Katolikus Szemle 18. (1904)

6. szám - Értekező czikkek, elbeszélések - Szeghy Ernő: Utazás Siamban

a folyam közepén. Csónakok hemzsegnek körülöttünk, a dallamos siami nyelv hangzik mindenfelé s egész sereg siami rohanja meg a hajót, festői öltözetben, barátságosan mosolygó arccal, ajánlgatva szolgálatát ebben és abban. Intelligens, nyilt arcú, rokonszenves faj; középtermetű, de erős testalkatú; színe a kissé napsütött fehér ember színétől, a meglehetősen sötétbarna színig váltakozik. A váro­siak fehérebbek, a falusiak sötétebb színűek. Ruházatuk a lehető legegyszerűbb: egy deréktől térdig érő szélességű, 2—3 méter hosszú könnyű szövetdarabot úgy csavarnak a derekuk köré, hogy elül összefogják, a két szabad végét összegöngyölik s azután ezt az összegöngyölt részt a lábaik között áthúzva, hátul az övükbe dug­ják. Ily módon testük deréktól térdig födve van. A köznépnél ez képezi a férfiak összes öltözetét, amelyhez a nőknél egy, a mellet takaró könnyű kendő járul. Az előkelőbbek ruházatát európai sza­bású, rendesen fehér kabát, térden felül érő harisnya és félcipő egészíti ki, férfiaknál és nőknél egyaránt. Mivel a siami nő haját rövidre vágja és mereven fölfelé fésüli, erősen kifejlett vállaiban és termetében pedig alig üt el a különben is bajusz- és szakálltalan férfitól s mint mondom, hozzá hasonlóan ruházkodik, a két nemet első tekintetre nagyon nehéz megkülönböztetni. Egy gőzcsónak jön az utasokért, hogy elszállítsa őket Bang­kok egyetlen szállójába, az Orientál Hotelbe. I. A tropikus nap egész erejével ontotta reánk perzselő sugarait, midőn egy francia misszionáriussal, aki lekötelező szívességgel vál­lalkozott a cicerone szerepére, elindultam megnézni Bangkok neve­zetességeit. Kocsin természetesen, mert a gyaloglás nem tartozik a forró égöv élvezetei közé. Tél volt Bangkokban, de azért a hőmér­séklet 32 C° volt éjjel-nappal, csak kora reggel szállott le, akkor is csak két-három fokkal; a verőfény pedig olyan intenzív itt, hogy az európai ember jól teszi, ha vastag fehér trópus-kalapja fölött még állandóan napernyőt is használ. Azt csak bennszülöttek tudják meg­­tenni, hogy fedetlen fővel járnak órák hosszat a napfényben. Először is Bangkoknak belvárosába hajtattunk. Az utunkon végighaladó villamos fennen hirdeti az európai civilizációt, de körü­lötte minden más ázsiai sötétségről beszél. Undorító piszok minden­felé, félig éhendöglött gazdátlan kutyák, amelyek százával kóborol­nak az utcákon, közülök nem egy iszonytató módon megcsonkítva, megnyomorítva. Senki sem könyörül meg rajtuk, hogy véget vetne

Next