Kelet-Nyugat, 1990 (1. évfolyam, 1-47. szám)

1990-02-09 / 1. szám

A bukaresti sztálinista propaganda volt fellegvára (most a Szabad sajtó Háza) előtt magasodó Lenin szobor talapzatán az im­provizált felirat: Le a kommunizmussal! No comment! A KÖVETKEZŐ SZÁMAINKRA ÍRÁSOKAT ÍGÉRTEK: — Budapest — Kolozsvár — Bukarest — Sepsiszentgyörgy — Kolozsvár — Kolozsvár — Kolozsvár — Csíkszereda — Bukarest — Kolozsvár — Kolozsvár — Kolozsvár — Kolozsvár — Kolozsvár — Marosvásárhely — Bukarest — Bécs — Bukarest — Marosvásárhely — München — Bukarest KELET-NYUGAT Nagyváradon megjelenő irodalmi-műivénze­­ti-közéleti helilap. Kiadja a Bihari Napló Lapkiadó Vállalata. Főszerkesztő: Stanik István. Szerkesztőség: Nagyvárad, Romana utca­i szám. Telefon: 1-71-86. Felelős szerkesztő: Tőke Csaba. Rovatvezetők: Fábián Sándor, Indig Ottó, Mihálka Zoltán, Soltész József, Szilágyi Aladár. Állandó munkatársak: Gittai István, Implon Irén, Pataki István, Pásztor Gizella, Tom­pa Gyöngyvér, Varga Gábor, Zudor Já­nos. Grafikai szerkesztő: Ujvárossy László. I­risana Nyomdaipari Vállalat, Nagyvárad, I.Contin Salájan utca I. szám. Ágoston Hugo Bajor Andor Balogh József Bogdán László Dávid Gyula Egyed Emese Egyed Péter Ferenczes István Forrd László Jancsik Pál Kántor Lajos Kozma Dezső Z­ászlóffy Aladár Lászlóffy Csaba Lázár László Méliusz József Rotter Gizella Szász János Tóth István Váradi B. László Zsehránszky István 2 ÚJ SZÁZADVÉG Új fin de siécle küszöbén állunk. Ama száz év előtti fá­radt, ideges, tétova volt — mintha Európában a megcsap­pant életerő bomlasztó kórságai telepedtek volna a lelkekre. Kultusza volt a betegségnek, s rövidesen, ellenhatásképpen, kultusza lett az erőnek is. A szellem, a kultúra hol attól szenvedett, hogy megváltó reménység gyanánt egyedül a szépség erejére bízta magát, hol pedig abban vélt kiutat találni, hogy az erő szépségét emelte magasba. Európa vedlett. Anna fin de siécle óta úgy lehet egyebet sem tett. Nem évek, de évtizedek, egy teljes század kellett, hogy újjászülessék. Kitombolta magát minden betegsége, tört, rombolt, pusztított féktelen ereje. Nemcsak a háború fenyegette századunkban az emberi­séget, hanem a béke is: száguldó, tűzokádó erőszaknál nem sokkal kíméletesebb volt ama másik sem, a társadalmat gúzs­ba kötő, a lelkeket fagyos csöndbe dermesztő, ötven évig viaskodott Európa az elsővel, közel újabb ötvenig a máso­dikkal. 1989-ben Európában — legjobb reményeink szerint — végetért egy korszak. Európa újjászületett, hisszük, remél­jük, a maga egészében. Fogalmazzunk pontosan: Nyugattól Keletig. Új fin de siécle küszöbén állunk. Szeretnék, ha az új századvég az egészség évtizede lenne Európában. Európa egész­ségéé: Kelettől Nyugatig. Bukarest, 1990. február 1. HORVÁTH ANDOR a román kormány művelődési miniszterhelyettese „Köszöntjük Románia szabadságért, demokráciáért küzdő népeit!” A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGEK KOLLÉGIUMÁNAK DECEMBER 29-EI POZSGAY IMRE ÁLTAL VEZETETT RENDKÍVÜLI ÜLÉSE A KÖVETKEZŐ ÁLLÁSFOGLALÁST FOGADTA EL: A Magyar Köztársaság Minisz­tertanácsának Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégiuma üdvözli a romániai népek győzedelmes har­cát, amely sztérázta a XX. század végi Európa legszégyenteljesebb diktatúráját, köszönti a Nemzeti Megmentés Frontját, a demokra­tikus kezdeményezés letéteménye­sét. Támogatásáról biztosítja a Romániai Magyarok Demokra­tikus Szövetségét, a két és fél milliós magyar kisebbség törvé­nyes érdekképviseleti szervezetét, mindazon szövetségeket, amelyek síkraszállnak valamennyi nemzeti és etnikai kisebbség jogainak, ön­­rendelkezésének érvényesítéséért Romániában. Magyarország és Románia kap­csolatait is a helsinki záróokmány­ban rögzített elveknek kell szabá­lyozniuk, különös tekintettel az emberi jogok teljes körű tisztelet­ben tartására, a függetlenségr­e, a belügyekbe való be nem avatko­zásra. A demokráciáért folytatott küz­delem győzelme új távlatokat nyi­tott meg a romániai népek és a magyar-román kapcsolatok előtt egyaránt. Bízunk abban, hogy a diktatúra felszámolása, a demok­rácia kibontakozása megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a két or­szág, a két nép együttműködését gyökeresen új alapokra helyezve kiteljesedjék történelmi sorsközös­ségünk. Az új demokráciának nem csak néhány évtized, de századok szel­lemi hordalékával kell szembe­nézniük, leszámolva a népelnyomó rendszerek önigazolásául szolgáló, mesterségesen szított gyűlölködé­seivel, a napi nyomorúságot feled­tetni hivatott mítoszaival, az in­dulatokkal, az előítéletekkel. Év­századok mételyét azonban a leg­teljesebb demokráciában is csak hosszú idő alatt, akár nemzedékek során lehet eltávolítani. Kölcsönös megértésre és türelemre, szívós és kitartó párbeszédre, mindkét tár­sadalom legmélyére hatoló önvizs­gálatra van szükség, hogy végképp a múlté legyen a diktatúra örök­sége. Az önvizsgálat nem korláto­zódhat­ a magyar és a román tár­sadalom erőire; mindenki vessen számot önmagával, Keleten és Nyugaton egyaránt, aki a diktatú­rát közvetve vagy közvetlenül tá­mogatta, segítette. Meggyőződésünk, hogy a két or­szág jövőjét a közös érdekeknek kell meghatározniuk; nem egymás kárára, hanem csak együttes erő­feszítéssel boldogulhatunk. Közös érdekünk, közös feladatunk gaz­daságaink gyors ütemű moderni­zálása, a demokratikus jogállam kiépítése, a kulturális-civilizációs fölemelkedés, hogy ne szoruljunk a világfejlődés peremére, s köze­ledhessünk Európa fejlett térsé­geihez. Tisztában vagyaink azzal, hogy mindehhez elengedhetetlen gaz­daságaink fejlődése, amely nem nélkülözheti a kölcsönösen elő­nyös, korszerű formákon nyugvó gazdasági együttműkdés ösztönző erejét sem. A Kollégium ezért felkéri a magyar kormányzatot, a vállalatokat, a vállalkozókat, a bankokat, az illetékes szerveket és szervezeteket: tegyenek meg min­dent a valóban előremutató, köz­vetlen gazdasági együttműködési formák, a magyar-román vegyes­vállalatok, közös érdekeltségű tár­saságok, pénzintézetek létrehozása, a kereskedelem föllendítése érde­kében. A testület szükségesnek tartja leszögezni: a gazdasági együttmű­ködés nélkülözhetetlen feltétele, hogy országaink viszonya általá­ban véve is rendezett, kiegyensú­lyozott és zavarmentes legyen. Üdvözli azt a román állásfogla­lást, miszerint megkülönböztetett figyelmet fordítanak a magyar­­román kapcsolatokra, s fontosnak tartja megerősíteni: a magyar kül­politikában is kiemelt helyen kell szerepelnie Romániához fűződő viszonyunknak. A Minisztertanács Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégiuma hangsúlyozza, hogy a magyar-ro­mán viszonyban változatlanul kulcsszerepet játszik a Romániá­ban élő magyarok és a magyaror­szági románok sorsának alakulása, miként azt a magyar Külügymi­nisztérium 1989. december 28-i nyilatkozata is egyértelműen le­szögezte. Ez kapcsolataink legké­nyesebb területe, ahol a hosszú idő alatt fölhalmozódott gondok, feszültségek feltétlenül orvoslást igényelnek. Az új román politika akkor tudja hitelesíteni önmagát, ha tettekkel is bizonyítja demok­ratikus jellegét Európa előtt: újra létrehozza az ország területén élő nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogainak teljes körű biz­tosítását szolgáló intézményeket, és olyan alkotmányos, jogi szabá­lyozást dolgoz ki, amelyik megfe­lel a XX. század végi normáknak és elvárásoknak. Támogatunk minden olyan megoldást, amely szavatolja a nemzeti kisebbségek önszerveződését, széles értelem­ben vett autonómiájuk biztosítá­sát, politikai érdekképviseletüket, a lelkiismereti és vallásszabadság zavartalan gyakorlását, az egyhá­zak autonómiáját, a magyar anya­nyelvű oktatás és kultúra teljes hálózatának helyreállítását Romá­niában az óvodától az egyetemig, saját lapokig, színházakig, tudo­mányos intézetekig. Ezekhez kész minden segítséget megadni, és ugyancsak kész minden segítséget elfogadni a magyarországi román anyanyelvű oktatás támogatására. A testület megerősíti azt a meg­győződését, hogy a nemzeti ki­sebbségek jogainak összesség nem a többség adománya és nem a k­isebbség kiváltsága, hanem a demokrácia természetes velejá­rója. A Nemzeti és Etnikai Kisebb­ségek Kollégiuma felhívja a világ tájain élő magyarokat, egyesüle­teiket és minden kisebbségi szer­vezetet, hogy közvetlen módon és kormányaik közbenjárását kérve segítsék a törvényes román kor­mányt a demokrácia megteremté­sében, a Románia területén élő magyarok és más nemzeti kisebb­ségek érdekeit szolgáló intézmé­nyek kialakításában. A Kollégium hangsúlyozza: a határokon kívül élő magyarság sorsának alakításában, önszerve­ződési formáinak megválasztásá­ban és önkormányzatainak műkö­désében saját törekvéseinek kell érvényesülniük. Magyarország ad­dig és csak addig segített megfo­galmazni a határain kívül élő ma­gyar­ kisebbségek igényeit, amíg a diktatúrák nem adtak lehetőséget az önkifejezésre. A Magyar Köz­társaság felelősséget érez a ma­gyarok sorsáért, bárhol is éljenek, kész segíteni, támogatni őket, de a fölöttük való gyámkodásnak a látszatát is kerülni kívánja. (Rövidített szöveg) I. évfolyam, 1. szám

Next