Katolikus Szemle 18. (1966, Róma)
3. szám - ESZMÉK ÉS MŰVEK - Lőkkös Antal: Gloria Victis
ESZMÉK ÉS MŰVEK GLORIA VICTIS GLORIA VICTIS, Az 1956-os magyar szabadságharc költői visszhangja a nagyvilágban. A verseket összegyűjtötte és az antológiát szerkesztette Tollas Tibor, Nemzetőr, 8 München 34., Pf. 70., 422 lap, ára 24 DM. A kiadók hirdetéseit és katalógusait böngésző szem egyre gyakrabban akad meg 1956 októberét érintő könyvcímeken. Nem várt bőséget ígér az idei könyvtermés: dokumentum gyűjtemények, visszaemlékezések, regények, történelmi tanulmányok. Megkülönböztetett helyet érdemel (nyugodtan mondhatjuk: első helyen áll) a külföldön élő magyarok által kezdeményezett kiadványok sorában a Gloria Victis versantológia. Negyvenhárom ország százötven költőjének verseit gyűjti egybe, a világon szinte egyedülálló dokumentáció alapjait vetvén meg. Egyik szám se végleges, fölösleges is hozzátenni, hisz a szerkesztő már most bővített kiadást emleget az utószóban. Tudatosan beszélünk dokumentációról, s nem is rosszaló értelemben. Kevés világeseményről szedhetünk össze ilyen szerteágazó, sokszínű lírai visszhangot, mint az 56-os magyar forradalomról. Különösen napjainkba nem, mikor a háborúk gyötörte nemzedék fásultan nézi még a szenvedést is. A dokumentációs érték hangsúlyozása mellett az irodalmi jelentőséget sem szabad lebecsülnünk. Supervielle, Pierre Emmanuel, Cocteau, Gertrud von Le Fort, Arnulf Oversen társaságában a neves költők egész hada sorakozik föl. A százötven költő között szép számmal akadnak közepesek, egészen jelentéktelenek is, ezen sem szabad megütköznünk. Egy antológia kritériumai mindig szubjektívek, a jelen kötet célja azonban teljesen világos: bemutatni azokat a verseket, melyek 1956 októbere ihletéséből születtek, így van helye a legszerényebb költőnek is a gyűjteményben. A gyűjtés munkájáról bizonyára könyvet írhatna a szerkesztő. Fölkutatni (világméretekben) a sokszor csak napilapban megjelent verseket, fordítót szerezni rá, stb., stb. Hatalmasabb eszközökkel rendelkező vállalkozások sovány eredményeit többször volt alkalmunk látni, a szerkesztő érdemeit ezért is kötelességünk elismerni. Versantológiáról nehéz összefoglalót írni. Erről meg különösen is az. A hidegnek mondott skandinávok meleg emberi hangjáról beszéljünk-e, vagy az orosz uralom alatt lévő országokból kijuttatott versek megrendítő sorairól? Nem könnyű a választás. De talán nem is szükséges. Olvasni kell a verseket, ahogy irodtak, a föld egyik sarkától a másikig : lázadozásban foganva, haragtól ihletve, magukon hordva a tehetetlenség keserűségét vagy a szánalom őszinte könnyeit. Együtt van értelme az egésznek, hozzátéve Kokoschka és Cocteau rajzait, hisz ez az egész tükrözi híven Camus előszónak megtett sorait: «Hisszük, hogy valami bontakozik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és a halál erőivel, amelyek elhomályosítják a történelmet, bontakozik az élet és a meggyőzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet kultúrának nevezünk, s amely a szabad alkotás és szabad munka terméke ».