egykor Európába érkezvén, midőn kérdeztetnék, hogy mi volna az ő vallása? felelé: „Az én vallásom ez: Én félem az Istent; ezután félem azokat, kik nem félik az Istent!“ Ezen pogány embernek felelete nekünk magyaroknak, épen most, igen tanulságos leczke. Borzasztó, mennyire terjedett el közöttünk az Istennek káromlása! Mert sok embernek szájából, ki talán azt sem tudja: „hány az Isten?!“ már csekélység hallani az Istennek az őszentétben, vagy teremtésében való becstelenitését; hanem mintha az Istent királyi székéből levetni kívánó Lucifer testesült volna meg bennök, gonosz nyelvükkel czifránál czifrább czafrangos hozzáadásokkal mívelik: „az Istenét!“ ,,a’ ki Istene van!“ „a’ Jézusát!“ ’s a’ t. úgy, hogy a’ kinek szívében csak egy kis szikrája létezik az Isten iránti tiszteletnek, el kell iszonyodnia azon megtompulás, azon butaság, vagy sátáni elvetemülés fölött, melly az illyen pogánynál gonoszabb emberek’ nyelvéről hangzik! El kell rémülnie az ő szent Fölségét illy szörnyen becstelenítö gonoszokat büntetés nélkül nem hagyható igazságos Istennek, e’ miatt szegény fejünkre várakozó irtózatos büntetése fölött! A’ régi pogányok istentelenségöket enynyire nem vitték, mert bálványaik iránt bizonyára több tisztelettel viseltettek, és azoknak illy gyalázatos megbecstelenitését bizonyára boszulatlan nem hagyták volna! Sodoma’ és Gomorában a’ maguk körében gonoszabbak alig lehettek ! És voltak még, kik a’ polgári vérontás’ alkalmával a’ zavargók’ harczosainak nyerseségét, vadságát, vakmerő tetteit mintegy dicséröképen e’ rettenetes Isten-feszitésnek tulajdonították ! mintha az Isten-káromlásban valamelly különös varázserő léteznék a’ derék tetteknek véghezvitelére! Lett is elég keserű leve isten-káromló vitézségünknek! csak győzzük siratni! csak győzzük kinőni! Atyámfiai! az Isten sem siet, sem 11 feled! ” mondotta: „Én vagyok az Úr, ez az