Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)

1976-05-09 / 18. szám

1976 május 9. Peking szerint: Nagy Imre reakciós, jobboldali elhajló (PEKING­) A PEKING REVIEW ez évi, 15. számában: „Ellenforradalmi, politikai incidens a Tien An Men téren" címmel érdekes állásfogla­lást közöl, amelyben a magyar szabadságharc hősét, a Kádár-diktatúra által kivégeztetett Nagy Imrét elítélően, mint ellenforradalmi példát idé­zi.­­ Bevezető soraiban a kínai diktatúra angol nyelvű lapja ezeket mondja: „Április elején ma­roknyi osztályellenség azzal az ürüggyel, hogy a Ching Ming ünnepélyen az elhunyt Csou mi­niszterelnökre emlékeznek, szervezett, előre megfontolt, kitervezett ellenforradalmi incidenst rendezett a Tien An Men téren. Izgató, gyújtó reakciós beszédeket mondtak, reakciós jelszava­kat és verseket függesztettek a falakra, reakciós röplapokat osztogattak és azzal lázítottak, hogy ellenforradalmi szervezeteket kell felállítani.” Ezt a tevékenységet élesen elítélve, a konklú­zióban a cikk ezt állapította meg: „A támadás élét nagy vezetőnk, Mao elnök el­len irányították, a párt központi bizottsága ellen, amelynek Mao elnök a vezetője, és dicsérték Teng Hsiao-ping ellenforradalmár vonalát, to­vábbá ezek az ellenforradalmárok ismertették revizionista vonalukat és leleplezték bűnös szán­dékukat, hogy revizionizmust kívánnak gyakor­latba helyezni és a kapitalizmust akarják vissza­állítani Kínában. Az elmúlt napokban tehát ezek az elemek nemcsak reakciós verseket írtak, de már reak­ciós plakátokat is helyeztek el. Dicsérték Teng Hsiao-pinget és megkísérelték őt arra jelölni, hogy Nagynak a szerepét játssza el, a magyar­­országi ellenforradalmi incidens főnökének a szerepét. Azon tomboltak, hogy Teng Hsiao-­ pinggel a vezetésben, a központi bizottság küz­­­­delme döntő győzelmet aratott... a nép nagy megelégedésére szerte az országban. Ócska rá­galmakat hangoztattak, azt mondván, hogy a je­­­­lenlegi, úgynevezett jobboldal-ellenes elhajlás miatt indított harc nem több csak egy maroknyi, karrierista cselekedete, hogy megfordítsák a döntéseket. Nyíltan ellenezték azt a nagy har­cot, amelyet Mao elnök kezdeményezett és vezet a jobboldali elhajlók visszavetésére, aki a helyes döntéseket akarták megváltoztatni. Az ellenfor­radalmi gőg legvégső határáig fújta fel magát.”­­ A PEKING REVIEW, amely Nagy Imrét így állította be, magának a kínai diktatúrának hiva­talos, angol nyelvű kiadványa. Változások Grecskó után? (MOSZKVA­) A világuralomra törő hadigépe­zetnek volt első számú tábornoka, de a temetés­ben kapott nagy egyenlőség, a halál, irgalmat­lanul elvitte őt is, amikor sor került rá. Andrej Grecskó marsall 72 éves korában meghalt — je­­lentik a szovjet hírközlő szervek. Doni Kozák volt, aki gyerekfővel állt be vörös katonának. Az istentagadással, osztályharccal, elnyomással, az emberi és nemzeti jogok semmibevételével létesített és fenntartott proletárdiktatúrának a haderejét építette ki és alkalmazta azt kímélet nélküli vérengző erőszakkal mindenütt azok el­len a rabnépek ellen, amelyek hitükért, emberi és nemzeti jogaikért fel mertek állni. Programja ez volt: „Az egyetlen fajta háború, amellyel győzni lehet, az atomháború és erre készen kell álljunk...” Hogy ezt a programot zavartalanul végrehajthassa, tagja lesz a politbürónak, amely­nek előtte csak Zsukov volt, mint katonai főnök a tagja. Halálának politikai következményeiről sok­­a- Lapunk kitűnően felszerelt NYOMDÁJA • mindenféle nyomtatványokat, • könyveket, • okmányokat, • belépőjegyeket, • színlapokat, • levélpapírokat, • borítékokat stb., legolcsóbban, legszebben és leggyorsabban készít el magyar, angol, spanyol, német, vagy más nyelveken. • offset- és magasnyomás • saját fotólaboratórium Vidéki megrendeléseket gyorsan és teljes megelégedésre szállítunk. Számos köszönőlevél van birtokunkban! Kérjük katolikus egyleteink pártfogását! MAGYAROK VASÁRNAPJA 1739 MAHONING AVENUE YOUNGSTOWN, Ohio 44509 Telefon: (216) 799-2600 Láthatár lálgatás folyik. A vörös hadsereg hatalmát a po­­litbüróban a szovjet szervezet szerint most a kommunista párt hadügyi titkára, Dimitrij Usti­nov képviseli majd. Katonai utóda valószínűleg Viktor Kulikov marsall lesz, aki új nemzedéket jelent az elaggó pártvezetésben, mert mindössze 54 éves. Mivel azonban a hadsereg a mindjob­ban lazuló szovjet államhatalom vitelében a leg­főbb elnyomó rendőri tényező is és úgy a Szov­jetbe kebelezett, mint a rabnépek elnyomásában döntő szerepe van, lehetséges, hogy a megbíz­ható első tábornok kiesése a diktátori palotaőr­ségből, más átszervezéseket is maga után von. A mi szempontunkból Grecskó halála nem igen jelenthet könnyebbülést a mai magyar nép mai elnyomott helyzetében. Sőt. Mivel változá­sok esetén a párt mindig ideges, mindig nagyobb fegyelmet követel és nagyobb gyanúval méreget mindenkit, Grecskó halála semmi esetre sem eredményezheti, hogy a Magyarországot meg­szálló szovjet haderőt kivonják hazánkból. Külö­nösen nem a balkáni, füstölgő válság napjaiban. Képfrdu­tos Európa? (RÓMA.) Míg a kereszténydemokrata párt a bizalmi kérdést felveti az olasz parlamentben, egyre világosabbá válik az európai kommunista pártok taktikai húzása: népfrontos hatalmat szervezni a nyugat-európai államokban, ame­lyekben, mint a trójai faluban, be lehet vinni a kommunistákat a hatalomba. Ezért az európai kommunista pártok fogadkozása, hogy lemonda­nak a proletárdiktatúráról, csak juttassák őket hatalomba a parlamentáris úton. Ez a veszély alakul Portugáliában és ez a veszély közelít Olaszországban és Franciaországban. Ennek a törekvésnek igen világos kifejezése az az interjú, amelyet a nyugatnémet politikai folyóirat, a Stern jelentetett meg. Az interjúban nem kisebb ember, mint Giorgio Amendola, az Olasz Kom­munista Párt Igazgatóságának tagja rámutatott arra, hogy szorosabb kapcsolatra van szükség az olasz kommunisták és más olasz baloldali erők között. Megerősítette, hogy az Olasz Kommunista Párt „történelmi” kompromisszumot akar a ke­reszténydemokratákkal és a szocialistákkal.­­ Egyébként, mondotta, véleménye szerint „a szo­cializmus jövője Európában attól függ, hogy a kommunisták, szocialisták és szociáldemokraták mennyire képesek összefogni, és végső soron felülemelkedni az ellentéteken”. Az ellentéteken, amelyek ma akadályozzák az olasz és a többi nyugati kommunista pártot a hatalom átvételében. Ha ezeket az ellentéteket el tudják altatni, a kommunista párt hatalom­hoz juthat. Legalábbis átveheti a hatalmi minisz­tériumokat. Utána? Hát utána a szabadságnak nem marad több biztosítéka a Nyugaton sem, csak a kommunista párt ígérete... A sajtó válsága (LONDON­) A londoni, illetőleg angol lapok fogyatkozása ismét felhívja a figyelmet arra a sajtóválságra, amely Amerikában is tapasztal­ható. A papírárak emelkedése, a munkabérek növekedése újabban úgy Angliában, mint Ame­rikában sok lap, folyóirat megszűntét vonta ma­ga után. Most csak az angol sajtót figyelve, el kell mondani, hogy a gazdasági recesszió ideje sújtja Nagy-Britanniát, nem kerülte el a sajtót sem. Legújabb adatok szerint a szigetországban az év elején tavaly januárhoz képest 51 hetilap­pal kevesebb lát napvilágot. Tavaly 1193 heti­lap jelent meg, most pedig 1142. A folyóiratok száma szintén csökkent. (Figyelemreméltó azon­ban, hogy a napilapok száma növekszik, pél­dányszámuk viszont állandóan csökken. Tavaly 142 napilapot adtak ki Nagy-Britanniában, az idén pedig 144-et.) Mindezt elmondva, ehhez az angol képhez ma­gyar vonatkozásban hozzá kell tennünk: a ma­gyar lapok elmondhatatlanul törékenyebbek, mint az angol vagy amerikai lapok. Éppen ezért ha meg akarjuk magyar lapjainkat tartani, vi­gyázzunk rájuk a száműzetésben. * I Alkoholizmus és kommunizmus (RÓMA­) Feltűnő és figyelemreméltó össze­függés mutatkozik az alkoholizmus és a kommu­nista párt között. Ez egyszer nem a pártdikta­túra alatt szenvedő népek utolsó menedékéről beszélünk, amikor erről szólunk, hanem arról,­­ hogyan jelzi a kommunista párt előretörését a még szabad társadalomban a növekvő alkoholiz­mus. Ezt mutatta ki L. Cancerini olasz profesz­­szor, ideggyógyász az egyik szemináriumon tart­a­tott előadásában, az alkoholista nők és serdülő korúak alkoholfogyasztásáról beszélve. Megálla­pította, hogy a nők alkoholizmusa megháromszo­rozódott 1963 óta, és növekszik azoknak a 12— 14 éves gyermekeknek a száma is, akiket alko­holizmus miatt ápolnak a kórházakban. A beszá­moló szerint Olaszországban van pillanatnyilag — Franciaország után — a legtöbb alkoholista: becslések­ szerint h­étszázötvenezerre­ tehető a KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA krónikus részegesek száma. „Napjainkban a bor és a likőrök jelentik a kábítószereknél is na­gyobb mértékben Olaszország toxikomániájának okát” — szögezte le a professzor. És ugyanakkor Olaszországban van, Francia­­ország után a legtöbb kommunista párttag.­­ Ahogy 1963 óta Franciaországban növekedett az alkoholisták száma, ugyanúgy nőtt a kommu­nista párttagok száma. Nem kell ahhoz neuro­­pszichiáternek lenni, hogy megállapítsa az új­­ságovast: a kommunista párttagság és alkoho­lizmus ugyanabból a táptalajból növekszik: hi­tetlenség, kétségbeesés és az emberi élet szel­lemi értékeinek elvesztése. Az emberek egyik felét ez viszi a kommunista pártba, a másik fe­lét pedig ugyanezeknek az elvételével akarják a párt elnyomása alatt tartani. A párt és az al­koholizmus együtt grasszál. Túl sokra tartotta az ellenséget (TOKIÓ­) Hiroo Onoda japán főhadnagyot 1944-ben azzal a paranccsal küldték ki a Fülöp­­szigetek dzsungeljébe, hogy ott fészkelje be ma­gát és várja meg, amíg a japán hadsereg visz­­szatér. Hadosztályparancsnoka egyenesen meg­tiltotta, hogy megadja magát vagy harakirit kövessen el. „Élnie kell, amíg vissza nem jö­vünk!” — így szólt a parancs. Hiroo Onoda teljesítette is a parancsot. Nem hitte el, hogy a háború végetért és hiába hívták, nem mozdult ki a dzsungel mélyéből. Végül is 1974-ben elhagyta őrhelyét a dzsungelben és előjött. Most megjelent beszámolója könyvalak­ban, amelynek címe: „Az én harmincéves hábo­rúm”. Ebből idézzük az alábbi őszinte és tanul­ságosan mulatságos részt: „Egy napon, 1952 februárjában, egy Fülöp­­szigeti repülőgép körözött fölöttünk alacsonyan. Hatalmas erejű hangszóróval volt felszerelve és Kozuki, akinek éles hallása volt, közölte, hogy nevünkön szólítanak bennünket. Magam is így hallottam. A repülőgép egy ideig fölöttünk keringett,­­ majd egy csomó röpcédulát dobott le és eltá­vozott. A röpiratokat később összeszedtük. Meglepőd­ve láttuk, mi van rajta: néhány japán nyelven írt levél hasonmása. Az egyik levél nekem volt címezve. Tosio, a bátyám írta. Kért, adjam meg magam, mert a háború már véget ért. A másik két levél Kozukihoz és Simadihoz szólt. Kozuki felesége és Simadi édesapja írták alá. Tisztában voltam vele, hogy újabb amerikai cselről van szó. Csak azt nem értettem, hogyan jutottak az amerikaiak — helyesebben titkosszolgálatuk — bátyám és bajtársaim hozzátartozóinak fényké­péhez? Mert a röpcédulákra a fényképeket is rányomtatták. Vállat vontunk, nem voltunk hajlandóak fel­ülni a csalásnak. A repülőgép egy hónap múltán visszatért. Is­mét cédulákat szórt le és még valamit: az Asahi Sinbun, a legnagyobb tokiói napilap néhány pél­dányát. Az újság ötödik oldalán egy rólunk szóló riport volt. Az újság megállapította, hogy a Fü­löp-sziget őserdeiben rejtőzködünk, és nem tud­juk, hogy a háború már befejeződött. Elolvastuk az újságot az első oldaltól az utolsóig. Minden arra utalt, hogy béke van, egyetlen hadijelen­tés sem volt benne, egy szó sem a háborúról. Leküzdhetetlen izgalom fogott el. Kénytelen voltam csodálattal adózni az amerikaiak ügyes­ségének. Az újság pompás hamisítvány volt — még apróhirdetések is voltak benne. — Egyben azonban örömet éreztem a fölött, hogy hármunk miatt ilyen nagy munkát kellett végezni...” Az újság nem volt hamisítvány. Hiroo Onoda saját magát csapta be. És Hiroo Onoda eseté­nek tanulsága: nem jó túl sokra tartani az el­lenséget. .. NÉMETH ERNŐ: Egy csillag meglazul Mikor egy csillag meglazul, fénye megszakad, az idő átfolyik rajtam, elcsorog tenyeremből. Már sokat éltem. Megrepednek a falak, a kopottak, az üres csöndre rádől a tető, mint téli ég, amikor rámszakad, s vele lebeg a szürke virradat. Más íze van itt a gondnak is az ismeretlen csillagok alatt, "a gomolygó felhők ahogy loholnak, s a szélnek is, mely hasztalan kering, északnak fordul, majd délnek megint. Ez a táj, ahol most járok, félig idegen, félig ismerős, mert lábnyomaim ottmaradtak a föld hátán szétszórva mindenütt. 3. oldal KOMLÓSSY PÁL: Requiescnt in pace: Dálnoki Veress Lajos, 1889-1976 Március havának 29. napján Dálnoki Veress Lajos vezérezredes, a Magyar Szabadságharcos Világszövetség örökös tiszteletbeli elnöke Londonban befejezte a földi futást és visszatért Urához, Istenéhez, akihez egész éle­tében oly hűségesen ragaszkodott. Olyan gazdag emberi élet, mint Dálnoki Veress La­josé volt 87 hosszú és esemény dús, örömmel, sikerrel, tatással és keserűséggel teli év során, nehezen foglalható tatással és keserűséggel teli év során, nehezen foglalható össze néhány mondatban. Mert Dálnoki Veress Lajos sok minden volt hosszú emberi élete során. Sepsiszentgyörgy szülötte volt és ízig-vérig magyar huszár. Vitéz katona volt, művelt hadtörténész és tehetséges hadvezér, amint azt nem egyszer bebizonyította. Bátor volt, önálló véle­ményre és akcióra képes, amint azt Magyarország 1944. évi német megszállásának napjai bebizonyították. Hűsé­ges és rettenthetetlen magyar volt, amint azt a reá ki­szabott két halálbüntetés igazolta: nácizmussal és kom­munizmussal nem volt hajlandó egyezkedni, mert tudta, hogy több urat egyszerre szolgálni nem lehet. Életének egyetlen világító csillaga magyar hazája volt, a magyar nép hazája, amelyet hűségesen és áldozatosan szolgálni nem szűnt meg sohasem. Vallotta, hogy Ötvenhat a ma­gyar történelem minden magyar igényének egyenes örö­köse és lényege: Ötvenhatban az Aranybullától 1848-ig minden jogos magyar igény kifejezésre talál. Összeköti a magyar jelent a magyar múlttal, a jelenen keresztül, az igazi magyar jövővel. Annyi megpróbáltatás, évtizedes börtönbüntetés ter­hével a vállán, 68 éves korában éltető eleme legyen az 1956-os menekültek ma már húszéves szervezetének, a Magyar Szabadságharcos Világszövetségnek, amelynek 12 éven keresztül világszövetségi elnöke volt. Csak ez ad­hatott neki erőt arra, hogy hetvenes évei második felé­ben, tábornoktársai megszervezésével részben megírja s egészében létrehozza azt a háromkötetes triológiát, amely a magyar honvédelem és honvédség történetét örökíti meg a II. világháború előtt és alatt. Dálnoki Veress Lajos rendkívüli ember volt. Ezért fordulhatott elő, hogy Dálnoki Veress Lajost a Magyar Szabadságharcos Világszövetség Szervezete, szerte a nagy világban tartott világkongresszusain, hat alkalommal és mindig egyhangúan, a világszövetség elnökének válasz­totta meg. Mikor 1973-ban végleg bejelentette visszavo­nulását, az örökös tiszteletbeli elnöki címmel ajándékoz­ták meg. Ezért Dálnoki Veress Lajos búcsút mondhatott ugyan ennek a földi világnak, de ma is örökös tisztelet­beli elnöke maradt a Magyar Szabadságharcos Világ­­szövetségnek. Földi pályafutása végén egyszerűen vala­mennyi szabadságharcos bajtárs szívébe költözködött s így fogják hazavinni őt egy szabad és újjászületett Bu­dapestre. A gyászszertartás Londonban, 1976. április 3-án dél­előtt kifejezte azt a mélységes és általános tiszteletet, amit Dálnoki Veress Lajos egyénisége maga iránt éb­resztett. Özvegyén, Dálnoki Veress Ilonkán, unokaöccsén, dr. Veress Lászlón és feleségén kívül több mint kétszázan gyülekeztünk az Angliai Magyar Református Egyház he­lyiségében. A családon kívül a Magyar Szabadságharcos Világszövetség képviseletében és felkérésére, a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének képviseletében is, jelen volt dr. Pogány András, a világszövetség jelenlegi elnöke és így Dálnoki Veress Lajos hivatali utóda, Kecskési Tol­las Tibor és vitéz Radnóczy Antal Münchenből, a Szabad Magyar Európai Kongresszus képviseletében. Ott láttuk Macartney professzort, az oxfordi egyetem neves magyar történelmi szakértőjét, a lengyel, ukrán és balti szerveze­tek elnökeit. Az angliai magyarság soraiból jóformán mindenki jelen volt, Teleki Mihály volt földművelésügyi miniszter vezetésével. S ott voltak Dálnoki Veress Lajos hűséges szabadságharcos fiai: Szabó Ferenc, Oltay Lász­ló, dr. Csontos László családjaikkal, és még sokan mások. Szabadságharcos börtöntárs, dr. Ispánkai Béla pápai ka­marás mondotta a búcsúszavakat a református elhúnyt felett, a magyar egység szép szimbólumaként. Meghalt ff. Dömötör Ede ferences atya Lapzártakor vett híradás közölte velünk a szomorú eseményt, hogy fj. Dömötör Ede, ferences atya, a vene­zuelai magyarság jóságos pásztora, április 12-én, 58 éves korában Caracasban váratlanul elhúnyt. A hazai dikta­túra által üldözöttek védelmezője és gondviselő pásztora volt, a világ minden sarkában gyászolják a száműzetés­ben szétszórt magyarok. Ferenc atya kórházban A clevelandi, nyugatoldali Szent Imre Egyházközség híveiben nagy aggodalmat keltett a hír, hogy a jó pásztor, szíve-lelke minden rezdülésével Krisztus Urunk igehir­detője, Ij. Kárpi Ferenc plébános atya megbetegedett és kórházba került. Kárpi Ferenc atyának most jelent meg első kiadásban ISTENT IMÁDJUK címmel imakönyve, amelyet a magyar kereszténység millenniuma emlékére szerkesztett és adott ki. Ferenc atya már dolgozott a má­sodik kiadáson, amely a közben megkapott gyászszertar­tásokat is magában foglalja majd. Munkájában, úgy lelkipásztori mint igehirdetői, ima­­könyv-szerkesztői munkájában a betegség most akadá­­yozza. De a jóságos Ferenc atyáért imádkozók remélik, hogy hamarosan folytathatja szolgálatát, amelyet oly sok magyar lélek gyarapodására végzett. Egyelőre hívei nem átogathatják a kórházban, hogy felépülése minél gyor­sabb legyen.

Next