Kelet-Magyarország, 1973. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

i.­oMal (Folytatás az 1. oldalról) A kormány november óta igen sok intézkedést tett a párt határozatában megjelölt feladatok megvalósítására. Erre azért volt mód, mert a Minisztertanács a határozatot megelőző hónapok során nem a hiányosságok puszta össze­gyűjtésével készült az állami irányításban a Központi Bi­zottság novemberi ülésére, hanem aktív és folyamatos cselekvéssel. A viták során előkészületeket tettünk, vál­tozatokat dolgoztunk ki a várható feladatok végrehaj­tására. tCEDfr-^AG'YÄ!fÖR?ZA9 1973. mlrefus ML Gazdaságpolitikánk fő irányvonala a termelés hatékonyságának erőteljes növelése Tisztelt Országgyűlés! Gazdaságpolitikánk fő irányvonala a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése és ennek révén olyan ütemű fejlődés biztosítása, amely lehetővé teszi a lakosság életszínvo­nalának rendszeres növelé­sét, életkörülményeinek és kulturális ellátottságának továbbjavítását, a termelés­nek a korszerűség követel­ményeivel összhangban álló fejlesztését, a nemzeti va­gyon jelentős gyarapítását. Ehhez nem elegendő a termelés mennyiségi növe­lése, a minőség is fontos, ez együtt fejeződik ki a haté­konyságban. Társadalmi, termelésünk hatékonysága az elmúlt két évben tovább nőtt, de ütemével nem le­hetünk elégedettek. Figye­lembe véve a munkaerőhely­zetünket, örvendetes jelen­ség, hogy az ipari és mező­­gazdasági élő­munka terme­lékenysége a megelőző idő­szaknál gyorsabb ütemben és a tervezettnél is nagyobb mértékben emelkedett. De még sok a tennivaló, külö­nösen a beruházott vagyon­nal, az álló- és forgóeszkö­zökkel való jobb gazdálko­dásban. Ezzel növelhetjük tartósan a munka társadal­mi termelékenységét. A korábbi évek elmaradá­sát még korántsem sikerült behozni, a munka termelé­kenységét tekintve, a szocia­lista országok sorában kö­zépen foglalunk helyet. A legfejlettebb kapitalista or­szágokhoz képest pedig 10— 15 éves elmaradásunk van. A termelékenység további növelésére nagy szükség, de lehetőség is van, amelyet komplex módon, a technika megújításával, a munka- és üzemszervezés javításával, a vezetés színvonalának eme­lésével és jobb munkafe­gyelemmel kell elérnünk. A kormány egyik legfon­tosabb feladatának a beru­házási munka megjavítását tekintette, és intézkedéseink hatására javulás következett be. A beruházások egészség­telenül gyors üteme mér­séklődött, az 1972. évi beru­házások az előző évihez ké­pest összehasonlítható áron számítva 2 százalékkal csökkentek. Továbbra sem megnyugtató a befejezetlen beruházások aránya. Számuk ugyan valamelyest csökkent, de a beruházások kivitelezése nem eléggé javult, nagyok a többletköltségek, a befejezé­si határidőknél késések mu­tatkoznak, elsősorban ezen okok következtében a befe­jezetlen beruházások száma, aránya még mindig igen magas. A termelési célokat szol­gáló építkezések tervezésével kapcsolatban a beruházási tevékenység növekedésének mérséklése miatt helyen­­­ként kihasználatlan építő­ipari kapacitások keletkez­tek. Ez átmenetileg elkerül­hetetlen. Az idén ez a ki­használatlanság már csök­ken. Az építőiparnak sokol­dalúan fel kell készülnie ar­ra, hogy a későbbi időszak­ban ismét nagyobb feladato­kat kell megoldania. Az embereknek a szocia­lizmusért, hazájukért, üze­mükért, szövetkezetükért ér­zett felelősségére az eddigi­nél is sokkalta bátrabban építsünk. Nem lehet feledni, hogy az ideológiai munka is termelési kérdés és az embereknek mondott okos közvetlen szó nélkül a nye­reségrészesedés vagy egyéb ösztönzés sem igazi érték. A hatékonyság növelése­A szocialista országokkal 1970—1971-ben kialakult külkereskedelmi passzívum 1972-ben megszűnt, a tőkés­­országokkal lebonyolított forgalmunkban pedig a ter­vezettnél jobban csökkent, együttesen számítva némi kiviteli többletünk kelet­kezett. Ez a kedvező válto­zás szorosan összefügg az 1972. évi terv keretén belül tett — a gazdasági egyen­súly, ezen belül a külkeres­kedelmi egyensúly megszilár­dítására vonatkozó — intéz­kedésekkel. 1971-ben a tervezettnél jobban nőtt az állami költ­ségvetés hiánya, amely részben a tőkés világpiaci inflációból eredő áremelke­désekből, részben a beruhá­zási többletköltségekből és a nem kielégítő gazdaságos­sággal működő vállalatok tervezettnél alacsonyabb be­fizetéséből, vagy támogatá­sának növekedéséből adó­dott. Ezen változtatnunk kellett és változtattunk is, s az elmúlt évet a tervezett 3,2 milliárddal szemben 2,6— 2,7 milliárd forintos költség­­vetési hiánnyal zártuk. Az országgyűlés által jó­váhagyott 1973-as költség­­vetési törvényben ugyaneny­­nyi hiányt irányoztunk elő, figyelembe kell venni azon­ban, hogy mind a bevéte­lek, mind a kiadások mint­egy 20 milliárd forinttal ma­gasabbak a tavalyinál. A hiány további csökkentését segíteni kell ésszerű takaré­­kossággal is. A költségvetési egyensúly teljes megteremtése még to­vábbi évek feladata. Ennek fő útja gazdálkodásunk ja­vítása és a gazdasági szer­kezet tervszerű fejlesztése. Ésszerűen és törvényes úton — tehát nem indokolatlan áremelésekkel — fokozni kell a vállalati jövedelmezősé­get, a költségvetési bevétel növelését. A biztonságos ál­lamháztartás megfelelő tar­talékok képzését kívánja meg. Ezek célja, hogy a nép­­gazdasági szempontból leg­fontosabb feladatok megva­lósításának menet közben felmerülő esetleges többlet­­költségeit, illetve az előre be nem tervezhető kiadáso­kat ebből fedezzük. A tarta­lékok célszerű felhasználása nagyfokú fegyelmezettséget, szigorú mérlegelést követel meg. A jelenlegi helyzetben különösen fontos, hogy a tartalékokkal megfelelően gazdálkodjunk. Az egyensúlyi helyzet át­tekintése után a gazdaságos termelés fejlesztésének né­hány időszerű kérdéséről szeretnék szólni. Noha va­lamelyest sikerült vissza­szorítani a gazdaságtalan termelést, még korántsem értünk el kielégítő eredmé­nyeket. Gazdasági ösztön­zőkkel, szükség esetén a központi beavatkozás eszkö­zeivel is gyorsítani kell ezt a folyamatot Az anyagi ösz­tönzés elvének következetes érvényesítése mellett ne veszítsük szem elől a politi­kai meggyőzés, az erkölcsi ösztönzés nélkülözhetetlen fontosságát. nem kulcskérdése, hogy a termelés szerkezetét mind az iparban, mind a mező­gazdaságban fokozatosan oly módon alakítsuk át, hogy a hatékonyabb terme­lőágazatok gyorsabban fej­lődjenek, a gazdaságtalan termelés pedig visszaszorul­jon. Az ipar kedvező irányú szerkezeti átalakítását jelzi egyes ágazatoknak az átla­gos növekedési ütemet lé­nyegesen meghaladó fejlesz­tése, így például az 1971-es és 1972-es tényszámok, va­lamint az 1973-as terv alap­ján, e három év alatt az ipari termelés mintegy 18 százalékos növekedésén be­lül a kőolajfeldolgozás 27 százalékkal, a földgázterme­­lés 29 százalékkal, a tim­földgyártás 59 százalékkal, a műtrágyatermelés 29 száza­lékkal, a cementtermelés­­23 százalékkal emelkedik. Az előrehaladás azonban — különösen, ha nemcsak az ágazatok egymáshoz vi­szonyított fejlődési arányát, hanem az üzemeken belüli gyártmányösszetételt is vizs­gáljuk — a kívánatosnál és a lehetségesnél lassúbb. A gyártmányszerkezet korsze­rűsítésére irányuló munka gyorsítása érdekében széles körű összefogásra van szük­ség. Mind az irányító szer­veknél, mind a vállalatoknál az eddiginél több kezdemé­nyezésre, nagyobb határo­zottságra és következetesség­re számítunk. A vállalatok munkájának célszerű fejlődését a kor­mány egyebek között azzal is segíti, hogy a Központi Bizottság állásfoglalása alap­ján a közelmúltban határo­zatot hoztunk 50 gazdálkodó egység — 180 vállalat — te­vékenységének megkülön­böztetett figyelemmel kíséré­séről. Ezek a vállalatok állít­ják elő egész ipari terme­lésünk mintegy 55 százalé­kát, s az ipari export két­harmadát. Itt összpontosul az iparban foglalkoztatott munkaerő fele, az ipar álla­mi forgóalapjainak jelentős része, továbbá itt valósul­nak meg a központi fejlesz­tési programok, s az állami nagyberuházások. Ezeknek a nagyvállalatoknak — me­lyek egyike-másika egész iparágat képvisel — megha­tározó jelentőségük van a társadalom, a gazdaság fej­lődésére. A megfigyelt vállalatok változatlanul az általánosan érvényes gazdaságirányító-Képviselő elvtársak! Az ipar termelési szerke­zetének átalakításában je­lentős szerepet töltenek be a központi fejlesztési progra­mok, amelyek több gazda­sági ágazat egybehangolt, nagyarányú és gyors ütemű fejlesztését szolgálják. E programok kedvező hatása már a negyedik ötéves terv­időszakban jelentkezik. Az alapjaiban eredményes fo­lyamatnak ezúttal csupán néhány problematikus olda­lára kívánom a figyelmet ráirányítani. Hisz ezek meg­oldása közös feladat, s eb­ben is szükséges az egységes szemlélet Energiagazdálkodási kon­cepciónk szerint gyors üte­mű a szénhidrogének előre­törése és csökken a szénfel­használás aránya. Nagy könnyítést jelent a lakos­ságnak, hogy a háztartások jelentős részében korszerű fűtőanyagot használnak. Már mintegy másfél millió olaj­­kályhát működtetnek és a háztartások 60 százalékában gázt használnak. Ez kétség­telenül nagyon örvendetes jelenség. Ám azt is látjuk, hogy a tüzelőanyag-felhasz­nálás átállításában hibák is történtek, elsősorban az ipa­ri üzemekben túlságosan előre szaladtak, a széntüze­lést ott is abbahagyták, ahol az ma még nem megenged­hető, s a technológiai folya­mat nem feltétlenül teszi szükségessé. A népgazdasá­gi érdekeket mellőző átál­lással most felesleges kiadá­sokat, beruházási feszültsé­geket, ellátási gondokat okoznak, olyan, a dolgozó emberek ezreit érintő szén­­bányászati problémákat, amelyeknek megoldása gyak­ran kormányzati döntést, közbelépést tesz szükségessé. Energiahelyzetünk nem könnyű, még az épülő, és a továbbiakban tervezett jelen­tős kapacitású atomerőmű­vek megépítése után is nagyon megfontolt, taka­rékos gazdálkodást követel. Sok milliárd forint értékű sj rendszer keretei között működnek. Az általános ter­vezési és szabályozási elő­írások rájuk is egyértel­műen vonatkoznak. A kije­lölés önmagában nem jelent jogcímet valamiféle kivételes elbánásra, költségvetési és hitelezési juttatásokra, men­tesítésekre, engedményekre. Az a célunk, hogy a gaz­daságirányító szervek rend­szeresen és folyamatosan in­formációkat kapjanak e vál­lalatok működéséről, gazda­sági helyzetéről, termelési, fejlesztési és üzletpolitiká­járól, segítsék a vállalatok hatékony működését, a nép­­gazdasági érdekek érvénye­sülését. Az általánostól eltérő módszereket fogunk alkal­mazni az egyenként több ezer dolgozót­ foglalkoztató, jelenleg hat, a későbbiek so­rán valószínűleg nyolc-tízre szaporodó vállalat átszerve­zésére, korszerűsítésére, amelyeknél a termelési struktúra átalakításához szükséges anyagi eszközök kizárólag saját erőből nem biztosíthatók. A Miniszterta­nács határozata alapján a Gazdasági Bizottság kijelöl­te az érintett vállalatokat. Ezek a Magyar Hajó- és Da­rugyár, a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gép­gyár, a Csepel Autógyár, a Vörös Csillag Traktorgyár, a Hajtómű- és Felvonógyár, valamint a Beton- és Vasbe­­ton­ipari Művek. A változás végrehajtása nem könnyű és nem gyor­san megoldható feladat. Ezeknél a vállalatoknál az állóeszközök egy részének kicserélésétől, a munkaerők átképzésétől, átcsoportosí­tásától kezdve a termelési feltételek átalakításáig, új technológia bevezetéséig, új termékek újszerű termelési módszerekkel történő előál­lításáig sok mindenre szük­ség van. Központi segítsé­get és helyi erőfeszítéseket egyaránt igénylő, fokozato­san megoldható feladatokról van szó. Traktorgyárat is. Ez az emlí­tett üzemekben hozzá­járul a­­korszerűbb gyárt­mányszerkezet kialakításához jelentős változások történ­tek a mezőgazdaságban, át­alakult a termelés szerkezete. Gyökeresen megváltoztattuk a termelés feltételeit. Számot­tevően javítottuk az anyagi, műszaki elátottságot, nagy­arányú gépesítést hajtottunk végre. A műtrágyaellátás je­lentős fokozásával erőfeszíté­seket tettünk a talajerő után­pótlásra, nagy gondot fordí­tottunk a vízgazdálkodás ki­terjesztésére. Újszerű szerve­zeti formákat hoztunk létre, amelyekben a gazdaságok egyesíthetik erőforrásaikat, termelési tapasztalataikat és egyre inkább iparszerű mód­szerekkel oldják meg felada­taikat. A következő években to­vábbra is fontos feladatunk a mezőgazdaság intenzív fej­lesztése, a hatékonyság javí­tása. Eddigi eredményes munkánk bizonyítéka, hogy 1971-ben a mezőgazdasági ter­melés 9 százalékkal, 1972-ben pedig újabb 5 százalékal nőtt. A szántóföldi növények összes termelése — különösen gabonafélékből — jelentősen magasabb a tervezettnél, míg a kertészeti ágak, a szőlő- és gyümölcstermelés elmaradnak a számítottól. A gabonaprob­léma után megoldottuk a kor­szerű kukoricatermelés egy­általán nem könnyű gondjait is. A tervezettnél valamelyest gyorsabb ütemű az állatte­nyésztés növekedése. A fő tel­jesítést elsősorban a sertés- és a baromfitartás örvendetes fejlődése teszi lehetővé. A számítottnál kedvezőbb ser­téshelyzet a lakosság húsfo­gyasztásának az előirányzott­nál gyorsabb növelését bizto­sítja. Nagyon fontos felada­tunk az elért színvonal tartá­sa, az állatállományban elter­jedt száj- és körömfájás okoz­ta károk és gondok felszámo­lása. A kormány biztosította annak feltételeit, hogy a ter­melés minél hamarabb újra elérje a tervezett szintet. Az élelmiszeripar egyik fontos feladata a vágó- és szarvasmarha-kapncitásnak a sertéstenyésztéssel összehan­golt bővítése. A szarvasmarha-tenyésztés általános fellendítését szitá­ló intézkedések hatására — amelyek együtt járnak a jöve­delmezőség igen jelentős ja­vulásával is — arra számítha­tunk, hogy növekedni fog . Minden szinten tovább kell fejlesztenünk tervezői munkánkat. Különösképpen elő kell segíteni a tervező szervek közötti együttmű­ködést, javítanunk kell a végrehajtás ellenőrzését. A kormányzati munka fontos része az ágazati irányító te­vékenység sokoldalú tovább­fejlesztése. Amellett, hogy az ágazat irányítóinak nagyobb felelősséget kell vállalniuk az összkormányzati tevé­kenységért, nagyobb aktivi­tásra van szükség a terme­lés gazdaságosságának javí­tásában, a korszerű terme­lési struktúra kialakításában és fejlesztésében, az árkép­zés javításában, az árellen­őrzésben, a külkereskedelmi tevékenység összhangjának biztosításában. Sokkal több segítséget kell nyújtani a vállalatok szervezési mun­kájának javításához. Min­den szinten javítani kell az ágazati és funkcionális szer­vezetek együttműködését. Megkezdtük az előkészület A szocialista építés tör­vényeinek általánosított ta­pasztalataira támaszkodva, sajátosságainknak megfele­lő gazdaságirányítási rend­szert alkalmazunk és azt , és egyben segítséget jelent a kiemelt kormányprogram gazdaságosabb megvalósítá­sához. szarvasmarha-állomány, szá­mottevően javulnak majd a hozamok és a belső ár javítása mellett az expor­t nö­velésének feltételei is kedve­zőbbé válnak. A következő években meg­oldandó feladatok sem kiseb­bek azoknál, amelyeket a me­zőgazdaságban már eddig végrehajtottunk. A korszerű szocialista nagyüzemi ter­melés kialakításában és az egyre fejlettebb módszerek alkalmazásában szerzett ter­­melési tapasztalatok bizo­nyossá teszik, hogy a növény­­termesztésben megoldjuk a cukorrépa-,­a dohány-, a zöld­ségtermelés problémáit, to­vábbá a modern nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztés, a hús- és tejtermelés hosszabb időszakot igényle vev£ fel­adatait. A kormány minderre kidol­gozta munkaprogramját. Meggyőződésünk, hogy az erők összpontosításával, a népgazdaság érdekeit szem előtt tartó érdekképviseletek segítségével elérjük, hogy a termelési ingadozások to­vább csökkenjenek és hosszú távon is biztonságo­san és egyenletesen emel­kedjék a mezőgazdasági ter­­melés. Tisztelt Országgyűlés! A szocialista társadalom építésében fontos helyet fog­lal el a tudományos alkotó munka. A távlati tudomá­nyos terv tudománypolitikai céljaink megvalósításának alapját jelenti. A rendelke­zésre álló anyagi lehetősé­gek keretei között minden eszközzel és módon segítjük hazánkban a tudományos és a műszaki fejlődés kibonta­koztatását, a jelentősebb külföldi vívmányok hazai hasznosításának meggyorsí­tását. A vezetésben, a tervezés­ben egyre inkább alkalmaz­zuk a korszerű módszereket. Ezek azonban csak akkor érvényesülhetnek teljesen, ha megfelelő termelési fel­tétel és gyakorlat alakul ki. Meg kell becsülnünk azokat a vezetőket, akik ebben a szellemben felelősségteljesen dolgoznak. Emellett azonban gondot kell fordítanunk ar­ra, hogy az államigazgatás és a gazdasági élet vezető posztjain a természetes cse­rélődés folyamatában fenn­­akadások ne legyenek e­zehet az állami tervbizottság létrehozására, mely a Mi­­nisztertanács szerveként dol­gozik majd. E bizottság alapvető feladata lesz, hogy jobban összehangolja a mi­nisztériumok és az országos hatáskörű szervek tervező­­munkáját. A népgazdasági tervek kidolgozásában, a gazdasági szabályozók fej­lesztésében, valamint a ter­vek végrehajtásának ellen­őrzésében e bizottság javas­latai bizonyosan nagy segít­séget adnak a kormányzat számára. Miközben folyamatos­n dolgozunk távlati népga­sági tervünkön, máris m­­g­­kezdtük az 1976-tól kezdődő ötéves tervünk kimunkálá­sát. A kormány még a múlt év őszén úgy határozott, hogy az ötödik ötéves terv két szakaszban készüljön el Az elsőben a tervkoncepció, a másodikban pedig a vég­leges terv kerül kidolgozás­ra, a KGST keretében törté­nő egyeztetés alapján, szükségleteknek megfelelően fejlesztjük. A felelős vezető szervek határozottságával és gyben rugalmasságával pá. (Folytatás a 3. oldal­*) Kedvező szerkezeti átalakítás az iparban A központi fejlesztési programok végrehajtása Tisztelt országgyűlés n­övekvő energiaigények kielé­gítéséhez, mind a hazai energiaforrások kihasználá­sához, mind az elkerülhetet­len import biztosításához. A jó irányt sem lehet megala­pozatlan gyorsasággal követ­ni, körültekintőbben kell el­járni az energiagazdálkodás­ban. Előfordulhat, hogy a termelés területén ott, ahol a szénhidrogének felhasz­nálásában előreszaladtak, vissza kell állítani a széntü­zelést. Eredeti elhatározá­sunknak megfelelően első­sorban a lakosság gáz- és fűtőolajigényeinek kielégí­tését, valamint a petrolké­miai ágazat gyors fejleszté­sét biztosítjuk, ezt követően kerülhet csak sor a belföldi adottságokat és a lehetsé­ges importot is figyelembe véve az ipar fűtőanyag­szükségleteinek kielégítésé­re szénhidrogénekből. Alumíniumprogramunk, összhangban beruházási po­litikánkkal, valamelyest mér­sékeltebb ütemben, mintegy kétéves eltolódással valósul meg. Ennek ellenére alumí­niumiparunk fejlesztése össz­hangban van a magyar— szovjet timföld-alumínium egyezménnyel, amely a szo­cialista nemzetközi munka­­megosztás nagyszerű példá­ja. A program végrehajtása során timföldtermelésünk már eddig is több mint két­szeresére, alumínium fél­­készgyártmány-term­elésünk pedig több mint két és fél­szeresére emelkedett. Ter­veink szerint folytatjuk a bauxitbányászat bővítését és célszerűnek látszik gyor­sítani az új timföldgyári be­ruházást. A közúti járműgyártás fejlesztésének központi prog­ramját alapvetően teljesít­jük. A tervezett beruházások elmaradása miatt átmeneti­leg a kívánatosnál szélesebb körű, gyakran kevésbé gaz­daságos kooperációra van szükség. A közúti járműgyártás köz­ponti fejlesztési programjá­nak megvalósításába erőtelje­sen bekapcsoljuk a Copel Autógyárat át a Vörös Csillag Gyors ütemben növekedtek nem­zetközi gazdasági kapcsolataink Tovább fejlődött, korszerűsödött mezőgazdaságunk Fejlesztenünk kell tervezői munkánkat

Next