Katholikus Néplap, 1872. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1872-05-16 / 20. szám

Megjelenik e lap minden héten egyszer,csütörtökön. Az előfizeté­si pénzeket,valamint a lapba szánt kézirato­kat a Sz.-Istv.­Társ. igazgatóságához kérjük intéztetni. Előfizetési ár: helyben félévre 1 frt 31 kr., egész évre 2 frt 62 kr., vidékre fél­évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. 1 7 PEST, I. félév. 20. szám. Május 16. 187­2. A pályázatok beigtatásáért tiz sorig minden egy­­­szeri fölvételért 1 frt, 10 soron fölül, egyszeri közlé­sért 2 f., ha többször közöltetik, 1 f. 50 kr. számittatik. A Sibyllák. — Történelmi vázlat. — Az egyház éneke, századok óta igy zeng a Sybil­­láról : „A haragnak ama napja, a világot porrá zúzza; Dávid és Sibylla mondja.“ De hányadik tudja , kik valának a Sibyllák?“ Varró — Krisztus előtt ötven évvel — azt mondá a Sibyllákról, hogy azok pogány szüzek, és tizen valának, mint a világ sorsának jósnői. Ilyen pogány vala Bálám próféta is, az ammoniták földén, mégis belerohana az Úr lelke, midőn a moábok királyának jósolt, és meg­­jövendölé azt is, hogy: „csillag támad Jákobból, Izrael pedig hatalmas lesz. De azután, hajókon mennek át Olaszhonból, és elpusztítják a héberek tartományát. (Móz. IV. 24, 17 — 24.) S mindez másfélezer évek előtt megmondatva, be is teljesedett a zsidókon. Szintén igy szólhatott az Isten lelke, a Sibyllák által is, hogy elő­készítse a népeket elfogadására a történendőknek. Plátó bölcsész korában, Krisztus előtt négy század­dal, már verses jóslatok léteztek, Sibylla neve alatt. Sőt Ciceró, a római bölcsész, a­ki Urunk születése előtt 43­­ évvel halt meg, könyvében idézi föl a crithreai Sibylla akrosztikonát, mely verseinek kezdő kezdőbetűivel is, e szavakat fejezi ki : „Jézus Krisztus, Isten fia, Meg­váltó.“ (Lib. 2. de divin.) S erre hivatkozott még Nagy Konstantin császár is, a 325-dik évben. (In orat. ad Patres Synod, apud Euseb. lib. 4. de vita Constant.) Virgilius pedig, ki Megváltónk születése előtt halt meg, mintegy 18 évvel, a sibyllai jóslatok után irá negyedik eklogájában : „Eljött már a kame-i vers végnapja mi hozzánk . Századok nagy sora kezd fölkelni reánk, hogy örüljünk. Uj magzat száll már az egekből földi hazánkba. Vétkünknek nyomait, ha maradnak, végre veszítsd el. Isteni nagy magzat, Jupiternek drága szülöttje ! Nézd, hogy örülnek ezen már érkező boldog időknek.“ S kicsoda e kumei Sibylla Virgiliusnál ? Megfejti sz. Jusztin bölcsész, Krisztus születése után a 137-dik évben, midőn igy szól a pogányokhoz : „Könnyű lesz nektek némileg megtanulni az igaz hitet : a régi Sibyl­­lától, kinek jóslatai, hatalmas ihlettel adatva, közel jár­nak a látnokok tanához. — Azt mondják felőle, hogy Berosusnak, (Kr. e. 325.) a káldeai történetírónak, Ba­­bylonból származott leánya (Herophyla) Kampánia vidé­kére hozatván, nem tudom mi oknál fogva, ott Rume városában jóslatokat adott.(Chat. et Cohort, ad Graecos). Valóban, a­mi az igaz hitet illeti, mondja Lactantius: „A Sibyllák mindnyájan egy Istent hirdetnek.“ (Lib. 1. caput 6.) Róma, a pogány világban, a humana Sibyllától nyerte jóslatait, kit Amaltheának neveztek. Erről azt irja Halikárnássi Dénes (Ant. lib. 4.) Krisztus előtt a negyvenkettedik évben, hogy ezen Sibylla Tarkvinius Priskusnak, mint Róma királyának kilencz jóskönyvet ajánlott föl háromszáz aranyért. Ezen vételárt sokalván a király, a sibylla három könyvet amiatt a tűzre vetett. Ajánlá ismét könyveit, az említett áron, de a király még inkább sokalla e csonka művekért a 300 aranyat, mire a Sibylla ismét három könyvet dobott a tűzre. Ekkor már az udvarnokok nagyon kérték a királyt : venné meg legalább e maradék könyveket, és ő azokat ki is fizette. E könyvekbe van letéve, mondá a Sibylla, Róma jövendő sorsa, és távozott. Történt pedig ez Kr. előtt 530 évvel a zsidók babyloni fogsága után. Rumana Sibylla könyveit kőszekrénybe záratta Tarkvinius király és a kapitolium földalatti rejtekében őriztette; de Márius korában (Kr. előtt 83 évvel), ezen könyvek is elhamvadtak a kapitoliummal együtt. Azon-20

Next