Katolikus Szemle 37. (1923)
8. szám - Értekezések, elbeszélések - Trikál József: Az emberiség útjai Istenhez
A lélekben pihen tehát a vallás is, mint adottság, mint képesség, mint születésre váró isteni valami. Ez az isteni és Isten felé törekvő lendület, ha megszületik hitté, istentiszteletté és természetfölötti életté finomul csak úgy, mint a jogi érzék joggá, a művészi érzék művészetté, az igazságérzék tudománnyá és bölcseletté. És én úgy fölvethetem a jog, a művészet, a tudomány, a bölcselet születésénél is, amint fölvetik a vallás eredeténél, hogy az érzelemből, akaratból, értelemből fakadnak-e? De az előbbieknél ez nem szokás; helytelen tehát a vallásnál is a kérdésnek ily felállítása. Mert végső forrása mindennek a lélek láthatatlan gazdagsága, csodás kincsesháza, ahová ép úgy tartozik az értelem, érzelem és akarat, mint a sok egyéb lelki készség, amelyekből mindaz eredt, amit az ember alkotott és még alkotni fog. Bár implicite Schmidt is elmondja ezeket, de nem explicite. Szükséges ez a világos állásfoglalás azért is, hogy egyszer már végleg faképnél hagyjuk azt a töredékes lélektani állásfoglalást, amely a lelki képességek mögött nem látja a lelket és a képességeknek olyan létezést tulajdonít, amelyekkel azok a valóságban nem rendelkeznek. Trikál József dr.