Kecskeméti Lapok, 1871. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1871-04-22 / 16. szám

Negyedik évfolyam. 16. szám. Április 22.1871. Előfizetési dij : Hirdetési dijak: Vidékre, postán: Mjj|^ jjTIPB gP tF A 5 hasábos petit sor, egyszeri vagy 1/ 1111118/ 11nn 11111■ | n iiiii/ **^**a­&** helyben, házhoz hordva: Mm Hl ■ m HM ■■ IB |H BH H §3 H 19 9 H 59 B jUy vagy terjedelmes hirdetések-Negyedévre. 60 kr. K U I ^ K U iBffg U I I I U W0 I I H nél árleengedés adatik. 6... . |\ P|l||l|V Pa llfl Pi I § 11 || | i 11\ “ts/Ar“ UJJUUliiUllil 11 11111 vili .... !****■... Előfizetési pénzek el- # 1 i a F U10 p könyvkereskedésében fogadtatnak Gallia Fülö­p * I | ■ i rr | | ■ I ' Kecskemété...­­ HM «.lsek­ben könyvkereskedésében Kecs- Ismeretterjesztő hetilap, hirdetési irodájában. (Pest,Király­keméten. » ■ utcaa 60. sz. Húsvéti tojások. Pálinka mérés, törvényszék, adóügy! Elkésett ugyan e czikk, de czimét nem is azért kapta, mintha husvétra kellett volna megjelennie, hanem mert azon közgyűlések, melyekben jelen ügyek tárgyaltattak, köz­vetlen az ünnepek előtt folytak le. Tojá­soknak pedig azért neveztem, mert noha kedveskedések akartak volna lenni városi közönségünk számára, mind a mellett alig lehetett azokat a közgyűlési tagoknak jó keményre főzve megemészteni. Egyik városi képviselőnk fölemlíté azon sajnos körülményt, hogy városunk közné­pét néhány lelketlen pálinkakereskedő, kik voltaképen nem is pálinkát, hanem cserfa­héjjal savanyított és választóvízzel, vagy spiritussal kevert vizet árulnak, oly any­­nyira rászoktatta az egészségtelen szeszes­italok élvezetére, hogy közülök számosan ünnep él vasárnapokon a piacz körüli pá­linka­boltok előtt, midőn az ájtatos nép özönlik ki a templomokból, közbotrányul önkivüli állapotban hevernek, s néhányan oly illetlenségeket követnek el, hogy a férfi és nő közönség legnagyobb része csak pi­rulással kénytelen mellettük elhaladni. Indítványozd tehát, hogy a templomok körüli pálinka­boltok ünnep és vasárnapo­kon zárva tartassanak. Igen, de az ily illetlenség hétköznap is csak közbotrány marad és a nem ájtatos nép csak úgy megbotránkozik ez undort gerjesztő látványságon, mint azok, kik épen akkor templomból jönnek kifelé. A hétköz­napokon elkövetett ily szemérmetlenségek megszüntetésére is kellene valamit kigon­dolni ! Tehát tiltassanak el egyáltalában a ke­reskedők a pálinkaméréstől s valamennyi pálinkabolt zárassák be! Igen, de ehhez városi közönségünknek joga nincs, minthogy a fogyasztási adó ala­pot felsőbb engedély nélkül kevesbítenie nem szabad! Parancsoljunk rá a háztulajdonosok és pálinkaárusokra, hogy boltjaik körül pis­­soireokat építtessenek, hová a sokat felhör­pintett szerencsétlenek bizonyos dolgaik el­végezésére bemenekülhessenek, s igy majd tán a sétáló közönség nem fogja őket többé az utczán ácsorogva, vagy fetrengve láthatni! Igen, de hátha e gyönyörű egyéniségek leiván magukat, mégsem fognak pissoire­­okba betérni, hanem kényelmesbnek talá­­landják továbbra is csak a tévés utczákat rondítani ? mit tegyünk akkor ?­ Egy valaki még azt is kitalálta, hogy mi magunk városi képviselők őrködjünk a rend és illem megtartatása fölött! Hát a városi kapitányság micsoda? Bizony erről mindenki megfeledkezett! A­helyett, hogy jelen ügy azonnal a ka­pitánysághoz utasíttatott volna, szükséges­nek tartotta mindenki a fentebb előadott okoskodásokat a közgyűlés előtt hosszasan és unalmasan fejtegetni. Ennek különben meg van a maga oka! Valljuk be őszintén, hogy a mi leggyen­gébb oldalunk a rendészet! Igaz, hogy két derék, becsületes pol­gártársunkat állítottuk oda a kapitányság élére, de adtunk rendelkezésük alá olyan őrsereget, hogy azokkal a párizsi leghírebb rendőrfőnökök sem tudnának még csak meg se mozdulni. Nemrég egyik pálinkás­boltból egy vá­rosi őr is tántorgott kifelé, s midőn meg­szólják, hogy miért gyalázza meg a ruhát, melyet hord, azt felejé: „Oly rosszul fizet a város, hogy keserítségemben ittam le ma­gamat. “ Lehet tán némi kis igazságot adjunk ezen túl nekik nagyobb fizetéseket, s jobban válogassuk meg őket! S ha az itt hosszasan elsorolt botrányo­kat a rend és illem tekintetéből végképen meg akarjuk szüntetni, ne a pálinkás­boltok becsukatását, hanem a kapitányság újra­szervezését rendeljük el. De térjünk át a közgyűlés egy másik, érdekes­ tárgyára. Olvastatott a nagyméltóságú m. királyi Igazságügyministérium rendelete, melyben az első folyamodású kir. bíróságok számá­nak és székhelyeinek kérdésében az ország­­gyűlés képviselőháza által kiküldött bizot­­ság tervezetét közölvén, felhívja e város közönségét, hogy e tervezetet illetőleg saját nézeteit legkésőbben f. évi ápr. hó végéig közölje, részint, hogy mielőbb jelölje ki azon épületeket, melyekben a székhelyén tervezett bíróságok elhelyeztetni fognának, valamint adjon kellő felvilágosításokat, hogy azok mily évi bérfizetés mellett engedtet­nének át törvényszéki helyiségül s a kö­zönség, vagy magánosok tulajdonát képe­zik-e? Nemkülönben Pest megyének a járás­bíróságok területi beosztására kiküldött al­bizottsága megkeresvénye Alpár, Izsák köz­ség és Pálfi pusztát illetőleg, melyekből az tűnik ki, hogy nevezett puszta és két szomszéd község a bíróságok rendezése al­kalmával a Kecskeméten székelő egyesbiró­­sághoz óhajtanák magukat illetőségileg csa­toltatok Mindezek egy kiküldött bizottság által vétettek tárgyalás alá, mely városunk ke­belében szervezendő járásbiróság illetősé­gébe leendő beosztás végett a régebben már Kecskeméthez tartozó pusztákon kívül, kö­vetkező közeli községek és pusztákat jelölte ki u. m.: Alpár és Izsák községek, to­vábbá Lajos, Mizse, Bene, Kerekegyháza, Szentistván községgel, Köncsög, Újfalu, Páhi, Orgovány, Bugacz, Monostor, Ja­­kabszállás, Matkó és Szentlőrincz. Minthogy pedig városunkban az ügyek sokasága és a népesség eddig is már szük­ségessé tette, hogy két külön egyesbíróság működjék, minek szükségessége még in­kább beálland, ha az imént megnevezett puszták és községek ugyan a városunkban szervezendő járásbírósághoz lesznek csato­landók , az ekként egyesítendő népesség lét­száma jóval felülhaladván az 50.000-et, annálfogva óhajtandó, hogy városunk ke­belében a mostani felosztás szerint két kü­lön járásbíróság szerveztessék. A­mi továbbár a bíróságok elhelyezésére szükséges épületek kijelölését illeti, a kikül­dött bizottság véleményezte, hogy városi közönségünk mind az úgynevezett „Cserepes“, jelenleg is törvényszéki helyiségül használt épületet, mind pedig a volt Ladányi- és Milhoffer féle házakat jelölje ki, megjegyez­tetvén, hogy azok a város tulajdonát ké­pezik, hogy a város azokért semminemű bért nem igényel és felemlítvén újból vá­rosi közönségünk azon már régebben tett ajánlatát, miszerint ha a kormány egy tör­vényszéki költséges­ helyiséget óhajtana városunkban építtetni, ez építési költségek­hez jelentékeny összeggel járulana. Végre a bizottság javaslatba hozza, hogy a felsőkerületi járásbírósághoz Kecskemét város 2., 3., 4., 5. és 11. tizedei s az izsáki és szolnoki utakon felüli rész belső határ, továbbá Lajos, Mizse, Bene, Kerekegyháza Szentistván községgel, Ágasegyháza, Páhi puszták és Izsák község, az alsókerületi járásbírósághoz pedig Kecskemét város 1., 6., 7., 8., 9. és 10. tizedei, s az izsáki és szolnoki utakon aluli rész belső határ, to­vábbá Köncsög, Matkó, Jakabszállás, Or­govány, Bugacz, Monostor, Szentlőrincz, Felső-Alpár, Szentkirály, Borbás puszták és Alpár, Újfalu községek tartozzanak. Következik a mindannyiunkat közvetlen érdeklő adóügy. Olvastattak a m. k. adóhivatal és budai m. k. pénzügyigazgatóság átiratai, melyek­ből sajnálattal sőt nagy megilletődéssel ar­ról lett alkalmunk meggyőződést szerezni, hogy a közszolgálat és államkincstár érde­kében városi tanácsunk és a budai pénz­­ügy igazgatós­ág s a helyben székelő m. kir. adóhivatal között megkívántató, sőt nélkü­­lözhetlen kölcsönös egyetértés hiánya miatt Kecskemét város közönségének, mint testü­letnek saját adóhátralékai és a városi la­kosság adótartozásai még mindig oly rop­pant összegben mutattatnak ki, mely a va­lóságban meg nem állhat, ezenkívül a vá­

Next