Kecskeméti Közlöny, 1921. július (3. évfolyam, 146-172. szám)

1921-07-22 / 164. szám

Afmmmett í&£i. julius 2. Pénteli, III. évf. 164« 82. A.w*m £ körosiaL­ZECSKEMETI lOZLOHI SLfiFISETlU 4»y övre - ~ -§m évre - - - - - tg&iirysd övra - — 480 kercsia. $40 korei)«. áS© kes­eitS. r®5al6* aaaf'feps mer­. 8(88 EHDVS. SS5»i* ismeim e"~» 2 karéna, ®»i»8*«b amp. IZLfi 9aai-E*Bil(«ÍB ■ SIS. Sí«?., 3ssaiiaS[*6a.ié» I. uéíR, II. «rs«sl*8g 8 apó. TeSafon 128 SiaéélsSwiBSaí ■ Sts驧s»rssii~tép 8. Isupímiipímzái és Trianon. A bécsi Reichspost keddi száma ezzel a címmel vezető helyen foglalkozik a mi legaktuálisabb kérdésünkkel, mely, megen­gedjük, Ausztriát is közelről érdekli, Nyu­­gatmagyarország kérdése ez. A győztes ha­talmak trianoni diktátuma ezzel tette tönkre négyszáz éves egymáshoz való viszonyun­kat, mely ugyan folytonos civódásból állott és nem alapult kölcsönös szerelmén, de né­hány történelmi pillanatban megmentője lett mind­kettőnknek. A háború­ban meg­csonkították Ausztriát is, épugy mint Ma­gyarországot, de a mi testünkből odahají­tottak neki jókora darabot, hogy közöttünk békesség soha ne lehessen és egymást mar­juk e drága földért, ahelyett hogy szövet­keznénk a bennünket egyformán öldöklő szomszéd államok ellen. Magyarország kitartottja tehát rá akar tenyeretni Nyugatmagyarországra. Az elhin­tett viszály magja kikelt. Legutóbb erősen portáltak Bécsből egy londoni hírt, mely szerint az antant elérkezettnek találta az időt arra, hogy az ötödik darabot is kitépje belőlünk és katonai bizottságának kezén át Ausztriához átjátsza. Ez a hír össztönözte Reisner századost, az osztrákok „Nyugat­­magyarországi kormányzótanácsának“ tag­ját arra, hogy a Reichspost említett cikkét megírja. Ez a keresztényszocalista lap nem első ízben ad helyet hasábjain a nyugat­­magyarországi kérdés boncolásának. Bei­er képviselő ugyancsak a Reichspostban he­lyezte el nálunk is nagy visszhangot és el­lentmondást ébresztő Cikkét és nem csoda, hogy most az osztrák hadi d­csőségből ki­­érdemesült Reisner százados is ebben az újságban vagdalkozik. Bennünket közelről érdekel Reisner százados első megállapítása, hogy t. i. Bécs­ben még mindig vannak emberek, akik nem hisznek Nyugatmagyarország csatlakozásá­ban. Elismeri, hogy ezt a csatlakozást ma nehezebb lesz megvalósítani, mint lett volna a kommunizmus idején, mikor a nyugat­­magyarországiak örültek volna a megsza­­badulásnak. De hát akkor Bécsben is a kommun­izmus barátai voltak hatalmon, így most két kérdés áll az érdeklődés homlokterében. 1. Ténylegesen hogyan le­het beolvasztani Nyugatmagyarországot ? 2. Szükséges e ehhez a biztonsági szervezete­ken kívül más államhatalmi eszközök igény­­bevétele ? Ezekre a kérdésekre Reisner százados nem ad egyenes feleletet. Fölemlíti azon­ban a bosnyák okkupáció példáját, mikor is egy osztrák államférfm azt a kijelentést tette, hogy Boszniát egy katonazenekarral és egy vizes ronggyal akarja elfoglalni. Egy horvát tábornok azonban az országban szét­helyezett embereivel lövés nélkül át tudta volna adni Boszniát a császárnak. Értjük a példát, melynek mindkét fele találóan jellemzi az osztrák szellemet. Nyu­­gatmagyarországort tehát nem kell semmi­féle katonazene, marad ilyenformán a má­sik út. Lehet, hogy a magyar kormány nem tekerteti ki a nyakát azoknak, akik alatto­mos módon készítgetik ma Ny­ugatm­a­gyar­­országon a helyzetet, szabadkezet enged a Reisner századosok ágenseinek, de az a puskalövés akkor sem marad el. A Reichspost kérdései egyenes fele­let nélkül maradtak. Az egyenes felelettel nem sokáig leszünk adósok. Gyürkőzzünk, szomszéd! A „magyarischen Hitzköpfen“, a tüzesvérű magyarok nagyobb számmal lesz­nek az átvételnél Nyugatmagyarországon, mint Bécsben gondolják. Azt a „jogszerű ” földváltság legújabb kulcsa. Ennek alapján 10 mililárdot kap a kincstár. A földváltság javaslat előzetes vitája tegnap végre befejeződött. A pénzügyi bi­zottság ugyanis elfogadta Hegedűs legújabb tervezetét, amelyben, mint kijelentette, el­ment az engedékenység legvégső határáig és kénytelen megelégedni azzal a 10 mi­li­­árddal, amit az így megállapított kulcs sze­rint kapni fog. A bizottság a következő kulcsot fo­gadta el. Egy hold föld váltságmentes. Ha a kateszteri tiszta jövedelem állaga holdan­­kin egy korona és a birtok nagysága 1 — 5 hold, akkor az egy katasztrális hold után fizetendő búzamennyiség 26 kg. Egy koro­nás kataszteri jövedelem mellett 5 — 10 hol­das birtoknak 40, 10—20 holdasnál 44, 20—50 holdénál 48 50 - 100 holdasnál 53, 100­-500 holdasnál 57, 500—1000 holdas­nál 61 és igy tovább 5000 holdon felül 88 kg. a katasztrális holdanként fizetendő buza­­menyiség, 10 koronás átlagos kataszteri tiszta jövedelem mellett 1—5 holdas birtok­nál 48 5—10 holdasnál 72, 10—20 holdas­nál 80 20—50 holdasnál 38, 50—100 hol­dasnál 96, 100-500 holdasnál 104, 500- 1000 holdasnál 112 kilogramm és igy to­vább. 5000 holdon felül 160 kilogramm, a katasztrális holdankint fizetendő buzameny­­nyiség. Holdankint 20 % ás átlagos katasz­teri jövedelem mellet 1—5 holdas birtoknál 72, 5—10 holdasnál 108, 10—20 holdasnál­­ 120, 20—50 holdasnál 132, 50-100 hol-­­­dasnál 144, 100—500 holdasnál 156, 500—­­ 1000 holdasnál 168 leg, és igy tovább, 5000­­ holdon felül 240 kilogramm a katasztrális­­ holdankint fizetendő búzamennyiség. A váltságot földben is le lehet róni. Még­­­pedig 1—5 holdas birtoknál a birtok 6 szá­­­zalékával, 5 — 10 holdasnál 9 százalékával,­­ 10—20 holdasnál a 10 százalékával, 20—50­­ ho­dasnál a 11 százalékával, 50—100 hol­­­­dasnál a 12 százalékával, 100—500 holdas­­­­nál a­ 13 százalékával, 500—1000 holdasnál­­ a 14 százalékával és így tovább, 5000 hol­don felül a birtok 20 százalékával. Ez a kulcs természetesen még szintén csak javaslat, amelynek elfogadása a nem­zetgyűléstől függ, főiskolai képesítéssel rendelkeznek és mező­­gazdaságban is alkalmazva voltak, ezek ma­gasabb elméleti és gyakorlati képzettségük folytán szakszerű tanácsokat adhatnak a gaz­dasági kérdésekben. Kecskemétnek, mint az ország leg­tekintélyesebb mezőgazdasági városának gazdatársadalma feltétlenül át­érezte a kér­dés nagy fontosságát, amikor az állatte­nyésztési vándorgyűlésen előterjesztett ké­relmek közé sorozta a gazdasági felügyelő­ség megszervezését. Ezen a gyűlésen az ország legkiválóbb és legtekintélyesebb gaz­dasági szakemberei vettek részt, akik min­denesetre értékelni tudják Kecskemét jelen­tőségét és akik feltétlenül hivatott szószólói voltak és lesznek kérelmünknek. Mindamel­lett éppen az említett törvényjavaslattal kap­csolatban, feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a gazdák ezt a kérdést állandóan fel­színen tartsák és szorgalmazzák. alapot“, mellyel a nyugatmagyarországi „szívós, nyakas parasztainak“ imponálni akarnak, aki annyira tiszteli a felsőséget, keressék addig szorgalmasan. A puska­lövés nem marad el! a­talmi­ gazdasági felügyen­­ség ügye, amelynek megvalósítását a júniusban tartott állattenyésztési v­árdorgyűlésen is sür­gete városunk gazdiközönsége, most ismét némi reménnyel bíztat. A gazdasági felügyelőségek szaporítá­sáról ugyanis törvényjavaslat készül, ame­lyet tegnap tárgyalt a nemzetgyűlés közgaz­dasági és földművelésügyi bizottsága. Temes­váry itt a javaslat ismertetése közben kifej­tette, hogy különösen fontosnak tartja a ja­vaslatot, mert a gazdasági felügyelőségek csekély számuk miatt eddig nem szolgál­hatták megfelelően mindenütt a mezőgaz­daság érdekeit. Ezért minden körülmények között szükséges, hogy minél több helyen állítsanak fel ilyen intézményt. A felügyelőségeknek jelentős szerep jutna a földbirtokreform­ végrehajtásának gyorsabbá tétele szempontjából. Minthogy pedig a felügyelői állásokat csakis olyan földművelésügyi tisztviselőkkel töltik be, akik ik iparai­ jöveddem- és papnadója. Az Ipartestületben törtik ki a vallomás­­iveket. Az iparosok szerdán este Mayerfi Zol­tán elnöklésével népes értekezletet tartottak az Ipartestületben, amelyen Bende László adótelekkönyvi nyilvántartó alapos és átte­­kin­thető előadásban ismertette az 1920/21. évi jövedelem és vagyonadóra vonatkozó tudnivalókat. Előadásában javasolta, hogy az iparo­sok térjenek rá a hivatalos könyvek veze­tésére, mert ezt rövidesen úgyis kötelezővé fogják tenni. Hivatalos könyvek nélkül ugyanis úgyszólván semmit sem udnak iga­zolni, míg az ilyenekben lefektetett adato­kat minden fórum elfogadja. Tartsanak kö­zös könyvelőt, aki időnként minden iparost meglátogatna és elvégezné a hiteles köny­velést. Az Ipartestület lépjen összeköttetésbe a pénzügyigazgatósággal, mielőtt az össze­író bizottság megkezdené működését. Állít­sák össze szakmák szerint az iparosokat és számítsák ki, hogy mennyi lehetett a forgalom és tiszta jövedelem a legnagyobb, kisebb és legkisebb iparosoknál. Kérje meg a testület az összeíró bizottságot, hogy minden szakmából válasszon embert, aki az iparosok érdekeit képviseli. A vallomá­sokban minden körülmények között feltün­tessék az 1920. évi forgalmat és a tiszta jövedelmet is. Akinek nincs hiteles könyv­vezetése, nagyon helyesen teszi, ha részle­tes kimutatást ad egy ív papiroson a saját aláírásával, hogy mennyi volt az 1920. évi nyersbevétele, mennyit fizetett munkabérbe, anyagra, adókra, üzletbérre s­s. Végül be­jelentette, hogy az 1921. évről nem kell vallomást adni. Az 1920. évi állapot lesz az 1921. évi adózásnak az alapja is. Ezután megindult a részletes vita, amelynek folyamán igen sok felszólalás hangzott el. Különösen hosszas vitatkozás folyt az úgynevezett üzemi tőke (szerszám, bútor és egyéb felszerelés) értékének meg­határozása fölött, amelyre a bevallásnál fel­tétlenül szükség vart. Az értekezlet nem tu­dott közvetlen megállapodásra jutni a nehéz kérdés felett. Végül abban állapodtak meg, hogy az egyes szakcsoportok határozzanak, lehetséges e kategóriák szerint meghatá­rozni az értéket, vagy pedig egyénenként kell eljárni. A szakosztályok elnökei tehát néhány napon belül összehívják a szak­osztályokat és amennyiben lehetséges, meg­állapítják a kategóriákat. A jövedelemadóra vonatkozó beval­lásnál rendkívül fontos a számszerű, rész-

Next