Keleti Ujság, 1919. május (2. évfolyam, 94-118. szám)

1919-05-01 / 94. szám

4. oldal Fiume Jugoszláviáé Bukarest április 30 A „Viitorul“ írja: Newyorkból ■ jelentik, hogy az Adria ügyében Lave belügyi államtitkár a kormány nevében a következő hivatalos je­lentést adta ki: — Fiumét nem adták a londoni egyezmény értelmében a háborúba való beavatkozása jutalmául Olasz­országnak, hanem a jugoszláv állam egyik részét képező Horvátország- u­rak. Wilson elnöknek az a kíván­­­­sága, hogy Fiume kikötője ezé az országé legyen. Ennek a kikötőnek az ügyét igazságosan kell megol­dani és Wilson elnök Clemenceau miniszterelnökkel együtt arra a meg­győződésre jutott, hogy ha Fiumét Olaszországnak adnák, ezzel igaz­­­­ságtalanságot követnének el az új , adriai köztársasággal szemben, miután az Adria partján Jugo­szlávia és a szomszédos államok számára Fiume az egyetlen hasz­­­­nálható kikötő. Olaszország arra­­ alapítja követelését, hogy Fiume lakossága olasz, amelyet mint száz évvel ezelőtt, Olaszországhoz kell csatolni. Hogy ezt a követelést kielégítsék, meg kellett volna káro­sítani a többi népeket, amely kö­rülmény örökös civakodást terem­­­ tett volna. Olaszország Velence és Trieszt birtokában megélhet Fiume nélkül is, míg az Adria keleti part­ján levő köztársaságoknak nem lenne szabad tengeri közlekedési útjük a világ egyéb részeivel. * * Vagyonelkobzás Bulgá­riában Nagyszeben, április 30 A „Renasterea Romana“ írja : A bolgár parlament a napokban­­ szavazta meg azt a bámulatos­­ törvényjavaslatot, amely feljogo­­­­sítja a pénzügyminisztert, hogy a­­ katonáknak és polgári hivatalno-­o­koknak a háború alatt szerzett­­ vagyonát az állam javára elko­­­­bozza.­­ Tudjuk, hogy Bulgáriának már ■ van egy régebbi, ugyanilyen bá­­t mulatós törvénye, amelyik szerint­­ a magasabb rangú polgárok bár- a­mikor felhívhatók, hogy igazolják,­­ hogy mikor és hogyan szerezték a vagyonukat. Így ha valakit Szófiá-­­­ban miniszterré neveztek ki, akiről­­ tudva volt, hogy vagyontalan és­­ négy évi miniszterkedése után va-­­­gyonnal ajándékozott volna meg­­ valaki, azonnal megkérdezték volna­­ tőle: „Honnan ven a vagyona, ha­­ meg nem sértjük?“ Indiszkrét bol­gárok ! Ma a szobranje még szigorúbbá teszi új törvénye útján a régi tör- ’ vényt, a­mikor elrendeli, hogy a­­ hivatalnokok és a katonák pénzét­­ és általában vagyonát elkobozzák,­­ a­melyet az alatt az idő alatt sze­­­­reztek, a­mikor csak becsületből lettek volna kötelesek szolgálni. Helyes intézkedés ez, valamint a hadinyereségnek a megadózta-­í tása is helyes, azok ellen, a­kiket nem bántott az, hogy állásukban­­ „hallgatást“ vállaljanak és hará­ , csoljanak akkor, a mikor a kato-­­ nák ezrei pusztulnak el, a mikor­­ annyi embernek kell az ágyuk tü­­­­zében kimúlnia. Azt mondják, hogy vannak dol­ á­gok, amelyeket akár az ellenségtől­­ is el kell tanulnunk, mert az nem­­ jelent sülyedést, hanem emelke-­­ dést. A franciák nem röstelték soha a háború tartama alatt a né-­­­metektől tanulni. Mi is megcsinál-­­ hatjuk egyszer azt, amit a bolgá-­­ rok. Vagy nálunk talán senki sem­­ gazdagodott meg a háború alatt, és avagy nincs egyetlen néhány száz­­ lei fizetésű hivatalnokunk, aki né­hány százezer lejt szerzett ? • • Kolozsvár, április 30 (Saját tudósítónktól.) A Budapes­ten jelenleg uralkodó állapotokról olyan, egymásnak teljesen ellent­mondó információk keringenek Ko­lozsváron, hogy azokon elindulni teljes lehetetlenség. Nap-nap után megérkezik valaki Budapestről, de vagy mert a szempontjai és érdekei mindenkinek mások, vagy pedig mert a hazajövetel számos viszon­tagsága a tisztánlátást és helyes megfigyelésen alapuló objektivitást akadályozza: az egyik ember ész­leletei teljesen elütőek a másétól. A legutóbbi napokban a magyar fővárosból ismét hazaérkezett egy fokozott vallásos érzületéről ismert kolozsvári, aki elszörnyülködve számolt be munkatársunknak há­rom hónapos budapesti időzésének legutóbbi szakasza alatt szerzett impresszióiról. Budapesten a hatalom mai bir­tokosai teljesen eltávolodtak az istentől, sőt egyenesen kihirdették, hogy isten nincs és ez alapon az iskolai vallásoktatást is beszün­tették. Istentelenségükben odáig mentek, hogy még a gyermekét is megtántorítják a szülő iránti tisz­teletében. A gyermek, — mondják ők, nem kell, hogy szüleinek bár­mit is megköszönjön. A szülő csak kötelességét teljesíti a gyermekével szemben, amidőn mindennel el­látja, ezért pedig köszönet nem jár. — A templomokban is több he­lyen elvitték a kelyheket az oltár­ról, sőt a prédikációkat is erő­szakkal beszüntették és egy időben megtiltották, hogy istentiszteleteket tartsanak. Ez intézkedések a hívők körében nagy visszatetszést kel­tettek, miért is a misézést utóbb újból megengedték. — Egyáltalában a kommunista kormányt nagy határozatlanság és­­ kapkodás jellemzi. Kun Béla maga­­ is kijelentette, hogy ők intézkedé-­­­seiket nem céltudatos terv szerint, hanem a mindenkori szükségnek­­ megfelelően teszik meg és ha egy­­ napon öt méterrel előre mentek,­­ nem szégyenük, ha a következő­­ napon ismét hátrálniok kell három­­­mal. — De nemcsak az istent ta­gadták meg a kommü­n embe­rei, hanem szerintük nemzet, így természetesen magyar sem­­ létezik. Ugyanezért a nemzeti­­ szinü szalag viselését sem­­ tűrik. Az én mellemről is le­szakította egy vörös gárdista tengerészkatona a piros-fehér-­­ zöld kokárdát, miközben „csuhásnak“, ellenforradal­márnak szidott és az istent káromolta. Mikor a katonát szelíden figyelmeztettem tetté­nek helytelen voltáról, még be is kísértek a rendőrségre. Ugyanakkor azonban, amikor a nemzetek létezését megtagadták, egy szép napon ismét kijelentették, hogy az összes nemzetek lobogóit és jelvényeit is tiszteletben kell­­ tartani. Idegen nemzetek jelvényeit­­ tehát egész Budapesten szabadon viselhette mindenki, csak éppen­­ egyedül a magyar jelvény volt tilos.­­ Néhány ideszivárgott hírből már ismeretes az a terror, melyet a kommunisták előkelő állású gaz­dag emberekkel szemben alkalmaz­tak és a­melynek több áldozata is van. így ismeretes Weisz Manfréd tölténygyáros esete, aki vagyoná­nak elkobzása fölötti elkeseredé­sében veronállal megmérgezte ma­gát, de a gyorsan alkalmazott gyo­mormosás megmentette az életnek. Hasonló a tragédiája Thék Endré­nek, az ismert zongoragyárosnak, aki szerény asztalosinasból küz­dötte fel magát az ország legelő­kelőbb s leggazdagabb nagyiparo­sai sorába. Ő, mikor mindenétől megfosztották, kétségbeesetten kér­dezte, hogy hát most mihez kezd­jen ? Amire ezt a feleidet kapta: — Elég nagy a szakálla, álljon be portásnak! Erre Thék főbelőtte magát és nyomban meghalt. — Érdekes még dr. Verebély Tibor, a pesti egyetem kiváló se­bészprofesszorának esete, aki, mi­kor meghallotta, hogy a kormány­­intézkedés szerint a kőszénlapátoló munkás, mint nehéz testi munkát végző, havi 3000 korona fizetést fog kapni, s ő, Verebély is ugyan­annyit, a következő kijelentést tette: — Jól van. De akkor egyik na­pon én fogok vágni és ő szenet lapátolni, a másik napon pedig én lapátolok szenet és ő vágjon ! Mégis meg lehet állapítani any­­nyit, hogy a mérnököknek, orvo­soknak és gyógyszerészeknek kü­lönleges, elnéző bánásmódban van részük Budapesten. — Természetesen a művészet különböző ágaiban is új emberek kapták kezükbe a vezetés gyeplőit, így Dohnányit, a zeneművészet európai hírű büszkeségét eltávolí­tották a Zeneakadémia éléről. Egy izgatott lefolyású gyűlésen történt ez, ahol a cigányok is részt köve­teltek a zeneügyek vezetésében oly indokolással, hogy „két taktus ma­gyar zenében több művészet van, mint a Dohnányiak egész élete munkájában" ! A vörös Budapest — A bérházak kommunizálásá­­val kapcsolatosan felmerült a terv, hogy a magyar főváros összes há­zait vörösre befessék. De miután kiszámították, hogy a terv kivitele egy milliárd ko­ronát emésztene fel és egy évig eltartana, a tervet el­kellett ejteni. Egy vidéki kereskedő is érkezett közelebbről Budapestről, aki vi­szont saját látószögéből megítélve a helyzetet, inkább a főváros élel­mezési viszonyairól és az utazása közben szerzett impressziókról szá­mol be:­­ Budapest zsúfolva van me­nekültekkel, a­kik a szállodák minden zugát elfoglalják. A pálya­udvarok várótermeiben és előcsar­nokaiban családok százával töltik el az éjszakát. Budapesten semmi ennivaló nincs, a vendéglők és a kávéhá­zak egész nap zárva vannak. Út­közben azt híresztelték, hogy a Nagyváradról megugrott bolsevikiek széltében azt a hírt terjesztik a községekben, hogy a budapesti vörös-terror zászlóalj Nagyváradra érkezett és ott 4000 halálos ítéletet hajtott végre. A vörös­ gárdához csatlakozott csőcselék állandó rettegés­ben tartja­­ a falvakat. A vörösök Püspökla­dánynál és Berettyóújfalunál is leg­utóbb kényszerítették a lakosságot arra, hogy árkokat ássanak nekik. fi vörös metropolis * * I magánfiírek a kommunista Budapestről — val­lásos utas impressziói — Tilos a magyar jelvény — fi szénmunkás és a sebésztanár egyenlő dotációja — Cigányok, mint a zenei élet irányítói — Vörösre akarták festeni egész Budapestet SE a Krisdg Jaa&i Csütörtök, 1919. május 1 Az „Erzsébet Mulató” ünnepélyes megnyitása május 1-én reggel 6-tól este fél 11-ig. Erdélyi roston sült, sertés fatányéros, flek­ken és többféle meleg és hideg étkek. Tisztán kezelt italok. Figyelmes ki­szolgálás. Elsőrendű cigányzene! Szíves pártfogást kér RÁPOLTI JÓZSEF vendéglős. Szövethiány miatt fordításokat és alakításokat is elvállal első­rangú munkával Weisz József urisiahó Mátyás király-tér 24 szám (Jeszenszky felett az emeleten) Telefonszám: 608. m­iifEQ a jPOftCELLán ÉS LIAHIPA NAGYKERESKEDÉS KOLOZSVÁR, MÁTYÁS KIR.-TÉR |jgH SZÁM Pálmai és Fórizs előkelő fűszer- és csemegeüzlete (volt Koronka Jenő és Társa cég) Mátyás király-tér Állandóan kaphatók a leg­finomabb hentesáruk, deli­­catesek, gyümölcsök, süte­mények, bonbonok, színházi cukorkák, stb. SI KRISTÁLY S | | GŐZnÍGLóGYttR fi CyK­iTe­ S | KOCSIJÁT I MEGINDÍTOTTA. S 11 Hffi, RELMEFESTES J 1 :UnSSSjL } : I A GYÚJTÓKOCSI MEGRENDELHETŐ FIÓKÜZLETEINKBEN

Next