Kecskemét, 1879. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1879-05-04 / 18. szám

VII. évfolyam. IX. szám. Kecskemét, 1879/Május 4. Előfizetési díj: Helyben házhoz, vidékre postán küldve. Egész évre 5 frt — kr. Félévre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egy hónapra — frt 60 kr. Egy szám 15 krért a bazárépületben „Spitzer J. és Fia“ könyv- és papirkeres­­kedésében is kapható.(III . AL K­t )­­ A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI­ PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMIVELŐDÉSI HETILAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztői iroda : II. tized, Korona­ utca 355/b. sz. Hazay-ház. A lap szellemi részét illető minden közlemény s hirdetmény a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetményeket Sziládi Lajos úr nyomdája is elfogad. Mindenféle pénz a kiadóhivatalba küldendő. Hirdetési díj: 1 centiméter magas hasáb­szeletért : 1- szer iktatva 20 kr. 2- szer ., 15 kr. 3- szor , 12 kr. Hivatalos hirdetmény min­den beiktatása külön 3 frt. Bélyegdíj 30 kr. A „Nyílt tér“ díjazása a szer­kesztő által állapittatik meg. Kiadóhivatal: II. tized, Templom­ utca 347. sz., a „gazd. gőzmalom“ átellenében. A tengeri kígyó. (Vége.) Sok­oldalú kérdés a szegénymen­­ház és kórház kérdése, az intéző testü­leteknek pedig gyönge oldala — a sok­oldalúság. Mindezek dacára meg kell erősíteniök magukat, minden tekintetre kiterjeszte­niük figyelmüket, hogy intézkedéseiknek sem hiánya, sem hibája ne legyen, hogy egészet és jót létesítsenek. A kérdés csak így lesz befejezettnek tekinthető, mivel különben a hiányos intézkedésekkel veszedelmes lépést te­hetünk, s nem tudjuk merről zuhanunk bele egy olyan verembe, melyből nem könnyű a szabadulás, s ezzel elrontjuk a dolgot, mintha épen roszat létesítet­tünk volna. Egészet és jót tehát. Előre látható ennélfogva, hogy egy kellőleg előkészített közgyűlésnek is nehéz és hosszadalmas munkája lesz megküzdeni a feladattal, hogy minden oldalát kimerítve és felölelve a kérdés­nek , a kiválasztott szálakat úgy egybe szőhesse, hogy a mű egész legyen, és hogy műve jó legyen. De ne sajnálja a fáradtságot, mert a kérdés megérdemli, s mit tesz, nem annyira magának, mint a jövő népe számára készíti, mely tevékenységét bírálat alá veszi és az eredményhez képest méltányolja. Jelentékeny kérdést képez az, hogy a kórház, mely telken építtessék fel. A szegénymenház telkéről nem szólunk, mivel az már — legalább ez idő szerint — bevégezett tény, hogy a szegény­­menhát a mostani kórház kiépítése, ille­tőleg átalakítása által létesíttessék. E kérdés mellett leginkább szeretnek időzni azok, kik az ügyet tárgyalják, mivel ezen kérdés kétségtelenül a leg­érdekesebb , mindamellett az előadottak­ban érintett kérdéseket ezzel oly szoro­san egybefüggőknek tartjuk, hogy azok nélkül erről megemlékezni az egy­oldalúság hibájába estünk volna. Két áramlat küzd egymással, hogy a tengeri kígyót magával ragadja, azt pedig épen az áramlatok tartják fenn. Egyik a budai nagy utca végén levő tért, s a másik az ,,epreskertet“ sze­melte ki a kórház telkéül. Egybevetvén mindazokat, melyek , mint előnyök, vagy hátrányok egyik, vagy másik telekre nézve jelentkeznek, érdektelen bírónak nem nehéz a vá­lasztás. A budai nagy utca végén levő terü­let előnye, hogy útja gyalogjáróknak is eléggé kényelmes, habár nem épen közeli, hacsak ahhoz nem, akinek leg­inkább hivatása a kórházba járni. Hátránya, hogy temető mellett fek­szik , mely már a jó ivóvíz nyerhetése szempontjából is kedvezőtlen körülmény, mint azt szakértőktől kitudnunk sikerült. Hátránya tehát a temető közelsége a kérdéses jeleknek, mindannak dacára, hogy a főorvos úr az ellenkezőt állítja. Lélektani szempontból sem ajánlatos csak egy lábadozó betegnek is a teme­tőre való szomorú kilátást nyújtani. Hátránya továbbá e teleknek az is, hogy a város éjszaki részén, tehát leg­inkább uralkodó szél által elsőbben érin­tett vidéken fekszik, s egy járványos betegségnek, mely a levegő m megfertőz­­tetése folytán áll elő, a kórházba szállí­tott betegekben egy oly forrása nyittat­nék , melyet a városon átvonuló megfer­­tőztetett légáramlat reánk nézve végze­tessé tehetne. Végül ezen teleknek a pénzügyi szempontok folytán is hátrányai tűnnek elő. Nevezetesen a szegénymenházi és kórházi administrate együttesen ellát­­hatónak tartjuk, s ennélfogva kevesebb pénzbe kerülőnek. Másrészről e helyen egy malom is kisajátítandó lenne, mi tetemes költségbe kerül. Kisajátítandó lenne ezen malom, mivel azt nem hisz­­szük elfogadhatónak, hogy a kórház a malom kikerülésével, tehát a malomnak a kórházba beszögelésével építtessék fel. Ezen fentebbiek szerint egyetlen előny ellen, három jelentékeny hátrány mutatkozik, s azon előny nem is any­­nyira jelentékeny, mivel jó gyalogút más telekhez is visz, így például, ha az „epreskerthez“ vivő út nem is annyira kényelmes, de járható. A budai utcához igaz, hogy messze esik, de a budai utca külső vége ép oly messze esik a 10-dik ti­zedhez. Ezek tehát nem hátrányai az epres­kertnek, pedig egyebet még eddig el­lene nem hallottunk felhozni. Előnyei azonban számosak. A pénz­ügyi tekintet e hely választásához haj­lik, mivel az együttes administratió csak így lehetséges, és mert eként nem kell malomtelket vásárolni, különben nagyon alászállott értékén felüli áron. E hely, mint kert, a szemlélődőnek kellemes kilátást nyújtó, e hely víznye­­rés tekintetében kitűnő, e hely délkele­ten fekszik, honnét a szél legritkábban fúj-Itt volna a kórház legcélszerűbben felépíthető. Csodálkoznunk kellene azonban, hogy az érvek eme kétségtelen győzelme mellett is még folyton tart a másik áramlat — ha nem tudnák, hogy hiszen két összekapcsolt ágy — tengeri kígyó. Váljon hányszor bukik még alá és jő fel ismét amiatt, hogy fenn az ernyő, — de nincs kas­ valahára eszibe jutott hasznos dologba is fogni, tárgyalás alá vette „a magyar nyelv kötelező tanításáról“ szóló törvényjavaslatot; ezen törvényjavaslatot a nemzetiségi kép­viselők támadták meg, különösen kikelt ellene Román Sándor ismert román képvi­selő , a­ki azon indítványt terjesztő elő, hogy a ház „a törvényjavaslatot mellőzve, térjen napi­rendre.“ Az apró fejedelmecskék száma a múlt héten egygyel szaporodott, ugyanis a bul­­gárok választás útján fejedelmükké tették Babenberg Sándor herceget, egy 22 éves porosz gárda hadnagyot; az új fejedelem I. Sándor név alatt fog uralkodni, hogy med­dig­ azt majd a bolgárok mondják meg. Az orosz cár Livadiába utazott, előtte és utána egész sereg katona és rendőr, drága életére nagyon vigyáznak. Az orosz gazdálkodásra jellemző, hogy az ostromál­lapot alatt levő orosz kormányzóságok egészen elnéptelenednek, a tehe­tősebb lakosok a keleti tartományokba köl­töznek , a főnemesség tömegesen odahagyja Oroszországot és Nyugat-Európába megy. Solowjeff merénylő állítólag társait elárulta volna, ezt azonban még hinni nem lehet. POLITIKAI SZEMLE. Az országgyűlés újra összeült a szüne­telés után s miután megszavazott minden bosnyák miniszeri kivonatot, most már végre Fenntarthatjuk-e a jogakadémiát? A „Kecskeméti Lapok“ legutóbbi szá­mában épen annyi tájékozatlansággal, mint elfogultsággal foglalkozik a reform, egyháztanácsnak a jogakadémia iránt tett intézkedésével. Mivel az illető újdonság­ira sajnált egy kis utánjárást az ügy mi­ben­létének megismerésére fordítani s a nélkül fogott — a talán őt kellemetlenül érintő hit — szellőztetéséhez, tévedései­nek megszüntetésére, felvilágosításul s cikkének helyreigazításául, engedje meg a t. szerkesztő úr, hogy egyet mást el­mondjak. A cikk író által megemlített urak, mint a pénzügyi bizottság tagjai, a bizott­ság többi tagjaival együtt a pénztári szá­madások megvizsgálására s költség elő­irányzat megtételére lettek kiküldve, mely megbízásuknak midőn eleget tettek; egyszersmind jelentették, hogy az egyház és a gymnasium tőkepénzeiből is szüksé­ges volt a folyó kiadások fedezésére elköl­teni, midőn tehát az egyháztanácsnak a tőkék helyrepótlásáról minél előbb gon­doskodni kell, vizsgáltassék meg, miféle kiadások azok, melyek, mint alappal nem bírók, a más címen tett alapokat támad­ják meg? A vizsgálatból aztán kitűnt, hogy a jogakadémia tandíjakban évenként befizet az egyház főpénztárába 1200 — 1300 frtot — és ennél több sehol sem­miből be nem foly, mint olyan, mi a jogtanárok fizetésére forditható lenne,— ezen 1200—1300 forint bevétellel szem­ben kénytelen az egyház az iskolai helyi­ségek , tanári terem fűttetése, tisztogata­­tása és felszerelésén túl évenként 4950 — 5000 forintot, szóval öt­ezer forin­tot kifizetni. Íme ebből világosan ki­tűnik, hogy 3700—három­ezer hétszáz forint azon összeg, melynek fedezését kénytelen az egyház, mint olyat teljesí­teni , melyre egy krajcár bevétele nincs. Ezen világos tények megfontolása után veheti-e rész néven a reform, egy­háztanácstól valaki, — a­kinek csak egy kis belátása van is — ha kijelenti, hogy felelősséget nem akar magára vállalni, hogy nem akarja tönkre juttatni az egyhá­zat és azon intézetet, melyet alapjaiból min­dig fenntarthat az egyház, t. i. a gymná­­siumot. Nem helyesen értesült cikk író, mi­dőn azt állítja, hogy a tanács a superin­tendentialis gyűlésen indítványkép előter­­jesztendi, hogy a jogtanárok tanszékeit a superintendentia vállalja magára, ez nem igaz, erről a tanácsban szó sem volt, az csak azt kívánta ott bejelenteni, hogy a jogtanári fizetések megtámadják az egy­ház vagyonát, tehát ennek megszüntetését óhajtja, mert ily körülmények közt fele­lősséget nem vállalhat. Ennyit óhajtottam ez alkalommal a dolog lényegére elmondani, ha tovább megyek, csak azért teszem, hogy vissza­utasítsam, mint egyháztanácsos azon alap­nélküli támadást, mely „elgazdálkodással“ vádol. Ha köt­tetett el tőkepénz az épít­kezési befektetésen kívül, — melyre pe­dig a közgyűlés adta az utasítást — az egyedül csak a jogakadémiai tanárok fize­tésére köttetett — de annak is van hire­­hamva, mert ha nem volna, úgy most nem tudnánk, hogy a jogakadémia meny­nyire támadja meg az egyház vagyonát, hogy mennyire elérkezett az ideje annak, hogy a jogakadémiára az egyház vagyoná­nak „elgazdálkodása“ a lehető legrövidebb idő alatt beszüntettessék, ezt parancsolja az észszerűség, ezt parancsolja az egyház és a gymnasium létezhetősége. Miután cikk­ére ígéri, hogy folytatni fogja a jogakadémia létkérdésnek megvi­tatását , én is megígérem, — hogy miután nem hiszem, hogy azt a mostanihoz ha­sonló elfogultság mellőzésével tegye, — akkor teszem meg észrevételeimet az egy­háztanács ellen emelt alapnélküli vádak­nak megcáfolására, mert hogy egy szó sem igaz abból, a­mit az egyházi adó és a tőke­pénzek kamatainak beszedése iránt tett mulasztásról állít, arra nézve az ada­tokat feltüntethetjük, ha összehasonlítjuk a múltban ily címeken tett bevételeket a közel múlt évek bevételeivel. Egy egyháztanácsos. Töredék László K. naplójából. (Folytatás.) Febuár 2. 1852. Kossuth a szállásával átellenben levő ház erkélyéről mutattatott be az az előtt összegyülekezett 7—8 ezernyi népnek, mely lelkesülésre mutató zajos izgatott­sággal várta Kossuth megjelenését. Midőn Kossuth a bizottsággal az erkélyre kilépett, süketítő hurrázással, tapsolással s ágyú durrogással fogadtatott, mely közül ki­hangzott az „éljen Kossuth! — éljen Ma­gyarország! — veszszen Ausztria, vesz­­szen Oroszország!“ természetes angolul, ami a Kossuth beszéde alatt még zajo­sabban többször ismételtetett. Az erkély előtt volt felállítva dísz­öltözetben, fegy­verben a polgári katonaság és ennek hatalmas zenecsapatja; az utca közepén pedig két faoszlophoz erősítve az erkély­­lyel szemközt volt egy ábrázolat, melyen az alakok életnagyságúak voltak, s ebből állott: egy földre tepert medvének a hasán állott egy nagy sas (az egyesült államok jelképe) s annak kelrészeit tépte, mig egy oroszlán (Magyarország) torkát szaggatta, s egyszersmind a borzasztó jelenettől megrettent s menekülni akaró hiénának (Ausztria) farába vágva jobb lába éles körmeit, azt visszatartóztatja. Mind­ezekre felülről egy kéz mutatott. A kép fölé volt írva: „beavatkozás, béké­sen .... vagy“; alá pedig ez: „Lake megye, Ohio. A magyar barátok Február 2. 1852.“

Next