Kecskemét és Vidéke, 1922. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)

1922-06-23 / 141. szám

Harmadik évfolyam fi 141. szám Ára 3 kor. Kecskemét, 1922 jun. 23. péntek K­ecske­m­éte vidéke) IMfizatéai ér­­ Egy hónapra 75 korona* Szerkesztőség és kiadóhivatal ■•ész évre 800 kor. • Félévre 410 kor. •­­ Kecskemét, Arany János utca 6. szám, ■ogyódévra 810 kor. FŐSZERKESZTŐ: VERDERBER ADAM a róm. kath. bérhez átjáró udvarában Telefonszám­­ 135 • Telefonszám ■ 185 Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal Hová jutunk? Napról napra romlik a koronánk, fokozódik a drágaság és szapo­rodnak a gazdasági bajok. Van e itt megállás, vagy pedig menthe­tetlenek vagyunk és Ausztria nyomán futunk megpecsételt sor­sunk felé. Napról-napra halljuk és olvas­suk erről a kérdésről a hozzá­értők és a hozzá nem értők nyi­latkozatait. A váddal, hogy ki az oka annak a romlásnak, nem is foglalkozunk, csak rámutatunk az elszenvedett rettenetes ország­­csonkításra. A tanácsokat, amelyek segíteni akarnának rajtunk, nem bírjuk megtartani, mert egyik szembe kerül a másikkal. Állhat-e talpra egy csonka test, amelynek hiányoznak a lábai ? Már­pedig tőlünk elvették a vé­geket, megfosztottak bennünket gazdasági életünk szervi feltéte­leitől. Meghagytak nyolcmillió embernek annyi földet, amiből fogyatékos eszközeinkkel a ke­nyerünket is alig bírjuk kidol­gozni, annyi tisztviselőt, amennyi háromszor ekkora országnak is elég volna és annyi terhet, ameny­­nyi hatszor ekkora országnak is lenyomná a vállait. Meghagyták iparunk egy részét, de elvették anyagforrásainkat, minélfogva ha termelni akarunk, az utódállamok­nak válunk adófizetőivé s a tőlük vett drága árukkal kénytelenek vagyunk folyvást rontani a pén­zünket. Mindennek az volt a következ­ménye, hogy már a múlt évben húszezermiló koronával többet költöttünk kifelé, mint amennyit a külföldről bevettünk, idehaza pedig mintegy harmincezermillió koronával több az államháztartás kiadása, mint amennyire fedezet van. Aki kevesebbet tud termelni, mint amennyit fogyaszt, tehát túl­költ a jövedelmén, annak ment­hetetlenül tönkre kell menni. Már­pedig mi képtelenek vagyunk a hazai termelést a hazai fogyasz­tással egyensúlyba hozni. Nagy külföldi kölcsönre volna szüksé­günk, hogy korszerű alapokon megszervezzük a termelésünket, amire a kifáradt és kirabolt or­szág a maga erejéből most kép­telen. De míg a jóvátétel címen minden alkotott értéket elvehet­nek tőlünk, addig a mi bizony­talan sorsunkra a külföldi tőke egyetlen aranyat sem kockáztat. Mert még ha kinőne is a szár­nyunk, az ántant csak lenyitná azt a jóvátétel ollójával. Kétévi halasztást kaptunk a jóvátétel ügyében ? Külföldi diplomáciai forrásból arról értesülünk, hogy még a gé­­nuai konferencia idején ama célból, hogy a Magyarországra rótt jóvá­­tételi terhek törlesztését — az ország jelenlegi súlyos gazdasági hely­zetére való tekintettel — két évvel elhalaszthassuk. Azóta ebben a kérdésben szélesebb körű tárgyalások indultak meg, amelyek olyan biztató stádiumban vannak, hogy­­ értesülésünk szerint a magyar kormány elhatározta a jóvátételi kérdésnek a hágai konferencia elé való tárását. Ugyancsak az említett forrásból úgy tudjuk ugyanis, hogy a magyar álláspont támogatására Olaszországon kívül Anglia és Románia is vállalkoznék és így remény van rá, hogy megkapjuk a két esztendős haladékot. Politikai körökben a kormányzó megnyitó beszédében használt ama kitételt, amely szerint reményünk van külpolitikai helyzetünk ja­vulására, szintén a jóvátételi kérdésnek az említett módon való ked­vező megoldásával magyarázzák. Miért nincs rézgálic Kecskeméten? 200 koronáért árulják a láncosok a kék­követ. — Egy nagykereskedő nyilatkozata. Mit akarnak a gazdák? — Saját tudósítónktól. — Kecskemét, június 22. Városszerte óriási a felhábo­rodás és a panasz, hogy sehol nem lehet rézgálicot kapni. A szépen fejlődő szőlők védtelenül állanak és a gondos gazda szeme láttára pusztul, vész a termés. Milliók pusztulhatnak el, ha ide­jében nem tud a kereskedelem megfelelő mennyiségű rézgálicát beszerezni. Múlt héten érkezett a Mező­gazdák Szövetkezetében egy ki­sebb tétel, de két nap alatt szét­kapkodták. Újabban szintén vár­ják a rézgálicot, amit állítólag e hét végén megérkezik és árulni fogják 190—200 koronáért kilón­ként. A gazda szorongatott helyzeté­ben minden árat megfizet, csak hozzájusson a rézgálichoz. Egyes lelkiismeretlen kereskedők azután ki is használják a konjunktúrát és 200—250 koronát is elkérnek egy kiló kékkőért. Van kékkő, de a láncosoknál. A piacon egymástól érdeklőd­nek a hetivásárra bejött szőlős­gazdák, hogy hol, melyik keres­kedésben lehet kapni kékkövet. Bizalmasan megsúgja azután a piac körül járkáló ügynök, hogy itt és itt lehet kapni kékkövet, de meg kell fizetni, mert úgy hozzák Szegedről, ahová szerb megszállt területről csempészik be. A „csempészett” kékkövet 250 koronáért adják a kétségbeesett szőlősgazdáknak, akik minden árt megfizetnek, csakhogy pusztuló szőlőjüket megmentsék a pusztu­lástól. Mikor lesz kékkő? Több nagykereskedőt megkér­deztünk, hogy mikor­ra várnak újabb szállítmányt. Egyik vezető nagykereskedő a következőket mondotta: — Mi még a hónap elején tud­tuk, hogy feltétlenül be fog követ­kezni a kékkőhiány, mert a gyárak megtagadták az azonnali szállítást. Csak június végére, illetve július elejére van kilátás több vagon rézgálicra, de az is olyan drága lesz, hogy a gazdaközönség indo­koltan sokalni fogja. Eddigi kalkulációm szerint egy kiló kékkő nagyban 130 koro­nába kerül, amihez ha a forgalmi adót, a szállítási költséget és a polgári hasznot ha rászámítjuk, legkevesebb 160—180 koronába fog kerülni egy kiló kékkő. Mit mondanak a szőlősgazdák. A gazdaközönség körében óri­ási a felháborodás. A Gazdakör­ben állandóan napirenden van a kékkő kérdés. Hibáztatják a ható­ ságot, de leginkább a szövetke­zeteket, hogy idejében nem gon­doskodtak az őszi 60 koronás kékkőből és a gazdák teljesen ki vannak szolgáltatva a láncosoknak. Mint értesülünk rövidesen szó­­váteszik a kékkő ügyét a törvény­­hatósági bizottsági közgyűlésen is és az érdekelt gazdák akciót in­dítanak egy kékkőraktár felállítása érdekében, hogy a jövőben a mostanihoz hasonló katasztrofális kékkőhiány ne következzen be. Feltétlenül kívánatos, hogy a város mielőbb intézkedjen ebben a gazdaságilag fontos ügy­ben. A rézgálic ma nem ma­gán­ügy, hanem mindnyájunk köz­ügye. Sürgős intézkedést várunk tehát. Mielőbb. Azonnal. * 1 2 3 4 Felolvasták Károly k­rály végrendeletét BÉCS, június 21. München­ben április 5-én, a király lelki üdvéért tartott rekviem után a Habsburg család és a dinasztia barátai ü­lést tartottak. Megjelent Miksa, Frigyes és Albrecht főher­ceg, Brechtold Lipót volt külügy­miniszter, ezenkívül számos oszt­rák és magyar arisztokrata. Az összegyűltek előtt felolvasták Ká­roly király végrendeletét, amit az októberi puccs előtt írt. A végren­delet lényege így szól: 1. A kiskorú gyermekek gyám­ja Zita királynén kívül Miksa fő­herceg. A gyámok kötelessége, hogy a gyermekek nevelésénél szigorúan a habsburgi házi tör­vényeket tartsák szem előtt. 2. A vagyon feloszlásánál az elsőszülött Ottó főherceg jogai és kötelessé­gei teljes mértékben meg­­óvandók. 3. Az elhunyt király holtteste Bécsben a kapucinusok templo­mának kriptájában helyezendő örök nyugalomra. Ha ez valami­lyen oknál fogva nem lenne le­hetséges, akkor a budapesti Má­tyás templomban temessék el ott,, a­hol magyar királylyá koronáz­ták meg. 4. A király sajnálatát fejezi ki, hogy nem volt módjában népei számára az annyira óhajtott békét megszerezni. Reméli, hogy Ottó fiának szerencsésebb keze lesz és módjában lesz a dinasztia törté­nelmi feladatait Isten segítségével megoldani és a birodalom min­den népét jogara alatt ismét egye­­síteni fogja. — Olvassa és terjessze a Kecs­kemét és Vidékét. Duna—Tisza köze legjobb napilapja. a as­sa is mr . d­i­­c Minden törött, kopott, szakadt, repedt, kimart, kilyukadt vas, acél, 1 p fi Vasári­ Utca 6. öntöttvas, réz, bronz, aluminium, nikkel, stb. tárgyakat és géprészeket DlUllU Telefon: 252. Pár AUTOGÉNNEL HEGESZT. T

Next