Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1972 (79. évfolyam, 1-50. szám)
1972-05-14 / 20. szám
8, oldat Impersonal: ★ MOSZKVÁT nyugtalanítja az a polgárosodási folyamat, amelynek jelei mind élesebben mutatkoznak még a Magyarországon uralkodó pártban is. A pártonkívüliek, a dolgozók, a kisemberek, igyekeznek a maguk kispolgári jogait és életlehetőségeit kitaposni, elfordulnak a párt által parancsolt muszáj munkától, társadalmi munkától, ingyen felajánlásoktól és munkájukkal az elérhető legtöbb egyéni jövedelmet igyekeznek megszerezni. Szabadság ugyan nincs az új gazdasági mechanizmusban sem, de van a bujócskának lehetősége, van fusizás, maszekolás, a sok bujtatott szövetkezeti jövedelem, amely mind többet fizet, mint az állami, tehát a párt,vállalatok. És mivel a lakosság ellátottsága, a szolgáltató ipar elhanyagolt, egy kis külön munkáért pénzt lehet kérni és kapni mindenütt és mindenkor. ★ MINDEZT persze nem nézhetik tétlenül a funkcionáriusok sem. És a pártban ugyanazok a jelenségek bukkannak fel, mint a párton kívül. Csak nagyobb méretekben. Ha a pártonkívüli dolgozó kisember a kispolgári életforma után vágyódik, a párttagok, funkcionáriusok és bürokraták, akik előjogos és különleges osztályhelyzetüket párttagságuknak köszönhetik, a maguk rangosabb helyzetének megfelelően a nagypolgári életmódot építik ki és az azt biztosító és lehetővé tevő üzletelés, különjövedelem, haszon elérésére törekszenek. Moszkva a folyamat mindkét ágában szigorítást követel és aki ismeri a Kádár diktatúra természetét, az bizonyosra is veszi, hogy a szigorítás be is fog következni. Először a na9yP°l9ári életet építgető párttagok ellen, majd az így megszomorított, megszorított és megdühödött párttagok le fognak sújtani a kispolgári élet és szabadság és jogok után áhítozó túlórázó, fusizó, maszekoló, pártonkívüli kisemberre, nem törődve azzal, hogy az ellátottság szintjén ez mit fog jelenteni. És Moszkva ismét nyugodtan lehet, Kádár megtette ismét csatlósi kötelességét. ★ MINDERRŐL érdekes tanúságot ad a jugoszláv kommunista párt hivatalos hírszolgálatának, a TANJUG-nak a budapesti tudósítója, M. Stevancev. A Belgrádból Budapestre kiküldött jugoszláv, kommunista tudósító ezeket jelentette Belgrádba:• „A társadalmi magatartásról és az erkölcsről folytatott magyarországi viták résztvevői igyekeznek rámutatni, hogy egyes vezető tisztségben levő emberek miért vesztik el a helyes irányvonalat ésmért tévednek a spekuláció és fosztogatás zavaros vizeire." ★ ★ M. STEVANCEV budapesti jelentésében mindjárt példával is szolgál. Elmondja egy párttagnak az ügyét. Névvel nem szolgál, de bizonyosan olyan ügyről van szó, amely Budapesten nagy feltűnést keltett, vagy amelyből a párt éppen azért csinált nagy ügyet, hogy ebben az ügyben fellépve, bizonyítsa Moszkva felé, Budapesten is látják a hibákat és eljárnak a nagypolgári életet élő párttagok ellen. A TANJUG a budapesti „esetet” így közli a jugoszláv olvasókkal: „Egyik budapesti külkereskedelmi vállalat igazgatója, a párt régi tagja, nemrégen másfél hold földet vásárolt a Duna partján nem messze Leányfalustól. A telken egy szépen berendezett villa is volt.Mindezért 188.000 forintot fizetett, ami azt jelenti, hogy viszonylag olcsón jutott a telekhez és a házihoz, mivel a környéken igencsak megkérik a telkek árát. Miután ilyen jó üzletet kötött, az igazgató elhatározta, hogy még jobb üzletbe kezd. Úgy érezteugyanis, hogy a birtoka túlságosan nagy, és ezért fél holdat leválasztott és eladta 181.000 forintért. (Mindezek után valóban elégedett lehetett üzletemberi képességeivel, hiszen sikerült visszakapnia a befektetett pénzt szinte az utolsó forintig, s ugyanakkor megmaradt neki egy hold föld, meg a villa. Az igazgató legálisan és törvényszerűen bonyolította le az ügyleteit, és az illetékes községi megbízósái hatóságok simán elintézték az adás-vétel körüli hivatalos ügyeket." ★ ÉRTHETŐ ÉS LÁTHATÓ: ez a párttag tulajdonképpen semmi olyat nem követett el, amit a párt büntetőtörvényei kifogásolhattak volna. Csupán spekulált. Ezért gyanús, hogy ügyét kirakati ügynek választotta ki a diktatúra. A cél csak az lehetett, hogy mutassák, a szigorítás máris folyamatban van. Tehát erre a pártfőfunkcionáriusra lecsaptak. A TANJUG jelentése szerint a következőképpen: „Ekkor azonban színre lépett a párt központi ellenőrző bizottsága, és úgy találta, hogy az ügy erkölcsi szempontból joggal kifogásolható. Gondosan áttanulmányozták az okmányokat, és javasolták ,az illetékes pártalapszervezetnek, hogy az igazgató elvtársat távolítsák el a pártból. . A külkereskedelmi vállalat igazgatójának a pártból való kizárását a közvélemény egyetértésekövette." ★ AZONBAN, amint a TANJUG budapesti történetéből következik, ez egyáltalán nem tetszett a pártban levő többi nagypolgároknak. Miért maszekolhatnak a pártonkívüliek és miért nem tehetik ezt meg a párttagok? És M. Stevancev, a belgrádi tudósító arra is elmond azonnal egy magyarországi példát, hogyan maszekol a pártonkívüli, ügyes szeretőmunkás Magyarországon: „Közismert egy magángépkocsiszerelő esete, akinek a letartóztatás idején kereken négymillió forintja volt a takarékkönyvén, három gépkocsija a garázsban, és akivel több száz ember állt gyanús ,üzleti kapcsolatban.” ★ A KÉRDÉS EZ VOLT: miért bánnak ilyen szigorúan a párttagokkal, aki nem vétett a törvény ellen? „Az ügy . . . arra ösztönzött egyes kommunistákat, hogy elvi vitát kezdjenek arról, miért járnak el szigorúbban a párttagok, mint a párton kívüliek ellen. Igazolt-e ez a megkülönböztetés, és meddig lehet elmenni a különböző mércék alkalmazása terén" — jelenti Belgidából a TANJUG. ★ A KITÖRT VITA nem kis nyugtalanságot kavart fel a pártban és a TANJUG tudósítása szerint a nyugtalan párttagok lehűtésére megszólaltatták Bruttót, aki a központi ellenőrző bizottság elnöke. A TANJUG szerint a párttagok „nyugtalanságát”, hogy Brutyó válaszolhasson rá, a Brutyóhoz intézett kérdésben így foglalták össze: ,,— Egyesek nem tartják indokoltnak — mondta a kérdés —, hogy a párttagokkal szemben szigorúbban kell eljárni, mint a pártonkívüliekkel szemben. Nyíltan rámutatnak arra, hogy a kétféle megítélés kedvezőtlen a kommunisták számára, különösen azokban az esetekben, amikor mint egyenrangú polgárok, telektulajdonosok és vikendháztulajdonosok szeretnének lenni.” ★ BRUTYÓ VÁLASZÁBAN azt fejtette ki, hogy a párt attól fél, hogy a párttagok kapitalistává válnak és ezért kell eljárni azok ellen, akik spekulálnak. íme, Brutyó válasza szóról-szóra: ,,— Mi nem tiltjuk a párttagoknak — válaszolta Brutyó János —, hogy szabadon éljenek polgári jogaikkal, beleértve azt is, hogy telkeket és vikendházakat vásároljanak . . . De határozottan elítélünk mindenkit, aki e javak vásárlásakor nem az igazolt szükségleteket, hanem a spekulációt tartja szem előtt.” A MOSZKVA most már ki is fejezett rosszallása után, a párt bűnbakot is keres és sietve az ellenőrzés hiányosságaival magyarázza a párton belül tapasztalható nagypolgári visszaéléseket, kapitalista hajlandóságokat. De ma a párt hangoztatja, hogy ezekkel a hibákkal a gyökerükben fog leszámolni, írja a TANJUG. Bruttó viszont azzal védekezik, hogy nem kap feljelentéseket, és arra szólítja fel az embereket, legyenek elég bátrak és jelentsék fel társaikat: ,,— Nem kommunistához méltó a szólásmondás: «Ne szólj szám, nem fáj fejem». A párttagoknak bátraknak kellett lenniük akkor is, amikor az ilyen magatartás komoly következményekkel járt. Ma a helyzet egészen más...” Majd Brutyó, a TANJUG szerint, elszólta magát és nyilatkozatában utalt arra, hogy ez a helyzet már annyira elharapózott, hogy személyes bátorságra van ma szükség ahhoz, hogy valaki a kommunista párt ellenőrző bizottságához egy-egy nagypolgár elvtársat feljelentsen. — ... noha — folytatta Brutyó János —, nem állítom, hogy a személyes bátorságra többé nincs szükség. Vannak még valóban olyan üzemvezetők és pártfunkcionáriusok, akik «nem szeretik», ha a beosztottak bírálják őket, akik nagyon rafináltan és fondorlatos módszerekkel bosszulják meg magukat a bírálókon ...” ★ IDE JUTOTT A KOMMUNIZMUS Magyarországon 1972-ben. A pártonkívüli kisember kispolgár akar lenni és ezt biztosító kispolgári jogait, munkalehetőségeit követeli. A hatalom kezelői, a párttagok pedig nagypolgári életet akarnak élni és úgy gondolják ez jár is nekik, hiszen a hatalom birtokosai és ha Brezsnyevnek, Kosziginnek és a magyarországi diktátoroknak jár a nagypolgári jólét szintje, miért ne járna minden párttagnak? Egyébként miért lenne párttag? Áldozott, dolgozott a pártnak eddig eleget. És ha a pártonkívüli maszekoknak szabad gyarapodni, akkor miért ne lenne szabad a párttagoknak? Miért akarnak Kádárék a párttagok ellen szigorúbban eljárni, mint a pártonkívüliek ellen? Viszont ha a párt betiltja a magánkezdeményezésű és szorgalmú maszek-munkát, meg a fusizásokat, a túlórázásokat, a szövetkezeti bujtatott munkákat és jövedelmeket — nem tudják ellátni a lakosságot a mindennapi élethez szükséges szolgáltatásokkal. A kommunista társadalom — íme — nagy bukfenccé vált, polgárosodik... A lakosság, egyáltalán nem akar proletárnak maradni a lenini—marxizmus avatag és időszerűtlen ócskaságai miatt. Ha a pártonkívüli lehet kispolgár, a párttagság megköveteli, hogy őmaga pedig nagypolgárné lehessen. Ki hallgat Kádárra? Végre is élni akarnak az emberek és nemcsak elégni a munkában. Ezt jelenti a TANJUG riportja. Moszkva a budapesti Pravda-riport után ezért követeli a szigorítást. Ezért beszél Biszku Béla — amint lapunk más helyén erről tudósítunk — nyomatékosan ismét a proletárdiktatúráról és mindarról a szörnyűségről, ami azzal kapcsolatos. Ki akar Magyarországon proletár lenni? Moszkvában elveszítheti Nixon elnök azt is, amit Pekingben elért Amikor Nixon elnök visszatért pekingi látogatásáról, a VASÁRNAP-ban kifejtettük, a két egymással ellenséges kommunista nagyhatalom, Kína és a Szovjet között, nem lehet vitorlázni. Sokkal élesebb az ellentét Peking és Moszkva között, semmint lehessen közöttük manőverezni. Éppen ezért úgy láttuk már akkor, Amerika tekintélye és biztonsága azt parancsolja, hogy nem szabad a két kommunista nagyhatalom közé kerülni és Peking után nem szabad a gyanakvó és bosszús Moszkvának látogatást ígérni. Még kevésbé szabad valóban meg is látogatni Peking után Moszkvát. Már akkor utaltunk arra, hogy a közembernek úgy látszik, az elnök a moszkvai látogatásra azért vállalkozik, hogy a külügyminisztérium szakértőinek is eleget tegyen, akik nem lelkesedtek a pekingi látogatásért, hanem a szovjet közeledést látták helyesebbnek. Azóta a Szovjetunió totális támogatás ígéretével rávette Észak-Vietnamot, hogy indítsa meg az eddig talán legnagyobb támadását Dél-Vietnam ellen és az ott álló, kivonulásra készülő amerikai csapatok ellen. A számítás, világos, az volt, hogy Amerika elnöke a demokrata többségű kongresszus ellenére, a felizgatott utcai tüntetők lármájára, a Nixonnal szemben ellenséges amerikai sajtó pergőtüzében és a demokrata elnökjelöltek dörgésére — mindezek közben a moszkvai vizit előtt — nem meri az amerikai légierőt a szovjetindítású északvietnami támadás megállítására bevetni. Ha pedig meri, akkor a Szovjet azzal fenyegeti majd az elnököt, hogy Moszkvában nem fogadják. És ha még ezután Moszkvába kíván jönni, akkor megfelelő módon megleckéztetik — mint háborús bűnöst. Ha pedig az elnök nem meri bevetni a légierőt és a mindent-bele északvietnami támadás győzelmet hoz Észak-Vietnamnak, akkor így szegvert és megtett amerikai elnök érkezik Moszkvába, akinek diktálhatnak. És elsősorban azt diktálhatják, hogy okulva a vietnami vereségen, azonnal vonuljon ki Európából és hagyja az európai biztonságot a Szovjetunióra ... És mindezek után — mi marad az elnökválasztásra? Tévedés ne legyen! Ma már nemcsak a VASÁRNAP írja ezeket. Az egyik washingtoni tudósító azt írja, hogy Peking megkísérelte lecsendesíteni az északvietnamiakat. „Csou En-laj kínai miniszterelnök megkísérelte meggyőzni az északvietnamiakat, hogy nem szabad katonai leszámolást megkockáztatni, azonban tanácsát semmibe vették.” Nixon elnök közben kijelentette: „Nem hajlandó megengedni, hogy Amerikát ide-oda lökdössék — sem Vietnamban, sem a Közép-Keleten, sem másutt...” Egy másik washingtoni kommentátor pedig felhívja a figyelmet, hogy amikor Moszkva és csatlósai totálisan és nyíltan támogatják fegyverekkel Vietnamot, az oroszok azt kívánják Nixon elnöktől, hogy moszkvai látogatása alkalmából írjon alá velük egy egyezményt, amely ellenőrzi a fegyverkezést. Ez a fegyverkezési egyezmény korlátozná Amerikának még a védelmi erejét is azonban nem érintené még a szovjet támadó fegyvereit sem ... Moszkva abban bízik, hogy az elnök, ha elmegy Moszkvába, ezt a nyilvánvaló csapdát nem utasíthatja vissza, mert ez veszélyeztetheti megválasztását Amerikában ... Ezzel a fegyverkezést ellenőrző egyezménnyel együtt menne a nyugatnémet-szovjet és nyugatnémet-lengyel egyezmény és ki tudhatja, azokkal tán együtt megy Európa is. Nixon elnök a Szovjet által felbiztatott vietnami támadás és térnyerés sikere után igen kedvezőtlen tárgyalási helyzetben lenne Moszkvában. Mondhatnánk azt is, hogy gyenge tárgyalási helyzetben lenne. És a választásokat akkor is el lehet bukni, ha ilyen helyzetben rossz megállapodást köt a Szovjettel. Amellyel Amerika nevetségessé válik igen könnyen az egész világ előtt és itthon is. Ezért mondottuk a Vasárnapban kezdettől fogva: Moszkvában az elnök elvesztheti azt is,amit Pekingben ■ elért.... KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Színes röntgenfelvételek Olyan röntgenfelvevő gépekről számolnak be a tudósítások, amelyekkel színes röntgenfelvételek készíthetők. A színes röntgenen a csontszövetek zöldessárga, a véredények piros, az izomszövetek, izomrostok pedig narancsrózsaszínű árnyalatokban tűnnek fel. A lehetséges színkombinációk révén mintegy tízezer féle különböző színhatású és intenzitású árnyalatot lehet felismerni. Itt jegyezzük meg, hogy a fekete-fehér röntgenfelvételen a szürke árnyalatoknak még a szakember is legfönnebb száz fokozatát képes megkülönböztetni. Az új eljárás természetesen minden röntgenvizsgálatnál rendkívül előnyös. De különösen nagy segítségére lesz az orvosnak és a betegnek a csont, az izületi, a női betegségek diagnózisának megállapításánál. Hasonlóképpen forradalmi jelentőségű a korai rákos daganatok felismerésénél ig.. Dr. Csikós Zoltán: Készülődés a moszkvai vizitre Március 30-án az északvietnami kommunisták az 1968-as TET-offenziva óta a legnagyobb szabású offenzivát indították meg Dél-Vietnam ellen, lehetséges, hogy összes erőik bevezetésével, olyan intenzitással és irányban, hogy katonai szakértők lehetségesnek tartották: a főparancsnok, Giap tábornok célja Saigon. Mértékadó becslések szerint Hanoinak Moszkva szállítja a technikailag legértékesebb hadianyag 80 százalékát, ami azt jelenti, hogy Hanoi háborús erőfeszítéseiben Moszkva függvénye, tehát abban a vonatkozásban is, hogy mikor kezdhet nagyobb szabású akcióba. Minthogy a nagy offenzíva Nixon moszkvai látogatásának akkor már bejelentett dátuma előtt csupán két héttel indult — valószínű, hogy Moszkva fokozott segítsége és ezzel a kommunista offenzíva „időzítve” volt, hogy a moszkvai tárgyalások idején Vietnamban egy olyan katonai helyzet legyen, amit Brezsnyev mint ütőkártyát ki tud használni, mert láthatóan nem úgy lesz, mint Pekingben, ahol két, nagyrészt jószándékú partner ült egymással szemben ( vagy egymás mellett). Moszkvában két ellenfél fog az asztalnál ülni és kártyáikat egymás ellen fogják alkalomszerűen kijátszani. Viszont a másik oldalon a bombázások leállítása után négy évvel az amerikai légi megtorlás olyan erővel indult újra, ami meglepetésként hatott — még néhány hónapja ki gondolt arra, hogy Hanoit és Haiphongot bombázni fogják? És ezért indokolt az a vélemény, hogy ez a nagyszabású amerikai akció, amely itt is nagy port vert fel — pro és kontra — nem egy momentám katonai akció a kommunista támadás lefékezésére, hanem annak a reakciója. A kremlini tárgyalásokon Nixon ezzel akarja bizonyítani, hogy nincs értelme a nagy szovjet hadianyag szállításokkal a vietnami helyzetben a katonai döntés erőszakolásának. Hogy aztán a Szovjet hogy fog erre reagálni, ezt nem lehet tudni. Mert bár a vietnami ügynek a Szovjet szempontjából már nincs olyan jelentősége, mint évekkel ezelőtt, (nem sikerült Amerikát Kínával összeugrasztani) — az ottani érdekeltség még sem adhatja fel teljesen — a kínai befolyás-konkurrencia miatt. Hogy Amerika szempontjából milyen lesz pár hét múlva a helyzet, ezt sem lehet tudni. A dél-vietnami haderő nem szerepelt sem jobban, sem rosszabbul, mint azt várni lehetett, A több fontos támaszpontot fel kellett adni és a veszteségek nagyok voltak, de a kommunistáknak nem sikerült áttörni és lehet, hogy az erőik fogyóban vannak. Több jel mutat arra, hogy a Szovjet nagy érdekét látja a találkozó létrejöttében. Ennek egyik jele az, hogy bár a bombázások miatt Moszkva és Washington között éleshangú jegyzékváltás folyik, az a tény, hogy Haiphong bombázásakor egy vagy két szovjet szállító hajó is megsérült — állítólag egy emberük megsebesült —, nem vert fel olyan port Moszkvában, mint más esetekben, amikor az úgynevezett szovjet felségjogokat valahonnan megsértették. Nem hatott meglepetésként április 25-én a Fehér Ház közlése ,— amelyet egyidejűleg Moszkvában is nyilvánosságra hoztak —, hogy Dr. Henry Kissinger elnöki főtanácsadó, aki a titkos utazásokban már nagy rutint szerzett, április 20-tól 24- ig Moszkvában volt, ahol Brezsnyevvel és Gromikóval tárgyalt. Visszaérkezése után az újságíróknak csak rövid időre állott a rendelkezésére és a kölcsönösen megígért titoktartásra hivatkozva semmi felvilágosítást nem adott, egyetlen egy megjegyzéséből azonban arra lehet következtetni, hogy a megbeszélések fontos tárgya — esetleg a legfontosabb — természetesen a vietnami ügy volt. Dr. Kissinger rövid információja hangneméből nem lehet arra következtetni, hogy valami pozitív eredményt elértek volna, azonkívül Moszkva továbbra is azt hangoztatja, hogy Észak-Vietnamnak és a Vietcongnak „minden szükséges segítséget megad”. Van egy újabban felmerült momentum, amelynek talán nagy jelentősége van. A napokban hozta a Fehér Ház nyilvánosságra, hogy Nixon Moszkvából jövet Lengyelországban két napos látogatást tesz. Ez pedig azt is jelentheti, hogy a varsói látogatás — mint a volt bukaresti — demonstratív jellegű. Amerika nem ismeri el a hírhedt „Brezsnyev doktrínát”, amely szerint az úgynevezett csatlós államok csak korlátolt szuverenitással rendelkeznek, hanem ezekkel Amerika mint szuverén államokkal kíván érintkezni — és ezt a galuskát, a varsói utat — Moszkva kénytelen lenyelni. Az utóbbi hetekben a világsajtót is sűrűn foglalkoztatja a moszkvai út előtt a vietnami háború eszkalációja. Többek közt az angol SUNDAY TELEGRAPH, a TIMES, a DAILY TELEGRAPH, a francia NATION, a LES ECHOS, a HUMANITÉ, analizálják az eseményeket — természetesen a saját politikai beállítottságuk szerint. És a sorok közt olvasni tudók megállapíthatták, hogy Nixon moszkvai útját az analitikusok nem mind tekintik biztosítottnak. A VASÁRNAP már régen feltette a kérdést, hogy várjon Nixonnak érdemes-e, sőt szabad-e Moszkvába menni? Az emigráns hetilap szűkreszabott lehetőségei között is többször és előbb mutatott rá bekövetkező eseményekre, mint a világsajtó. Erre lehet bizonyíték a nagy hírszolgálati irodának, a AP-nek április 26-án közzétett, a jelenlegi helyzetet analizáló jelentése, amelyben — bár csak egy mondatban — arra a lehetőségre is utal, hogy az események Nixon útját veszélyeztethetik.★ A múlt évtizedben két esetben maradt el egy amerikai elnök tervezett moszkvai útja: 1960-ban Eisenhower már útban volt, amikor a Szovjet fölött az amerikai ,,U2" felderítő gépet lelőtték, mire ő visszafordult, majd 1968-ban Johnson tekintett el a tervezett moszkvai látogatásától, amikor a Szovjet Csehszlovákiát megszállta. Nixon moszkvai vizitjére — ez idő szerint — mind a két fél még készül. 1972. május 14. A rapallói békeszerződés félévszázados évfordulóján (Folytatás az első oldalról.) tén, olyan új euórpai- és világhelyzet állhat elő, aminek a megoldásán aztán törhetik a fejüket azok, akiknek még kedvük és erejük marad ehhez. A német szociáldemokraták pedig azt hirdetik, hogy „nem lesz új Rapallo ”, mert a bonni kormány törekvései nem irányulnak Nyugat ellen, sőt a szövetségesei helyeslésével folyik az „Ostpolitik”-juk. Ezt azonban semmivel sem tudják bizonyítani, mert az utóbbi időben ide-oda röpködő és futkosó embereik a nyugati szövetségesektől csupán a diplomáciában szokásos, langyos nyilatkozatokat kaptsik. ____