Katolikus Szemle 16. (1964, Róma)
1. szám - Szabó Ferenc: Szerelem és házasság
tökéletesen ellentétben levő cselekvések is erkölcsileg elfogadhatók lesznek. Ez pedig, véleményem szerint, nem egyéb, mint a teljes erkölcsi anarchia» (új írás 1963/2,242). Nem folytatom tovább a vita ismertetését. A szellemi zűrzavar teljes! Még ha a társadalmi felelősséget és bizonyos normák szükségességét hangsúlyozza is egyik-másik, mihelyt a nemi életre és a házasságra alkalmazzák azokat, bizonytalankodni kezdenek és nemcsak a vallási erkölcstől, hanem a természetes erkölcstől is eltérnek. A marxizmus nem ad biztos etikai normákat e téren. A hozzászólók lényegében egyéni véleményüket mondják el a kérdésben. S minden attól függ, kit mennyire befolyásol még a hagyományos (többé-kevésbé keresztény eredetű és színezetű) erkölcsi felfogás. Gyurkó esetében világosan látható a nyugati, az egzisztencialista filozófia befolyása, bár marxistának vallja magát. A marxista ideológusok, így pl. Lukács György (3) élesen bírálják az un. « szituáció-erkölcsöt», amely az egzisztencializmus egyik formájából született (4 végső soron azonban az igazság relatív értékéről és az erkölcs felépítmény-jellegéről szóló marxista tanítás is ugyanahhoz a relatívizmushoz vezet. S a valóság, a gyakorlati szocialista erkölcs bizonyítja, hogy nincsenek abszolút normák az új társadalmi rendben! Erkölcsi relatívizmus, vagy örökérvényű erkölcsi elvek? A mai erkölcsi relatívizmusnak egyik nyugati szóvivője világosan kimondja: (3) G. Lukács, Existentialisme ou marxisme? Nagel, 1948, III. rész (117-252. old.) Lukács György J. P. Sartre, Simone de Beauvoir és Merleau-Ponty nézeteit bírálja főképp. Elítéli az egzisztencializmus túlzó szubjektívizmusát és individualizmusát, amelynek következménye az a magatartás, mely egyedül a szándékot veszi figyelembe az erkölcsi megítélésben és elhanyagolja a tett objektivitását. Lukács szerint Sartre lényegében Heideggert követi, aki a valóságban nem tett mást, mint Kierkegaard teológiai rendszeréből eltüntette Istent, de tovább használja a dán gondolkodó kategóriáit. Minthogy e kategóriák lényegében vallási jellegűek és csak az Istenre való hivatkozás ad nekik immanens jelentést, az « Isten nélküli egzisztencialista teológia » megoldhatatlan antinómiák és dilemmák között vergődik. « Egy következetes teológiai rendszer esetében Istennek az egyszerű és teljes kiküszöbölése minden objektivitás kiküszöböléséhez vezet és végső soron a nihilizmusba torkollhat » (176. old.). (4) A « szituáció-erkölcs » (morale de situation) az emberi személy és az emberi szabadság önteremtő jellegére hivatkozva tagadja az egyetemes erkölcsi törvényeket. 49