Kecskeméti Lapok, 1871. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1871-04-22 / 16. szám
Negyedik évfolyam. 16. szám. Április 22.1871. Előfizetési dij : Hirdetési dijak: Vidékre, postán: Mjj|^ jjTIPB gP tF A 5 hasábos petit sor, egyszeri vagy 1/ 1111118/ 11nn 11111■ | n iiiii/ **^**a&** helyben, házhoz hordva: Mm Hl ■ m HM ■■ IB |H BH H §3 H 19 9 H 59 B jUy vagy terjedelmes hirdetések-Negyedévre. 60 kr. K U I ^ K U iBffg U I I I U W0 I I H nél árleengedés adatik. 6... . |\ P|l||l|V Pa llfl Pi I § 11 || | i 11\ “ts/Ar“ UJJUUliiUllil 11 11111 vili .... !****■... Előfizetési pénzek el- # 1 i a F U10 p könyvkereskedésében fogadtatnak Gallia Fülöp * I | ■ i rr | | ■ I ' Kecskemété... HM «.lsekben könyvkereskedésében Kecs- Ismeretterjesztő hetilap, hirdetési irodájában. (Pest,Királykeméten. » ■ utcaa 60. sz. Húsvéti tojások. Pálinka mérés, törvényszék, adóügy! Elkésett ugyan e czikk, de czimét nem is azért kapta, mintha husvétra kellett volna megjelennie, hanem mert azon közgyűlések, melyekben jelen ügyek tárgyaltattak, közvetlen az ünnepek előtt folytak le. Tojásoknak pedig azért neveztem, mert noha kedveskedések akartak volna lenni városi közönségünk számára, mind a mellett alig lehetett azokat a közgyűlési tagoknak jó keményre főzve megemészteni. Egyik városi képviselőnk fölemlíté azon sajnos körülményt, hogy városunk köznépét néhány lelketlen pálinkakereskedő, kik voltaképen nem is pálinkát, hanem cserfahéjjal savanyított és választóvízzel, vagy spiritussal kevert vizet árulnak, oly anynyira rászoktatta az egészségtelen szeszesitalok élvezetére, hogy közülök számosan ünnep él vasárnapokon a piacz körüli pálinkaboltok előtt, midőn az ájtatos nép özönlik ki a templomokból, közbotrányul önkivüli állapotban hevernek, s néhányan oly illetlenségeket követnek el, hogy a férfi és nő közönség legnagyobb része csak pirulással kénytelen mellettük elhaladni. Indítványozd tehát, hogy a templomok körüli pálinkaboltok ünnep és vasárnapokon zárva tartassanak. Igen, de az ily illetlenség hétköznap is csak közbotrány marad és a nem ájtatos nép csak úgy megbotránkozik ez undort gerjesztő látványságon, mint azok, kik épen akkor templomból jönnek kifelé. A hétköznapokon elkövetett ily szemérmetlenségek megszüntetésére is kellene valamit kigondolni ! Tehát tiltassanak el egyáltalában a kereskedők a pálinkaméréstől s valamennyi pálinkabolt zárassák be! Igen, de ehhez városi közönségünknek joga nincs, minthogy a fogyasztási adó alapot felsőbb engedély nélkül kevesbítenie nem szabad! Parancsoljunk rá a háztulajdonosok és pálinkaárusokra, hogy boltjaik körül pissoireokat építtessenek, hová a sokat felhörpintett szerencsétlenek bizonyos dolgaik elvégezésére bemenekülhessenek, s igy majd tán a sétáló közönség nem fogja őket többé az utczán ácsorogva, vagy fetrengve láthatni! Igen, de hátha e gyönyörű egyéniségek leiván magukat, mégsem fognak pissoireokba betérni, hanem kényelmesbnek találandják továbbra is csak a tévés utczákat rondítani ? mit tegyünk akkor ? Egy valaki még azt is kitalálta, hogy mi magunk városi képviselők őrködjünk a rend és illem megtartatása fölött! Hát a városi kapitányság micsoda? Bizony erről mindenki megfeledkezett! Ahelyett, hogy jelen ügy azonnal a kapitánysághoz utasíttatott volna, szükségesnek tartotta mindenki a fentebb előadott okoskodásokat a közgyűlés előtt hosszasan és unalmasan fejtegetni. Ennek különben meg van a maga oka! Valljuk be őszintén, hogy a mi leggyengébb oldalunk a rendészet! Igaz, hogy két derék, becsületes polgártársunkat állítottuk oda a kapitányság élére, de adtunk rendelkezésük alá olyan őrsereget, hogy azokkal a párizsi leghírebb rendőrfőnökök sem tudnának még csak meg se mozdulni. Nemrég egyik pálinkásboltból egy városi őr is tántorgott kifelé, s midőn megszólják, hogy miért gyalázza meg a ruhát, melyet hord, azt felejé: „Oly rosszul fizet a város, hogy keserítségemben ittam le magamat. “ Lehet tán némi kis igazságot adjunk ezen túl nekik nagyobb fizetéseket, s jobban válogassuk meg őket! S ha az itt hosszasan elsorolt botrányokat a rend és illem tekintetéből végképen meg akarjuk szüntetni, ne a pálinkásboltok becsukatását, hanem a kapitányság újraszervezését rendeljük el. De térjünk át a közgyűlés egy másik, érdekes tárgyára. Olvastatott a nagyméltóságú m. királyi Igazságügyministérium rendelete, melyben az első folyamodású kir. bíróságok számának és székhelyeinek kérdésében az országgyűlés képviselőháza által kiküldött bizotság tervezetét közölvén, felhívja e város közönségét, hogy e tervezetet illetőleg saját nézeteit legkésőbben f. évi ápr. hó végéig közölje, részint, hogy mielőbb jelölje ki azon épületeket, melyekben a székhelyén tervezett bíróságok elhelyeztetni fognának, valamint adjon kellő felvilágosításokat, hogy azok mily évi bérfizetés mellett engedtetnének át törvényszéki helyiségül s a közönség, vagy magánosok tulajdonát képezik-e? Nemkülönben Pest megyének a járásbíróságok területi beosztására kiküldött albizottsága megkeresvénye Alpár, Izsák község és Pálfi pusztát illetőleg, melyekből az tűnik ki, hogy nevezett puszta és két szomszéd község a bíróságok rendezése alkalmával a Kecskeméten székelő egyesbirósághoz óhajtanák magukat illetőségileg csatoltatok Mindezek egy kiküldött bizottság által vétettek tárgyalás alá, mely városunk kebelében szervezendő járásbiróság illetőségébe leendő beosztás végett a régebben már Kecskeméthez tartozó pusztákon kívül, következő közeli községek és pusztákat jelölte ki u. m.: Alpár és Izsák községek, továbbá Lajos, Mizse, Bene, Kerekegyháza, Szentistván községgel, Köncsög, Újfalu, Páhi, Orgovány, Bugacz, Monostor, Jakabszállás, Matkó és Szentlőrincz. Minthogy pedig városunkban az ügyek sokasága és a népesség eddig is már szükségessé tette, hogy két külön egyesbíróság működjék, minek szükségessége még inkább beálland, ha az imént megnevezett puszták és községek ugyan a városunkban szervezendő járásbírósághoz lesznek csatolandók , az ekként egyesítendő népesség létszáma jóval felülhaladván az 50.000-et, annálfogva óhajtandó, hogy városunk kebelében a mostani felosztás szerint két külön járásbíróság szerveztessék. Ami továbbár a bíróságok elhelyezésére szükséges épületek kijelölését illeti, a kiküldött bizottság véleményezte, hogy városi közönségünk mind az úgynevezett „Cserepes“, jelenleg is törvényszéki helyiségül használt épületet, mind pedig a volt Ladányi- és Milhoffer féle házakat jelölje ki, megjegyeztetvén, hogy azok a város tulajdonát képezik, hogy a város azokért semminemű bért nem igényel és felemlítvén újból városi közönségünk azon már régebben tett ajánlatát, miszerint ha a kormány egy törvényszéki költséges helyiséget óhajtana városunkban építtetni, ez építési költségekhez jelentékeny összeggel járulana. Végre a bizottság javaslatba hozza, hogy a felsőkerületi járásbírósághoz Kecskemét város 2., 3., 4., 5. és 11. tizedei s az izsáki és szolnoki utakon felüli rész belső határ, továbbá Lajos, Mizse, Bene, Kerekegyháza Szentistván községgel, Ágasegyháza, Páhi puszták és Izsák község, az alsókerületi járásbírósághoz pedig Kecskemét város 1., 6., 7., 8., 9. és 10. tizedei, s az izsáki és szolnoki utakon aluli rész belső határ, továbbá Köncsög, Matkó, Jakabszállás, Orgovány, Bugacz, Monostor, Szentlőrincz, Felső-Alpár, Szentkirály, Borbás puszták és Alpár, Újfalu községek tartozzanak. Következik a mindannyiunkat közvetlen érdeklő adóügy. Olvastattak a m. k. adóhivatal és budai m. k. pénzügyigazgatóság átiratai, melyekből sajnálattal sőt nagy megilletődéssel arról lett alkalmunk meggyőződést szerezni, hogy a közszolgálat és államkincstár érdekében városi tanácsunk és a budai pénzügy igazgatóság s a helyben székelő m. kir. adóhivatal között megkívántató, sőt nélkülözhetlen kölcsönös egyetértés hiánya miatt Kecskemét város közönségének, mint testületnek saját adóhátralékai és a városi lakosság adótartozásai még mindig oly roppant összegben mutattatnak ki, mely a valóságban meg nem állhat, ezenkívül a vá