Kelet-Nyugat, 1990 (1. évfolyam, 1-47. szám)
1990-02-09 / 1. szám
A bukaresti sztálinista propaganda volt fellegvára (most a Szabad sajtó Háza) előtt magasodó Lenin szobor talapzatán az improvizált felirat: Le a kommunizmussal! No comment! A KÖVETKEZŐ SZÁMAINKRA ÍRÁSOKAT ÍGÉRTEK: — Budapest — Kolozsvár — Bukarest — Sepsiszentgyörgy — Kolozsvár — Kolozsvár — Kolozsvár — Csíkszereda — Bukarest — Kolozsvár — Kolozsvár — Kolozsvár — Kolozsvár — Kolozsvár — Marosvásárhely — Bukarest — Bécs — Bukarest — Marosvásárhely — München — Bukarest KELET-NYUGAT Nagyváradon megjelenő irodalmi-műivénzeti-közéleti helilap. Kiadja a Bihari Napló Lapkiadó Vállalata. Főszerkesztő: Stanik István. Szerkesztőség: Nagyvárad, Romana utcai szám. Telefon: 1-71-86. Felelős szerkesztő: Tőke Csaba. Rovatvezetők: Fábián Sándor, Indig Ottó, Mihálka Zoltán, Soltész József, Szilágyi Aladár. Állandó munkatársak: Gittai István, Implon Irén, Pataki István, Pásztor Gizella, Tompa Gyöngyvér, Varga Gábor, Zudor János. Grafikai szerkesztő: Ujvárossy László. Irisana Nyomdaipari Vállalat, Nagyvárad, I.Contin Salájan utca I. szám. Ágoston Hugo Bajor Andor Balogh József Bogdán László Dávid Gyula Egyed Emese Egyed Péter Ferenczes István Forrd László Jancsik Pál Kántor Lajos Kozma Dezső Zászlóffy Aladár Lászlóffy Csaba Lázár László Méliusz József Rotter Gizella Szász János Tóth István Váradi B. László Zsehránszky István 2 ÚJ SZÁZADVÉG Új fin de siécle küszöbén állunk. Ama száz év előtti fáradt, ideges, tétova volt — mintha Európában a megcsappant életerő bomlasztó kórságai telepedtek volna a lelkekre. Kultusza volt a betegségnek, s rövidesen, ellenhatásképpen, kultusza lett az erőnek is. A szellem, a kultúra hol attól szenvedett, hogy megváltó reménység gyanánt egyedül a szépség erejére bízta magát, hol pedig abban vélt kiutat találni, hogy az erő szépségét emelte magasba. Európa vedlett. Anna fin de siécle óta úgy lehet egyebet sem tett. Nem évek, de évtizedek, egy teljes század kellett, hogy újjászülessék. Kitombolta magát minden betegsége, tört, rombolt, pusztított féktelen ereje. Nemcsak a háború fenyegette századunkban az emberiséget, hanem a béke is: száguldó, tűzokádó erőszaknál nem sokkal kíméletesebb volt ama másik sem, a társadalmat gúzsba kötő, a lelkeket fagyos csöndbe dermesztő, ötven évig viaskodott Európa az elsővel, közel újabb ötvenig a másodikkal. 1989-ben Európában — legjobb reményeink szerint — végetért egy korszak. Európa újjászületett, hisszük, reméljük, a maga egészében. Fogalmazzunk pontosan: Nyugattól Keletig. Új fin de siécle küszöbén állunk. Szeretnék, ha az új századvég az egészség évtizede lenne Európában. Európa egészségéé: Kelettől Nyugatig. Bukarest, 1990. február 1. HORVÁTH ANDOR a román kormány művelődési miniszterhelyettese „Köszöntjük Románia szabadságért, demokráciáért küzdő népeit!” A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGEK KOLLÉGIUMÁNAK DECEMBER 29-EI POZSGAY IMRE ÁLTAL VEZETETT RENDKÍVÜLI ÜLÉSE A KÖVETKEZŐ ÁLLÁSFOGLALÁST FOGADTA EL: A Magyar Köztársaság Minisztertanácsának Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégiuma üdvözli a romániai népek győzedelmes harcát, amely sztérázta a XX. század végi Európa legszégyenteljesebb diktatúráját, köszönti a Nemzeti Megmentés Frontját, a demokratikus kezdeményezés letéteményesét. Támogatásáról biztosítja a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségét, a két és fél milliós magyar kisebbség törvényes érdekképviseleti szervezetét, mindazon szövetségeket, amelyek síkraszállnak valamennyi nemzeti és etnikai kisebbség jogainak, önrendelkezésének érvényesítéséért Romániában. Magyarország és Románia kapcsolatait is a helsinki záróokmányban rögzített elveknek kell szabályozniuk, különös tekintettel az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartására, a függetlenségre, a belügyekbe való be nem avatkozásra. A demokráciáért folytatott küzdelem győzelme új távlatokat nyitott meg a romániai népek és a magyar-román kapcsolatok előtt egyaránt. Bízunk abban, hogy a diktatúra felszámolása, a demokrácia kibontakozása megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a két ország, a két nép együttműködését gyökeresen új alapokra helyezve kiteljesedjék történelmi sorsközösségünk. Az új demokráciának nem csak néhány évtized, de századok szellemi hordalékával kell szembenézniük, leszámolva a népelnyomó rendszerek önigazolásául szolgáló, mesterségesen szított gyűlölködéseivel, a napi nyomorúságot feledtetni hivatott mítoszaival, az indulatokkal, az előítéletekkel. Évszázadok mételyét azonban a legteljesebb demokráciában is csak hosszú idő alatt, akár nemzedékek során lehet eltávolítani. Kölcsönös megértésre és türelemre, szívós és kitartó párbeszédre, mindkét társadalom legmélyére hatoló önvizsgálatra van szükség, hogy végképp a múlté legyen a diktatúra öröksége. Az önvizsgálat nem korlátozódhat a magyar és a román társadalom erőire; mindenki vessen számot önmagával, Keleten és Nyugaton egyaránt, aki a diktatúrát közvetve vagy közvetlenül támogatta, segítette. Meggyőződésünk, hogy a két ország jövőjét a közös érdekeknek kell meghatározniuk; nem egymás kárára, hanem csak együttes erőfeszítéssel boldogulhatunk. Közös érdekünk, közös feladatunk gazdaságaink gyors ütemű modernizálása, a demokratikus jogállam kiépítése, a kulturális-civilizációs fölemelkedés, hogy ne szoruljunk a világfejlődés peremére, s közeledhessünk Európa fejlett térségeihez. Tisztában vagyaink azzal, hogy mindehhez elengedhetetlen gazdaságaink fejlődése, amely nem nélkülözheti a kölcsönösen előnyös, korszerű formákon nyugvó gazdasági együttműkdés ösztönző erejét sem. A Kollégium ezért felkéri a magyar kormányzatot, a vállalatokat, a vállalkozókat, a bankokat, az illetékes szerveket és szervezeteket: tegyenek meg mindent a valóban előremutató, közvetlen gazdasági együttműködési formák, a magyar-román vegyesvállalatok, közös érdekeltségű társaságok, pénzintézetek létrehozása, a kereskedelem föllendítése érdekében. A testület szükségesnek tartja leszögezni: a gazdasági együttműködés nélkülözhetetlen feltétele, hogy országaink viszonya általában véve is rendezett, kiegyensúlyozott és zavarmentes legyen. Üdvözli azt a román állásfoglalást, miszerint megkülönböztetett figyelmet fordítanak a magyarromán kapcsolatokra, s fontosnak tartja megerősíteni: a magyar külpolitikában is kiemelt helyen kell szerepelnie Romániához fűződő viszonyunknak. A Minisztertanács Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégiuma hangsúlyozza, hogy a magyar-román viszonyban változatlanul kulcsszerepet játszik a Romániában élő magyarok és a magyarországi románok sorsának alakulása, miként azt a magyar Külügyminisztérium 1989. december 28-i nyilatkozata is egyértelműen leszögezte. Ez kapcsolataink legkényesebb területe, ahol a hosszú idő alatt fölhalmozódott gondok, feszültségek feltétlenül orvoslást igényelnek. Az új román politika akkor tudja hitelesíteni önmagát, ha tettekkel is bizonyítja demokratikus jellegét Európa előtt: újra létrehozza az ország területén élő nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogainak teljes körű biztosítását szolgáló intézményeket, és olyan alkotmányos, jogi szabályozást dolgoz ki, amelyik megfelel a XX. század végi normáknak és elvárásoknak. Támogatunk minden olyan megoldást, amely szavatolja a nemzeti kisebbségek önszerveződését, széles értelemben vett autonómiájuk biztosítását, politikai érdekképviseletüket, a lelkiismereti és vallásszabadság zavartalan gyakorlását, az egyházak autonómiáját, a magyar anyanyelvű oktatás és kultúra teljes hálózatának helyreállítását Romániában az óvodától az egyetemig, saját lapokig, színházakig, tudományos intézetekig. Ezekhez kész minden segítséget megadni, és ugyancsak kész minden segítséget elfogadni a magyarországi román anyanyelvű oktatás támogatására. A testület megerősíti azt a meggyőződését, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak összesség nem a többség adománya és nem a kisebbség kiváltsága, hanem a demokrácia természetes velejárója. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Kollégiuma felhívja a világ tájain élő magyarokat, egyesületeiket és minden kisebbségi szervezetet, hogy közvetlen módon és kormányaik közbenjárását kérve segítsék a törvényes román kormányt a demokrácia megteremtésében, a Románia területén élő magyarok és más nemzeti kisebbségek érdekeit szolgáló intézmények kialakításában. A Kollégium hangsúlyozza: a határokon kívül élő magyarság sorsának alakításában, önszerveződési formáinak megválasztásában és önkormányzatainak működésében saját törekvéseinek kell érvényesülniük. Magyarország addig és csak addig segített megfogalmazni a határain kívül élő magyar kisebbségek igényeit, amíg a diktatúrák nem adtak lehetőséget az önkifejezésre. A Magyar Köztársaság felelősséget érez a magyarok sorsáért, bárhol is éljenek, kész segíteni, támogatni őket, de a fölöttük való gyámkodásnak a látszatát is kerülni kívánja. (Rövidített szöveg) I. évfolyam, 1. szám