Kelet-Magyarország, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-25 / 278. szám

8 -»Mat rroin-r WACY Attronwa­j Alekszej Koszigin beszéde (Folytatás az 1. oldalról) gy­ártanak, a szemes termé­nyek termelése eléri a 200 millió tonnát, a hústermelés megközelítőleg a 16 millió tonnát, a tejtermelés a 100 millió tonnát. A Szovjetunióban 1975-ben az ipari és a mezőgazdasági össztermelés meghaladja majd az Egyesült Államok ipari és mezőgazdasági ter­melésének jelenlegi színvo­nalát. Fontos határkő ez a Szovjetunió és a kapitalista országok gazdasági versenyé­ben, — mondotta Koszigin. Hosszan beszélt Koszigin miniszterelnök a műszaki ha­ladás meggyorsításáról, a szovjet ipar általános újrafelszereléséről. Közöl­te többek között, hogy az ötéves terv folyamán meg­teremtik az egységes, orszá­gos villamosenergia-hálóza­­tot, amely 1,5 millió volto­s vezetékhálózattal egyesíti a jelenlegi európai, szibériai, kazahsztáni és közép ázsiai energiarendszereket. Hason­lóképpen befejezik az ország egységes gáz- és olajvezeték­­hálózatának kiépítését is. A beruházások területén a párt és a kormány fő irány­vonala nem az új építkezések megkezdése, hanem a meglé­vő termelési kapacitások re­konstrukciója és újrafejlesz­tése lesz, hangoztatta a szov­jet kormányfő. Ami az új kapacitások üzembe helyezé­sét illeti, a tervezők itt is fe­lelősséggel tartoznak azért, hogy csak a legkorszerűbb, legtermelékenyebb berendezé­sek kaphassanak helyet az új létesítményekben. Az ötéves tervben foglalt életszínvonal-program a szovjet miniszterelnök sze­rint minden család hétköz­napjaiban megmutatkozik majd. A terv az egy főre jutó reáljövedelem 31 százalékos növekedését irányozza elő, de nagymértékben nőnek a bé­rek, a nyugdíjak, a juttatá­sok is. A szovjet kormány elhatározta, hogy fokozatosan, területenként fogják végre­hajtani az általános béreme­léseket. Az 1972-es előirány­zatokban például szerepel az éjszakai pótlékok emelése, a pedagógusok általános fize­tésemelése, s emellett egyes adóféleségek csökkentése vagy eltörlése. A szovjet dol­gozók reálbére 1975 ben át­lagban 150 rubel, reáljövedel­­me pedig csaknem 200 rubel lesz. Az életszínvonal-program szerves részeként folytatják a gépkocsigyártás fejleszté­sét a Szovjetunióban. Az öt­éves terv folyamán a tervek szerint 2,6 mil­lió személyautót adnak el a lakosságnak, s nagy figyelmet fordítanak új, jó minőségű utak építésére, a szervizhálózat jelentős kibő­vítésére. Ugyancsak a prog­ramhoz tartozik, hogy a terv­időszak végén a szovjet ipar kétszer annyi tartós fogyasz­­tási cikket fog előállítani mint jelenleg. A városokban kétszeresére, vidéken pedig háromszorosára bővül a szol­gáltatási üzemek hálózata. Az ötéves terv még olyan apró­ságnak tűnő de a kulturá­lis életszínvonal emelése szempontjából egyáltalában nem lényegtelen kérdésre is kitér, mint az, hogy a terv­időszak végére a szovjet em­berek divatos és madern sza­bású ruhákban járhassanak amelyek jó minőségű anya­gokból készülnek Bár a szovjet gazdaság fej­lődésének alapja az ötéves terv — folytatta beszámoló­ját Koszi­gin —, egy pilla­natra sem csökk°nh°t a gaz­dasági vezetők figyelme az éves tervek iránt. Az egész terv sikerének alapja a ter­melékenység növelése. Ezzel összefüggőben a szovjet kormányfő hangoztatta hogy egyes gazdasági vezetők nem­, fordítanak kellő gondot a ter­melés tartalékainak feltárásé­re, a munkafegyelem megsér­tése elleni küzdelemre. Az előkészületben levő új bér­rendszer az eddiginél foko­zottakon veszi tekintetbe a termelésben részt vevők szakmai képzettségében lévő különbségeket, s ezzel a ter­melékenység növekedésének újabb ösztönzőjévé válik. Az ösztönzési alapok elosztásá­nál a kormányfő szerint meg kell szüntetni azt a gyakor­latot, amely az „egyenl­ősdi” alapján csökkenti az anyagi ösztönzés hatékonyságát. Az ipar irányítóinak figyelmét arra is felhívta Koszigin, hogy az üzemekben még min­dig sok a pazarlás, sok helyen pedig késlekednek az új ka­pacitások üzembe állításával. Igen fontos annak a kong­resszusi irányelvnek a szi­gorú végrehajtása, amely sze­rint biztosítani kell az ipari berendezéseknek az eddiginél gyorsabb lecserélését. Míg 1960-ban 1 millió ru­bel értékű társadalmi össz­termék előállításához 267 dol­gozó munkája volt szükséges, 1970 ben elegendő volt 150 dolgozó munkája, 1975-ben pedig csupán 113 dolgozó munkájára lesz szükség. 1975- ben 49 százalékkal több köz­szükségleti cikket kell forga­lomba hozni, mint 1970-ben. Koszigin megjegyezte hogy a munkaerő-készletek döntő részét ma is a lakosság je­lenlegi szükségleteinek kielé­gítésére használják fel. A VIII. ötéves terv végére azon­ban a népgazdaságban foglal­koztatottak háromnegyed ré­sze közvetve, vagy közvetle­nül közszükségleti cikkek termelésével foglalkozik majd és a kulturális­ közellá­tási szolgáltatások területén tevékenykedik. Az SZKP Központi Bizott­ságának kedden véget ért plénumán Leonyid Brezs­­nyev kemény és igazságos bí­rálattal illetett egyes szovjet minisztériumokat, amelyek nem teljesítetnék 10 havi ter­vük minden előirányzatát — emlékeztetett Alekszej Koszi­gin. Kijelentette, hogy szigo­rúan meg kell büntetni azo­kat, akik el nem készült üze­meket „adnak át", s ezzel sú­lyosan vétenek az állami fe­gyelem ellen. Az állami fe­gyelem a szovjet miniszter­­elnök szerint a tervteljesítés záloga. Ugyanakkor Koszigin rá­mutatott, hogy a szovjet ipar egésze teljesítette 10 ha­vi tervét, noha egyes részte­rületeken, köztük némely fo­gyasztási cikk gyártásában is volt elmaradás. Beszédének befejező részé­ben Koszigin a szovjet gaz­daság „nemzetközi helyzetét” elemezte Hangsúlyozta, hogy míg a tőkésvilágban, elsősor­ban az Egyesült Államokban a gazdasági hanyatlás számos jele mutatkozik, másutt pe­dig­ például Nagy-Britanniá­­ban stagnál az ipar fejlődése, a Szovjetunió és a szocialista országok gazdasága egyenle­tes nagy lépésekkel fejlődik, napról nem­­ jobban megszo­rítva a tőkésvilágot a vele folytatott gazdasági versen­gésben. Bebizonyosodott, hogy a nyugati országok az állammonopolista szabályo­zás módszereivel kényelenek a gazdasági bajok kiküszö­bölésére, különösen nyilván­valóvá vált ez most, a valu­taválság idején, amikor kép­telennek mutatkoztak mély ellentéteik megoldására. Ugyanakkor a szocialista or­szágok gazdasági együttmű­ködése szüntelenül bővül, a kereskedelmük az ötéves terv végére másfélszer akko­ra lesz mint jelenleg. Az együttműködés soron le­vő stratégiai feladatai közül Koszigin többek között meg­említette a Barátság olajve­zeték további kiterjesztését az új gázvezetékek építését, a szocialista országok részvéte­lét a szovjet nyersanyagbázi­sok kiaknázásában, a terme­lési kooperáció és a speciali­zálódás szocialista nemzetközi méretekben való fejlesztését A Szovjetunió természetesen a világ többi országaival is hajlandó fejleszteni gazdasá­gi kapcsolatait, hiszen ezt a­ KGST alapelvei is indokol­ják. Új, érdekes lehetőségek nyílhatnak meg a tervidő­szakban a nyugati országok­kal való együttműködésre, amelyek ugyancsak részt ve­hetnek a kölcsönös előnyök alapján a szovjet természeti kincsek kiaknázásában, gyá­rak építésében, stb. Különösen nagy súlyt helyez a Szovjet­unió a fogyasztási cikkek ter­melésében való kooperáció bővítésére ezekkel az orszá­gokkal. Mindez vonatkozik az Egyesült Államokra is, amelynek azonban ahhoz, hogy a két ország gazdasági kapcsolatai érdemben fejlőd­hessenek, le kell mondania a még mindig érvényes disz­kriminációs intézkedésekről. Az ötéves terv, hangsúlyozta a miniszterelnök, nem zárja ki, hogy a Szovjetunió akár többszörösére növelje keres­kedelmi forgalmát a tőkés­­országokkal. A szovjet, kormányfő beszé­dének befejezéseként hangoz­tatta, hogy az ötéves terv végrehajtásához az egész szovjet nép alkotó összefogá­sára, kezdeményezőkészségre és áldozatos munkájára van szükség, s kifejezésre juttatta meggyőződését, hogy a szovjet nép eredményesen megbirkózik ezzel a hatal­mas feladattal. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának délelőtti ülése­­ ezt követően meghallgatta az 1970. évi kölségvetési terv teljesítéséről szóló kormány­­beszámolót, illetve az 1972. évi költségvetési tervjavasla­tot. Vaszilij Gorbuzov pénzügy­­miniszter a jövő évi költségve­tés irányszámai között meg­említette, hogy 1972-ben a szovjet népgazdaság fejleszté­sére összesen 169,8 milliárd rubelt fordítanak, ami 10,2 milliárd rubeles növekedést jelent az előző évhez képest. A XXIV. kongresszus hatá­rozatainak megfelelően 4,8 milliárd rubelt irányoztak elő az életszínvonal emelkedését érintő egész sor nagyszabású intézkedés végrehajtására. A szociális és kulturális elő­irányzatok teljes összege pe­dig 62,9 milliárd rubel lesz. 1972-ben honvédelemre 17,9 milliárd rubelt irányoznak elő, ami az összes költségve­tési kiadások 10,3 százalékát jelenti. 1971-ben erre a célra ugyanekkora összeget fordí­tottak, ami viszont az összes költségvetési kiadások 11,1 százaléka. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának szerda délutáni ülé­sén a Nemzetiségi Tanácsban megkezdődött a délelőtt el­hangzott referátumok vitá­ja. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa két házának — a Szö­vetségi Tanácsnak és a Nem­zetiségi Tanácsnak — szer­dán tartott első együttes ülé­sén személyi kérdésekről­­ döntöttek. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa elnökségének elnökhe­lyettesei lett°k: Fedor Szar­ganov, a Belorusz SZSZK Legfelső Tanácsa elnökségé­nek elnöke és Artur Vade­­az Észt SZSZK Legfelső Ta­nácsa elnökségének elnöke. A küldöttek a Legfelső Ta­nács elnökségének tagjává választották Grigorij Roma­novot, a lening­rádi területi pártbizottság első titkárát , R­ászul Ganzatovot, a Dagesz­­táni írószövetség elnökét. Vaszilij Tolsztyikovot, akit 1970 ben kineveztek a Szov­­jetunió pekingi nagykövetévé felmentették a Legfelső Ta­nács elnöksége tagjának kö­telezettségei alól, mivel új beosztása nem teszi lehetővé a Legfelső Tanács elnökségi tagságával járó kötelezettsé­gek teljesítését. A Legfelső Tanács üléssza­ka csütörtökön folytatja a vitát. Délelőtt a Szövetségi Tanács, délután pedig ismét a Nemzetiségi Tanács tart ülést. A terv- és költségvetési előterjesztéseket előrelátha­tólag a pénteki záróüléseken hagyják jóvá. Amerikai-japán megállapodás Okinawáról A japán alsóház szerdán stifikálta az Okinawára vo­­natkozó amerikai—japán megállapodást. Ennek értel­­mében az Egyesült Államok tután is támaszpontokat­arthat fenn a szigeten, mi­­után az ismét japán fennha­tóság alá kerül. E fonák megállapodás elleni tiltako­zásul két ellenzéki párt — a szocialista párt és a kommu­nista párt — képviselői boj­­kottálták az ülést. A megál­lapodást a japán parlament 285 szavazattal 63 ellenében hagyta jóvá. (Folytatás az 1. oldalról) együttműködés rendkívül nagy lehetőségeket rejt ma­gában mindkét ország szá­mára. Fock Jenő pohárköszöntője végén a bolgár és a magyar nép megbonthatatlan, örök barátságára, testvéri együtt­működésünk további sikerei­re, a testvéri bolgár népre, annak kipróbált vezetőjére, a Bolgár Kommunista Pártra, a párt Központi Bizottságára, és vendégeink egészségére emelte poharát. 1971. november 28. Sztanko Todorov pohárköszöntője Sztanko Todorov pohárkö­szöntőjében köszönetet mon­dott Fock Jenő szívélyes sza­vaiért, a figyelmességért és rokonszenvért, amelyet lép­­ten-nyomon tapasztalnak. Mint mondta, örömmel to­vábbítja majd a magyar for­radalmi munkás-paraszt kor­mány, a magyar nép meleg, őszinte üdvözletét a Bolgár Népköztársaság kormányá­nak és népének. Ezután így folytatta: — Magyarország és Bul­gária népét a régmúltba visszanyúló nagy, meleg, őszinte és történelmi barát­ság fűzi össze, amely új ér­telmet és tartalmat nyert, amikor népeink elindultak a szocializmus építésének út­ján. A szovjet hadseregnek a második világháborúban aratott döntő győzelme, a Hitler-fasizmus szétzúzása és a nagy Szovjetunió fölbe­­csülhetetlen értékű, test­véri, önzetlen segítsége tette lehetővé országaink történe­tének e sorsfordulóját. — Gyakran hangsúlyoztuk és most őszinte örömmel is­mételjük meg, hogy népeink, pártjaink testvéri kapcsola­tai a marxizmus—leninizmus, a szocialista internacionaliz­mus elvei alapján fejlődnek és szüntelenül erősödnek. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság kö­zött a barátság, az együttmű­ködés erősítésében nagy je­lentőségűek a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága első titkára, Todor Zsivkov elvtárs és a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkára, Kádár János elvtárs vezette párt- és kormányküldöttsé­gek kölcsönös látogatásai.­­ A bolgár nép békés épí­tőmunkát folytat és a Bolgár Kommunista Párt vezetésé­vel önfeláldozóan dolgozik a BKP X. kongresszusán kitű­zött történelmi feladat meg­valósításán, a fejlett szocia­lista társadalom felépítésén. A nemzeti jövedelem állan­dóan növekszik. Emelkedik népünk életszínvonala. Nagy sikereket értünk el a gaz­daságban, a kultúrában, a szociálpolitikában és az élet más területein.­­ A két ország kormánya aktívan részt vesz a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak tevékenységében. A Szovjetunió hatalmas politi­kai, gazdasági és védelmi ereje mellett az is biztosíté­ka további fölemelkedésünk­nek és biztonságunknak, hogy részt veszünk ezekben a szervezetekben.­­ Tárgyalásaink során megelégedéssel állapítottuk meg, hogy közöttünk teljes a szolidaritás és az egység a mai nemzetközi helyzet meg­ítélésében. Kormányaink te­vékeny politikát folytatnak a nemzetközi küzdőtéren, szi­lárdan támogatjuk a vietna­mi nép és Indokína népeinek az Egyesült Államok impe­rialista agressziója ellen foly­tatott hősi harcát. Határo­zottan síkraszállunk az izra­eli agresszió ellen, az elra­bolt területek felszabadításá­ért, s a Közel-Kelet szilárd békéjéért küzdő arab népek mellett. Közös az a meggyőződé­sünk is, hogy földrészünkön fel kell számolni minden olyan tényezőt, amely veszé­lyezteti a békét és akadá­lyozza az európai népek együttműködését. Megálla­podtunk abban, hogy a Var­sói Szerződés többi tagálla­mával, a szocialista orszá­gokkal együtt továbbra is ak­tívan kivesszük részünket az európai államok biztonsági és együttműködési konferen­ciájának sikerét szolgáló erő­feszítésekben. — Meg vagyunk győződve arról, hogy mostani látoga­tásunk a testvéri szocialista Magyarországon újabb len­dületet ad az országaink, né­peink, pártjaink közötti ha­gyományos barátság és együttműködés fejlesztésé­nek. Sztanko Todorov a meg­bonthatatlan bolgár—magyar barátságra, a Magyar Nép­köztársaság felvirágzására, Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak egészségére, Fock Jenő­nek és feleségének egészsé­gére, a béke ügyének diada­lára, minden ország és min­den nép együttműködésére, a kommunizmus győzelmére emelte poharát. ★ Szerdán délután az Or­szágházban folytatódtak a magyar—bolgár tárgyalások. A magyar tárgyaló küldöttsé­get Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, a bolgár­ tárgyaló de­legációt Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság mi­nisztertanácsának elnöke ve­zette. A kedden megkezdődött és szerdán folytatódott tárgya­lásokon áttekintették a nem­zetközi helyzet időszerű kér­déseit. A két őrs­­ kapcso­latainak alakulását politi­kai, gazdasági és egyéb terü­leteken. A tárgyalások az őszinte barátság, a kölcsö­nös egyetértés jegyében zaj­lottak le. ★ A Vecserni Novini, a szó­fiai esti lap szerdai számá­ban közli budapesti tudósító­jának jelentését, amely már címében utal a két ország kapcsolatainak a kormány­fői találkozót követő várható fejlődésére. A jelentés Fock Jenő és Sztankij Todorov hi­vatalos tárgyalásairól szólva megállapítja: „Újra megerő­sítést nyert, hogy a feleknek teljesen azonos az álláspont­ja az összes megvitatott kér­désben”. Hasonlóan véleke­dik az Otecsesztyen Front szerda délutáni kiadása is, amely budapesti jelentésének címében „A bolgár—magyar barátság eleven megnyilatko­zásának” nevezi a bolgár mi­niszterelnök magyarországi útját. DECEMBERBEN Mixon— Pompidou találkozó A francia köztársasági el­nöki hivatal szerdán hivata­losan bejelentette, hogy Tixon amerikai és Pompidou francia elnök december 13-án és 14-én találkozik a portu­gál fennhatóság alatt álló Azori-szigeteken. Az Elysée­­palota nyilatkozata szerint a találkozó Nixon elnök kíván­ságára jön létre még az el­nök pekingi és moszkvai út­ját megelőzően. A két állam­fő nemzetközi kérdésekről tárgyal majd a Franciaor­szág és Észak-Amerika kö­zött félúton, az Atlanti-óceá­non levő szigeteken. Folytatódtak Ceausescu—Tito megbeszélései Szerdán Temesváron foly­tatódtak a hivatalos román— jugoszláv tárgyalások Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az államtanács elnöke és Jo­­szip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke között. Mint jelentet­tük, Tito kedden érkezett ötnapos baráti látogatásra Romániába. A tárgyalásokon mindkét delegációban részt vesz töb­bek között a két ország mi­niszterelnöke, külügyminisz­tere, a gazdasági együttmű­ködési vegyes kormánybizott­ság két elnöke, valamint más párt- és állami vezetők. A tárgyalások -- a kiadott je­lentés szerint - a barátság, a szívér"'"'?*, a kölcsönös bi­zalom és megértés légköré­ben folynak. Vezérkari főnökök tanácskozása Kairóban Szerdán Kairóban négy óra hosszat tanácskoztak az arab országok hadseregeinek ve­zérkari főnökei. Sazli, az egyiptomi hadsereg vezérka­ri főnöke kijelentette: a leg­­legjfont­osabb té­mája az volt, hogy a közvet­len frontvonalon kívül eső arab országok milyen formá­ban támogassák az Izrael­­i’»"»­ harcot. Hangoztatta, hogy az általános stratégiai irányvonal tekintetében tel­jes a m egyetértés, majd közölte, hogy a találkozón beszámolót tévjesztett elő a katonai helyzetről. E beszá­­moó­­vébként megvitatják az arab védelmi tanács soron következő ülésén is. A ta­nácskozást csütörtökön foly­tatják. Kohl-Bahr találkozó Bonnban Szerdán délelőtt Bonnban az NDK és az NSZK megbí­zottai között megkezdődött a nyugat-berlini egyezménnyel kapcsolatos tárgyalások 30. fordulója. Közvetle­nül azután, hogy dr. Michael Kohl, az NDK mi­nisztertanácsának államtit­kára küldöttségével együtt megérkezett Bonnba, meg­kezdték a tanácskozást Egon Bahrnak, a nyugatnémet kancellári hivatal államtit­kárának vezetése alatt álló NSZK-küldöttséggel. Ezt kö­vetően négyszemközti megbe­szélést folytatott a két ál­lamtitkár, majd ebédszünetet tartottak. Délután a tanács­kozás folytatódott. A tárgya­lásokat ma folytatják. Anglia Rhodesia megállapodása Sir Alec Douglas-Home an­gol külügyminiszter, miután kormánya nevében megálla­podásra jutott a rhodesiai fe­hértelepes rezsimmel, szer­dán visszautazott Londonba. A megegyezés szövegét egye­lőre nem hozzák nyilvános­ságra. Úgy tudják, hogy a fajüldöző Smith-rendszer kénytelen lesz valamiféle népszavazás révén az ország őslakosságának hozzájárulá­sát is megszerezni, mielőtt a megállapodás hatályba lép­ne. Ez hónapokig is eltart­hat. Mindenesetre kétes fényt vet a megállapodás ér­tékére, hogy John Vorster dél-afrikai miniszterelnök a fajüldöző „testvérrendszer” és Nagy-Britannia megálla­podását örömmel fogadta és jókívánatait fejezte ki mind­két kormány vezetőjének.

Next