Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)

1980-05-04 / 18. szám

8. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc fejfájára Vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc, m. kir. vezérezredes, a Vitézi Rend 3. főkapitánya, a Szent László Társaság és Rend kormányzója az utolsó alkotmányosan kinevezett főcserkész több lovagrend magas fokozatú tagja stb., a legmagasabb háborús és béke katonai kitüntetések, a pápai Pius Rend középkeresztje, a cserkész Ezüstfarkas Rend stb. tulajdonosa, az utolsó legmagasabb m. kir. honvéd tábornok, a Tatárhágó hős védője, az emigráció egyik kimagasló vezető egyénisége, egyházának, hazájának, fajtájának áldozatos hű fia, hosszú betegeskedés után egy bajorországi öregotthonban 1980. április 14-én visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Kevés emigráns tett annyit az egyetemes magyar érdekek szolgálatában, mint ez a hó: katona, ízig-vérig igaz magyar, a szó legszorosabb értelmében vett „úr”, akinek talán egyetlen hibája az volt, hogy mindenkinek hitt, mindenkiben megbízott, amíg az ellenkezőjéről meg nem győződött,É s azért csalódások sem tudták kigyógyítani az emberi tisztességbe, becsületbe vetett hitéből. Bármennyire nehéz is, ránk, hátramaradottakra hárul a feladat, hogy ha röviden is, méltóképpen vegyünk tőle búcsút, nem örökre csak a viszontlátásig. Kisbarnaki Farkas Ferenc 1892. május 27-érn született a 60 éve osztrák megszállás alatt levő Kismartonban. A Ludovika elvégzése után 1912- ben avatták hadnaggyá, és a soproni 18. honvédgyalogezrednél kezdte el katonai pályafutását. Az első világháborúban az orosz, román és olasz fronton küzdött, kétszer sebesült, több hadi kitüntetést kapott, s 1917-ben soronkívül századossá léptették elő, 1927-ben vitézzé avatták. A háború után elvégezte a hadiakadémiát, és több magas vezérkari beosztás után 1938- ban a Ludovika Akadémia parancsnokává nevezték ki, az is maradt 1943-ig, de közben két hónapig a Donnál a pécsi IV. hadtest harcait vezette. 1943-ban a debreceni VI. hadtest parancsnokává nevezték ki altábornagyi rangban. Mozgósított hadtestével és több más kötelékkel 1944 márciusától fél évig védte a Tatárhágót, egy ideig hadseregparancsnoki minőségben, három elit orosz hadsereggel szemben, akiknek Sztálin személyes parancsa szerint július 1-ig el kellett volna foglalniuk a Tatárhágót. Ezeket a harcokat a „Tatárhágó visszanéz” (Buenos Aires, 1952) című munkában örökítette meg, ami később német nyelven is megjelent. 1944. október 16-án beosztása alól felmentették, és rendelkezési állományba helyezték, majd rövidesen a menekültek elhelyezésének szervezésével bízták meg, s mint ilyen hagyta el az országot 1945. március 27-én. Összeomláskor az amerikai főhadiszálláson képviselte a m. kir. honvédséget és a menekült magyarságot. Feladata elvégzése után saját kérelmére a tábornoki hadifogolytáborba (Normandia) került, ahonnan 6 hónap múlva elbocsátották. Mint érdekességet külön ki kell emelni, hogy a francia megszálló erők főparancsnoka szabadon bocsátása után a franciák által felállított magyar „őrszázadok” feletti szemlejoggal ruházta fel, s így a katonai pályafutása tulajdonképpen ezzel véget ért. 1919 óta a magyar cserkészmozgalom egyik legtevékenyebb vezetője volt. 1921-ben ő szervezte meg az első magyar nemzeti nagytábort Tapolcán. 1928-tól Teleki Pál haláláig a Magyar Cserkészszövetség országos társelnöke, s mint e ilyen, Teleki Pál oldalán ő szervezte meg és a vezette le 1933-ban a gödöllői cserkész világa, jamboreet, aminek elismeréseként Baden Powell, az Ezüstfarkas renddel tüntette ki. Az emigrációban a „Teleki-hagyaték” alapján már 1946-ban életre hívta a „Teleki Pál Cserkész Munkaközösséget”, amiből aztán itt, 11 szabad földön újra kisarjadt a magyar cserkészet, amelynek munkájában végig részt vett. a- 1946-ban írásba foglalta a „Teleki-hagyatékot”, a- 1966-ban pedig „Rövid visszapillantás a hontalanságban 20 év óta működő cserkészetünk első éveire” címen összefoglalta a kezdés küzedelmeit. 1938-ban, mint az Actio Catholica vezető tagja, megszervezte a Budapesten tartstott XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus és tömegmegmozdulásait és ellátását, amiért a pápa a Pius Rend középkeresztjével tüntette ki. 1939-ben Magyarország képviseletében gr. Somsich Jánossal együtt részt vett XII. Piusz pápa koronázásán Rómában, amikor is a pápa a magánkihallgatáson fogadta, és a többi nemzet ,e képviselőivel együtt Castel Gandolfóban vendégül látta. Mint emigráns is többször járt Rómában, amikor is a pápák mindig magánkihallgatáson fogadták. 1947. augusztus 20-án 12 000 hontalan magagyár részvételével zarándoklatot szervezett és vezetett Altöttingbe, és a kegykápolna faláran emléktáblát helyezett el. 1954-ben több más emigráns vezetővel fel-* újította a Szent László Emlékbizottságot, 1961- ben pedig I. József kir. herceg elnökletével a* 100 évvel előbb alapított Szent László Társaságot, melynek haláláig kormányzója volt,s 1946-ban megszervezte az emigráció lelki és szellemi egységének kialakítására az első emigiláns mozgalmat, a Magyar Szabadság Mozgalmat (MSZM), melynek a nagyarányú kivándorlásig Európában 60 000 tagja volt.. 1947-ben az altöttingi zarándoklat alkalmaival a menekült 1939-es országgyűlés alkotmányos gyűlést tartott, országos határozatokat is hozott, és adott esetre ellenkormány megalakíttásáról rendelkezett, melynek élére őt jelölték. ki, de 1948-ban erről lemondott. Ennek a törtténelmünkben egyedülálló országgyűlésnek a történetét „Az altöttingi országgyűlés törté■ nete” (München, 1969) című munkájában öröre kitette meg.). 1948-ban meghívás útján az „Antibolsevic Block of Nations” (ABN) vezetőségének a tagja lett. Mint ilyen, és mint az MSZM elnöke, a ’ nagy antibolsevista világszervezetek meghívássára számos előadást tartott a különböző országokban és földrészeken. Ezek közül külön ki kell emelni az „Asian People Anticommunist League” 1957-ben Saigonban megtartott konkferenciáján való részvételét, ahol egy kisebb magyar kiállítást is rendezett. Majd Csang Kaj- sek személyes meghívására háromhetes körj utat tett Tajvanban, amikor hadgyakorlattal , egybekötve bemutatták neki teljes hadi felkészültségüket és védelmi berendezéseiket. . 1961-ben, mivel az ukránok az ABN hivatalos kiadványaiban tiltakozása ellenére Kárpát-tólalját ismételten Ukrajna szerves részének jelentették ki, lemondott tisztségéről, és kilépett az ABN-ből. Helyét az egész emigráció megrökönyödésére dálnoki Veress Lajos vezérezredes, a Szabadságharcos Világszövetség elnöke foglalta el minden megkötés nélkül. . Az Egyesült Államokban 1952-ben az A. F. of ABN New York-i konferenciája, 1960-ben a trianoni békediktátum 40. évfordulója. Kanadában 1955-ben a niagarai cserkész világjamboree alkalmából tett hosszabb, előadásokkal tarkított körutat. Miután hadnagy fiát a háború utolsó évében, feleségét, majd leányát a 60-as évek közepén rövid egymásutánban elvesztette, teljesen mamagára maradt. Bár a súlyos csapások megrendítették, a magyarság érdekében végzett mun■ kárát töretlenül tovább folytatta 1977-ben történt visszavonulásáig. A jól megérdemelt jutalmat, amit emlékiratai és feljegyzései rendezésére fordított, nem sokáig élvezhette, mert 1978 őszén egy szerencsétlen esés következtében súlyosan megsérült. Hosszú, gondos kórházi ápolással sikerült életben tartani, de többet már nem tudta magát ellátni, miért is egy öregotthonban helyezték el. Ezzel tulajdonképpen le is zárult ennek az egészen kivételes képességű, nagy felkészültségű embernek, vitéz, hős katonának tragédiákban és sikerekben gazdag élete anélkül, hogy hőn szeretett hazájának és fajtájának felszabadulását megérhette volna. Csak itt, az emigrációban 80 egynéhány külföldi és 4 tengeren túli útja során több száz előadást tartott, melyeknek keretében több tízezer külföldi hallgatónak, számos befolyásos külföldi vezetőnek adott a magyarság múltjáról, tragikus jelenéről és jövőbeni hivatásáról, megfelelő felvilágosítást. Emellett két könyvet, számtalan tanulmányt és cikket írt az egyetemes magyar érdekek szolgálatában. Történelmi értékű irattárát és emlékeit még életében a Ludovikások Bajtársi Közösségének adományozta, és ezzel megvetette alapját a felállítás alatt álló Ludovikus Múzeumnak, így nem csoda, hogy jobbról-balról támadták; csak az otthoni rendszer közel százötvenszer támadta név szerint különböző újságcikkekben, rádióadásokban és még könyvekben is. Erre a koronát Kádár Gyula vezérkari ezredes „elvtárs” tette fel 1978-ban megjelent „A Ludovikától Sopronkőhidáig” című könyvében. Ez mutatja a legjobban, hogy jó munkát végzett és helyes úton haladt. Most ő is megkapta a behívót végleges szolgálattételre, és azóta ott menetel már a Hadak útján Csaba királyfi és Szent László égi seregében, és Mindszertyvel együtt imádkozik — hisz életében soha ki nem esett kezéből a rózsafüzér — árva, pusztuló magyar népéért, bármennyire is fájó távozása, nem búcsúzunk tőle, csak a viszontlátásig, és addig is ígérjük neki, hogy esküvel fogadott kötelességünket utolsó leheletünkig híven teljesítjük ! A HAZÁÉRT MINDHALÁLIG! Id. Erdélyi István Huin frízek Nyírő József e művét már az emigrációban írta, s első kiadása — ami ma könyvészeti ritkaság — a hontalanság kezdeti éveiben látott napvilágot. A ZÖLD CSILLAG érdekfeszítően izgalmas regény, szereplői azonban egytől egyig élő személyek voltak. A lebilincselő regény tehát nem az írói képzelet szülötte, hanem a valóság rögzítése. Nyírő József: A ZÖLD CSILLAG című regényének második kiadása kapható A Vasárnap könyvosztályán: 1739 Mahoning Ave., Youngstown, Ohio 44509. Ára kötve 10,00; fűzve 6,00 dollár, plusz hatvan cent portó, a Epe CSILLAG. DR. NÁNAY ENDRE: Szabadság nagy igazságok nélkül Amerika a szabadság hazája, de egyesek azt állítják, hogy nagy és sorsdöntő kérdésekben nem mindig ajánlatos megmondani az igazságot, legkevésbé leírni azt. James M. Ennes Jr. „Assault on the Liberty” című, az egyik legnagyobb amerikai kiadó által publikált könyvében azt jövendöli, hogy történelmi tragédiához fog vezetni, a demokrácia meghazudtolását fogja eredményezni az efféle szabadság, a nagy igazságok kimondásának elfojtása. Ennes az USS Liberty hajón szolgált a hatnapos háború alatt, 1967. június 8-án, amikor a hajót izraeli támadás érte. A történteket azonban nem írhatta meg, csak nyugdíjba menetele után, és amikor a Freedom Information Aotban megszabott határidő lejárt az ügyet érintő bizalmas anyagra vonatkozóan. Ennek fenti könyvében azt írja, hogy a Liberty, hatalmas hírközlő hajó, az egyiptomi partoktól 15 mérföldre állott, árbocán óriási amerikai zászlóval, a hajó oldalán USS felírással és a hajószámmal. Senki emberfia nem téveszthette öszsze más ország hajójával, legkevésbé a hivatalosak. Az izraeli támadás egy és fél óra hoszszat tartott, számtalan gép számtalanszor repülte át és szórt rá bombát, gépfegyverezte a hajó fedélzetét s személyzetét, három torpedóhajó támadta, s a végén napalmbombával gyújtották fel. A támadás következtében 34 amerikai tengerész meghalt, 171 súlyosan megsebesült, közöttük Ennes is. Az efféle akció nem lehet „véletlen”, amint azt a hivatalosnak nevezett friss közlés tartalmazta. Az első bombázásnál — írja könyvében Ennes — azt hittük, joggal, hogy tévedés, miután láttuk, hogy izraeli gép dobta ránk bombáit. Azután már — úgyis, mint fegyvertelen hírszolgálati hajóegység — kétségbe voltunk esve. Nem értettük, hogyan lehetséges, hogy szövetséges támadja a szövetségest. (A nagy szövetségest, aki létesítette Izraelt!) Utána is sokat beszéltünk erről az esetről, mert ilyen az újabb kor hadműveletei során nem történt. Még a Szovjetunió sem támadta soha a szövetség ideje, a második világháború alatt egyik szövetségesét sem. Ma már tudjuk, és tudja a nagyvilág is — írja könyvében Ennes —, hogy Izrael szándéka a hajó és személyzetének teljes megsemmisítése, elsüllyesztése volt. A hajó ugyanis hírszerző tevékenységet folytatott. Ennek kapcsán fogta az izraeli hadműveleti utasításokat is. Ezekből olyan mérvű hadműveleti szándék volt megállapítható, mely határozottan ellenkezett a nagy szövetséges, Amerika, és akkori elnöke, Johnson elgondolásával — regisztrálja könyvében Ennes. Tizenhárom évig „csak” tengerészeti körökben beszéltek (vagy inkább suttogtak) az ügyről a nagy szabadság nevében és jegyében, mert időközben az érdekelteket (a halottak és sebesültek hozzátartozóit) „kártérítették”. Csak 13 év után mert az egyik súlyosan sérült tollat fogni, s Ennes minden politikai intenció nélkül leírta a száraz tényeket. Ma már nemcsak a könyv forog közkézen, de a nagy példányszámú, komoly kiadó által piacra dobott könyv ismertetését és kritikáját — megfelelő képekkel és magyarázatokkal együtt — számtalan komoly napi és heti sajtótermékben megtalálhatjuk. Elgondolkoztató — nem szakember számára is —, vajon milyen következtetést lehet ebből a történetből levonni „egy szövetségesdi” státusra vonatkozóan. SZENTMISÉKET LEHET VÉGEZTETNI ferences zárdánkban, ahol öt magyar ferences misézik, és ahol a Vasárnap kiadóhivatala is működik. Szívesen mondunk szentmiséket azok jószándékára, akik azt kérik. Szentmisékért 5 dollárt szoktak a hívek felajánlani. Cím: Franciscan Fathers, 517 S. Belle Vista Avenue, Youngstown, Ohio 44509. UTITARS Apró ereitek Egyik szomszédasszonyaink a hosszú téli hónapok alatt gyakran begubózik. Oka ennek a sok ízületi bántalom, és a családban előforduló nevelési gond is. Úgy a tél vége felé már alig lehet szólásra bírni, még a köszönést is csak röviden fogadja. Ma reggel azonban már meleg szellő olvasztotta a hómaradványokat. S még csak reggelizési idő volt, amikor csengett a telefon, s szomszédasszonyunk jelentkezett friss hangon. Látták már? Megjöttek kertünkbe a rigók! — S a hangján érezni lehetett, hogy örül. Megjöttek a rigók! — Minden évben megjönnek. Aki a délvidéken lakik, az nem is veszi ezt észre. Nem nagy dolog. De ez is tud örömöt okozni. Még annak is széles mosolyt derít az arcára, aki hónapokon át begubózva él. — Apró öröm. Boldog az, aki még észreveszi az ilyent. Aztán itt vannak a tavaszi előválasztások. Mi a politikában már annyiszor és annyira csalódtunk, hogy már undorodunk tőle. Egyik este azonban megint szólt a telefon: egy magyartól a város másik végén. — Hallottátok? Az én jelöltem győzött! — Ő Reagant értette ezalatt. — Mindnyájan tudjuk, hogy itt az előválasztás még nem jelent végső győzelmet. A klikk és a sajtó hatalmasai néha lazára engedik a gyeplőt, és olyant is engednek nyerni az elején, akit a végcélnál nem akarnak győztesnek látni. Ez a hír is tehát csak olyan bizonytalan jel, kis öröm. Mégis, boldogabb az, aki ilyen kis örömnek is tud örülni. Egyik nap megint meglátogattuk az öregotthonban a 80 éves Bonka nénit, aki már hosszú éveken át félbénán éldegél a tolószék és ágy között. Nem régen megint kapott egy szélütést. Gondoltam, most keserű lesz. De ezzel fogadott: Képzeljék, milyen szerencsés vagyok. A mostani szélütés megkímélte a bal kezemet, és ezzel meg tudok enni. Egy kicsit ügyetlenül, de mégis öröm: nem kell az ápolóra várni, hogy megetessen. Egy épségben maradt bal kéz. Mi ez egy egészséges, teljes testhez képest? Mégis azt mondja: Öröm. — Csodálatos lelki egyensúly, aki az öröm lehetőségét keresi még a bajban is. Mindnyájunknak ilyen szemmel kellene néznünk az életet, és annak bajait is. Az ilyen felfogás nagyon megkönnyítené az életünket. Mert megőrizné bennünk a bizakodó, optimista hangulatot. Sajnos, mi sokszor csak a nagy örömökre várunk, s közben elfelejtjük értékelni és élvezni a kis örömöket. Pedig a nagy örömök, nagy álmok ritkán teljesednek be, de a kis örömök mindig körülöttünk vannak, és könnyen elérhetők. Néha mi is úgy vagyunk, mint a bakfis lányok, akik királyfi vagy mozisztár után epednek, s közben elmulasztják a szürke, csendes, de biztos és hűséges férjjelöltet, aki pedig a szomszédban lehetne megszerezhető. — Mi is messzi, nagy örömök után vágyakozunk, s ha nem kapjuk meg őket, akkor elkeseredünk. Nem látjuk, hogy az elveszett nagy örömök helyett még mindig maradt sok apró, kis öröm, aminek örülni kellene. Észrevenni az életben a kis örömöket, és azokat értékelni, élvezni — ez az igazi életbölcsesség. — Ha ezt az életbölcsességet már elfelejtettük volna, akkor újra meg kell tanulnunk, ha nem akarunk idegileg, lelkileg összeroppanni. Valamelyik lelki könyvben volt található erre .jó recept. ...Az esti imánál (gondolom, ezt még mindnyájan mondjuk) ne csak a bűneidet vedd számon a lelkiismeret vizsgálatánál, s ne csak nyugodalmas éjjelt és újraébredést kérj, de kérdezd meg magadtól: Örültem-e ma legalább egy dolognak, amellyel Isten megajándékozott? Jó lelki tanács. Mert ha egész nap semminek sem örültünk, ha egyetlen kis örömöt sem vettünk észre, akkor elégedetlenek vagyunk a Teremtővel szemben. S ha hónapokon, éveken át nem vesszük észre az örömöket, melyeket Isten még a legrosszabb helyzetben is ajándékoz nekünk, akkor elégedettségünk annyira megnő bennünk, hogy meggyűlöljük az életet, magunkat és mindent. A meggyűlölés pedig a legnagyobb méreg lelkünknek és testünknek is. Ezért az esti imában mindig kérdeztem meg magamat. Észrevettem-e ma, hogy lett volna alkalmam örülni valaminek? Ha ez a kutatás a még megmaradt örömök után szokássá válik bennünk, akkor megmentjük lelki egyensúlyunkat, növeljük lelkierőnket és segítjük testi egészségünket is. Boldog, aki még tud örülni. ★ SZEMÉLYES KÉRÉS: Kérem olvasóimat, hogy akik szeretnék megvásárolni az Útitárs című könyvemet, a rendeléseket közvetlenül a Katolikus Magyarok Vasárnapja könyvosztályának küldjék, és a csekket is a Vasárnap részére állítsák ki. Az én címemre (W 224 — S 3685 Guthrie Road, Waukesha, Wisconsin 53186) csak azok küldjék a rendelést — és a nevemre kiállított csekket —, akik dedikált példányt szeretnének. Köszönöm. Dr. Szépe László dr. 1980. május 11.