Kempelen Béla: Magyar nemes családok 11. kötet, Vaál-Zsyska (1932)

Zárszó

nem lehet lezárni. A »Függelék«-ben még az utolsó napok­ban beérkezett adatoknak is helyet kellett szorítanom. Akik az utolsó percig elkéstek adataik közlésével, magukra vessenek, hogy családjukról esetleg csak néhány sor van az egyes kötetekben. Munkám huszonegy évvel ezelőtt indult meg s 1915-ig, tehát négy év alatt kilenc kötet jelent meg belőle. A nagy világháború megakasztotta folytatását s a X-ik kötet csak 1931-ben jelenhetett meg, akkor is nem kis áldozatok árán. A jelen XI-ik kötettel pedig be van fejezve. Nem igen hiszem, hogy belátható időn belül valaki még vállalkoznék arra, hogy hasonló gyűjteményes munka megírásába belefogjon. Az ősök emléke iránti kegyelet ér­zetét még azokban is elnyomja az idők mostohasága, akik egyébként még szeretettel csüngenek a múltak hagyomá­nyain. Az élet nehézségei ólom­súllyal nehezednek épen a történelmi osztály tagjaira, miközben valóban alig érnek rá, hogy a múlt emlékeit átmentsék utódaikra. A kénysze­rült nemtörődömség vagy a család múltja iránti érdeklő­déssel szemben egyre jobban megnyilvánuló eltávolodás maholnap elfeledteti velük még apáik emlékét is, nemhogy tudnának valamit származásukról és ismernék családfáju­kat, amelynek egy-egy hajtásai. Pedig — amint E. Tegnér mondja: ha kötelességünk nemzetünk történetét ismerni, kétszeres kötelességünk ez saját családunkkal szemben vagy Tompa Mihály szavai szerint: »A boldogságra kevés csak a jelen, A múlton épül az s az emlékezeten«. Budapest, 1932. augusztus hó 15. Kempelen Béla VIII. József­ körút 2.

Next