Katolikus Szemle 21. (1907)
1. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Rott Nándor: Iskoláink jövője
ISKOLÁINK JÖVŐJE. A modern államról jellemzően mondotta Hobber angol jogtudós, hogy «Leviathan»-szerűen halad és fejlődik, mert fölszívni iparkodik a kisebb, szabad alakulásokat. Mindig cápa módra, nyitja föl óriási torkát s elnyeléssel fenyeget minden olyan társadalmi sejt-alakulást, mely nem akar engedni az állami hatalom nyomásának. Egyszer a kisebb önkormányzati szerveket támadja meg, máskor a nemzetiségi erőket akarja visszaszorítani fejlődésükben, majd meg a vallási fölfogást s a vallásos érzületet iparkodik gyengíteni, hogy e fölfogásnak öntudatos ereje se akadályozza meg összpontosító s ezért sokszor irreális, egészségtelen terveiben. Ha sok független élet mutatkozik a gazdasági, vagy nyilvános társadalmi élet valamely terén, akkor ott államosít, hogy függésbe hozza magától e tényezőket. Az állam nemcsak a jogi függetlenséget s az önkormányzati törekvéseket, hanem a szellemi függetlenséget is irigy szemmel nézi, így kerül azután fölszínre az iskolakérdés is. A mai jogállam ugyanis nem támadhat egyenesen a politikai jogok ellen, nem konfiskálhat jogokat a legkirívóbb ellentmondás nélkül, de kerülő úton iparkodik mindig a szellemeket magától függésbe hozni s céljainak szolgálatába szegődtetni. A mai állami hatalom átlaga hitvallásos jellegű iskolákban sejti a szellemi függetlenségnek alapját, hol szerinte háttérbe szorul az állami hatalom nimbusa a vallási hatalmak fölényével szemben. Ezért folyton panaszkodik, hogy a hitvallásos jellegű iskolákban olyan generáció fejlődik, mely nem érti meg az állami hatalom eszméit s nem szegődik ezen «modern» irányzat szolgálatába. A hitvallásos iskola tantervében is, szellemében is konzervatív jellegű s ezért mindig hátráltatója azon «haladásnak», melyet a hatalom zászlójára írt. Ezért a mai állam semmit sem sürget oly következetesen s egyúttal oly leplezetten, mint az iskolák államosí-