Katholikus Néplap, 1861. január-június (14. évfolyam, 1-27. szám)
1861-05-16 / 21. szám
PEST, MÁJUS 16. 21. szám. L FÉLÉV. 1861. Megjelenik e lap hetenkint egyszer , csütörtökön. Előfizetési dij : helyben félévre 1 frt 31 kr., s egész évre 2 frt 62 kr. a. ért.; vidékre postán félévre 1 frt 66 kr., s egész évre 3 frt 32 kr. a. ért. Az előfizetési pénzek a Szent-István-Társulat ügynöki hivatalába (Lipót-utcza, 8. sz.) bérmentesen , a lap szerkesztését illető levelek pedig a „Katholikus Néplap“ szerkesztőségéhez (Pest, Zöldfa-utcza, 14. sz.) intézendők. A Szent-László Társulat által megtartott ünnepélyes „Veni Sancte.“ Múlt vasárnap, azaz folyó hó 12-én kértük ki buzgó fohászainkkal az egyetemi templomban Isten áldását és segítségét a Szent László-Társulat megalakulásához. A „Veni Sancte“-t és szent misét, mely alatt a lelkes egyetemi ifjúság dalárdája a lélek és szív buzgóságát szent ihletű s kellemes éneklése által hathatósan emelte, Scitovszky Kér. János bibornok-érsek s herczeg- s prímás 6' eminentiája végezte fényes egyházi segédlet mellett két püspöksüveges, mélt. Liphay András ez. püspök és ng. Szajbély Henrik apát s esztergomi kanonok környezetében. A szép számmal egybegyült minden rangos rendű közönség koszorúját az uj társulat két elnökén, Lonovics József érsek ő excellentiáján és Károlyi István grófo méltóságán kivül jelenlétökkel diszesiték. Bartakovics Béla egri és Kunszt József kalocsai érsek ő excellentiáik, am. Ranolder János veszprémi, m. Kolárcsik István rosnyói, nm. Haynald Lajos erdélyi, m. Girk György pécsi, m. Peitfer Antal József váczi, m. Bonnaz Sándor Csanádi megyéspüspökök, m. Viber József félsz. püspök, m. Danielik János és Lévay Sándor ez. püspökök, ngs Kovács József kir. táblai praelatus, ngs Kovács Zsigmond apát s veszprémi kanonok, ngs Perger János prépost s egri kanonok stb. A sz. mise végeztével ft. Szabó Imre iszkázi pleb.esperes s Pápa város országgyűlési képviselője köztetszésben részesült kenezdus szónoklatot tartott, melyet t. olvasóink lelki épülésére s üdvös tájékozásul egész terjedelmében ide igtatni kedves kötelességünknek véltük. „Abból ismernek meg, hogy az én tanitványim vagytok, ha szeretitek egymást.“ Ján. 13, 35. Minthogy minden jó és tökéletes adomány onnan fölül származik a világosság Atyjától; minthogy egyedül Istentől függ minden jó siker: a Szent-László-Társulat is, mely néhány nap előtt alakult, a jámbor ősöket követve, kik mindent Istennel kezdtek s az ő áldásával sok nagyot és dicsőt létesítettek, első lépését ime szintén a templomba téve. Itt akart első lélekzetet venni a szentek szentjében, s itt előbb megáldatva és megszentülve fogni csak szent munkájához. Itt az örök szeretet tűzfokánál akarta a Szentlélek fugalma által lángra lobbantani a szeretetszikrákat, melyeket tagjainak kebelébe rakott, s úgy indulni meg, Isten nevében, szép czélja felé. És ezt igen jól téve. Mert egy oly társulat, mely, miként a Szent-László-Társulat, keresztény szeretetből ered és egyedül abból táplálkozik, mely, miként a csöndes völgyi patak éltető hajnalát a lankadt viránynak, minden zaj nélkül kívánja megvinni segélyét a bus szenvedőknek; oly társulat, mely a jutalmazó nemes öntudaton kivül semmi más kamatot vagy osztalékot nem hoz; mely még a hiúságnak sem nyit csillogásra tért,noh egy ily társulat egyedül Istenben birhatja támaszát, ki a kövekből is képes Ábrahám fiait előhozni, ki kibocsátván szent lelkét, meg tudja újítani a földnek színét!... Senki se gondolja azonban, mintha én, midőn azt mondom, hogy a Szent László Társulat a keresztény szeretet csöndes útján kíván működni, azt úgy érteném, hogy ez új társulat a nyilvánosság verőfényétől tartva, a titkolódzás gyanús palástja alá rejtőzik. Oh nem! Erős meggyőződésem, hogy a mely intézmény a nyilvánosság napfényét elviselni s a jók rokonszenvét kinyerni nem tudja, az nem életre való, arra kora fölbomlás vár. Azért is én egyenes föladatomnak tűztem ki, az Úr azon szavaihoz képest: „Amit benn a hajlékban hallotok, a tetőkön hirdessétek,“ a Szent-László-Társulatról itt az Isten házában nyilván szót emelni. A háborgó világban, hol elv és érdek, meggyőződés és rút haszonlesés, önzetlen nemes törekvés és rideg kalmárkodás, halni tudó hűség és hitvány árulás annyi örvényt várnak, annyi gátat emelnek népek és népek, emberek és emberek közé, egy tér kínálkozik még, melyen, mint a törésből menekült hajós nép a mentőszigeten, mindnyájan találkozhatunk, melyen, mintegy kitisztulva, megszentelődve kezet szoríthatunk, és e tér, a keresztény jótékonyság tere. Ezen térre utal bennünket Üdvözítőnk példája, ki élte folytában körüljárt, mindé-