Katolikus Ösvény, 1935 (1. évfolyam, 1-44. szám)

1935-01-04 / 1. szám

1. évfolyam, 1. szám. ÁRA 10 FILLÉR Miskolc, 1935. január 4. KATOLIKUS ÖSVÉNY TÁRSADALMI HETILAP l/HaldnyájutoU ÖM/ínyt (ld.) Katolikus ösvény. Egyete­mes ösvény. Mindnyájunk ösvé­nye, melyen mindenki járhat, me­lyen mindnyájunknak járnunk kellene. Annak irányában halad, aki valamikor azt mondotta magá­ról, hogy ő az út, az igazság és az éle­t. Az ő szellemében szeretet, béke, megértés a mi jelszavunk is. Első­sorban katolikus testvéreink felé, akiknek kívánságára születnek ezek az írások. Akiknek meg sze­retnék érezni szívük minden dob­banását, akiknek részt akarunk venni minden örömükben, gond­jukban, bánatukban. Akiket sze­retnénk a különféle szétszórtság­ból egymáshoz minél közelebb hoz­ni. De ezzel az érzéssel közeledünk mindenki felé. Soha nem aka­runk leírni egyetlen olyan szót sem, melyből lenézés, ellenszenv, vagy bántó szándék árad bárki fe­lé. Soha nem akarunk leírni egyet­len olyan sort sem, mely csak epes­kedés és mások érzékeny pontjai­nak keresése. De a szeretetnek és a békének örve alatt az igazságot nem akarjuk gyáván cserbenhagyni. Mindenkinek a magáét! Ez az igaz­ság mértéke. Mindenkinek... te­hát nekünk is, katolikusoknak! Személyünkben, eszméinkben, er­kölcsi felfogásunkban, törekvése­inkben, érdekeinkben. Aki azt hi­szi, hogy ezeket a katolikusok nem­törődömsége, nyugalomszer­etete, egyenetlensége miatt figyelmen kívül hagyhatja, erőszakkal el­nyomhatja, az bennünk csalódni fog. De csalódni fog az is, aki azt hiszi, hogy katolikus összetartás címe alatt valami olyasmit várhat tőlünk, ami őt meg nem illeti. El­kendőzést, szépelgést, udvarlást senki ne várjon tőlünk. Valamikor az emberek azt mondták bizonyí­tékképen: igaz, mert az újságban volt. Ez az idő régen elmúlt. Mi úgy akarjuk szolgálni az igazsá­got, hogy ezt a bizalmat a magunk részére ismét kiérdemeljük. De az é­l­e­t útját is akarjuk jár­ni. Olyan lapot szeretnénk csinál­ni melyben a mai élet vérkeringé­se lüktet. A mai élet eseményei, a mai élet gondjai, a mai élet kínzó kérdései. Nevünkben a „katolikus” jelző. Ez azonban nem azt jelenti, hogy idők és helyek fölött álló jám­bor lapot akarunk csinálni, mely akár a „Szent Hold és Vidéke” cí­met is viselhetné, s melynek mind­egy, hogy néhány évtizeddel keve­sebbet, vagy többet mutat-e a pol­gári esztendők száma. Természetszerűleg elsősorban érdekel bennünket a miskolci élet. Már ami ebből az életből életnek nevezhető. Mert van ebben az élet­ben sok minden, amire inkább ez a szó illenék: halál. De érdekel bennünket az egész magyar élet, még­pedig nemcsak külső történé­seiben, hanem szellemi eseményei­ben is. És hogy szélesebb horizon­tot nyissunk, új meglátásokra al­kalmat adjunk, idegenből vett gon­dolatokkal elméket mozdítsunk, néhány világlap híradásán keresz­tül érdekel az egész emberiség élete. Tudjuk, hogy ez nagy dolog. Sok­kal nagyobb dolog, mint tapaszta­latok híján bárki is képzelheti. Furcsának látszik, pedig így van: a mai élet tele van kínzó valósá­gokkal és a mai ember mégis csu­pa elmélet. Az élet véres komoly­ságát érzi nap-nap után a saját bőrén és mégis, amikor képet akar róla adni, egyszerre mintha üstöké­nél fogva a felhők fölé húzná va­laki. Nekünk is bizonyos idő, gya­korlat és tapasztalat kell hozzá míg azok lehetünk, akik akarunk lenni. Úgy érezzük, hogy nekünk, akik ezt a lapot megindítottuk, vannak életrevaló elképzeléseink, de nin­csen még gyakorlatunk az életre­való elképzelések megvalósítására. Azt kérjük mindenkitől, hogy kí­sérje szeretettel és várja bizalom­mal a mi kibontakozásunkat. His­­­szük, hogy ez a miskolci katolikus ösvény egyre szélesedni fog és sok embernek lesz még katolikus útja. A miskolci törvényhatósági választások katolikus szempontból nézve Miskolc thj. város területén la­kó polgárságot a város ügyeinek intézésében a városi törvényható­sági bizottság képviseli. Hogy a törvényhatósági bizottság működé­se elé a város egész­ polgársága nyugodtan és bizalommal nézhes­sen, annak biztosítására szükséges, hogy a lakosság minden rétege megfelelő arányban képviselve le­gyen. Szükséges ez a megfelelő arányban való képviselet vallási szempontból is. Hiszen manapság nagyon sok kérdés eldöntésénél (állásbetöltés, intézmények támo­gatása stb.) sokkal súlyosabban esik a latba a vallási hovatartozás kérdése, mint akármilyen más szempont. A miskolci katolikusság­­nak is fontos érdeke tehát, hogy a város törvényhatósági bizottságá­ban számarányának megfelelően legyen képviselve. Vizsgáljuk meg tehát, hogy a legutóbbi törvényhatósági válasz­tásokon hogyan érvényesült ez a szempont a katolikusság javára vagy kárára. A választásra jogosultak névso­rában a választó vallása nincs fel­tüntetve, tehát csak a város teljes lakosságának számából indulha­tunk ki. Az 1930-as népszámlálás alapján Miskolc 61.559 lakosából róm. kat. 27.631, gör. kat. 2.719, a város összes katolikus lakosságá­nak száma tehát 30.350, vagyis a lakosságnak U9.30%-a. Az általános választásokon a 24 rendes és 24 póttagsági helyre a

Next