Katolikus Szemle 9. (1957, Róma)
4. szám - Szigeti Endre: Kodály Zoltán 75 éves
KODÁLY ZOLTÁN 75 ÉVES Legnagyobb élő zeneköltőnk december 16-án töltötte be 75-ik életévét. Életéről és munkásságáról tavaly jelent meg odahaza Eösze László könyve. A szerző nem regényes életrajzot írt, hanem tudatosan arra szorítkozott, hogy Kodály életét időrendben, gondos pontossággal adja elő. De a tárgyi adatok sokaságából mégis kibontakozik ennek a nagy magyar alkotónak emberi személyisége. A zeneköltő 1882 december 16-án Kecskeméten született. Édesapja vasúti tisztviselő volt, akit hamarosan Galántára, majd Nagyszombatba helyeztek át állomásfőnöknek. A kisfiú a mátyusföldi mezővárosban járt elemibe, Nagyszombatban pedig az érseki főgimnáziumba. Itt körülveszik az ősi magyar emlékek. Erről az időről maga Kodály így emlékszik meg: « A régi Invalidus templomban, ahol egykor Pázmány és Zrínyi imádkoztak, a diákmiséken bizony sokáig csak német egyházi dallamokat énekeltünk... Nagyobb zenei élet volt a főtemplomban ahová vasárnaponként és nagymisére jártam... Primitív volt a zenekar, de én mégis hálásan gondolok a nagyszombati főtemplomra. Az ifjú gimnazista kitűnő tanuló volt, kitűnően érettségizett és a tanári kar az Eötvös-kollégiumba ajánlotta. A századfordulókor kezdte meg egyetemi tanulmányait, egyszerre végezte el a tanári pályára képesítő egyetemet és a zeneakadémiát. Az olvasó nemcsak érdeklődéssel, de meghatottan forgatja a Kodály életrajz lapjait, amelyek arról szólnak, hogyan indult el az ifjú tanár a magyar dallamkincs felkutatására. Erről ő maga így szól: « Hátizsákkal a vállamon, bottal a kezemben és 50 koronával a zsebemben indultam el a Csallóközbe. Ott bolyongtam kialakult rendszer nélkül, embereket fogtam meg az utcán, hívtam énekelni a kocsmába és hallgattam az aratólányok dalát. A könyv összegyűjtött idézeteiből feltárul a nagyközönség előtt, mennyi áldozattal járt ez a munka, mennyi akadályt és meg nem értést kellett leküzdenie az ifjú tanárnak, aki benső sugallatát követve indult el erre a kincskereső útra. A tudományosan megalapozott összefüggések felismerése csak fokról-fokra alakult ki. Életreszóló barátságot kötött Bartók Bélával. Felosztották egymás közt a népdalgyűjtés területeit, munkájukat összevetették, kialakult előttük a magyar muzsika ősi, rejtett világa, amelynek fölfedezőivé és tudósaivá váltak. Kodály közben megjárja Párizst, majd, 1910-ben feleségül veszi Sándor Emmát, hű hitvesét és segítőtársát. Rendkívül érdekes a « Megpróbáltatások » című fejezet. 1918-ban eltávolítják a Zeneakadémia éléről Mihalovics Ödönt és helyét Dohnányi Ernővel töltik be, az aligazgató pedig Kodály Zoltán lesz. 1919 áprilisában Reinitz Béla zenedirektóriumot szervez és tagjaivá a három nagy zeneszerzőt, Bartókot, Kodályt és Dohnányit nevezi ki. A Tanácsköztársaság bukása után a félreállított tanárok veszik kezükbe az Akadémia vezetését és a három tanár ellen hajszát indítanak, elsősorban Kodály ellen, akit el akarnak távoltanni a főiskoláról. Dohnányi és Bartók teljes mellel állnak ki Kodály mellett. Hoszszas fegyelmi vizsgálat után Haller István miniszter aláírja a határozatot, amely megállapítja Kodályról, hogy sem a kommunizmus alatt tanúsított magatartásában, sem tanári működésében a fegyelmi vétség esete nem forog fenn. A személyi hajsza azonban nem szűnik meg, Kodály szabadságon van és nem tanít. Sokan azt sugalmazzák neki: menjen külföldre. Kodály azonban nem megy, hanem kihallgatást kér Vass József minisztertől, aki visszahelyezi állásába. A következő években Kodály kibontakozó alkotózsenije elnémítja a gáncsoskodókat és meghódítja számára a közönség szívét. Pest-Buda egyesítésének 50-ik évfordulójára, a főváros felkérésére, megírja a « Psalmus Hungaricust » és elindul a világhír útján. Három év múlva, 1926-ban megszületik a « Háry János », majd felhangzanak a gyermekkórusok, a « Marosszéki táncok » és más szerzeményei. ötvenedik születésnapján, 1932-ben az egész ország ünnepli. A « Székelyfonó ».