Kecskeméti Lapok, 1894 (27. évfolyam, 1-25. szám)

1894-01-07 / 1. szám

szerezze meg mindenki a könyvárusnál „Poche“ úr francia dikcionáriumát. A­mire én azt mondtam neki: „arra mifelénk így hiják a „Dictionnaire de poche“ t, hogy „zsebszótár“. — „No ha jobban tudsz franciául, mint én, akkor ne jöjj ide, az én hitelemet rontani.“ — Hanem azért jó volt­ az igy. A fiúk csak megtanultak szépen minden rendkívüli tantárgyat — ingyen. Engem pedig megtettek rajztanárnak. Értékesítettem a komáromi tanulmányaimat. Valóban értékesítettem. Mert később annyi magántanítványom akadt, a­ki fizetett havonkint két forintot, hogy egész úrrá lettem. Ezek között volt Márton Ferkó is, ki irodalmi nevén Abonyi Lajos, kiváló szép tehetségű népszerű írótársam. E közben pedig festettem olajba a portrékat. A­kikre emlékezem Kecskemétről, a következők: Legelőször a szép háziasszonyom maga, azután a szívem mágnese, a szép kék­szemű, szőke hajú, görög leány, Frankó Julcsa, majd a még annál is szebb, junói termetű, fekete hajú Matolcsy Mari. Azután Petőfi Sándor (kék kvekkerben, sárga gom­bokkal) kecskeméti színész korában, vala­mennyi professorom és Szalay Sándor, Sallay Jancsi, Gaál Józsi, Zabolay Pista, Hartman Pali és nem tudom még hányan. Följegyzem még, hogy a festett arcképekért a „festék és vászon“ árában öt forint tiszteletdíjakat kaptam. (Kivéve Petőfit, meg a szép hölgyeket.) És annyi fontos elfoglaltatás dacára jutott még időm írónak is lenni, írtam ez idő alatt egy drámát, meg egy vígjátékot. Sőt egy lapot is szerkesztettem, humorisz­­tikusat, nem volt kinyomtatva, csak írásban sokszorosítva; az illusztrációkat is magam rajzoltam bele. Még a címére sem emlékezem. De az egész alaphangulatát irodalmi tevé­kenységemnek a kecskeméti élet határozta meg. Házigazdám, a városi mérnök gyakran elvitt magával a gondjaira bízott kiterjedt erdőségekbe paraszt szekéren. Elkóboroltunk a Tiszáig, a Szikra csárdáig, a homokbuc­kákon keresztül a Fehér tóig. Én mindenütt új meg új népélettel találkoztam, a pusz­tákon, a karámokban, a tanyákon, a csárdában, a halásztanyán; megismertem a magyar fajt a maga őseredeti sajátságaiban ; összejöttem pusztabirákkal , hadnagyokkal, a kik betyárokat üldöznek s a futó betyá­rokkal, a kik azokat kerülik, megismer­kedtem a népnek észjárásával , fogalmaival, dalaival, közmondásaival, kifogyhatlan humorával; hallottam a népmeséket a bogrács tüze mellett, a kukorica-fosztásnál, a szüre­telésnél. Láttam a hires bikaharcot s a pünkösdi király parádéját, a minek mind most már hire sincsen; meg azokat a pusztai párbajokat, a­mik mese­számba mennek. Ezek mind úgy megörökítve vannak, emlékezetem kristályhártyáján, mintha tegnap történtek volna. És most végig jártatom emlékezetem bűvlámpája előtt a velem együtt élt alakok képeit, hányan vannak még meg? De sok­nak az alakján keresztül süt már a csillag, mikor elhaladnak előtte! Mivel vagyok jobb náluknál, hogy őket túléltem? Egy könyv nem volna elég megírni, mit tettek , mit szenvedtek , a­kik valamikor pajtásaim voltak? De a­mit vétettek, azt leírni egy körömnek a lapja is sok volna!“ * Kik voltak Jókai itteni tanulótársai, hogy tanult ő itt és mily emléket hagyott hátra egykori társainál, azt több közle­mény világosítja meg ez ünnepi számban. Most még egy tanút akarok csak idézni, Körösi Sándort, Jókai kedves barátját, ki Jókai Mórról és a régi diákélet­ről Kecskeméten írván, így emlékezik meg egykori diáktársáról: Az 1842-ik évben Pápáról egy fiatal ember jött Kecskemétre s iratkozott be a főiskolai diák seregbe. E fiatal ember szép szőke arcával, élénken sugárzó szemei, karcsú termetével feltűnt a diák­seregben. Ez a fiatal ember Jókai Mór volt, ki az­tán a jogi tanfolyam bevégeztéig, a kecs­­keméti diákság tagja és büszkesége maradt. A tanuló ifjúság között nemcsak zse­niális tehetségével tűnt fel, de feltűnt ő a még kissé nyers ifjúság között szelíd, művelt modorával, melyet nemcsak tanuló­társai , de mindenki irányában tanúsí­tott. Benne látta az ifjúság azon eszmé­nyi fiatal embert megtestesülve, melyre minden fiatal embernek törekednie kell. Az előadásokat szorgalmasan hallgatta. Censurában úgy felelt, hogy nemcsak a tanulótársakat, de szabatos feleleteivel a tanárokat is meglepte. Jókai körül csoportosult az ifjúság azon része, mely irodalmi hajlammal birt. Ő bá­torította , kikben tehetséget észlelt a mun­kálkodásra. A magán társalgásban az eddigi nyers modor helyett ő szelidebb, műveltebb tár­salgási modort honosított meg. Példáját követve, az ifjúság nem kávéházakban, hanem a tornázásban kereset szórakozást. Ebben az időben bölcsészethallgatók be sem mertek volna menni egy kávéházba; ez a jogászok szabadalmát képezte, de ezek is a testedző tekézés végett mentek oda, e célból is nem a tanórák alatt — mint ma — hanem üres idejükben. Jókai jogász korában sem járt kávé­házba. Szórakozást vele együtt mi a tor­názásban kerestük. Üres óráinkban kimen­tünk a temetőbe s ott sírok átugrálásával, birkózással és lapdázással töltöttük az időt. Az ő buzdítására az iskolában „sza­való társaságot“ alakítottunk, mely heten­ként bizonyos napon összejött és tagjai ki­­tűnőbb költeményeket szavaltak. Jókai ki­tűnő szavaló volt, ha a kollégiumban hang­versenyt adtunk: ő volt a közönség— kü­lönösen a nőközönség — kedvence. Midőn a szép, szőke, karcsú termetű, szellemtől sugárzó szemű ifjú a szavaló­asz­talnál megjelent: a fiatal nőközönség, kü­lönösen a szép leányok arcza kigyulladt és látni lehetett, mikép emelgeti hófehér keb­lüket a sebesen verő szív mozgása. Három­szor, négyszer ismételtették vele a szava­latra választott költeményt. Jókai nemcsak tanulótársainak, de a városi közönségnek is kedvence volt és meg­tisztelve érezte magát azon család, mely­nek körében megjelent, ő is szerette a kecs­keméti közönséget s ennek jelét adta vala­hányszor arra alkama nyilt. * A diák-kori emlékek legmélyebben vé­sődnek az ember lelkébe. Jókai munkáiban mindig szeretettel emlékezik meg Kecske­métről , kezdve első regényén , a „Hétköz­napokon, melyben a pünkösdi népmulat­ságokat , az 1819-ki nagy tüzet stb. oly eleven szinekkel rajzolta le, egészen autobiografikus regényéig „A tengerszemű hölgy“-ig, melynek legszebb lapjain kecs­keméti reminiszcenciákkal találkozunk. És hányszor még! Nem egy novellája játszik Kecskeméten, regényeibe kecskeméti epizó­dok és alakok elég gyakran szövék. Érdek volna összeállítani műveiből a két­keméti vonatkozásokat. Ha a nemz diszkiadás iskoláink könyvtárában elhes­yést talál, szépen össze lehet majd állitta ezeket a tanulókkal had merítsenek fel még nagyobb szeretetet városunk iránt. magam részéről tanítványaimmal mind olvasmányukból kikerestetem és följegyz­tetem azt, mit Kecskemétről írva találni A helybeli örömmel olvas szülővárosáról , idegen pedig szeretni és becsülni tanulja időleges tartózkodási helyét. * A kecskemétiek Jókaival 46 év múlva találkoztak ismét. A nagy író Hollósy Pál, továbbá Feszty Árpád és Rosko­vics Ignác festőművészek társaságában látogatott el Kecskemétre, hogy az „Osztrák Magyar Monarchia“ Írásban és képekben című nagyszabású néprajzi munkához itt a helyszínen tegyen tanulmányokat. Ünnepélyes fogadtatás várta őket a város előkelőbbjei kalauzolták az illusztrisz tár­saságot, nagy fáklyás menet volt tisztele­tükre, végezetül pedig a kaszinóban 260 terítékű bankot, melyen a kecskeméti intel­ligencia teljes számmal jelent meg. Fel­­köszöntötték a nagy írót Lestár Péter polgár­­mester , Laukó Károly kaszinói elnök, Hollósy Pál, dr. Perisz Ármin főrabbi, Böszörményi Mihály, Jancsó Ádám tanár stb. Jókai meghatottan válaszolt s tosztjai mély nyomot hagytak mindnyájunk szivében. A mai napon Budapesten az ünneplő küldöttségek közt ott lesz Kecskemét vá­rosa képviseletében Horváth Döme nyug. kúriai tanácselnök, ifj. S­ági László főjegyző s hely. polgármester, Zombory László főügyész és átnyújtják a díszpol­gári oklevelet. (Szövegét és leírását e lapok más helyén találják olvasóink.) A nem­zeti díszkiadás megrendelésével a nemzeti emlékajándék növeléséhez városunk­ból a következők járultak: A város 3 példány , Kaszinó egyesület 1 példány, Takarékpénztár 1 példány, Ke­­resk. kaszinó 1 példány, Kath. egyházta­nács 1 példány, Ref. főgymn. 1 példány, Ref. főgymn ifj. könyvtár 1 példány, Ref. főgymn. VIII. oszt. 1 példány, Brachfeld Sándor 1 péld., Dömötör Sándor 1 péld., Hollóssy Somogyi Zsigmondné 1 péld., Ta­­ricsánszky János 1 péld., Nagy Ferencz 1 péld., Sárközy László 1 péld., Zombory László 1 péld., Pesti Ihász Lajos 1 péld. Összesen 18 példány. Valószínű, hogy többen is vannak, de minthogy a Jókai jubileum végrehajtó bi­zottságához intézett levelünkre választ nem kaptunk, itt megejtett puhatolózás útján voltunk kénytelenek a rendelt példányok számát összeállítani. Azokat, kik akara­tunk ellen, sőt sajnálatunkra kimaradtak, kérjük, hogy bennünket értesíteni szíves­kedjenek. * De itt, falaink közt is méltóan ünne­peljük Jókait. A törvényhatóság, a Ka­tona kör, a kaszinó egylet képviselőiből alakult Jókai-bizottság ma, 6-án délelőtt 10 órakor matrenét rendez a színház­ban, melynek végleges műsora a kö­vetkező : 1. Ki­rál­y - h­i­mn­us, szövege Jókai Mórtól, zenéje Zimay Lászlótól, énekli a városi dalárda. 2. El­n­ö­k­i m­e­gny­it­ó bes­zéd , tartja dr. Szeless József. 3. Emlékbeszéd Jókairól, irta és felolvassa főt. Kováts Antal. 4. „A lengyelek fehér asszonya“, Jókai Mórtól, szavalja Zombory Ida úrhölgy. 6. „A holt költő szerelme*­, melo­dráma Jókaitól, előadja dr. Magyar István, zongorán kiséri dr. Szeless József. 6. Jókai-induló, ifj. Baktay Mi­­hálytól. Délután 3 órakor megy végbe Jókai itteni lakóházának falára illesztett emlék­tábla leleplezése s a budai nagy-utca illető szakaszának hivatalos elkeresz­­telése Jókai nevére. Előre is felhívjuk a közönség figyelmét ez utcai ünnepélyességre. Beszédet Kovács Pál, a ref. jogakadémia igazgatója mond; a dalárda énekel; Ka­tona Ernő s. b. elszavalja főt. Kováts Antal tanár „A Jókai-ház előtt“ cz. al­kalmi költeményét; Papp Dezső joghall­gató pedig Komócsy József ünnepi ódáját. Este a kaszinó ifjúsága által rendezett fényes J­ók­ai- bál fejezi be az ünnepé­lyességek sorát. A termek villámfényben fognak úszni, a pazar díszítést a budapesti Rumbold-cég végezte csínnal, az elegáns női tánctrendek a fővárosban készültek. Szó­val a bál fényesnek, díszesnek s mind a mellett kedélyesnek ígérkezik. A rendezőség Lestár Péter kir. tanácsos, polgármester ,öröklete alatt 40 tagból áll. Ü­­nnepel a színház is. Ma este disz­tart. Színre kerül a „Gazdag nyék“, Jókai legutolsó színműve. A­jkai dicsérete fog hangzani a tanin­­­kben is. Mind a három középiskola­­i önképzőköre pályázatot hirdetett méltatására s az iskolai ünnepélye­­s dolgozatokat adják elő és Jókai mű- t szavalnak. Az állami főreáliskola Jókai-ünnepé­­ló 6-án reggel *­a9 órakor kezdődik,­­sor a következő: I. Az iskolai dalárda énekel, Hornyik­­ tanár vezetése alatt. 1. Jókai életrajza, pályanyertes 4­ozat, Lamm Izidor VII. osztályú tanútól. 3. Komócsy József alkalmi ódája, sza­valja Buchwald Gyula VII. oszt. tanuló. 4. Jókai kedvelt dala , egyveleg, elő­adja az iskolai zenekar, Nemesszeghy Ist­ván tanár vezetése alatt. 6. Jókai írói méltatása, pályanyer­tes dolgozat, Mihalik Győző VII. oszt. tanulótól. 6. „A lengyelek fehér asszonya“, Jó­kai Mórtól, szavalja Pataky István VIII. oszt. tanuló. 7. Jókai-induló, előadja az ifjúsági zenekar. A reform, főgymnázium ünnepélye, szé­lesebb körben, f. hó 14én megy végbe. Mű­sora a következő: 1. Jókai-induló. 2. Szózat. 3. Elnöki megnyitó, Dalotti Ödöntől. 4. Óda, Tormássy Istvántól. 6. Dicsőítő beszéd, „Lehullott a rezgő­nyárfa levele”, zenedarab. 6. Ezer év, Jókai költeménye, Szavalja Joó Gyula. 7. Jókai életrajza. 8. Hymnus, énekli az énekkar. 9. Induló, a „Czigány báró“ című ope­rettéből , szövegét írta Jókai. * A­z egy­e­s re­n­d­­­ek gimnasiumá­­nak ifjúsága 7-én tartja Jókai­ ünnepélyét. * A ref. jogakadémia ifjúsága az új félév megkezdése után rendezi ünnepélyét, f. hó 26-án. Az ünnepély a színházban lesz, jog­akadémiai zászlóalap javára. Előadásra ke­rül Miltonból az I. felvonás. Lesz alkalmi szavalat és beszéd is. Este pedig táncestély a kaszinóban. * Polgári leányiskola 7-én, vasár­nap délelelőtt tartja Jókai-ünnepélyét, mely­nek programmja a következő: A növendékek hazafias énekével kez­dődik s azzal végződik, közbe két szavalat lesz Jókai műveiből és ezek között Sza­­lontay Sándor tanár úr tart szép felolva­sást Jókai egy nő alakjáról. Hely szűke miatt itt csak a növendékek vesznek részt. * A Kereskedő Ifjak Egyesülete f. hó - én vasárnap este 8 órakor a Nádor helyiségeiben Jókai-ünnepélyt rendez, a kö­vetkező műsorral: 1. Alkalmi felolvasást tart Kecskeméti Vilmos.­ ­ 2. Magyar népdalokat, cimbalom kist­rét mellett énekel Hochfelder József. 3. Concert-trio Berbiguietől, előadjál Nemesszeghy István, Bence Rezső és Fo­dora Károly. Hölgy és férfivendégek szivesen lát­tatnak. S így ünnepeljük mi Jókait, mert abbé a dicsőségből, a mit ő áraszt, egy suga esik mi reánk is. Régi igazság, hogy Kecs­kemét­méten szivébe zárja azt, ki szere­tettel csüng e városon. Jókai pedig meg­mondta itt: Nem ok nélkül nevezem Kecskemét városát második szülővárosomnak. HÍREK. — Lestár Péter polgármester úr ma annyira felépült, hogy tegnap délelőt már hivatalába is bement. A mily részvétté kisértük gyengélkedését, és oly nagy örömünk felgyógyulásán. Adjon Isten­nek tartós jó egészséget. — Lapunk mai száma Jókainál szentelt ünnepi szám! Épen ezért kétezer­ terjedelemben adjuk s­z­ike helyett, 6­ikán a jubileum napján jelenik meg, de épen ennek nagy terjedelme miatt a rendes rova­tokat jövő számunkra kellett halasztani. — Meghívó. A „Szabadelvű-kör“ ma vasárnap d. u. 4 órakor saját helyiségében (Nádor című vendéglő) tartja alakuló kör gyűlését, melyre a kör összes t. tagja tisztelettel meghivatnak. Kecskemét, 1894 jan. 5. Az elnökség. — Dr. Szigethy Lehel barátunka súlyos családi gyász érte kedves ki Pistikéjük elvesztése által, kit súlyo és hosszas szenvedés után múlt év és­­ 30-án vettek magukhoz társai, az angyalos Temetése általános nagy részvét mellet jan. 1 év délelőtt 11 órakor volt. — , Szinnyai családot szintén súlyos vesztese érte idős Szinnyai Imre elhalásával ki 77 éves korában két heti súlyos betegsé után örök nyugalomra tért. — A Hankovszk és Muraközy családoknak szintén gyáss hozott az újév. Elvesztették özvegy Han­kovszky Lajosnét Muraközy Ten­ziát, ki 67 éves korában, özvegységéne 8-ik évében költözött szerettei után. Bék­és áldás lengjen sirhalmaik felett s enyhíti az Úr kegyelme és az idő jótékony balzsam az elvesztésük miatt támadt sebeket. Felelős szerkesztő: FÖRDÖS DEZSŐ. M­eghívás. A „Kecskeméti Központi Takarékpénztár“ XXI-ik évi rendes közgyűlését folyó évi január hó 14-ik napjai délelőtt 10 órakor tartandja meg­ sajá helyiségében. Tárgysorozat: 1. Igazgatósági jelentés az üzleti ki­mutatás és az évi zármérleg beter­jesztése kapcsán.­­ 2. A jövedelem felosztása iránti ja­vaslat. 3. A felügyelőbizottság jelentése. 4. Az igazgatóság tagjainak 3 évre választása. 5. Jegyzőkönyv hitelesítő bizottság választása. A mérleg és a felügyelőbizottság jelentése a t. részvényesek által a pénztár helyiségében bármikor meg­tekinthető. Kecskemét, 1894. január hó 5. Az igazgatóság Al­lirottnak IIl. tized déli-ÚtCc 115. számú háza, mely közvetlen a belső Séta-tér mellett van, mely­ben van 2 szoba, konyha, kamr, jó kőkút, szabadkézből örökároz eladó. — Értekezni lehet a tulaj­donossal a helyszínen *-» Kovács Lászlónéval.

Next