Kecskeméti Lapok, 1871. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1871-06-10 / 23. szám

Negyedik évfolyam, 23. szám. Június 10. 1871. Előfizetési dij: Hirdetési dijak: Vidékre, postán: Tff^| ^P| ^F^P 'UTI H ff 1H| Tff Tff Iff 5 hasábos petit sor, egyszeri Vgy 1/ I I Ilii 1/ 1 1 HNI I I I I I I I n 11111/ hirdetésnél^) kr., többszöri helyben, házhoz hordva: |ff ■ ff «L Iggy Ilii l| I ff I II ff W H I wJf vagy terjedelmes hirdetésekig egy edévre . . 1 frt. 50 kr. E ill % II f§f fff|fi ffff I ff I 14 ff# I I - nél árleengedés adatik. Félévre . . • 3 * » II ff A ffl B mm 11 ff I ff ff ff I ff ff ff ff A nyilttérben való közle-Egesz évre . . 5 n „ raj!ff, ff 1 1 I | I a B 1 | a &£ |fffffff ff ff | | I ff ff ff ff^k mény 3 hasábos soráért 10 kr. 1VJUmUISlIJIIIJJ i 1 Mill Ulli Hlj“Lkö., Előfizetési pénzek el- Ha Pülöp könyvkereskedésében fogadtatnak Gallia Fülöp ■ #« ■ is i i ■ | Jj''“11®!"címen/ 7, könyvkereskedésében Kecs- Ismeretterjesztő hetilap, hirdetési irodájában. (Pest,Királykeméten. ■ útcza 60. sz. ) Városi közigazgatásunk újjászerveztetése. (Folytatás.) Midőn jelen czikkem elején a tisztilétszámot közöltem, emlékezhetnek olvasóim arra, hogy egymásután négy pénztárnokot és négy ellenőrt soroltam el, u. m. házi főpénztárnok, törlesztési, árva és adópénztárnok, valamint ezek ellenőreit. Tudom, hogy sokan voltak akkor olvasóim közt, kik sehogy sem bírták maguknak megmagyarázni, mi szüksége van városunknak négy pénztárnokra? Sőt mint hallám, többen oly gyanúsításokat is tettek, hogy azok tán elegendő foglalkozást sem bírnak maguknak találni, hanem a fogukat piszkálják meg pipáznak. Én biztosíthatok mindenkit, hogy e pénztárnokok csak úgy el vannak halmozva munkával, mint városunk sok más tisztviselője, s ha a jelen pénztárkezelési rendszer folytattatnék, maholnap még egy ötödik pénztárnoki és ellenőri állomásra is okvetlen szükség lenne. íme lássuk! A város javadalmaival két pénztár foglalkozik, u. m.: 1) A házi főpénztár. 2) A törlesztési pénztár. A házi főpénztárnál következő külön önálló könyvek vezettetnek u. m.: 1) A városi házi pénztár főkönyve. Mely a jelen czikkben fentebb vagyis e lapok multszámában elősorolt városi bevételek és kiadások rovatait tartalmazza. 2) A II. római számú és 3) A III. róm. számú szájbérlajstromok. Ezek azonban minden év végével összeszámoltatván, összegeikkel a házi pénztár főkönyvébe vitetnek át, hol is mint fentebb is látható a bevételek 12-ik tétel száma alatt fordulnak elő. 4) Tavaszi vetőmag kölcsönről. 5) Az 186 3/4-iki ínséges búza kölcsönről. 6) Az 186 4/5 -iki csőszbér végleges beszedéséről. 7) A lakiteleki ármentesitett földek utáni fizetésekről. 8) A szentkirály és alpári csücskeföldek utáni bevételekről. 9) Az 1866-iki köles kölcsönről. 10) Az 1866-iki pohánka kölcsönről. 11) A B. tabella szerinti pusztaszeri fejedelmi adóról. 12) A pusztaszeri őszi vetőmag kölcsönről 1863-ból. 13) Az 1863-iki pusztaszeri tavaszi vetőmag kölcsönről. 14) Közmunka váltságról. 15) Vidéki kórházban ápoltak pénztáráról. 16) Letéti pénztárról. E könyveken kívül még a házi főpénztárnak és ellenőrnek majdnem minden egyes könyv mellett külön jegyzéket kell vezetniük a végrehajtási dijjak följegyzése és nyilvántartása végett, minthogy a törvények szerint, kik ugyanazon évben fizetéseiket nem teljesítik, a következő évben már 20-tóli büntetéspénzt tartoznak fizetni, nemkülönben a különböző címek alatt néha csak gyéren befolyó pénzek hova fordításának tájékoztatása iránt 14 különálló pénztárt kell kezelniük. Ezekből bárki beláthatja, hogy a pénztárnoki teendőket pontosan teljesíteni ennyi mindenféle különnemű könyvek vezetése mellett jelenleg nem csekély feladat. Mielőtt azonban a javaslatra mennénk át, szóljunk egyúttal a törlesztési pénztárról is. A törlesztési pénztárra e következő bevételek és kiadások nyilvántartása van bízva, úgymint: 1) Itt törlesztetnek az egyes lakosok által Alpár, Borbás, Szentkirály, Ágasegyháza , Páhi, Bugacz, és Gyalán vásárolt birtokrészek vételárai, valamint fizettetnek be a még hátralevő összeg után járó kamatok. 2) A legrégibb és középidőbeli reálisult tartozások beszedését eszközli. 3) A kórházi pénzösszegből kölcsöntvettek kamatokat itt fizetnek. 4) A koldulás megszüntetésére alapított összegből kölcsönvett pénzek szintén. 5) A koldulás eltörlésére kiosztott nyomási földek haszonbéres főkönyve itt kezeltetik. (Megjegyzem, hogy e nyomási földek 28 részletben vannak kiadva, s ez idő szerint 3223 frtot jövedelmeznek). 6) A város tartozásainak nyilvántartását s a tartozások kamatainak fizetését eszközli. 7) Végre itt fizettetnek az iskolák fentartására tett városi alapítványok kamatai. A törlesztési pénztár kevesebb könyvvel van ugyan ellátva, de ennek ép úgy megvan a maga sajátságos nehézkessége, miként a házi főpénztárnak, úgy hogy naponként egyre-másra húsz fizetőnél többet nem igen képesek nyugtatványozni. A törlesztésre eladott pusztai birtokok, habár egy vette is azokat meg, többnyire 4—8 sőt 10 külön lapon s különböző összegekkel fordulnak elő, úgy hogy néha csak a folytonos keresgélés és számítgatásokkal félóra eltelik s ugyancsak megvárakoztatják azt ki második vagy harmadiknak lépett be a pénztárba. Azt sem látom czélszerűnek, hogy az ellenőrök ugyanoly mintára vezessék saját naplójukat, miként a pénztárnokok, mert két egyformán vezetett s gyakran pláne diktandó itt számadási könyv nem igen ellenőrizheti a másik helyességét, ha hiba történnék, így az majdnem felfedezhetetlenné válnék. Sőt én a mai korban már magát az ellenőri állomást sem tartom czélszerűnek. Ellenőr és pénztárnok ugyanegy dolgot végez , egyik a másiknak csak akadályára van, mindkettő ugyanazon számműveletet végzi, azután sorban mindkettő kezébe veszi a pénzt, s midőn már ketten megállapították, hogy az sem több, sem kevesebb, akkor együttesen szép csendesen elhelyezik a wertheim-szekrénybe s ismét kezdhetnek mást; mig ha egyik a könyvvezetést s másik a nyugtatványozást s pénzátszámolását vinné, nem kellene mindég egyet csinálniok s hamarébb menne a dolog. Leghelyesebbnek tartanám, ha városunk pénztáránál könyvvezető és pénztárnok alkalmaztatnék. A pénzintézetek sem alkalmaznak sehol ellenőröket, bebizonyítván a gyakorlat, hogy a könyvvivő mindenkor legpontosabb ellenőr, így azokat a számtalan különnemű könyveket egyesíteni lehetne, s elegendő volna egy városi s egy adópénztár. Polgártársaink közt vannak kitűnő könyvvezetők , azokkal meg kellene ismertetni városunk pénztári teendőit s jutalmak kitűzésével felhívni őket, hogy dolgozzanak ki oly egyszerű könyvelési módot, mely szerint egy könyvvezető s egy pénztárnok a város összes javadalmainak beszedése körül könnyen eljárhatna. Meg vagyok győződve, hogy az sikerülni is fog. Az árvapénztárt végkép beszüntetném, hogy miként, arról akkor fogok bővebben értekezni, midőn majd az árvaügyek körüli eljárást tárgyalandom, így tehát már két pénztárnoki s két ellenőri tiszti állomás betöltésétől megszabadulna városi közönségünk. Hogy városunknál egészen új pénztárkezelési rendszert és a város javadalmairól új könyvelést kell meghonosítanunk, azt már azon felelősség is parancsolja, mellyel a tisztviselők s az egész köztörvényhatósági bizottság az 1870. XLII. t. sz. 73., 74. és 75. §-ai értelmében a városi közönség irányában kötelezve lesznek, mert a jelenleg vezetett könyvek alapján csak hosszú idő és még hosszabb számoskodás után lehet csak mérleget összeállítani, s tudhatni meg egyátalában, hogy mily állapotban vannak városunk pénzügyei, márpedig miként vállalhat el valaki olyasmi iránt felelősséget, miről alig van egy évben csak egyszer is helyes és biztos tudomása. Én olyannak szeretném látni városunk pénztárát, hogy ha bármelyik napon megy is be az a városi tisztviselő, vagy bizottsági tag a város pénzügyi viszonyai iránt tudakozódni.