Kecskeméti Közlöny, 1922. május (4. évfolyam, 99-124. szám)
1922-05-14 / 110. szám
A választások és a kisiparosság létérdeke Irta: Mrheh •János. A választási agitációkkal kapcsolatban mindkét párt részéről igen sokat foglalkoztak — sőt a liberális oldalon jelszószerűen — a magyar kisiparosság helyzetével és gazdasági boldogulásának kérdésével. Legutóbb illusztris képviselőjelöltjeink, Pekár Gyula és Zsitvay Tibor taglalták igen értékesen a kérdést, majd Pálffy Dániel iparos-képviselő, a magyar kézműiparosok érdemes vezére s az Országos Iparos Szövetség kiküldöttei mutattak rá arra, hogy a kisiparosság igazi boldogulásának és felvirágozásának egyedüli eszköze az a politika, amelyet a jelenlegi agrár alapon nyugvó, de általános polgári célú kormányrendszer követ. Az elhangzott beszédek azonban nem tértek ki olyan igen fontos, az egész kérdés lényegét kitevő nézőpontokra, amelyekre való rávilágítás feltétlenül kell, hogy a helyes politikai útra vigye a kecskeméti kisiparosságot. Ezekre a nézőpontokra akarunk jelen cikkünkben rávilágítani és kérjük az olvasónak, főleg, ha iparos, a figyelmét. Az egész mai pártküzdelmek, amelyek politikai, faji színezetet tüntetnek fel, lényegükben egy óriási gazdasági harc külső megjelenései. A demokratikus agrárgondolat, amely a földre és a vele szervesen összefüggő kézműiparra akarja a csonka és lerongyolódott ország gazdasági újjáépítését fektetni, küzd az ellenzéki liberalizmussal, vagyis a nagytőkének, a szabadversenynek, azaz a gazdasági „liberalizmus‘‘-nak politikájával. Mivel a földművelő és kézmsiparos réteg a keresztény népből kerül ki, a nagytőke, a bank, a gyár pedig a zsidóság vagyona, ölt ez a gazdasági harc „keresztény" jelleget is. Amit természetesen a zsidóság kulturális és politikai hatalomra való törekvése is elősegít. A jelenlegi rendszer azt hirdeti, hogy az általános jólét alapja a föld. Ha a föld népe kedvező gazdasági helyzetben van, akkor a kézműipar is boldogul. A föld népe vásárol a kovácstól, bognártól, kádártól, szabótól, csizmadiától, kötelestől stb. Ha a földmíves tud építtetni, keres a kőműves, ács, asztalos, lakatos és az ipari munkásság igy jut munkaalkalomhoz. Hathatós indokul hozza fel a mai rendszer, hogy békében s a háború első évében, amikor úgyszólván nem volt tiszta birtok s a gazda zölden és olcsón eladta gabonáját, a kisiparosság, is a váltókban úszott s nyomorban volt. Csak a földmivelő nép anyagi helyzetének javulásával tudott a kézműipar is aránylag kedvezőbb anyagi helyzetbe jutni. A kisiparos exisztenciája tehát szervesen összefügg a földmivelő nép boldogulásával vagy nyomorúságával. Ezzel szemben mi a liberalizmus programja : A szabadverseny. Az a szabadverseny, amelyben nem a munka a domináns erő, hanem kizárólag a tőke, mégpedig a nagytőke : a gyár, a bank. Azért nem csinálta meg sem a 67-es, sem a 48-as koalíció uralma az ipartörvényt, amelyet éppen a jelenlegi kormány adott a kisiparosságnak, mert mindkettő, a 67 is, a 48 is liberális volt a gazdasági politikában. A szabadverseny kellett nekik, hogy aki nem is tanulta nehéz, verejtékes munkával iparát s a kereskedelmét, tőkéjével műhelyt, üzletet, gyárat nyithasson. Elsősorban természetesen a pénzzel rendelkező zsidóság a verejtékes inas- és segédévek kikerülésével, tisztán a pénz hatalmával bérmunkásává tegye a tanult, sokszor zseniális magyar kisiparost. Rettenetes és tragikus tévedésben van az a kézműiparos réteg, amelyik naivul és félrevezetve azt hiszi, hogy a „kisgazda“uralom megbukása után következő merkantil politika az ő Eldorádója lesz. Sőt: a teljes letiprása. Hiszen — ezt bizonyítani sem kell — a gyár és a nagyipar minden erejével azon van, hogy elsorvassza a kisipart, elvegye a piacát a gyári dolgokkal. Szóval, hogy a nagy hal megegye a kis halat. A kisipar nem bír megküzdeni a nagytőkével s ma már — itt éppen a kecskeméti kisipar életveszedelme is — a mezőgazdasági szerszám-, bútor- stb. gyárak sokkal olcsóbb cikkeket tudnak a piacra dobni. Ha kell, veszteséggel, egészen addig, míg meg nem fullad a kisipar. Mert a kézműipar önmagában nem olyan gazdasági erő, mint például a föld és a nagytőke. Öneki valamelyikhez simulnia kell, hogy élhessen. Csakis a földhöz, amely vele szervesen összefügg, nem pedig az őt elnyelni akaró nagytőkéhez, a liberalizmus alkotásához. Mert a legegyügyűbb ember sem gondolhatja, hogy egy bármiféle kormány gazdasági programja, elve a kisipar lehet. Vagy a föld, vagy a tőke. Mindenesetre a föld, az agrárprogram támogatja a kisipar érdekeit, nem pedig a liberalizmus, a gyáripar, akár 67-es, akár 48-as is az. Amikor tehát a kisiparosság egyes félrevezetett rétege a liberalizmusban látja a jobb világát, saját hóhéra, mint az a munkás, amelyik elhitte, hogy a kommunizmus hozza a munkásjólétet. Pedig nagyon sok elhitte, amíg át nem élte. S a veszedelem, a többé nem lehetséges visszacsinálás abban van, hogy ha egyszer itt újra a liberalizmus jut hatalomhoz, mint ahogy hatalmon volt 48— 1919-ig, rettenetes tőkeerejével, ha kell, terrorjával vigyázni fog, hogy ki ne üsse újra onnan a föld s az ezzel kapcsolatos keresztény és fajmagyar irányú politika. Akkor vérkönnyeket sírhat a kézműipar, többé nem lesz neki feltámadás. Természetesen a hiszékeny és megfelelő gazdasági tudás nélküli embereket mindenféle hazug és ferde jelszavakkal igyekszik félrevezetni a hatalomért elkeseredetten harcoló liberalizmus. Ilyen a 48-as elv, a jogrend stb. hangoztatása. Mintha nem épen ez a kormány akadályozta volna meg a Habsburgok visszatérését. Tudják jól, hogy a mindig hazafias kisiparost a 48 köpenyével lehet elkábítani. A sok közül ez alkalommal csak a legáltalánosabb s a gyűlölködésre legalkalmasabb kortesfogásra óhajtunk csak rámutatni. Ez a gabonaár. „6000 korona lesz a búza" mondják a hiszékeny, tudatlan kisiparosnak. Pedig minden iparosnak tudnia kellene, hogy a gabonaárat tisztán és kizárólag a börze irányítja, amelyik pedig a zsidó banktőke kezében van. A múlt nyáron azt mondta a gazda, hogy boldog lesz, ha 700 koronát kap a búzáért, mindenki csodálkozott, mikor pl. egyik helyi zsidó gabonakereskedő, a hatalmas, milliárdos Stasszer-cég részére napi áron felül vette a gabonát, csakhogy minél több kezében legyen. A zsidó nagyon jól tudta, hogy mára 3000 koronát is túl fog haladni. A gabona addig aránylag sohasem drága, amíg a nagy tömeg a termelő kezében van, hanem csak akkor, amikor felszívta már tőle a zsidó tőke. Elég legyen legutolsónak rámutatni Ausztria példájára. Ott a liberalizmusé a kormányhatalom s odazüllött, hogy tizedét éri pénze a miénknek. Pedig ott nem volt „kisgazda-uralom." Szándékosan csinálta ezt a tőke, amelynek kezében van a készlet, a raktár. Mindig drágítani, mert így nyer, nem pedig ha esnek az árak. Sok kérdésről lehetne még írni, de nincs tér rá egy cikk keretében, majd ezekről máskor. Egy bizonyos: Kecskemét kisiparosságának életkérdése, hogy Pekár Gyula és Zsitvay Tibor kerüljenek a parlamentbe, mert ők nem a nagytőke, hanem a magyar kisember uralmát akarják, velük,együtt a kormány és az egységes párt. Mert ha a liberalizmus kerülne itt újra hatalomhoz, egészen bizonyos, hogy nem 3000 korona, hanem 10, vagy 20 ezer korona lesz egy mázsa, mint Ausztriában, mert a nagytőke életeleme a drágítás s a pénzünk romlása. A Melka-Horváth párt a liberalizmus pártja. Maga ellen vét az a kisiparos, aki rájuk szavaz és nem látja világosan a létét fenyegető, burkolt, szép formába öltöztetett veszedelmet. r ^ Kecskemét, 1922 május 14 Ara 3 korona. Vasárnap, IV. évf. 110. Sz. pm——■TTigraiM'«» mwmrjcTOM-.-------------------------- ---- i -"Ti' i ' r i nrr—in in— it i —r~ mnwin in rnnw» n n w i mai ■■■■ gr ír lainiiMT— ----------------r-mfrp»—KianaKKunmnuB El 2 ^ #• ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE. SZERKESZTŐSÉG: — Egy évre ..... 800 korona. . . , III., Szabadság-tér 1. szám, II..e. 3. ajtó. Telefon 120. Fél évre............................410 korona. Egyes szám ára: 3 korona. ° __ ’ Negyed évre. .... 210 korona. Megjelenik: Hétfő kivételével minden nap. KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 5. sz. Telefon 114. A felsőkereskedelmi iskolák színházi előadása. Tegnap este ismét kiváló sikerű műkedvelői előadás volt a Katona József színházban. A felsőkereskedelmi fiúiskola, a felsőkereskedelmi leányiskolával együtt Jókai Mór darabját, a Dalmát hozta színre, amely most a turanizmus rohamos térhódítása idején kétszeres érdekességgel bír. Igen ügyes gondolat volt, hogy Krisztolofil Antal felsőkereskedelmi iskolai tanár erről a turáni eszméről és annak győzelemre jutásáról tartott értékes, lendületes beszédet. Az előadás rendkívül gondos munka eredménye volt. A fiatal műkedvelők már jó idő óta fáradhatatlanul dolgoztak a siker érdekében és olyan kitűnő összhangot vittek a színpadra, amely teljesen rászolgált a közönség körében megnyilvánult nagy elismerésre. A címszerepet Varga Manci játszotta kitűnő készültséggel. Bájos megjelenése, ügyes, gondos játéka általános tetszést keltett. Veszély Blanka mély átérzéssel, tehetségesen megjátszott, végig kifogástalan alakításról csak dicsérettel szólhatunk. Pataky Antal kitűnő orgánuma kettős szerepének minden nehézségét játszva győzte le. Egyébként is műkedvelőknél ritkán tapasztalható rutinnal játszott. Novák István kitűnő Elemérje alapos és gondos munka eredménye volt. Vujovits Ferenc intrikus szerepét nagy sikerrel, kiváló készséggel oldotta meg. Sajnos, terünk nem engedi, hogy mindenkiről külön-külön írjunk, de egyenként és összesen kitűnően megállták a helyüket a többi szereplők: Major Emánuel, Fazekas József, Mózer József, Szabó Márta, Szakács Piroska, Lőrinc István, Kertész József, Szabó László, Balla Endre, Szigethy István, Miksa Miklós, Kiss Béla, Walentiny Ferenc, Bakos Ferenc, Hunyzák János, Kozma László, Füvessy Károly, Dékány Imre, Rózsa László, Bottlik Mihály, Sebestyén István, Barth Tivadar, Fecske István, Eördögh Ferenc, Sántha Ilona, Tresz Ida, Tájcsik Mária, Dóczy Margit, G. Nagy Ilona, Palásthy Rózsi, Csányi Mária, Szénássy Ilonka, Demeter Lidi, Tornyi Lidi, Reis P., Sahin Tóth L, Szánd L., Nagy T., Antalffy L., Horváth I.,