Katolikus Szemle 27. (1913)
6. szám - Könyvismertetések és birálatok - Veress Endre: Possevino Antal: Transilvania
a commendator-rendszer nagyon aláásta a szerzetesi fegyelmet. A fennmaradt emlékek hiányossága okozza, hogy nagyobbrészt birtokperekről és hatalmaskodásokról hallunk, de itt-ott fölcsillog kulturális és társadalmi adat is. A pécsváradi jövedelembevallás 1439-ből az egyetlen, amely a bencés apátságokról reánk maradt. Az apátság állapotát az 1503. táján tartott visitatioról fölvett jegyzőkönyv világítja meg. Garamszentbenedek belső életéről fontos értesítéseket nyújt a Thurzó Gergely zalavári és Miklós bátai apátoktól 1508-ban teljesített monostorlátogatás jegyzőkönyve (108—112. 11.). Bátán 1539-ben a török veszedelemkor az apátság pusztulásával veszendőbe ment a hires-neves, csudákkal tündöklő Krisztus vére ereklyéje. A török világ elhamvasztotta e kiváló bencés apátságokat, kivéve Kolozsmonostort, amelyet az 1556. évi kolozsvári országgyűlés szekularizált. A második fejezet egyházmegyék szerint azon bencés monostorokról szól, amelyeket istenfélő világiak s egyházi férfiak alapítottak a magyar katholicizmus védőbástyáiul. A legtöbb apátság emlékét alig néhány hiteles adat őrzi. A legrészletesebben a kapornaki apátság sorsát ismerjük (268—309. 11.), amelyhez közelednek a tapolcai, lébényi, zobori, jaki és csatári monostorokra vonatkozó adatok, amelyeket Sörös mindenütt a kritika rostáján szűr át. A harmadik fejezetben Telki és Béla múltjáról közöl rövid, de érdekes képet az oklevelek nyomán. A rendkívül értékes s a magyar egyháztörténetírás ritka nyereségét alkotó kötet a magyar bencés rend régi nagy dicsőségét és szerzőjének sikeres munkásságát hirdeti. Lukcsics József dr. Possevino Antal «Transilvanian-ja. (Bemutatta kiadója olasz nyelven a X. római nemzetközi földrajzi kongresszus 1913. március 31-én tartott ülésén.) Szerencsém van bemutatni s a kongresszus asztalára helyezni egy testes kötetet, mely Magyarország keleti részének, Erdélynek föld- és néprajzi leírását tartalmazza olasz nyelven, 1584-ből. A nagy fontosságú munka három századon át hevert ismeretlenül, míg végre most napvilágra juthat dr. Csernoch János, Magyarország hercegprímása áldozatkészségéből egykorú képekkel és térképekkel díszített fényes kiadásban. Ezt a munkát nagy gonddal és szeretettel adtam ki eredeti kéziratából, mert szerzője nem kisebb ember, mint Possevino Antal, a híres mantovai jezsuita, aki életével és működésével nemcsak rendjének, de nemzetének is dicsőséget szerzett. Possevino mint pap, író és diplomata Ez a fölolvasó «Erdélyi Történelmi Források» című vállalata III. köteteként jelenik meg, bő magyar kivonattal, hely- és névmutatóval kiegészítve. Katholimis Szemle, 1013. VI. 47