Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1960 (67. évfolyam, 10-103. szám)

1960-10-09 / 80. szám

JAN1-61 KARTON HORVATH 451 LANZA AVS GARFIELD NJ I960 — VÖL. 67. IVF, OKI. 9. — VASÁRNAP — 80. Sí Amerika egyetlen katolikus CfttflOliC IIII RI£»«II*Í«II1S' SlIllliűlV The only Catholic Hungarian magyar lapja -■■■■■..........—--------------------— " .....------------------------------------- Newspaper in the United States Egyes szám ára: 10 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 10 cen 517 South Belle Vista Ave-, Youngstown 9, Ohio, USA — Telefon: SWeetbriar 9-1888 Impersonal: „IMÁDKOZZATOK A BÉKÉÉRT!" ÜZENTE A SZENTATYA A NN-ben lezajló Kruscsev színjáték mind különösebb képet mutat. Igaz, a politikai kép csak akkor bontakozik ki igazában, ha az egész kommunista tábor jelenségeit figyelemmel kí­sérjük. Hong­kongból Kruscsev NN szereplésével egyidőben jelentik, hogy éppen most jelent meg Pekingben Mao Cse-tungnak, a kínai kommu­nista párt elnökének új-ideológiája, amelyet vá­logatott munkáival együtt adtak ki könyvalak­­ ban.­­ MAO U­J-MARXIZMUSA Ennek a kommunista-kínai uj-ideológiának az ismertetését közölte a “Hsinhua”, a kínai kommunista párt hivatalos hírszolgálati irodája. A kommunista, hivatalos híriroda kifejti, hogy a könyv megjelenése fontos eseménye a kínai pártnak és a marxizmus-len­inizmus kínai, ter­jesztésének. A kötet nemcsak nagy történelmi fontossággal, hanem a mai idők valóságának roppant jelentőségével rendelkezik-így a di­csőítő kínai hírügynökség. A hírügynökség idé­zeteiből kitűnik, hogy Mao szerint a nyugati imperializmust erővel kell lerohanni, szemben azzal a moszkvai felfogással, amely szerint békés átmenetben fog a kapitalizmus előbb szocializ­mussá, aztán kommunizmussá változni. A könyv lényegét a következő mondattal határozza meg a hírügynökség: “Megszervezni az erőket, küzdeni a nyugatiak ellen, ledönteni őket és csak azután tárgyalni velük . . .” Ugyanakkor jelentik Londonból, hogy a kommunista összetűzés ügyében döntőbíróságot állítottak fel a Szovjetunió és a kommunista Kína között, amely meg fogja állapítani, ki tért el a marxista-leninista doktrínáktól? A döntő­bíróságban állítólag a kommunista tábor veze­tő személyiségei vesznek részt, de közöttük van­nak nemcsak a vasfüggöny mögötti, hanem az olasz, a francia, az indiai, az amerikai és más, még szabad államokban működő kommunista pártok vezetői is. A tudósítás szerint még Tito is meghívást kapott ebbe a döntőbíróságba, a Szovjetet pedig a mai pártkegyenc, Szuszlov kép­viseli. A kommunista döntőbíróság összeállítása, ha a londoni hírek igazat mondanak, arra mu­tat, hogy Kruscsev igyekszik a kremlini értel­mezésű leninizmus híveit felvonultatni Mao-ék ellen és ha kell akár Titot is, mint a revizioniz­­mus képviselőjét kijátszani a baloldali elhajlás­sal, a dogmás Pekinggel szemben. Ugyanekkor a NEWSWEEK “Periscope” rovata jelenti, hogy miként a “patkányok, amelyek tudják, hogy a macska távol van”, olyan nyüzsgésben vannak Európában Peking ügynökei, akik bőkezű ven­déglátással igyekeznek Prágában, Szófiában, Tiranában és Kelet-Berlinben a kommunista párt másod és harmadrangú vezetőit arról meg­győzni, hogy Kruscsev politikája káros és Mao Cse-tungé hasznos. Pekingben pedig a vörös kínaiak közlik szorgalmasan azokat a new-yorki jelentéseket, amelyek a Kruscsev elleni tüntetésekről adnak számot. Arra is számítani lehet más jelentések szerint, hogy Peking egy afrikai-ázsiai komin­­formot fog felállítani, és ily módon keresztezné az orosz vezetés kialakulását a két színes földré­szen. Ugyancsak az idézett amerikai, politikai folyóirat számol be arról a szóváltásról, amely Bukarestben Kruscsev és a kínai delegátus kö­zött zajlott le. “Lenin árulói vagytok!’’ jelentet­te ki a kínai kommunista. “Szándékosan nem adtok atomfegyvereket és ipari támogatást a Kínai Népköztársaságnak.” “Mi az ördögöt tet­tetek azzal, amit adtunk?” ordította vissza Kruscsev. “Elfecséreltétek őrült kalandokra Al­gériában és Afrika más részein!” KRUSCSEV PÁROSÍTÁSA Kruscsev beszédét figyelve észre kell venni azt és itt kell megjegyezni azt, hogy a Moszkva és Peking közötti hasadás legkétségbevonhatat­lanabb bizonyítéka egyébként magának Krus­­csevnek a UN-beszéde. Kruscsev marathoni be­szédének csak igen kicsiny, jelentéktelen részé­ben foglalkozott azzal, hogy a Kínai Népköztár­saságnak helyet kellene adni a UN-ben. S még a feltűnően rövid kínai passzusnak is degradálta az értékét Kruscsev egy igen különös fogással, ugyanolyan hévvel és talán pontosan ugyan­annyi szóval követelte a Mongol Népköztársaság felvételét a MN-be, mint ahogyan Kínáról be­szélt. Hogy Pekingben mit gondoltak erről a pá­rosításról azt nehéz lenne röviden kifejteni. BIZALMATLANSÁG KRUSCSEV HÁTA MÖGÖTT Kruscsev oldalán a moszkvai fő-fő ideológus Ponomarjov a Pravda által feltűnően tálalt cikkben leszögezte a marxista-leninizmus Krus­csev magyarázatát. Külpolitikában a békés együttélés annyi, mint a katonai tömbök meg­szüntetése és kulturális kapcsolatok, belpoliti­kában csökkenteni a munkaidőt és a kommu­nista munkáspártok befolyásának a bővítése. Ponomarjov leszögezte: a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom ma­gukénak vallják Kruscsev politikáját. A békés együttélés elvétől nem kell félni, biztatja a fő­ideológus a Pravda olvasóit, amikor a Szovjet­uniónak van a legerősebb haditechnikája ... A hosszadalmas cikkből ennyit is elég idézni ah­hoz, hogy lássuk a békés együttélésre Kruscsev­­nek nemcsak azért van szüksége, hogy a Nyugat éberségét elaltassa, hanem azért is, hogy a békés együttélés kommunista biztosítására a Szovjet­unió maradjon a legerősebb katonai hatalom, tehát ne adjon sem atomfegyvereket, sem túl­­nagy ipari segítséget Vörös-Kinának. Amit — a bukaresti szóváltásból kitűnően — Vörös-Kina már meglátott, már kifogásolt is. Ez bontakozik tehát Kruscsev háta mögött, míg a Nyugattal szembenáll. Ez magyarázhatja azt a gyermekes, nevetséges indulatot, ökölrá­zást és az asztallap püfölését, amely mind fur­csábbá teszi UN-beli magatartását. Macmillan beszéde alatt ingerülten felugrott, dühösen, or­dítva kiáltott közbe, és az asztalt verte, amikor Macmillan fejére olvasta a kommunista kettős politika letagadhatatlan tényeit. Nem olyan ember képét mutatta ezekben a pillanatokban a diktátor, aki biztos a maga dolgában és főként a maga helyzetének a szilárdságában. NYUGATI ÉBERSÉG KRUSCSEV­VEL SZEMBEN __________ Mert amit Kruscsevnek szemtől-szembe kell éreznie az sem kellemes a moszkvai diktatúrá­nak. A Nyugat éber és szilárd a M­-ben. Valami hiányzik a nagy kommunista felvonulásból. A meglepetés szokásos faktora nem következett be és ma már a szovjet diktatúra valódi képének a bemutatása folyik. Még az annyira óvatos és sima beszédű Macmillan szavaiban is. A Kruscsev hátában álló fejleményeket fi­gyelve, pontosan érthető, a kremlini diktatúra (Folytatása az ötödik oldalon.) VISSZA AKARTÁK ADNI A MENEKÜLTEKET UTÓNAK CSENDŐRHALÁL AUSZTRIÁBAN Írta: SÁRKÁNY GYÖRGY Sok magyar menekült élt hosszú évekig a karinthiai, dél-ausztriai lágerekben. Éppen ezért bizonyosan érdekelni fogja az onnan Amerikába kivándorolt magyarokat annak a tragikus ese­ménynek a híte, amely Karinthiában történt. MIÉRT GYILKOLTÁK MEG A CSENDŐRT Szeptember 16.-án reggel Villach környékén egy 36 éves osztrák csendőrt meggyilkoltak. A csendőr feleségének apját még 1945-ben a be­törő jugoszláv partizánok ölték meg. És a nyo­mozás szerint most az asszony férjét is “jugo­­szlávok”, egy “jugoszláv” menekültcsoport gyil­kolta meg. A történet tragikusan jellemző a kommu­nizmus által teremtett európai helyzetre. A csendőrnek ugyanis az volt a célja, hogy elfogja a “jugoszláv” menekülteket. A menekültek előző nap egy zárt menekült­táborból szöktek meg. Azért zárták őket ebbe a táborba, mert vissza akarták adni őket Titónak, akinek a diktatúrája elől menekültek át Ausztriába. Amikor az oszt­rák csendőr Anlacher inspektor elfogta a mene­külteket, és vissza akarta vinni őket a zárt­ tá­borba, ahonnan Tito börtönébe vezetett volna az út, ellenálltak és az osztrák csendőrt megölték. Az osztrák sajtóban közzétett nevek: Popovic István, Bajci János, Gio István és Bajci Edit, Farkas Erika. A nevek arra mutatnak, hogy a menekültek valamennyien vagy legalább egy részük magyar. A menekültek kihallgatásukkor egyönte­tűen azt vallották, hogy a zárt­ táborból azért szöktek meg, a csendőrnek azért álltak ellen, mert: , , Nem akarunk visszakerülni Jugoszlá­viába . . . A CSENDŐR ÖNKÉNT VÁLLALKOZOTT A MENEKÜLTEK KÉZREKERÍTÉSÉRE Az osztrák jelentés, amely ezt a hírt közli arról is tájékoztat, hogy míg az osztrák ható­ságok a Csehszlovákiából és Magyarországról érkező menekülteket szívesebben veszik és vál­lalják, a Jugoszláviából érkező menekültekkel szemben szigorúbban alkalmazzák az elvet, aki nem tudja bebizonyítani, hogy politikai mene­kült, annak nem biztosítanak menedékjogot, hanem visszaadják a titoszláv diktatúra hatósá­gainak. Ebbe valószínűleg belejátszik az a po­litikai számítás is, hogy Ausztria Tito diktátor­ral jó viszonyt akar fenntartani. A megölt csendőr esetében az osztrák lapok megjegyezték, hogy önként jelentkezett a “ju­goszláviai” menekültek kézrekerítésére. Amint tudósításunk elején közöltük a csendőr felesé­gének az édesapját 1945-ben jugoszláv partizá­nok gyilkolták meg. Ez talán személyes indítóok­­ként hathatott, amely a csendőr-inspektort arra késztette, hogy önként vállalja a “jugoszláv” menekültek elfogását és visszaszállítását a tá­borba. NINCS JUGOSZLÁV MENEKÜLT A csendőrnek ez az egyéni motívuma, a ju­goszláv partizánok elleni gyűlölete, valamint a tudósításban szereplő nevek, amelyek arra utal­nak, hogy a “jugoszláv” menekültek magyar menekültek voltak, felveti annak a szükséges­ségét, hogy az amerikai emigráns szervezetek, elsősorban a példásan működő Délvidéki Fel­szabadító Tanácsra gondolunk, ebből a szeren­csétlen alkalomból mutassanak rá az osztrák kormány előtt a “jugoszláv” menekültek mene­dékjogának az elbírálásánál az igen fontos nem­zetiségi kérdésre. Véleményünk szerint, ha Ju­goszláviából magyar ember menekül, attól még az esetben sem lehet megtagadni a politikai menekült státuszát, ha a magyar menekült nem tudja okmányokkal bizonyítani, hogy politikai okokból menekült. Azok a tömeggyilkosságok, amelyeket Tito a kezére jutott nemzetiségek, így a délvidéki magyarság ellen elkövetett, elég­­bizonyosságot adhatnak atekintetben, hogy minden magyar menekült, aki Jugoszláviából osztrák földre lépett politikai menekült egysze­rűen azért, mert magyar. Az köztudomású­, hogy a jugoszláv diktatúra minden magyart el­lenségnek tekint és politikai üldözésben része­síti. Hibáztatni kell azt is, hogy az osztrák lapok tudósításai csak jugoszláv menekültekről beszél­nek, holott ez a meghatározás helytelen, mert amint jugoszláv nép nincs, úgy nem lehet be­szélni jugoszláv menekültekről sem, hanem Jugoszláviából menekült magyarokról, németek­ről, horvátokról, szlovénekről, esetleg szerbekről. A BŰNÖS A TITÓISTA DIKTATÚRA Az Ausztriában élő magyarság természete­sen megrendüléssel olvasta a tragikus esemény hírét és őszinte részvétet érez aziránt az osztrák család iránt, amely ilyen súlyos csapást szenved immár másodszor a jugoszláv határ közelsége miatt. De meg kell értenünk a titóista diktatúra elől menekülő magyar emberek két­ségbeesését, és rá kell mutatni arra, hogy a tra­gikus esemény okozója nem más, mint az a diktatúra, amely ilyen szomszédságot hozott létre Ausztria és a déli területek között, tehát a jugoszlávnak mondott és most titóistának ne­vezett diktatúra, amelynek a megölt csendőr és a boldogtalan, emberölésig eljutott menekültek egyformán áldozatai. És amely elől ezek a szerencsétlen emberek menekültek és amelynek az osztrák hatóságok vissza akarták őket adni. Bécs, 1960 szeptember. MAGYAR HATÁRON BÖJTÖLVE ÉS IMÁDKOZVA Beszámoltunk arról a megható kezdeményezésről, a­­melynek során N. T. Zuzsi, a magyar szabadságharc hindu barátja társaival a Magyarországot elzáró vasfüggöny mel­lé vonult és ott imahadjáratot indított a magyar nép fel­szabadulásáért. Amint most Bécsből a Tollas Tibor szer­kesztésében megjelenő NEMZETŐR jelenti, N. T. Zuzsi hindu barátunk a magyar szabadságharc kitörésének 4-ik évfordulóját imádkozva ismét a magyar határon akarja eltölteni. A Nemzetőr jelentése szerint N. T. Zutsi a For­radalom 4. évfordulójára Münchenből vezet emlékzarán­doklatot Andauhoz, a magyar határra. A tervek szerint Ma­hatma Ghandi születésnapján, október 2-án indul majd nemzetközi kíséretével Münchenből, hogy október 23-ra a határt elérje. 1956 szabadságharcának évfordulóját a ha­táron táborozva az elesett magyar szabadsághősök emlé­kének szentelve böjtöléssel és imádkozással kívánja tölteni. A zarándokmenet különböző nemzetiségű résztvevőihez az érintett városok: München, Salzburg, Linz, Bécs és kör­nyékének magyar menekültjei is tömegesen csatlakoznak majd. p — — A VALLÁS ÉS VATIKÁN ELLEN Állandóan foglalkoztunk a magyarországi vallás­üldö­zés kérdésével. A jelentések a vallás elleni támadás állandó fokozódásáról szólnak. Újabban megkezdték az iskolákban az ateista propaganda­körök szervezését. Az első ilyen kör megalakulásáról a “Délmagyarország” című lap számol be. Eszerint az egyik szegedi iskolában Olasz István igazgató szervezte meg az ateista propagandakört. Az ateista kör feladata “az egyház káros befolyásának csökkentése illetve semlegesítése”, küzdelem a vallásosság és a Vatikán ellen. —­o — ÉVES KAPCSOLÁS Cyrus Eaton tévedésből az Amerikai Magyar Katolikus Liga vezetőségét akarta meghívni New Yorkban díszva­csorára. Meglepő telefonhívás érkezett a Katolikus Liga központi irodájába, mely alkalommal a clevelandi nagy­iparos a “The Chesapeake and Ohio Railway Co.” elnöke, Cyrus S. Eaton titkára hívta fel a Ligát, közölve, hogy Mr. Eaton 1960. szeptember 28.-ára, szerda estére, 7 órára, a Biltmore Hotel 1420 számú lakosztályában, New York­ban, feleségével együtt szívesen látná vendégül a vezető­séget. Bejelentve egyidejűleg, hogy a személyes meghíváso­dat később küldik ki. A telefont átvevő titkárnő rövid válaszában kifejtette, hogy a Katolikus Liga vezetősége kommunisták és azokkal szimpatizálók meghívásait soha nem fogadta el és véleménye szerint ez alkalommal sem fogja elfogadni. A titkár zavarában nem tudott válaszolni és csak később hívta vissza újólag a Katolikus Liga köz­ponti irodáját, közölve, hogy egy sajnálatos tévedésről volt szó, és Mr. Eaton a szocialista köztársaságok képviselőit kívánja meghívni. . . — o — Ft. P. Horváth Miklós üzenete Montrealba A Montrealban (Canada) megjelenő “Ecclesia” jelenti: Isten ellen lázadó korunkban az ő törvényeit és igazsá­gait hirdető szolgáit sok szomorúság éri. Ha valaki, akkor ők látják igazán e vakmerő támadásokat és tudják törvényszegé­seink súlyos következményeit is: a testi-lelki nyomort, elesett­­séget. S mégis nekik kell mindenkit vigasztalniuk, bátorítaniuk, védeniük nehéz óráikban. Az igazi jó pásztor ajkán ritka a panasz. Szomorúságait, az őt ért bántalmakat kevesen ismerik. P. Horváth, aki — sok­szor igen nehéz körülmények közt 23 és fél évet töltött kö­rünkben, s akinek fizikuma és egészsége sem volt a legjobb, nagyon-nagyon ritkán panaszkodott. Pedig de sok bántás, há­látlanság, keserűség érte. Most, hogy már eltávozott, akik meg­bántották, talán rádöbbennek arra, hogy kit veszítettek el benne. Az “Ecclesia” bizonyos abban, hogy a montreali katolikus magyarok őszinte óhaját fejezi ki, amikor azt kívánja P. Hor­­váthnak, hogy új munkaterületén— Isten kegyelmével — ugyan­olyan eredményesen működjék, mint tette Montrealban. Hálás köszönetünk kifejezésével közöljük P. Horváth alábbi üzenetét: — Kérem a híveket, fogadják szeretettel utódomat, aki éppen úgy szolgáló eszköze az Úr Jézusnak, mint minden híveiért élő pap. Támogassák munkájában, miként engem segí­tettek, hiszen pap és hívek ugyanazért a szent célért dolgoznak: Isten dicsőségére országának kiterjesztéséért, a kicsiny mustár­mag terebélyes fává növeléséért. Azt se feledjék el a hívek, hogy a montreali Magyarok Nagyasszonya Egyházközség ép­pen úgy végvár, mint a többi nemzetiségi plébánia, ahol azok a bujdosók imádkoznak és dolgoznak, akiknek hozzátartozói a vasfüggöny mögött szenvednek. Ők sokszor életükkel vagy kenyerükkel játszanak, ha nyilvánosan meg akarják vallani hi­tüket, ha gyermekeiknek vallásos oktatást akarnak biztosítani. Ne legyünk tehát hálátlanok a jó Isten kegyelmével szemben, amikor a szabad világ ilyen korlátozásokat nem ismer. — Ne mulasszuk el a kötelező szentmisét, gyermekeinket pedig járassuk katolikus tanintézetbe. Dicsérjük hangos szó­val az Istent és buzgón könyörögjünk, hogy a rabnemzet ismét mielőbb szabad legyen, s hogy a szabad világot óvja meg a bolsevizmus halálos ölelésétől. — Az Isten azt szereti, ha egységben összeforrva imád­koznak Hozzá gyermekei. Gondoljanak erre a montreali ma­gyarok és alkossanak önzetlen szeretetben Istennek tetsző egy­séget templomuk körül, akkor majd meghallgatásra fognak találni Annál, Aki a mi Atyánk. A montreali főegyházmegye heti hivatalosa, közli, hogy Őeminenciája ft. P. Hajdusik Tarzicius O.S.M.-t a Magyarok Nagyasszonya plébánia gondnok-káplánjává kinevezte. MI AZ IGAZSÁG AFRIKÁBAN? Az afrikai népek szabadságmozgalmáról hosszú és ala­pos cikket közölt nemrégen az olasz jezsuita folyóirat a „Civilta Cattolica“. A cikk többek között megállapítja, hogy a feketék függetlenségi mozgalmának legnagyobb ve­szélye az, hogy kellő előkészítés nélkül, elhamarkodva tör­ténik, továbbá, hogy a mozgalom legmélyebb rugója nem a fehér fajjal való egyenjogúság felismerése és az abból fakadó kötelességek elfogadása és teljesítése, hanem az el­túlzott és gátlástalan nacionalizmus. Súlyos veszély rejlik továbbá abban a tényben is, hogy az új vezetők igen sok esetben képzettség és tudás hiányában egyszerűen képte­lenek a kormányzati ügyvitelre és a kommunizmus akna­munkájának felismerésére. — O —

Next