Kecskeméti Lapok, 1873. január-június (6. évfolyam, 2-26. szám)

1873-05-04 / 18. szám

valóban nem maradna más hátra, mint már az eddigi adókat is magasaknak tartó lakosokra háziadó gyanánt a többi adónak annyi százlariját kivetni, a­mennyiből be­jönne azon összeg, a­melyre a városi kö­zönségnek majd szüksége lesz. A fentebbiek után talán nem is szükséges mondanom, hogy én részemről helyesebb­nek , célszerűbbnek, és a lakosság által sokkal könnyebben elviselhetőnek, de sőt végelemzésben arra nézve határozottan üd­vösnek a közeli közlegelők, u. n. nyomások haszonbérbe- vagy eladását tartom. Ez feleletem a kérdésekre, különben tessék választani! *) M. Sz. Tekintetes Serkeszi Uraság ! Kivet válaszás óta faluzsni ve­tani. Jóváváló csigány itthon nem il már meg. Hajdanában mu­­latni nem tudott a magyar csigány nélkül — ha borá volt, húsasa is kerilt bi­ugóba! Most sint úgy van mulatság, de ázs vagy csupa sérivás mellett régzsödik, vagy ha bort isnak mellette, csi­gány jutalma csak csók, is más egyik, mitől a csigány sem nem kizsik sem nem instál belile. De ki azs oka ennek, én nem tudom, de bizsony csi­gány nem, mert azs sántám még most se fokott meg. A hogy megérkez­tem karalább­sággal az esi nagyon esett, kezsbe havazsott is, város alatt akar­tam menni azson jú sándékkal, hogy a fólső ár­kokból ebédre pecsinyinek váló aprómarhá­kat sedek majd esse, hanem olyan nagy volt a sár és ín sip finyes csizsmámat tiszán akartam há­­zsá vinni. Mentem keresi utcsán betelt, gondolván, hogy itt járdán sárba nem kell ásni. A­hogy telegraphoshoz s kézsel jártam, megláttam egy si­­laj tehenet a Gyurka mísársike ajtaja mellett táncsolni, a­mint a silindek dühösítette, veres nad­rágommal átmentem másik oldalra, nem mertem haragítani, az­tán „Putykás“ pajtásom kopás fejét is ott láttam, Lőrincsi hercseg ajtajába, a mint vasúti utasokat kr­aj­cs ár­káért sorongatta. Lé­­gyeltem koldussal találkoz­ni, de bizs azs jobb lett volna, ha silaj tehene Gyurka mísárosnak gázsol sárba, vagy „Putykás“ pajtás koldúlása sigyenét kellett is volna kiállanom, nem lesek olyan c­s­ú­ff­á, mint a milyen csúnyává lett sípon takarított fényes kordovány csizsmám, a „Dudás“ házi járdáján — a mi rígen elsilyedt. Ez­ a pompás ípület az­t hallom a nagy hirü Itthoni uraságé most, rígóta épitteti már, de csak nem akar azs felípilni, pedig ugyan rígen k­ireszek­, m­icsuda síp palotát fog majd ípiteni. No bizsony azs ípittessen kinek pizse van hozsá, ennek azs uraságnak kapitány segítsége nélkül egy picsi járdácskát se lehet ípitni! Gyenye­­rtséges síp kordovány jóságom! neked ugyan be­adott ezs a hazsai flaster! Felesigem az­onban, ki­­től e miatt nagyon surkoltam , — csudálatos — alig kurokt írté! A mint hazsa írkezstem eremhirrel faladtak elébem a rájkókkal együtt. Mondták, hogy csitertekin sinházsba kell muzsikálni, mikor Bóka komám professor fia Kocza pízszárossal tudományos hasnot fognak zsebre rakni, villámlás erdenyes­­ség, rizsből pizst csinálni, 80 krért este nappal világítani, „ásni onnan, hová nem tett“ — megii­­zsem, elmegyek, his nekem még fizetnek is, csak az­t seretném tudni, kicsoda az­ a „Boka és Ko­cza tanárok“. A­mint ezsen fenhangon tinédtem, feleségem azt mondja: no hibást, hát olyan forma titulus ezs is, mint a hogy írtel lines Briskula mondta hajdan prókátor barátjának: „Pacsu és Schwarcz zsidók“ — egyik azs, legyen másik is, hisen már úgyis vét. Perse ezs úr azst h­isi, ha doktor pizstárnok korában is lehetett Dr.~tanár is lehet pizstárba is professor. No de nem ez a dolog veleje, hanem a mit mutogat, arról pedig ha megérdemli, egy levelet még majd pikturálok. Tisztelőivel és szeretetvel azs ir­g­isi v­aj­da testvére. *) Nem oszthatván teljesen t. munkatársunk nézetét és mert ez igen fontos kérdés megérdemli a bővebb megfontolást, fenntartjuk magunknak, hogy e kérdéshez még hozzá szóljunk és e cikkre észrevételünket megtegyük. Szerkesztő. TÁRCA. Bőr-ápolás. A legrégibb idők óta azon népeknél, melyek a műveltség magasabb fokára értek és szépségi érzékkel bírtak, a bőr ápolására kiváló gond for­­dittatott. És méltán, mert lehet-e bájosabbat és vonzóbbat képzelni a tiszta, szép emberi arcbőr­nél? A legszebb, legöszhangzóbb arcidom vészit, elenyészni látszik a hibás arcszin befolyása alatt s ellenkezőleg a hibátlan arcszin könnyen feledteti velünk az arc egyes fogyatkozásait. E két tételt évezredek óta igazaknak tartot­ták s ép oly régi és jogosult a törekvés, a hibás arcszint szépíteni, a hibátlant pedig megőrizni. Hányszor vitatják meg bizalmas női körökben a fontos kérdést, mely szerekkel lehetne az arcszin javítását elérni? és hányszor látunk méltó boszan­­kodással oly szereket alkalmazni, melyek a leg­szebb arcszint örökre tönkre teszik, melyek által az élénk üde bőr idő előtt is megvénül, durvább lesz ? Nem tartjuk azért is fölöslegesnek az e kér­désben nyilvánuló helytelen és káros felfogásokat a tapasztalat és tudomány világánál helyreigazí­tani , mi­által sok téves balhiedelmet eloszlathatunk. Mindenek előtt szükséges azon képzelődést el­­enyésztetni, mintha léteznék oly egyetemes szer, melylyel a bőr számtalan apró ellenségeit, a bőr­pattanásokat, hólyagcsákat és foltokat el lehessen mulasztani. Ily egyetemes szer kutatása nem lenne kisebb badarság, mint vala hajdan a bölcseség kövének felkeresése. Valamint hajdanra az úgynevezett aranykészí­­tők hirdették, hogy ama kőnek birtokában van­nak, mely a nemtelen érceket aranynyá tudja át­változtatni és ezzel saját előnyükre rászedték a­­ magát csalatni szerető világot, és úgy cseleksze­nek újabb szabású Alchymistáink, kik mindenféle mosdó­szereket, szappanokat, porokat és írókat, mint megannyi csalhatatlan szépítő szereket hir­detnek , mely készítmények rendesen meg is te­szik hatásukat, amennyiben hirdetőiknek szép hasz­not hajtanak, az elámult vevőnek pedig még meg­lehetős arcbőrét olyanná változtatják, melyen az­tán nem lehet már semmit elrontani. Ezzel nem akarjuk állítani, mintha az illat­­szerárusoknál található szépítő szerek közt ne ta­lálkozzanak olyanok , melyek ártatlanok, sőt bizo­nyos esetekben célszerűek is, de abból, hogy va­lamely szer bizonyos esetben hatásosnak mutatko­zott, ne akarja senki következtetni, hogy az min­den, látszólag egynemű baj ellen hathatós szerül tekintessék. Ennek oka igen egyszerű. A bőrnek és arc­­szinnek látszólag legcsekélyebb zavarai lehetnek vagy csupa helyiek, és ekkor helyileg gyógyít­ható bajok, vagy pedig belső szerek kóros za­varainak kisérő tünetei. Utóbbi esetben a külsőleg alkalmazott szerek hatástalanok lesznek, ha csak egyidejűleg a bőr­betegség oka, a belső baj, megfelelő kezelés által nem távolíttatik el. Valamely bőrbaj természetének és okainak felismerése nem éppen könnyű feladat, annál fogva tanácsosabb a kisebbszerű bőrbajoknál is az orvos véleményét kikérni, mint azon tanácsokat követni, melyekkel ily alkalommal az egész világ, jó ba­rátok és buzgó szomszédok oly készségesen szol­gálnak. Még sokkal veszélyesebb ily esetben szé­­pítő-szer áráshoz folyamodni, minthogy ez a legrit­kábban ismeri e szerek alkatrészeit s még kevésbé képes­ megítélni, hogy bizonyos esetben valamely szer mennyire lehet káros vagy hasznos hatású; egyébiránt is a nála egyedüli cél csak az, hogy áraiból minél rövidebb idő alatt mentül többet tud­jon elárusítani. Valamint a hajszínesítő szerek közt vannak ártalmasak és ártalmatlanok, éppen igy áll ez az arcszin javító szerek még sokkal nagyobb seregé­nél is. Egy jó régi közmondás azt tartja: „A­mit a paraszt nem ismer, azt nem eszi“; valóban, sokkal kevesebb betegség és szenvedés bántaná az embereket és a késő megbánásnak sokkal kevesebb dolga lenne, ha tekintettel a sok visszaélésre, mely szépítő- és egyéb titkos szerekkel űzetik, sokan azt a tanácsot követnék, hogy mit a műveltebb ember összetételére és hatására nézve nem ismer, annak alkalmazásától megóvja magát és testét. Hogy mi ezt napjainkban megérjük-e ? alig merjük hinni. Tekintsünk csak bármely újság hir­detési rovatába, telvek azok mindennemű titkos szerek feldicsérésével és hogy könnyen hívőkre bőven találnak, nem kell bizonyítgatni, és tekint­sük meg az iskolai oktatás rendszerét, a gyerme­kek mindenfélékben oktattatnak, csak az egészség elveiben nem. Nincs szépség egészség nélkül! a­ki tehát az egészséget óvja és ápolja, ugyanazt teszi a szép­séggel is. Egészség ápolás és szépség ápo­lás azért is bizonyos tekintetben egy­ér­tel­mű.­A természetes szépség ápolás nem ismer sem porokat, sem íjókat; szerei: tiszta lég, gyakori fürdés, rendes életmód, tartózkodás szellemi túlfe­­szítéstől és mindennemű mértékletlenségtől. Az említetteknél jobb és hathatósabb szerek nem lé­teznek, ezek persze nem vásárolhatók meg pénzen, hanem a henye kényelem és júlélés rovására mun­kával is megszerzendők. Hogy mennyire szüksé­gesek e természetes szépségi szerek az egészséges bőr megőrzésére, azt következőkből fogjuk látni. A bőr, mely az emberi testet befedi, nem holt takaró , hanem igen összetett műszerek dolgozdája. Helybeli újdonságok.­ ­f Az ügyvéd-egylet ápril 27-ére hirde­tett közgyűlését, melyben alapszabályai módosítá­sára vonatkozó javaslat tárgyalása volt kitűzve, a tagok kevés számbani megjelenése miatt meg nem tartható. Malum omen. — Úgy látszik múlt élete után, ily kezdéssel nem sokat lehet tőle várni. V­ Firtling Fáni k. a. ifj. Firtling Antal fiatal leánya a r. kath. anyatemplom­ szószékére egy igen szép térítőt készített. A nagy gonddal készített mű méltán dicséretet érdemel. V Kecskés Pál r. kath. elemi tanító és okleveles torna-tanitó, a helybeli állami alreálta­­nodához a vallás és közoktatási minisztérium által 400 forint évi fizetéssel tornatanítóul neveztetett ki.­­f Oa­v­es Lambert? Kérdezzük a „Kecs­­kemét-vidéki Közlönyt“, miután már 4. száma maradt el a nélkül, hogy a szerkesztő szükséges­nek látta vagy kötelességének tartotta volna erről a közönséget tudósítani, mi mindenesetre nagy figyelemre mutat. Úgy látszik, Kecskemét városa és vidéke egyetlen lapját nem pártolta, és korai végelgyengülésben húnyt el. „Neem vaot ényi váló.“ Nyugodjék békével. Színházunk — melyben vasárnap utolsó előadásul a „Vén bakancsos és fia a huszár“ ada­tott — zárva van és színészeink már eltávoztak; — debuisset pridem­, akkor ők nem lennének velünk annyira elégedetlenek és mi nem­ untuk volna meg őket annyira. Oly ügyes és rendszerető igazgatónak, minőnek idáig Völgyi György urat ismertük, át kellett volna látni, hogy nálunk nagyon elég 5 hónapos és nagyon sok a 7 hónapos sziniidény, azonkívül a női szerepkörök betöltésére több gondot fordíthatott volna, mert a mi közönségünk igényeit az idei női tagok távol sem elégíthették ki. Jövőben több figyelmet kérünk.­­ (Beküldetett.) A kaszinóban és egyle­tekben nagy „Aláírási ivek“ vannak kitéve Kubi­­nyi Konrád aláírással, melyben a lelkes polgártár­sak tűzoltó egylet szervezésére hivatnak fel; az iveken még senki alájegyezve nincs , és azt nagyon természetesnek találjuk; azt hitte tán a t. Kubinyi úr, hogy az ő felhívására azonnal tömegesen siet­nek magukat az ő zászlója alá bejegyezni; hát úgy kell-e egy testületet szervezni, hogy valaki és akárki elkiáltja magát? — Kár volt a dolgot elsietni és magát Kubinyi úrnak oly szerénytelenül feltolni, kik és mikor bizták meg Kubinyi urat a tűzoltó egylet kezdeményezésével és az ügy élére állással ? Hagyja azt , más hozzá értékre és túl­­buzgalmával ne rontson ott, hol használni nem tud.­­ (Tudományos estély.) Május 1 én Ko­­czó és Bóka tanár urak a természettan köréből, különösen a villamosságról, szép számú és művelt közönség jelenlétében igen érdekes és tanulságos előadást tartottak a színház helyiségében. A kísér­letek szépen sikerültek és a közönséget folytonos feszült figyelemben tartották.­­ (Emberölés.) A vad verekedési dühnek ismét emberélet esett áldozatul. Múlt szerdai na­pon Orgoványon Jász Rudolf földbirtokos úr ta­nyáján Hornyák András napszámos B. Horváth Ferenc részessel, mindketten felnőtt fiaikkal együtt voltak és reggelire szalonnát pirítottak. Evés köz­ben a két öreg összeszólalkozott, minek folytán Hornyák A. Horváth Ferencet rúddal leverte, fia pedig az ifjú Horváthot vaslapáttal támadván meg, azt úgy főbe találta ütni, hogy még az nap este meghalt. A két bűnös a fenyitó törvényszéknek átadatott, hol méltó büntetésüket várják. * (A kuruzsolás áldozata.) Klátik János 10. tized 461. sz. a. lakos iparos polgártárs 15 éves Eszter nevezetű leánykájának — térdizületi bántalom folytán — ballába felzsugorodva lévén, szülei bizonyos Deák Istvánná javaslatára öt folyó évi ápril hó 28-án este készített cserfürdőbe ültet­ték, s minthogy a javasasszony, ki a fürdőt 4 írtért szolgáltatta ki, azt parancsolta, miszerint ha azt akarják, hogy a fürdő hasznos legyen, azon esetben sem szabad kivenniük, ha netán a leány a fürdőben elájulna;—­a leánykát csakugyan bekö­vetkezett ájult állapotában sem vették ki s ennek kö­vetkeztében beállott véres agyszélhüdés következté­ben a fürdő használata után alig pár óra múlva meg­halt. A hulla orvosrendőri boncolás alá vétetett s miu­tán abból a halál oka a véres agyszélhüdés, mint a fürdő oktalan használatának következménye — orvosilag megállapittatott, az eset a törvényszéknek bejelenteték. — Íme egy szomorú példája a tu­datlanság szülte fűhöz-fához kapkodásnak! — Meghívás. A helybeli „Néptanitó-egylet“ tagjai a f. évi május hó 10-én d. u. 4 órakor a

Next