Képes Sportlap, 1947. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1947-07-22 / 29. szám
Mielőtt a tulajdonképpeni témára rátérnék, egy kis kerülővel vissza kell térnem néhány évvel ezelőttre. 1932. év tavasza. Hungária— 1 Újpest-mérkőzés az újpesti Stadionban. Az első félidőben a Hungária vezetett 2 :1-re. A második félidőben,Avar szöktetésével Ströck elfutott, a labdát nagyszerűen beadta és az engem ügyesen kikerülő Jávor Pál, az Újpest középcsatára kapásból úgy vágta a labdát a Hungária hálójába, hogy Szabó Tóni meg sem tudott mozdulni. Búsan lehajolt és kiszedte a labdát a hálóból. Az újpesti játékosok ölelték, csókolták Jávort. Olyan szép gól volt, hogy meg nem állhattam, hogy a pálya közepe felé haladva, oda ne szóljak : — „ Jaksikám! Csuda szép gól volt, gratulálok“. Azóta tizenöt év telt el. A fiatal Jávor Pálból „Jaksi bácsi” és az Újpest ekkori válogatott középcsatárából az ország egyik kitűnő edzője lett. Szemben ülünk most egymással s kérdéseket teszek fel neki abból az alkalomból, hogy a Vasas edzője lett. Az elszerénykedett gólkirályság — Kezdjük talán azzal, hogy mikor és hol is kezdtél futballozni ? — Azt talán hagyjuk, hogy mikor kezdtem játszani '— mondja nevetve. — Maradjunk annál, hogy az UMTE volt az első egyesület, ahol felszerelést kaptam. Innen aztán az UTE-hoz kerültem. Az amatőrcsapatban öt mérkőzést játszottam. Itt látott meg az Újpest akkori edzője, Pozsonyi Imre és a következő héten már az első csapatban szerepeltem. Olyan nevek között, mint Avar, Borsányi, Spitz, P. Szabó. — No és hogy ment a játék.? — Nagyszerűen. Állandóanaz első csapatban játszottam. Minden mérkőzésen megrágtam a magam egy-két gólját. Az idény végén nagy versengés indult meg Avar Ricsi közt és köztem. Egyformán 29—29 góllal álltunk az első helyen holtversenyben, a bajnoki góllövők között. Az utolsó mérkőzésünkön, ha jól emlékszem, éppen a Vasas ellen, 3 : 1-re győztünk. Én két gólt, Rimzi egy gólt lőtt. Az öltözőben Avar így szólt hozzám: „Gratulálok, Jaksi, te lettél a gólkirályi" . Másnap aztán az újságban tévedésből azt írták, hogy Avar két gólt rúgott és őt jelölték gólkirálynak. Engem nem érdekelt különösebben a dolog és hiába mondták, hogy helyesbíttessem ezt a dolgot, nem tettem meg. Mosolyogva meséli ezt a kitűnő edző.A tokszalagszakadás El kell árulnom, hogy Jávor Pali nagyon nehéz nyilatkozó. Nem szól egyetlen szót sem, ha nem kérdezik őt. Én azonban felkészültem erre és máris hangzott a kérdés : — Meddig játszottál az Újpestben ? — 1930-ig. Utána több egyesületben szerepeltem rövidebb, hosszabb ideig — válaszolja. —• Pozsonyba is elkerültem, a Bratislavában játszottam. Nagyon jó dolgom volt, mégis el kellett mennem, mert közben kitört a németcsehszlovák háborúskodás. A Csepelhez kerültem. Akkor játszottam a Csepelben, illetve a MFC-ben, amikor 1939-ben megnyerte a második osztályú bajnokságot. Az egyik mérkőzésen aztán egy összecsapás következtében tokszalagszakadást szenvedtem. "Amikor felgyógyultam, a vezetőség kívánságára megszereztem az edzői oklevelet és átvettem a csapat edzői tisztét. A két bajnokság — Hogy is volt a Csepel bajnoksága ? — 1940. év tavaszán lettem a Csepel edzője. Ebben a bajnokságban az ötödik helyen végeztünk. Nagyon ízlett az edzői munka. Úgy éreztem, mintha már évek óta edző lettem volna. Ragyogóan szerepelt a csapat. Kétszer egymásután, 1941—42-ben és 1942-43- ban bajnokok lettünk. A harmadik bajnokságot aztán már nem tudtuk megszerezni. Egész sereg játékosunkat elvitték katonának, meggyengült a csapat. — Mikor kerültél az Újpesthez? — 1945-ben, nyáron. A felszabadulás után Újpesten laktam. Az állásom viszont Csepelen volt. Akkor még nem járt villamos. Nem volt egyszerű dolog Újpestről Csepelre járni dolgozni.. Minden vasárnap délben elmentem hazulról Csepelre és csak a következő szombaton délben kerültem ismét haza. 1945 nyarán aztán Dicker Mihály, az Újpest igazgatója felszólított, hogy vegyem át az Újpest csapatát. Rövid tárgyalás következett a két egyesület között és én az Újpest edzője lettem. Ismeretes, hogy megnyertük az 1945—46. évi bajnokságot, majd 1947 tavaszán, amikor az Újpest a bajnokságban két tiszta ponttal vezetett, barátságos módon megváltam a liláktól. A Vasas — Légy oly szíves és mondd el, hogyan kerültél a Vasashoz ? — Egész tavasszal állás nélkül voltam. Több kisebb egyesülettől kaptam felszólítást, hogy foglalkozzam a csapatukkal. Nekem azonban pihenőre volt szükségem és elmentem az egyik jóbarátom igey hívására Paksra. Pihenő közben az ottani egyesület vezetőinek kérésére a helyi csapat tagjaival foglalkoztam. A bajnokság végén kipihenten visszajöttem Budapestre. A következő napon megjelentek nálam a Csepel-vezetők és kértek, hogy menjek hozzájuk edzőnek. Nagy örömmel vállaltam a felajánlott állást. A tárgyalások azonban anyagi okok miatt megszakadtak. A Csepel huszonnégy órai haladékot kért. Amint elmentek tőlem, máris megjelentek a Vasas megbízottjai, így szóltam : „Uraim! A Csepelnek megígértem, hogy huszonnégy órát várok arra, hogy a feltételeimet elfogadják-e. Addig nem tudok mással tárgyalni."• A Vasas-vezetők tudomásul vették ezt. Én vártam a Csepelre. Az idő lejárt. Nem jöttek. Felmentettnek éreztem magam és utána aláírtam a szerződést a Vasashoz. A következő napon aztán a Csepel jelentkezett, hogy elfogadja a feltételeimet, de ekkor már késő volt. Csendben, szerényen mondja el ezeket az edző. — Ismered a Vasast, látsz benne „fantáziát”? — Jól ismerem a Vasas-játékosokat. Az anyag jó, de a rám sorakozó munka óriási lesz. A csapatban nincsen stílus. Én abból az időből való vagyok, amikor a régi Vasas csatársora így állt fel: Katzer, Takács II., Jelinek, Szentmiklósi, Dimmer. Olyan stílusban, olyan megvesztegetően játszott ez a sor, hogy minden igyekezetem az lesz, hogy ezt a gyönyörű stílust játssza ismét a csapat. Akkor, régen a Vasas arról volt híres, hogy az MTK után ő játszott a legszebben a magyar csapatok között. Szentül hiszem, hogyha a csapatom szépen fog majd játszani, akkor jól tud harcolni is! Az a fránya szabadkéz — Szabó Pali, a volt edző sokat panaszkodott, hogy rengetegen beleszóltak a Vasasban az ő munkájába. — Hagyjuk ezt, nem kell erről beszélni. Már régen az a vélemény alakult ki bennem, hogy csak akkor szólnak egyesek bele az edző munkájába, ha annak szükségét érzik. Ha azt látják a vezetők, hogy minden megy simán, akkor örülnek, ha nem kell beleavatkozniok. Azt a fránya „szabadkezet" mindig az edzőnek kell megszereznie. De nem a szerződési lapon, hanem a munkájával. — Mikor kezdődik az edzés ? Július 22-én, kedden megkezdjük a munkát, mert az augusztusi Esti Kupa mérkőzéseken résztveszünk. A „csendes” edző A nagyközönség úgy tudja, hogy az edzők az edzéseken, a mérkőzések szüneteiben hangú kiabálásokkal tartanak fegyelmet rendet. Sok esetben így is van 1943-ban történt, hogy Szegeden voltam a Csepellel. A játékosok a szálló éttermében maguk voltak és mint ilyenkor szokás, nagy volt a kiabálás és a lárma. Egyszerre csak belépett a terembe Jávor Pál, az edző. A szeme mosolygott, látszott, hogy örül a fiúk jókedvének. Hagyta őket, nem intette le a jókedvüket. Hanem aztán egyszer csak az ujjával rákopogott az asztalra és halkan így szólt: — Gyerekek, csendet kérek ! Beszélni szeretnék hozzátok ! A következő pillanatban olyan csend támadt, hogy a légy zümmögését is hallani lehetett. Később így szólt hozzám : — Sohasem kiabálok a játékosokkal, sohasem veszekszem velük. Én sem szerettem, ha az edzőm kiabált velem. Mindig csendesen, udvariasan beszélek velük. Ez a módszerem eddig még mindig bevált. Válogatottság Mielőtt a beszélgetésünk véget ért volna, válogatottságára tereltük a szót. — Egyszer voltam „nagyválogatott", 1933-ban az olaszok ellen. 4 : 2-re kikaptunk. — Hogyan állt fel a magyar csapat ? — A következőképpen: Szabó Tóni — Korányi, Bíró — Barátki Lutz, Szaniszló II. — Markos, Cseh, Jávor, Bihami, Déri. Sokkal jobbak voltunk, mint az olaszok, de akkor mi még nem játszottuk a lefedező rendszert. Támadtunk, közben az olaszok le-lefutottak és rúgták a gólokat. Miért Jávor lett a Vasas edzője A beszélgetés után Guttwillig Imrét, a Vasas szakosztályvezetőjét kérdeztük meg. — Hogy került Jávor a Vasashoz ?— Olyan edzőt kerestünk, akit jobbnak tartottunk, mint azokat az edzőket, akik az utóbbi időben nálunk szerepeltek — válaszolta Guttwillig. — Hosszas megbeszélések után, amelyet a vezetőségünk tagjai folytattak maguk között, Jávor Pálra esett a választásunk. Benne véltük megtalálni azt a szakembert, aki érti a dolgát és tud a fiúkkal is bánni. — Elég ez, ha esetleg nem megfelelő az anyag ? — Mi mindent az edző rendelkezésére bocsátunk, amit ő csak akar és kér. Elárulhatom, hogy olyan játékosokat szerzünk, akik feltétlenül erősítésnek számítanak. Hogy kik lesznek azok, a dorogi Kántor-e, meg mások is, az pár napon belül el fog dőlni. Az edző mindenképpen megmutathatja, hogy érti a dolgát. — Egyszóval az ősszel a Vasasban minden rendben lesz ? — No, ez fogas kérdés volt. Hát úgy érzem, ha még kétszer annyi pénzünk lenne, mint amennyire szükségünk van, akkor nem lenne hiba.V Mit remélnek a csapattól és az edzőtől ? — Az edzőtől azt várjuk, hogy jól fogja össze a társaságot, hogy végre rend és fegyelem legyen. A csapattól pedig azt, hogy szorosan ott legyen a bajnokság hajrájában az élvonalban. Azt szeretnénk, ha olyan csapatunk lenne, amelyik a külföldi nagycsapatokkal is bármikor megállja a helyét. Nagy terveket szőnek és nagy célokat tűztek maguk elé a hatalmas munkáscsapatban. Úgy érezzük, hogy mindennek az alapját most olyan kézbe rakták le, amely alkalmas arra, hogy a célokat és a terveket elérje, megvalósítsa. Csak azt nem szabad elfeledni, hogy minden nagy dologhoz idő is kell. Kompóti-Kléber Gábor ék várnak a Vasasban Jávor Páltól, az új edzőtől Az Újpest A Vasas-stílus Jávor Pál a válogatottban. Milánó, 1932 október 27.Olaszország—Magyarország 4:2. Jávor jobbról a második. Korányi és Szabó Tóni között